Sokszor foglalkozunk vele, gondoltam legyen egy ilyen topic is.
Szóval EUR/HUF.
308 átütésével szépen feljött már többször 314ig, de úgy fest itt mindig elakad, pedig a következő ellenállás 318 környéke lenne csak, mint történelmi csúcs.
Érdekelne Hathor véleménye a jövö tavaszról. Komoly pénze van állampapirban és ha "újratervezés" lesz akkor neki is gondolkodni cselekedni kell. Rákúrnak egy adót a kamatra vagy a tőkére az szopó lesz így is vékony már a kamat.
Aki nem imádja Orbán Viktort, és nem fidesz szavazó, az kizárólag szélsőbalos, libsi, hazaáruló, háborúpárti, és semmi keresnivalója a fidesz országában. :D
Közben meg látom, hogy Hathor tőlem és még másoktól is agyonféltett állampapír topikja átment full politikába. Hiába no,a változást nem lehet megállítani! Orbánnak,meg a bűntársaknak börtönben a helye!
https://www.portfolio.hu/ingatlan/20251126/hatalmas-magyar-hitelkerelem-kapott-tamogatast-802348 Hajrá csajok! Még 2-3 évet kér a kormány és minden f@sza lesz. Most éppen lézer vett fel a nevünkben 800 milliárdot. Lényeg, hogy az ország nem adósodik,nincs infláció,a forint nem erős,a reálbér meg a fogyasztás nő. Igaz, vannak azért akinek a karácsonyi bevásárlás még gondot okoz. "Szóval ott tartunk, hogy 40-50 éves, értékes tapasztalatokkal rendelkező, munkaképes, dolgozni akaró emberek nem tudják 2025-ben Magyarországon megünnepelni a karácsonyt, mert nincs rá pénzük...? Én ezt fel sem tudom fogni..."
Facebook poszt: "Egy újabb olvasói levél, ezúttal egy házaspártól, akik azért csomagolnak, mert otthon nincs szükség rájuk "Az ember néha nem azért indul útnak, mert biztos a célban, hanem mert tudja: ahol áll, ott nem maradhat.” Tegnap ismét kaptam egy levelet, abban írta a hölgy az idézetet és engem nagyon megérintett. Azt hiszem azért, mert annak idején én ugyanígy indultam útnak. Sőt, tegnap és hétfőn is több levelet kaptam, tele fontos gondolatokkal, kérdésekkel. (Lehet, hogy nyitnom kell lassan egy tanácsadó irodát és ezzel foglalkozni főállásban...?) De amiért ez a levél érdekes, és elgondolkodtató az az, hogy itt van 2 értékes ember, egy középkorú házaspár, akire nincs szüksége Magyarországnak. Pedig mindent megpróbáltak, hogy maradhassanak. És semmi jót nem várhatnak egyszerűen egy olyan országtól, aminek nincs jövője. A rendszer túlélésenek ugyanis a záloga, hogy már szinte mindenhol alkalmatlan emberek ülnek vezető pozícióban. "Kedves Melinda! Egy ideje csendes olvasója vagyok az oldaladnak. Nem kommenteltem, csak figyelemmel követtem írásaidat, de most úgy érzem, eljött az ideje, hogy írjak Neked. Szeretném megosztani a mi történetünket, azt, hogy mi miért jutottunk el oda, hogy már nem Magyarországban gondolkodunk - úgy, hogy 40 és 50 évesek vagyunk. A férjemmel évekig dolgoztunk egy vállalatnál. Eredményesen, csendben, nem volt körülöttünk konfliktus. Ám a magyar részlegvezető csak nem hazudtolta meg magát. Saját érdekeire hivatkozva egyszercsak számunkra olyan méltatlan helyzetet teremtett, amelyben már nem tudtunk tovább maradni. Hiába a sok év befektetett munka és szakmai tapasztalat, esélyt sem adott arra, hogy előrébb jussunk, hogy mindannyiunknak találjunk egy jó megoldást a problémás helyzetre, ezért eljöttünk a cégtől. Naivan azt hittük, hogy tapasztalattal és stabil múlttal biztosan találunk hamar másik munkahelyet. Sajnos nem így történt. A beküldött pályázatokra gyakran még válasz sem érkezett – tudom, ez más országokban is előfordul – de ami talán még fájóbb: 50 éves kor felett az ember mintha láthatatlanná válna, nem is létezne, egyszerűen nincs szükség sem ránk, sem a tapasztalatainkra. Én egy darabig tanítottam, de nem hiszem, hogy részleteznem kell, miért nem vágyom vissza az oktatási rendszerbe. Csak néhány példa: van már olyan iskola, ahol a tanári mosdóban sincs wc papír, nincs pénz fénymásolni vagy nyomtatni, és volt olyan intézmény is, ahol egész délelőtt vizeletszag lengte be a folyosót, mert a dugulást nem hárította el senki. Csak az iskolaigazgató bizalmasainak jutottak osztályok, az értékes kollégák háttérbe szorultak vagy megalázták őket a többi kolléga előtt, ha ők nem a bizalmi körbe tartoztak. Az sem számított, hogy a gyerekek, a szülők szerették és értékelték a kolléga munkáját, ha nem tartozott a vezetőség bizalmi köreihez. Végül úgy döntöttünk: ezt így nem folytathatjuk tovább. Egy ismerős ajánlására két szezont – télit és nyárit – végigdolgoztunk Tirolban. Hazatértünk, de ma már nem is értjük, miért reméltük, hogy folytathatjuk itthon. (A család és a barátok visszahúzó erő ...) A lakhatás szinte megfizethetetlenné vált, az álláspályázatokra továbbra sem érkezik válasz vagy ha mégis, szánalmas bért ajánlanak. A környezetünkben pedig azt látjuk, hogy aki nem érti, miért megyünk el, az vagy beletörődött „majd lesz valahogy”, vagy protekciós, „urambátyám” úton kapta meg a munkahelyét. (Volt olyan is, aki teljesen hozzá nem értőként dolgozott egy fontos pozícióban, de a kapcsolata mindenre elég volt. ) Pár „motiváló” megjegyzés, amelyeket mostanában sűrűn hallunk az országváltás kapcsán: -Ennyi idősen? -Mit gondoltok, ott mivel lesz jobb? -Lehet, hogy jobbak a bérek, de minden más nagyon drága! -Azt hiszitek, hogy majd pont ti kelletek oda? -Nyelvtudás nélkül nagyon nehéz lesz! -Ahelyett, hogy itthon elmennétek egy biztos munkahelyre! (Ki mivel folytatná a sort?) Ausztriában senkit nem érdekelt, hány évesek vagyunk. A munkánkat nézték. Bár voltak nagyon nehéz hetek, kétszer annyi fizetést kaptunk, mint Magyarországon. Becsületesen dolgoztunk, nem volt körülöttünk konfliktus, „balhé”. Reggeliztettünk, konyhán segítettünk, illetve az asztalokat kellett leszedni, néha ételt kivinni. Már néhány hét elteltével jobb munkakört és egy kis béremelést is kaptunk. Ugyanezért itthon soha semmi nem járt – csak akadályok, lekezelés és a megbecsülés hiánya. Hogy miért írtam neked? Csak biztatni szeretnénk mindenkit: ha valaki méltatlannak érzi a helyzetét, ha nem lát jövőt, ha napról-napra csak agonizál, ne várjon tovább. Próbálja meg! Itthon sajnos semmi jele annak, hogy a helyzet belátható időn belül javulna. És Tőled, kedves Melinda, szeretnénk egy kis segítséget kérni. Szeretnénk visszatérni Ausztriába – akár szezonmunkára, akár teljes állásba. Karintiába szeretnénk menni, mely gyerekkorom óta kedves a szívemnek. Természetesen nem a primitív „szerezz nekünk munkát” jellegű kérésünk van. Csupán tanácsra, ötletekre lenne szükségünk. Sajnos nincs Ausztriában olyan ismerősünk, aki segíteni tudna, a különféle Facebook-csoportok hirdetéseiben pedig nem bízunk – túl sok a megbízhatatlan közvetítő. Én tanárként végeztem és angolt tanítottam gyerekeknek iskolában. Később egy rendezvényszervező tanfolyamot is elvégeztem. A férjem eredetileg szakács, emiatt is mertünk jelentkezni Tirolba, ahol végül a konyhán a húsok feldolgozását kapta feladatnak. (Később, miután sok cég települt Magyarországra, a férjem a termelésbe ment át csoportvezetőnek. Az induláskor még külföldi főnökök vezették a részlegeket, velük soha nem volt semmi probléma. Miután- sokszor alkalmatlan- magyarok kerültek pozícióka, akkor kezdődtek a konfliktusok a dolgozók közt.) Ha lenne olyan kedves olvasó, aki - tud olyan helyet, ahol korrekt a csapat, vezetőség - tud korrekt munkaközvetítőt az már segítség. Én nem ragaszkodok a tanításhoz és a férjem sem a termeléshez, hiszem ahhoz már nagyon erős nyelvtudás kell. Alapfokú németünk van illetve nekem felsőfokú angolom. A vendéglátás egy összetartó csapattal tökéletes lenne számunkra. Egy utolsó gondolat: ha le kell szűkíteni a keresést, akkor Wolfsberg és környéke lenne a legjobb számunkra. Régen a szüleimmel ott nyaraltunk egy ismerősünknél, így a környék valamennyire ismerős számomra. Ha bármilyen tanáccsal vagy iránymutatással tudnál segíteni, talán végre jó irányba fordulhatna a sorsunk. Odáig jutottunk, hogy idén a karácsonyra sem tudunk költeni – számomra ez a totális mélypont. Köszönöm, hogy elolvastad mindezt, és hogy leírhattam. Köszönök előre minden segítséget! Szeretettel, J." Szóval ott tartunk, hogy 40-50 éves, értékes tapasztalatokkal rendelkező, munkaképes, dolgozni akaró emberek nem tudják 2025-ben Magyarországon megünnepelni a karácsonyt, mert nincs rá pénzük...? Én ezt fel sem tudom fogni... Ha van jó ötletetek, tanácsotok, írjátok meg kérlek kommentbe, köszönöm. #magyarszemekosztraktukrokben🇭🇺🇦🇹 #ausztria #austria🇦🇹 #külföld #országváltás #magyarokausztriában"
-Private Banking friss:-EUR/HUF.-Fordulós jel hiányában továbbra is újabb mélypontokat üt, bár a lendület már csökken. A pár rendkívül érzékeny helyen tartózkodik, így egy kedvezőtlen hír könnyen erőteljes profitrealizálást válthat ki a forintbefektetők körében. Elértük azt a zónát, ahonnan lefelé már nem látszik számottevő potenciál (375). Hozam/kockázati alapon újabb forint-long pozíciók felvétele jelenleg már nem indokolt. Amíg az ideális, piros csökkenő trendvonal nem törik, egy korrekciós hullám célja legfeljebb ennek a trendvonalnak a tesztelése lehet. A 386,7-es szint felett nyílna esély a 390 elérésére.Ellenállások: 406,25; 410,1; 414,06. Támaszok: 378,9; 375.
Rajta van a cél listán, de jövőre délebbre megyünk, mert csak augusztus 2. felében lesz idő nyaralni, oda pedig jó idő kell. Idén ez cumi volt azoknak, akik aug. 20 körül/után mentek és a felsőbb részeken voltak, mert jött az erős hidegfront.
EUR/HUF
Sokszor foglalkozunk vele, gondoltam legyen egy ilyen topic is.
Szóval EUR/HUF.
308 átütésével szépen feljött már többször 314ig, de úgy fest itt mindig elakad, pedig a következő ellenállás 318 környéke lenne csak, mint történelmi csúcs.
Real:313 (ma volt 314,7 is)