NEW OPUS GLOBAL  

a KATA-stól persze sajnáljátok azt a három/négymilliót, amit sikerül egy év alatt napi 12-16 órával, heti 7 napban összekaparni, táppénz nélkül, nyugdíj nélkül, mert a katások 99% ilyen volt

ja...és vállalkozás alatt nem az általatok oly jól bevált metódust értem, hogy haver szól, hogy van 200 millió/20 milliárd közpénz egy projektre, ti csináltok egy projekt vállalkozást, majd a szükséges idő elteltével megszüntetitek a céget, majd ugyanígy, ugyanígy, ugyanígy, mert nektek semmi sem elég

muszáj hozzászólnom kkr, aki ennyit fossa a szót, az számomra semmitmondó, te vagy voltál, vagy vagy, vagy leszel politikus, a lényeg, hogy az országunk a hozzád hasonló dumagépek miatt tart ott, ahol tart, ha ti is vállalkozni próbálnátok egyszer is akár ebben a rövid életben, a duma és a saját egótok nyaldosása helyett, talán idén télen nem döglenénk meg mind, üdv és ne cseszd szét a fórumot a kkr evangéliumokkal kérlek!

Bocsánat, hosszú lesz, de megpróbálom összefoglalni a dolgokat, persze, ami most épp eszembe jutott a témáról, hogy teljes oldaláról megvilágosítsam azt a problémakört, amiről annyit értekeztem már.
Amúgy teljesen más oldalról közelíted meg a dolgot vagy nem érted, esetleg nem szeretnéd akceptálni az általam mondottakat, ami a gyakorlatról szól.
Amikor vállalkozásról beszélsz, Te feltételezem (remélem) azt veszed alapul, hogy a szinte az összes, ami hazánkban működik jelentős beruházással, valós és nagy anyagi ráfordítással, a vállalkozás célját szolgáló tárgyi eszközökkel működő, ebből adódóan főként ipari, szolgáltató jellegű, akár jelentős materiális értéket képező, önálló szervezeti struktúrával és saját magának organizált feladatokkal működő független vállalkozásról van szó.
A reakciódból ítélve feltételezem és remélem, Te abból indulsz ki, hogy a leszámlázott termék, szolgáltatással szemben számos, a vállalkozás érdekében felmerült valós ráfordítás, beruházás áll szemben és ezért fizet arányában kevesebb adót, közterhet egy adott vállalkozás a leszámlázott összeg arányában, mint mondjuk egy alkalmazott és az Őt foglalkoztató a munkabére kapcsán.
Ez így van sok esetben, de a ma a jogilag, adózási szempontból vállalkozónak tekintett jogi személyek, szervezetek szűkebb, kisebb részére vonatkoznak a fenti megállapítások, amennyiben a vállalkozások számát tekintjük kiinduló alapnak.
Hazánkban közel 5 millió aktívra közel 2 millió vállalkozás jut, miközben az 5 millió aktívba bele kell számolnod a nagy termelőknél, szolgáltatóknál, kereskedőknél és a közszférában, közszolgáltatásokban tevékenykedő dolgozókat, legyen az Audi, az Opus, a Lidl vagy a Szent Imre Kórház, a sarkon lévő oktatási intézmény.
Úgy gondolom, hogy ez egy picit sem reális arány. Te elhiszed, hogy egy ilyen kis munkaerőpiacú országban a tőkekoncentráció és az országokat átívelő multik, hálózatok, nagy foglalkoztatók, jelentős létszámú közféra „idejében” ennyi önálló identitású valós önálló vállalkozás létezik, mint amit itt volt/van nálunk?
Szerintem nagyon jól tudod, hogy a második bekezdésemben elmondottak a szellemi vállalkozók többségénél például nem áll fenn, szinte marginális ezeknél a („papíron”) vállalkozóknál a vállalkozás érdekében felmerült valós működési kiadás, beruházás a személyes hozzáadott (munkaerő) értékén kívül, legalább is a kiszámlázott értékeket alapul véve. Aztán ott vannak a hasonló ráfordítási háttérrel működő szolgáltató szektorbeliek is.
Akiről például beszéltem az előző hozzászólásomban – amely hozzászólásom kapcsán megint kifakadtál, hogy vállalkozás ellenes vagyok - egy (nem saját) irodában, majd később home-office-ban egy számítógépen, meg amúgy az otthoni fogyasztási szokások és szokásos életviteli dolgok miatt amúgy is rendelkezésre álló kubatúrában végzi a tevékenységét.
Alkalmazott lenne, de mégsem az és ez nagyon nem egyedi jelenség. Ezen kívül – főleg a korábbi évtizedekben (jelentős munkára rakodó adóterhek miatt) – meghonosodott az a gyakorlat, hogy nem alkalmazták ezen embereket, hanem úm. „beszámláztatták”.
Ezen gyakorlat semmi másról nem szól, mint a közterhek vagy kötöttségek (munkatörvény) kikerülése, amelyben sokszor mind a két fél megtalálja a számítását, az alkalmazotti viszony kikerülésével jelentősen torzítva a jövedelemmel arányos közteherviselést, tekintettel az adóalapok „eltüntetésére” vagy az alkalmazottakhoz képest indokolatlanul alacsony adóterhelésre (lásd: KATA).
Ez nagyon torz, mert azért milliós számban dolgoznak, dolgoztak egy ilyen országban emberek, akik nem tudnak vagy akarnak így „operálni”, hanem a munkáltatónak a személyi erőforrásaiknak a rendelkezésre bocsátásával brutál mértékben járulnak hozzá a közteherviseléshez például egy volt KATA-shoz mérten. Ezen emberek sokat tanultak, képzeték magukat, családot tartanak fenn, szóval megvoltak a munkaképességükhöz a bemeneti ráfordításuk, áldozatok ugyanúgy, mint egy „szellemi vállalkozónak”.
Miképp is lehet fenntartani így akár a legszükségesebb közszolgáltatásokat, amelyet szinte mindenki igénybe vesz a helyzetétől függően, maximum a mérték a különbség.
Miért kellene két ugyanolyan hozzáadott értéket biztosító ember estében az egyiknek megfinanszíroznia a másik közszogáltatásait, amellyel a finanszírozó rosszabb anyagi, vagyoni helyzetbe kerül, amely évtizedek alatt több tízmilliós hátrányt jelenthet az egyik félnek a másikhoz képest?
Számos „iroda kukac” (vállalkozások mögé bújva) – főként a kezdetekben - a személyes használatra és kényelemre tartott gépjárművét 5 év alatt „leírta” (ÉCS), a további üzemeltetési költségek egy részét adóalap csökkentőként elszámolta, pedig azon járműnek kb. semmilyen való szükségessége nem volt a vállalkozás kapcsán, mert az, hogy kényelmesebben ment be az irodába az illető, az például nem indok, de mégis így működhetett sokáig a rendszer, amíg el nem kezdték legalább egy kicsit különböző adó eszközökkel szorítani az ollót.
Egy ilyen járművet egy alkalmazott melós az alkalmazására fordított költségekből 2-3-szoros „áldozattal” vehetett meg, mert mondjuk az alkalmazó, foglalkoztató által az alkalmazott bérére ráfordított 100 egységből kb. 30-35 egység jutott el a melósig nettó formájában, aki ebből a nettóból tudta megvenni, majd később ilyen arányban (adóztatott nettóból) továbbüzemeltetni a saját gépjárművét.
A 2000-es években a bruttó béren felül 30-40 % TB járulékot fizettek a foglalkoztatók, míg a bruttó bérből további 35-50 %-ot vontak el, így előfordult, hogy 140 egységből 50-60 egységnyi pénz jutott el az alkalmazotthoz, míg ugyanolyan területen gyakorlatban alkalmazottként dolgozó, de vállalkozások mögé bújt emberek addig sikáltak az adóalapokat, amíg akár a duplája maradt a zsebükben.
Szerencsére a jelenlegi kormány ezt a mechanizmust, ollót jelentősen lecsökkentette folyamatában, mivel például a bruttó béren felüli 30-40 % közteherből mára 13 %-ra csökkent és az szja is mondjuk egy 18/36-os aránypárból lejött 15 %-ra, illetve bizonyos esetekben szinte 0 környékére mehet, valamint még bruttó béren belüli járulék egy része is megmaradhat a melós zsebében.
Visszatérve a közel múltra, egy futár estében is szerinted arányos ez a felállás, hogy gyakorlatilag 8 elemivel végezhető munka esetén, ha az egy KATA-s jogviszony mögé van bújtatva a futár, akkor a másik – mondjuk a Richternél vagy az Aldinál, esetleg a közoktatásban – dolgozó emberhez képest - aki akár tanult 12-16 évet – az egyik mondjuk 500 ezer körüli bevételre 10 % közterhet visel, míg a másik - még ha jelentősen is csökkentek a terhek – mondjuk a munkáltató által ráköltött 500 ezerből (szuper bruttó, azaz bruttó 442 ezer + szochó = 500 ezer) adókedvezménytől függően 25-40 % közterhet visel?
Jó, persze valamivel kevesebb szolgáltatás jár érte (sőt a legjelentősebb - nyugdíj - nagyon rizikós), de az arányok akkor sem kóserek és a többet viselőt nem kérdezik.
Ma, ha például egy társadalmi reprodukciót veszünk alapnak, azaz egy házaspárnak két gyermeke születik (ezáltal mondjuk nem halunk ki J), akkor például gyermekenként (úgy átlagban 12 – 20 évig) a felügyelet, oktatás személyi ráfordításának a költsége (25-30 fős gyermek/fiatal csoportot figyelembe véve – rájuk 1, illetve az első években 2 felügyelőt/pedagógust számolva), havi 20-25 ezer forint ráfordítás és ez csak a legszűkebb személyi jellegű ráfordítás (alacsony bérekkel), nincs benni még semmi infrastruktúra, szervezés, műszaki oldal.
Már a 2000-es években is 6-8.000,-Ft volt kalkulálva egy szimpla orvos-beteg találkozóra, nem komoly diagnosztikára és nem fekvőbeteg ellátásra, amely ennek a többszöröse lehet akár naponként, sőt beavatkozásonként horribilis összegek is szóba jöhetnek, nem beszélve a globális egészségügyi maffiának fizetett extra árakért (pld-ul: gyógyszer támogatások).
Ez csak a csúcsa a feltétlenül szükséges kiadásoknak, állandó infrastruktúrát (úthálózat, közmű, rendészet, igazgatás, stb.) nehéz lenne fajlagosan vetíteni.  
Szóval a valamit valamiért elv alapján, nem beszélve a szolidaritásról, elég durva viszonyok vannak a társadalmon belül a közteherviselést illetően. Nekem nincs bajom a valós vállalkozásokkal, sem a „bujtatottakkal”, ha azok kitermelik, befizetik a tulajdonosaik után a családjukra jutó valós közterheket (mondjuk több milliós jövedelemből – nem bevételből - legalább átlagbérnek megfelelő közteher), de az én életemben számos példát láttam, ami ettől igen messze volt és mégis nagyon álszent szövegeket az illetők részéről.
Nem hiszek az emberi gyarlóság és mohóság miatt a szolidaritásban, de azt mondjuk elvárnám, hogy legalább a „közös költségeiket” fedezzék a résztvevők.
Az elmúlt évtizedben, ahogy fenti példákban is bemutattam, nagyon jelentős adóteher csökkentés történt szinte minden szférában, ezért is lenne reális a fenti elvárás. Persze tudom, adó csökkentés ide vagy oda, hogy ezekre jön a panel szöveg, hogy a lopósokat nem tartják el, de azért azt már ne magyarázzák el, hogy sok minden szolgáltatás, beruházásból eredő javak, amit igénybe veszünk, annak nincs ára. Egy havi 50 ezres bohóckodás egymillió körüli bevételnél, ami sokszor szinte tiszta jövedelem, mert nincs a személyi ráfordításon kívül további komoly ráfordítás, az nagyon nem fair üzlet a társadalom szempontjából, főleg, mások (milliók) meg nem így viselik a terheket.

Nem lehetett, ezt már megtárgyaltuk többször.
Paraszt short-ot viszont nem tiltja itt a BÉT -en látszólag semmi. Mocskos egy játék volt ez.

Nekik mind egy az árfolyam. 50 ft, vagy 500 ft. A hasznot kiveszik és a többit meg leszarják. Mert, ha minél magasabb az árfolyam, és annak függvényében fölöznék le a hasznot, akkor a cég is többet érhetne talán. Kapzsi egy banda. Vagy csak hülyék. Vagy ennyire gyenge lenne üzletileg  az ország nagy OPUS-a?

Végig lehetett shortolni valahol ezt 810-ről,??????volt ilyen platform,vagy csak a nagyoknak lehetett ilyen lehetősége????

Akkor vegyed! Nehogy már 17db-bal megint lekössék a végén!

Nem félnek ezek attól, hogy valakinél egyszer elszakad a cérna?

Felrántják  záróra.!

Érdemes venni ezen a szinten 🚀

Ezeknek?

DE, lesz!!!!!!!!

Certit kiütik az biztos,csak bízom benne hogy nem lesz a továbbiakhoz bőr a képükön.

Ott volt olyan részvény ahol 1100 p/e  volt. 

Usában szépen ereszt a lufi. 

150k val

100k-val ugrál valaki a könyvben.

Most csak 20 922 darab van, gyorsan kivette. 

Gpeti berakta 122-re a 160k-t?