Vicces, de sok szempontból még egyet is értek veled (a csak bankszámla-logika elutasítása, túltolt multikulti, értékalapúság kiveszése, stb.), de szerintem a jelenlegi hatalom és annak vezetője helyenként jól azonosítja a problémákat, de rossz válaszokat ad rá... és ez már (bár nem ismerem, de eddigi nyilvános szerepléseiből és pályájából következtetve) Orbán karakteréből jön: a kompromisszum képtelensége (mert az gyengeségnek tartja), a mindent kontrollálni akarása (mert valószínűleg ő maga gyenge karakter ahhoz, hogy ilyen pozíciót betöltsön), a tekintélyelvűség felé tolódása (ami az előző kettőből ered) akadálya annak, hogy az egyébként gondolkodóként helyes következtetéseit gyakorlatban jó megoldások kövessék... szerintem. Aztán majd az utókor leméri, hogy valóban így volt-e... azzal zárnám ezt a hosszú nyúlt pengeváltást, hogy két jó tanácsom van, ismeretlenül is: ne tőzsdézz (mert a tőzsde a legkíméletlenebb bankszámla-logika) és keress olyan mozgalmat/pártot/akármit, ami jobban képviseli az általad fontosnak gondolt szempontokat (mert szerintem a jelenlegi nem az).
"Ami az országot illeti, az, hogy törpeként (országra értve) megpróbáljuk megőrizni az identitánsunkat, ... az valahol sajnos „törvényszerű”." Egyetlen országnak sincs "identitása", amit a többiek elvennének tőle. Az azonosságtudat egy kultúrális csoportképző tényező, ami egyedül a csoport tagjainak fontos. Az ország "feltőkésítése" hasonló baromság, főleg az Opi példáját felhozva. Az eu-s és a belföldi lakossági magántőke becsatornázása egy etatista cégbe nem az ország feltőkésítése, hanem államosítás, és/vagy lopás. Te egyik esetben sem leszel ettől "ténylegesen szabadabb az életed hátralévő részére". Csakis kiszolgáltatottabb leszel egyénileg az államnak, nemzetnek, fönöködnek, vagy a szomszédodnak. "én nem szeretnék multikultit, folyamatos alkalmazkodást új dolgokhoz". Ez egy szubjektív életstratégia. Ha kollektív életérzés lesz, akkor elpusztulunk.
Amennyiben ezt nekem címezted, akkor kurvára félrement, de ha ez tényleg megnyugtat, akkor nyugodtan, ellenben akkor ezek szerint jól ismerheted ezek a mechanizmusokat, engem speciel nem érintettek.
Olyan sokat láttalak itt (ja lehet, hogy más névvel), hogy mindjárt megértelek. Vicces, hogy pont egy ilyen személy hoz fel dolgokat a fórum szétcseszése kapcsán, nem is tudom, hogy rajtam kívül foglalkoztál-e bármivel is itt. Valószínűleg nem vagy képes megérteni a leírtakat vagy fáj, amit leírtam. Őszintén nem is érdekel, és az sem, hogy az egészből max. a terjedelem, ami kapcsán valamit is hozsonázol.
Napi 11-12 órám megy el a kötelező körökkel (utazás, munka) + otthoni kötelezettség, a többit pedig így elcseszem, de nagy örömötökre ígérem, hogy most már visszafogom magam, mert ezt tényleg nem ér meg ennyit :)
Az Opus a mi (azaz pár ezer ember)
problémánk, nem az egész társadalomé, sőt szerintem az ott foglalkoztatottak létszáma,
elégedettsége (jelentősen nagyobb szám lehet, mint a kisrészvényeseké), a stratégiai
területekből minél nagyobb falat nemzeti kézbe való összegyűjtése, lehet, hogy
nagyobb üdvösség a tulajdonosok számára, mint az általában jobb módú pénzből
pénzt csinálni kívánók lelki üdvössége, pillanatnyi anyagi helyzete, akik közül
eleve sokan köpködték a fejüket és nagyon kevesen lehettek azok, akik tényleg
hosszú távra, egy fajta szimpatikus ügyként („nemzeti holding”) fektettek be. Szerintem úgy vannak vele, ahogy
azt már az évek során számtalanszor kifejtettem, hogy többet ér a csend a téma
körül számukra (kb. ezzel lehet érdemben támadni a politikai elitünket), a
folyamatos lassú vagyon gyarapodás, mint hogy pár ezren hőbörögnek amiatt, hogy
a pénzüket tartós időszakra kellett kölcsönözniük, akár a folyamat elején még
meg is finanszírozva a projekt egy jelentős részét.
Szóval ezekkel az
elégedetlenekkel úgy lehetnek, végre ne spekuláljanak, hanem vegyék ezt (jelen
pillanatban) kényszer befektetésnek, várjanak nyugodtan hosszú éveket, akár
évtizedes távlatban is az eredményre, egyfajta reguláció is lehet, ez nem
gyorsvasút, hogy hirtelen tömegek járjanak jól még egy ilyen sztorival kívülről
is. Nem mondom, hogy ez igazságos,
elég nagy kárvallottja vagyok személyesen az ügynek is, de elfogadom, hogy
rosszul mértem fel a helyzetet és azt is, hogy főként ilyen időszakban nem
arról kell szólnia a sztorinak, hogy mekkora nyereséget szakítanak
gazdálkodókon keresztül a politikai körök. Nehéz a szitu, mert egyrészt nem
érdekeltek a részvények eladásában (az irányítás átadásában - mondjuk ezt a
folyamat elején is lehetett tudni), mert sérülne az eredeti stratégia (nemzeti
tőkecsoportosulás), másrészt nem túl szerencsés ennyire egyértelműen politikai
vezetőhöz tartozó tulajdonost látványosan gyarapodni látni (talán ezt még alul
is becsülték pár évvel ezelőtt), még ha szerintem Mészáros személye nem másról
szólt, hogy egyszerűen a „főnök” (lásd Simicska) már nem bízott meg senkiben.
Én továbbra sem hiszek abban,
hogy ez nem másról szól, mint a családi anyagi jólétről a „főnök” kapcsán, ahhoz
nem kellene ilyen látványosan dolgokat megvalósítani, hogy az egzisztencia
biztosított legyen. Szerintem egyszerűen hisz ebben a „feltőkésítésben” és
annak nemzeti szükségességében, de például én nem is cserélnék életet vele,
mert amit beletesz ebbe az egészbe, amellett túl sok idő, energia és nyugalom
nem jár az embernek, élvezni sem tudná az egész vagyont, ha csak arról szólna
az egész. Számtalanszor leírtam, engem a
spekuláció, amit itt a többség a tőzsdétől elvár, nem igazán érdekel és nem is
tartom erkölcsös jövedelemszerzésnek, bár megjegyzem, hogy ez a hozzáállásom a
mai világban lassan kész anyagi harakiri.
Ki a franc gondolta, hogy a
Covidból felállva lesz még egy súlyosabb elhúzódó probléma, főleg a térségünket
illetően.
„Vicces”, de ha a pandémiából
fellélegző időszakban eladtam volna fél éve a befektetésemet és most újra
vásároltam volna, gyakorlatilag az addig összeszedett mínusz elkezdhettem volna
letornázni, ha már nem megyünk jelentősen lejjebb. Persze, a „betegség” nem múlik,
mert például a mai nap ismét vásároltam részvényeket és továbbra is hiszek
benne stratégialiag, főleg ilyen árazások mellett.
Egyszerűen eldöntöttem, hogy
bizonyos időközönként, főleg amíg egyre alacsonyabb az árazás, veszek mindig
részvényt olyan mértékben, ami mellett azért még tudok konzervatív módon is
megtakarítani. Hülyeség, biztos, de már
leszarom, mert ha midig abban „reménykedik” az ember, hogy csak szarabb lesz
minden vagy vége egy nagy háborúval a világunknak, akkor már úgy is megette a
fene az egészet.
Nem tartom felelősnek az Opust a
Covidért, sem a háborúért, még ha nemcsak emiatt is történt az eddigi lejt
menet.
Abban már mondjuk felelősnek
tartom őket, hogy mit kommunikáltak, a spekulációs köröket időben nem hűtötték
és hogy a rövid és középtávú gazdasági eredmények nem élveznek semmilyen prioritást,
más növekedésre fókuszálnak csak. Ami az országot illeti, az, hogy
törpeként (országra értve) megpróbáljuk megőrizni az identitánsunkat, s ezáltal
sokkal sebezhetőbbek vagyunk a hatalmat építők, föderális rendszerben
gondolkozók időszakában, az valahol sajnos „törvényszerű” és ezt a külső felek
ki is használják. Az árfolyam esetében nehéz
megítélni, hogy mennyire külső hatás és esetleg milyen mértékben a kormány
árfolyampolitikája, de az biztos, hogy számos hatást (pld-ul: elegendő
energiához jutunk-e és milyen áron), geopolitikai helyzetet figyelembe kell
venni és az bőven túl van az itteni hatáskörön, illetve jelen pillanatban a
térségben regnáló érdek hatalmakkal nem állunk sok dolog kapcsán közön nevezőn. A Covid előtt nagyon szépen
leépítették a GDP arányában a külső eladósodottságot, nagyon jó pályára állt az
államháztartás miközben folyamatosan csökkentettek adókat és növeltek
támogatásokat, de ez az egymást követő két gyomros már igen csak sok(k)nak
ígérkezik egy ilyen utat járó „törpe” esetében.
Nekem személy szerint – még ha
hülyeségnek is gondolja az anyagi jólétet minél előrébb soroló ember – ez a
függetlenség megéri azt, hogy ténylegesen szabadabb legyen az életem hátralévő
része. Lehet demagógiának nevezni vagy
kormány propagandának a hatalom érdekében, de én nem szeretnék multikultit,
folyamatos alkalmazkodást új dolgokhoz, rosszabb esetben rizikósabb életteret, számomra
utópisztikus változást az életemben, amelyre birodalmak (országokon átnyúló
cégcsoportok orientációval) köteleznek, mert azt táplálják az emberbe, hogy ez
anyagilag megéri és aki ezt indikálja szent és sérthetetlen, mint valami
erkölcsi nirvána, miközben tudjuk, hogy ugyanúgy lekötelezett, korrupt és
haszonleső az a rendszer az álszent politikusaiktól kezdve a nagy hatalmi, tulajdonosi
körükig bezárólag.
Minap olvastam valami nagy
megmondótól, hogy kritikus gyermekekre van szükség. Szerintem ezt már úgy túltolta a
társadalom, hogy semmi másról nem szól az egész, mint a folyamatos kritikáról,
kötekedésről, polarizálásról, miközben érdemi, megvalósítható dolgok helyett
max. betarthatatlan utópiákat vázolnak fel tervként. Egy példa, mert én nagyon
elfogult vagyok a megújulók kapcsán, már több évtizede is foglalkoztam a témával.
Minap a németeknél egy vegyipari
szervezet vezetője nyilatkozta, hogy azon energia kielégítésére csak megújulókból,
amire a németeknek szüksége lenne, naponta 10 db szélkereket(erőművet) kellene
építeniük 8 éven keresztül. Két db ilyen erőműhöz egy Eiffel-toronyban lévő
materiát kellene felhasználniuk. Egy másik példa pedig a pedagógus
feleségem kapcsán merült fel a mai nap.
Az egyik szülő, aki nem
kifejezetten a gyermek érdekét szem előtt tartva menedzseli az életüket, olyan
módon foglalkozik a gyermekkel, hogy annak devianciája már az osztály órai
munkájára kihatással van. A feleségem pár dolgot próbált változtatni, például a
gyereket előre ültetni – azt monda, hogy ezzel nyert is legalább öt főt, akik
már aktívan érdeklődőn vesznek részt az órán -, de a gyermek folyamatosan
magatartásbeli problémákkal küzd és néha olyan cselekedetekre ragadtatja magát,
amely mellett már mondjuk megrovás nélkül nem lehet elmenni. Az egyik ilyen
esemény után, most azt írta a padra (kollégájától tudta meg), hogy megöli a
feleségemet.
Sajnos manapság annyira önző,
egoista módon fogják fel sokan az életüket (szerintem évtizedekkel ezelőtt
sokkal jobban álltunk ilyen szempontból) és adják át ennek hatását a
gyermekükre, hogy az már kezd nagyon egy határt átlépni, ezért is van tele a tö…öm
ebben a nincs szabadság hisztériában, mert itt már mindenkinek lassan mindenhez
joga van, de kötelezettsége annál kevesebb. Szóval itt senki sem őszinte és
mindenki csak a szép oldalát akarja megmutatni, senkit sem érdekel egy teljes
rendszer, mechanizmus, annak valós működése, a múltból eredő folyamatok, azok
hatása, itt érdek-érdek hátán van, de valószínűleg az ember alkotta világ
mindig is ilyen lesz, mert eddig a szintig vagyunk kódolva. Na jó, sokak örömére befejezem a
hétre, mert lassan annyit energiát ölök ebbe a szónokolásba, hogy ha ezt másra
fordítanám, talán még maradna is valami életem, persze még vár rám két munkanap
a héten :)
NEW OPUS GLOBAL