Sok olyan embert „termel” ki ez a társadalmi rendszer, aki valójában élősködő, de magát mégis szentnek tartja.
Elvégzik a valós jövedelmük, vagyonuk után adózók által befizetett közterhekből a lefölözők egyetemi képzéseit (közgazdász, jogász, marketing és számos „irodista” szak és a bölcselkedők), aztán egy kényelmes karosszékben, irodafotelben pénzügyes, szervezeti ügyviteli, marketinges, kereskedői, felső-középvezetői vagy „elmélkedői” posztból osztják az észt, de közben kihasználják a dolgos emberek teljesítményét.
Természetesen vannak olyan diplomás képzések, legyen az például egy műszaki vagy agrártudomány, pedagógus vagy orvos képzés, ahol tényleg érdemi tudományos tanok vannak és valós társadalmi haszonnal tudnak bírni, de a legtöbb okoskodó, zsűriző, aggódó képzése, munkaterülete, munkaköre a „lefölöző” területhez tartozik.
A legszebb az egészben, hogy egy jó részük – sőt szüleik esetében is elmondható (főleg az előző politikai rezsim alatt tevékenykedőknél) -, még nem is a valós jövedelmük, vagyonuk alapján viselték a közterheket, de már abban nagyon okosak, hogy a befizetett vagy a jövőben nagyobb mértékben befizetendő közterhekkel mi történjen.
Más farkával veretik a csalánt.
A többségük nélkül egy boldogabb világban élnénk, kevés köztük a valós, társadalmi szükségletek kielégítő munkát végzők száma, ők inkább a rendszer jól fizetett lefölözői, akik mindig mások nevében becsületesek, szolidárisak, holott csak társadalmi élősködők, lefölözők. Persze, ha egy jól sikerült üzletben nyerészkednek, akkor ott mélyen nagyot hallgatnak, de közben a nyilvánosság előtt bőszen aggódnak a társadalmi igazságosságért, holott ennek a társadalmi rendszernek a fő haszonélvezői.
Álszent, képmutató társadalom.
Felfüggesztés a teljes fórumból - 2020-09-08 17:05-ig (5 nap, 0 óra, 0 perc)
A moderátor indoklása:
na ne már