Ezt ne vedd alapul, főleg egy ilyen összetett rendszernél, mint az Opus.
Az árbevételnél azért fontosabb a jövedelmezőség, mert például nem mindegy, hogy 70 milliárdból van 1 milliárd adózott eredmény vagy 7 milliárd.
Aztán az árbevétel is olyan, hogy egy hosszabb időtávban ki kell "teríteni" a dolgokat, azaz, ha az egyik időszakban 5, míg az azt követőben 15 milliárd, majd azután 10 milliárd van, akkor láthatod, hogy ez évi 10 milliárdnak felel meg és míg az elsőnél sopánkodsz, a másodiknál eufórikus állapotban kerülsz, majd a harmadiknál jön a valóság.
Az Opusnál az egyik vállalat nagyjából konstans, kiszámíthatóbb teljesítmény nyújthat (pld-ul: élelmiszeripar, energetika), míg a másik (pld-ul: építőipar) teljesen hektikus lehet.
Az sem mindegy, hogy a vevői köröd milyen összetételű, állami, világgazdasági, belföldi és/vagy külföldi magánszemélyek, stb.
Nálunk például vannak szinergikus hatások is, mert mondjuk a Csabatáj előállít alapanyagot, azt pedig a Viresol és/vagy Kall felhasználja, melyhez mondjuk a Viresolnál az energiát a Mátra is adhatja.
Akkor még ott van a tulajdonosi szerkezet, azaz most 700 millió részvény van, de ha mondjuk valami nagyot kell bővülni és mindenképp a piacról kell szerezni friss tőkét és annak van realitása, akkor újabb részvények kibocsájtásával megint kevesebb jut fajlagosan egységnyi tulajdonosra.
Aztán nézni kell a cégek szerepét, ami nagyjából nálunk még sok szempontból inkább a kezdeti fázisban volt, van (megvalósult, megvalósuló beruházások, növekedés, felújítás, átstrukturálás), ami a jelen pillanatban nagyobb erőforrásokat von el a működési eredményből (sőt akár hitel felvételét eredményezi) és nem mondjuk az osztalékfizetésre helyezi a hangsúlyt.
Szóval, ahogy láthatod még akár egy cégnél is bonyolult lehet a helyzet, nemhogy egy ilyen összetételű holdingnál. Azért az elmúlt évtizedek tapasztaltai alapján a méret növekedése döntően későbbi pozitív folyamatokat alapoz meg és ha bár most még nagyon negatív színben láthatjuk a dolgokat - köszönhetően az árfolyam alakulásának, a rossz és megtévesztő kommunikációnak, a politikai túlfűtöttségnek, a korábban remélt, de meg nem valósuló üzletági beruházásoknak, akvizícióknak -, de szerintem nem reménytelen a helyzet.
Az alábbi vitákhoz hozzászólva, nagyon remélem nem térnek vissza azok az idők, amikor is a politikai elit módszertana a kimenekítés (részvény, ingatlan, elérhetetlen bankok, luxus vagyontárgyak, stb.) lesz a "hálás" feladatokon összetarhált vagyon tekintetében.
Azért az sem bonyolult, hogy bizonyos helyeken senki sem szeretne igazán megerősödő magyar cégeket, mert a végén még konkurensek lesznek (lásd OTP, MOL) és már nem csak a magyar piac lefölözése kapcsán menne a vetélkedés.
Na most, ha valakinek a fentiek ellenére a magyar feltőkésítés jelenlegi mechanizmusa nem szimpatikus, az ne akarjon nyerészkedni egy Opus ügyleten és osztani az észt, mert talán a legerkölcstelenebb "konstellációt" gyakorolja ezen magatartásával és köpi magát nap, mint nap szembe.