"Az államadósság olyan mint a messze lakó anyós. "
Van egy rohadék,aki 16 évig nem kormányozza az országot, hanem uralkodik rajta. Mások vagyonával,pénzével sajátjaként rendelkezik. Ha érdeke azt kívánja elveszi,különadóval sújtja. Lebontja az országban a jogállamot,a demokráciát. Aki szólni mer, ellehetetleníti. Az európai országok legszegényebbé teszi az ország lakosságát. Használhatatlanná rohasztja a közműveket, halálossá teszi az egészségügyet,alamizsnává értékteleníti a nyugdíjakat, miközben mindezekért,talán egész Európa egyik legdrágább árait fizetteti. Az országot az EU-ból ki és a Szovjetunióba bevezeti. És te mindezek után, hogy az látszik,megbukik az a rohadék aki mindezt tette és talán egy olyan ember jön helyette,aki az előbb felsoroltaknak az ellenkezőjét fogja tenni, te most kezdesz félni!? 16 évig nem féltél? Nem féltél, hogy pont a te ingatlanodra,pont a te üzletedre,pont a te megtakarításodra vetnek szemet? Ha te ezt komolyan gondolod, nevetséges vagy! És nem azért mert Magyar biztos, hogy jobb lesz, hanem azért mert orbán bizonyítottan rossz. Egy biztos rosszat pedig nem kell félni leváltani. Mert Magyar hozhat jót vagy rosszat,de orbán csak rosszat hozhat. Eddig is ezt tette, ezután is ezt fogja tenni.

Érdekes, hogy ezeknek az agyhalottaknak addig amíg 20 ezer milliárdról 16 év alatt 65 ezer milliárdra nőtt az államadósság,nem jutott eszébe a csőd. Most, hogy az eladósodást okozók el lesznek kergetve egyből a csőd lebeg a szemük előtt. Szerintem,ha Magyar nyer,másnap már Trabantok veszik át a tizenmillás autók helyét a Lidl parkolóban is. Igaz slash?😊

A nem fideszes slash,már menekítené is a pénzt. Vajon hova? A szerinte qrva drága Horvátországba?😊

https://www.facebook.com/share/v/1APQM6zrmh/
Nem tudom mennyire igaz ez a monológ,de én kezdek hinni benne.Trump nem véletlenül ment neki Venezuelának.

Igazából nekem nem azzal van bajom, hogy ez a kormány hazudik. Ez ezeknél zsigeri. Az én bajom azzal van, hogy olyan emberek akiket én nagyratartok, elhiszik,következtetéseket vonnak le belőle, befektetési tanácsokat osztogatnak ezen hazugságok (durva csúsztatások) alapján,egyszóval legitimálnak egy olyan bűnbandát, amitől pont, hogy el kellene határolódniuk és nem könnyíteni,hanem nehezíteni kellene a működését. Nyilván nem a Gránit Bank,vagy az MBH esetleg az Equilor elemzőire neheztelek ebből a szempontból. Ők bármit mondhatnak tőlem,pont lesz@rom.

"Amit most látunk, az szerintem nem egy új nyersanyag-szuperciklus"
Nézzük parasztosan! Mi az infláció? A pénz értékvesztése, ebből következően az egységnyi árúk árának emelkedése. Mi a nyersanyag szuperciklus? A nyersanyagok egységnyi árának emelkedése.Ebből következően, amit szerintem most látunk nem a monetáris rendszer szétesése,csak a nyersanyag árak inflációval való kiigazodása. Lehet, hogy szétesik a rendszer(de ezt kijelenteni szerintem még korai, én nem is hiszek benne),de én inkább a monetáris rendszer evolúciónak hívnám a folyamatot. Hasonló folyamat szemtanúi vagyunk,mint amikor áttért a vilag az arany standardról a fiat pénzre. Gazdaságilag és politikailag nekem nagyon hasonlónak tűnik a helyzet az első és a második világháború közötti időkhöz. Látva a napi politikai folyamatokat,nem vagyok optimista, hogy ezúttal könnyen megússzuk ezt az egészet.

Ha elgondolom, hogy sokan ma úgy gondolják, hogy ez az,így kell ezt csinálni. Tovább és nagy ütemben,központilag emelni a béreket és tovább erősíteni a forintot, akkor már csak tényleg néhány év és nem beérjük,de le is előzzük Ausztriát. Végül is tavaly vagy 15 százalékkal közelebb kerültünk...,ha hiszünk a számoknak!🤣

"A bruttó átlagkereset 8,9, a nettó átlagkereset 10,2, a reálkereset pedig 6,2 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit. "
Nem vagyok szakértő,de ha a nettó átlagkereset 10,2 százalékkal nőtt forintban egy év alatt és a forint kb. 10 százalékkal erősödött az euróval szemben ugyanezen időszakban, akkor a magyar nettó átlagkeresetek egy év alatt euróban számolva, olyan 20!!!!! százalékkal emelkedtek, miközben a gazdaság már vagy harmadik éve nem nőtt semmit,az éves infláció 5,5 százalék és a nagyok további csökkenést várnak.🤣 Ámbár nem tudtam pontos számot előcsiholni,de a miheztartáshoz végett,Ausztriában tavaly úgy 3 százalék volt a keresetek emelkedése és 3,8 százalék volt az infláció. Mint mondottam nem vagyok szakértő,de nekem ezek a magyar számok nagyon nem állnak össze,pláne nem tűnnek fenntarthatónak.

Az én elképzelésem az, hogy a napokban Japánból indult kötvénypiaci turbulenciára válaszul shortok nyiltak a forintra (eurhuf long),de mivel nem indult meg a várva várt gyengülés és közben a nemzetközi piacok felett is kisütött a nap,jobbnak látták zárni a pozikat. Valószínűleg a nyitásnál drágábban.

"ergo ő is energiaár emelkedést várt"
Nem tévedett,csak kicsit előreszaladt az időben. Most fog jönni,sőt bizonyos értelemben már tart is. Molt se csak a szerb bevásárlás miatt veszik.

A felvezetőt Geszti Péter írta,a beszédet magát Mark Carney kanadai miniszterelnök,
a fordítás pedig Ara-Kovács Attila munkája.Ha csak egy hosszabb lélegzetvételű írást olvasol ma,az legyen ez! "A befeketési iránytűnek sem utolsó.Ez most hosszú és nehéz lesz. Ritkán teszek közzé ilyen súlyos témát, mert jobbára megkíméllek titeket ezen az oldalon a közélettől, de ezt nagyon fontosnak tartom. Csak az olvassa el, aki bírja a valóságot, érteni akarja, hogy mi történik velünk a világban, és milyen esélyeink lehetnek. Mark Carney kanadai miniszterelnök történelmi beszédet mondott minap Davosban. Szerintem olyan jelentőségű beszédet, mint amilyet Churchill mondott Fultonban nyolcvan éve, amikor is úgy fogalmazott, hogy “vasfüggöny ereszkedik a kontinensre”. Az a beszéd is egy korszakot nyitott, ez is ezt teszi.
#markcarney #davos 
„Öröm és kötelesség számomra, hogy Önökkel lehetek ebben a, Kanada és a világ számára is fordulópontot jelentő pillanatban. Ma a világrend felbomlásáról, egy szép történet végéről és egy brutális valóság kezdetéről fogok beszélni, amelyben a nagyhatalmak közötti geopolitika semmilyen korlátozásnak sincs alávetve.
De arra is szeretnék rámutatni, hogy más országok, különösen a Kanada-hoz hasonló közepes hatalmak, nem tehetetlenek. Képesek egy új rendet felépíteni, amely megtestesíti értékeinket, ilyen az emberi jogok tiszteletben tartása, a fenntartható fejlődés, a szolidaritás, a szuverenitás és az államok területi integritása.
A kevésbé hatalmasok ereje az őszinteséggel kezdődik.
Nap mind nap emlékeztetnek bennünket arra, hogy a nagyhatalmak versengésének korszakában élünk. Hogy a szabályokon alapuló rend hanyatlik. Hogy az erősek azt teszik, amit csak akarnak, a gyengéknek pedig bármit el kell szenvedniük.
Thuküdidész megállapítása elkerülhetetlennek tűnik – a nemzetközi kapcsolatok természetes logikája maga alá gyűr mindent. És ezzel a logikával szembesülve – annak érdekében, hogy felszínen maradjanak – az országok erősen hajlanak rá, hogy alkalmazkodjanak. Hogy elkerüljék a bajt; azt remélve, hogy az engedelmesség biztonságot hoz.
De nem hoz.
Akkor mégis milyen lehetőségek állnak előttünk?
1978-ban a cseh disszidens, Václav Havel írt egy esszét »A hatalommal nem rendelkezők hatalmáról« címmel. Ebben egy egyszerű kérdést tett fel: hogyan tudott olyan sokáig fennmaradni a kommunista rendszer? Válasza egy zöldségárus példáját idézte. A boltos minden reggel kihelyezett egy táblát üzlete kirakatába: »Világ proletárjai, egyesüljetek!« – állt rajta. Persze, nem hitt benne. Senki sem hitt benne. De ő mégis kitette a táblát – hogy elkerülje a bajt, hogy jelezze, alkalmazkodik a szabályokhoz. És mivel mindenütt minden boltos ugyanezt tette, a rendszer fennmaradt. Nem pusztán erőszakkal, hanem azzal, hogy a hétköznapi emberek részt vettek olyan rituálékban, amelyekről maguk is tudták, hogy merő valótlanságok.
Havel ezt »hazugságban élésnek« nevezte. A rendszer ereje tehát nem önnön igazságából fakadt, hanem abból, hogy mindenki hajlandó volt úgy tenni, mintha igaz lenne. De törékenységét is ugyanez okozta: ha csak egy ember is felhagy a színjátékkal – ha csak egyetlen zöldségárus eltávolítja a tábláját –, az illúzió repedezni kezd.
Itt az ideje, hogy a vállalatok és az országok is szemétre vessék az efféle illúziókat.
Évtizedeken át olyan országok, mint Kanada, a szabályokon alapuló nemzetközi rendnek nevezett rendszerben prosperáltak. Csatlakoztunk intézményeihez, dicsértük elveiket, és profitáltunk kiszámíthatóságából. Védelme alatt értékalapú külpolitikát folytathattunk. Tudtuk ugyan, hogy a szabályokon alapuló nemzetközi rendben vetett hit részben hamis. Hogy a legerősebbek – ha nekik az kedvez – eltekintenek a szabályoktól. Hogy a kereskedelmi megállapodásokat aszimmetrikusan alkalmazzák. És hogy a nemzetközi jognak különböző szigorral tesznek eleget, attól függően, hogy ki a vádlott és ki az áldozat. El kell ismerni, ez a fikció hasznos volt; különösen az amerikai hegemónia segített biztosítani a feltételeket: nyitott tengeri útvonalakat, a stabil pénzügyi rendszert, a kollektív biztonságot, és támogatást a viták rendezéséhez.
Így hát mi is kifüggesztettük azt a bizonyos táblát az ablakba. Részt vettünk a rituálékban. És nagyrészt elkerültük, hogy szóvá tegyük a retorika és a valóság közötti ellentmondásokat.
Ám ez az alkut már nem működik.
Hadd legyek őszinte: nem valamiféle átmenethez érkeztünk el, hanem drasztikus változáshoz. Az elmúlt két évtizedben a pénzügyek, az egészségügy, az energia és a geopolitika területén bekövetkezett válságok sorozata nyilvánvalóvá tette a szélsőséges globális integráció kockázatait. És a közelmúltban a nagyhatalmak elkezdték fegyverként használni a gazdasági integrációt. A vámokat például nyomásgyakorlásra. A pénzügyi infrastruktúra hirtelen kényszerítő eszközzé vált. Az ellátási láncok pedig visszaélések lehetőségeivé.
Nem lehet annak »hazugságában élni« ma már, hogy az integráció kölcsönös előnyökkel jár, miközben az integráció az alárendeltség forrásává válik. A közepes hatalmak által favorizált multilaterális intézmények – mint a WTO, az ENSZ, a COP, vagyis a kollektív problémamegoldás architektúrája – jelentősen meggyengültek. Ennek eredményeként sok ország ugyanarra a következtetésre jutott. Nagyobb stratégiai autonómiát kell kialakítaniuk: az energia, az élelmiszer, a kritikus ásványi anyagok, a pénzügyek és az ellátási láncok terén.
Ez érthető. Egy országnak, amely nem képes ellátni önmagát élelemmel, üzemanyaggal, vagy képtelen megvédeni magát, kevés lehetősége akad. Ha az addigi szabályok már nem védik, akkor magának kell megvédenie magát. De legyünk tisztában azzal, hová is vezet majd vezet ez. Az erődökkel teli világ szegényebb, törékenyebb és kevésbé fenntartható lesz.
És az is az igazság része, hogy ha a nagyhatalmak még a szabályok és értékek látszatát is feladják hatalmuk és érdekeik akadálytalan érvényesítése érdekében, akkor a »tranzakcionalizmus« előnyeit sokkal nehezebb lesz újra elérni. A hegemónok nem tudják folyamatosan pénzzé tenni kapcsolataikat. A szövetségesek diverzifikálódnak, hogy fedezzék magukat a bizonytalanság ellen. Biztosítást kötnek. Növelik a lehetőségeket. Ez újjáépítik a szuverenitást – a szuverenitást, amelyet egykor a szabályok garantáltak, de egyre inkább a nyomásnak való ellenállás képességén fog alapulni.
Mint mondtam, az ilyen klasszikus kockázatkezelésnek ára van, de a stratégiai autonómia, a szuverenitás költségei megoszthatók. Az ellenálló képesség kollektív beruházásai olcsóbbak, mint ha mindenki saját erődöt építene. A közös szabványok csökkentik a fragmentációt. A komplementaritás pozitív összegű lehet.
A Kanada-hoz hasonló közepes hatalmak számára a kérdés nem az, hogy alkalmazkodjanak-e ehhez az új valósághoz, mert tudomásul vettük: alkalmazkodnunk kell. A kérdés az, hogy csak még magasabb falakat építünk-e, vagy valami ambiciózusabbat tudunk-e tenni.
Kanada az elsők között hallotta meg a figyelmeztető jelzést, ami arra késztetett minket, hogy alapvetően megváltoztassuk stratégiai álláspontunkat. A kanadaiak tudják, hogy a régi, kényelmes illúziónk, miszerint földrajzi elhelyezkedésünk és szövetségi tagságunk automatikusan biztosítja a jólétet és a biztonságot, már nem érvényes. Új megközelítésünk Alexander Stubb által »értékalapú realizmusnak« nevezett elvre épül – vagy más szavakkal: elvszerűek és pragmatikusak akarunk lenni.
Elvszerűek vagyunk az alapvető értékek iránti elkötelezettségünkben, amilyen a szuverenitás és területi integritás, az erőszak alkalmazásának tilalma, kivéve persze, ha az összhangban van az ENSZ Alapokmányával, az emberi jogok tiszteletben tartása és így tovább.
Pragmatikusak vagyunk abban, hogy elismerjük, a haladás gyakran csak fokozatos, hogy az érdekek eltérőek, és hogy nem minden partner osztja az értékeinket. Stratégiailag, nyitott szemmel veszünk részt a folyamatokban. Aktívan elfogadjuk a világot olyannak, amilyen, és nem várjuk meg, hogy olyan legyen, amilyennek szeretnénk látni.
Kanada tehát úgy alakítja kapcsolatait, hogy azok mélysége tükrözze értékeinket. A világ rendjének változékonysága, az ezzel járó kockázatok és a jövőbeli tét miatt prioritásként kezeljük a széles körű együttműködést, hogy maximalizáljuk befolyásunkat. Már nem csak értékeink erejére támaszkodunk, hanem erőnket is értékként fogjuk fel.
És ezt az erőt otthon gyarapítjuk.
Kormányom hivatalba lépése óta csökkentettük a jövedelem-, tőkenyereség- és üzleti befektetési adókat, eltávolítottuk az interprovinciális kereskedelem összes szövetségi akadályát, és gyorsított eljárással egymilliárd dolláros beruházást hajtunk végre az energia, a mesterséges intelligencia, a kritikus ásványi anyagok, az új kereskedelmi folyosók és egyéb területeken. 2030-ig megduplázzuk védelmi kiadásainkat, és ezt úgy tesszük, hogy közben hazai iparágainkat is fejlesztjük. Gyorsan diverzifikáljuk tevékenységünket külföldön. Átfogó stratégiai partnerséget kötöttünk az Európai Unióval, amely magában foglalja a SAFE-hez, Európa védelmi beszerzési megállapodásához való csatlakozást is. Az elmúlt hat hónapban tizenkét további kereskedelmi és biztonsági megállapodást írtunk alá négy kontinensen. Az elmúlt napokban új stratégiai partnerségeket kötöttünk Kínával és Katarral. Szabadkereskedelmi megállapodásokról tárgyalunk Indiával, az ASEAN-nal, Thaifölddel, a Fülöp-szigetekkel és a Mercosurral.
A globális problémák megoldásának elősegítése érdekében változó geometriát követünk – különböző kérdésekhez különböző koalíciókat hozunk létre, az értékek és érdekek alapján.
Ukrajna ügyében a Tettrekészek Koalíciójának fontos tagjává váltunk, és az egy főre jutó védelmi és biztonsági hozzájárulás tekintetében az egyik legnagyobb támogatója Ukrajna önvédelmi harcának.
Az Északi-sarkvidék szuverenitása tekintetében határozottan Grönland és Dánia mellett állunk, és teljes mértékben támogatjuk az ő egyedülálló jogukat Grönland jövőjének meghatározásában. Az 5. cikk iránti elkötelezettségünk megingathatatlan.
Együttműködünk NATO-szövetségeseinkkel – beleértve a skandináv és balti országokat is – a szövetség északi és nyugati szárnyainak további biztosítása érdekében, többek között Kanada példátlan beruházásai révén a horizont feletti radarok, tengeralattjárók, repülőgépek és földi csapatok terén. Kanada határozottan ellenzi a Grönlanddal kapcsolatban kivetett vámokat, és célzott tárgyalásokra szólít fel az Északi-sarkvidék biztonságának és prosperitásának közös céljainak elérése érdekében.
A többoldalú kereskedelem terén támogatjuk azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja híd építése a Transz-Csendes-óceáni Partnerség és az Európai Unió között, létrehozva ezzel egy 1,5 milliárd fős új kereskedelmi térséget.
A kritikus fontosságú ásványi anyagok tekintetében a G7-ben gyökerező vásárlói klubokat hozunk létre, hogy a világ diverzifikálhassa a koncentrált ellátást.
A mesterséges intelligencia terén hasonló gondolkodású demokráciákkal együttműködünk annak biztosítása érdekében, hogy végül ne kényszerüljünk választani a hegemónok és a hiperméretű vállalatok között.
Ez nem egy naiv multilateralizmus. Nem is támaszkodik gyengült intézményekre. Olyan koalíciókat épít, amelyekben állandó a párbeszéd, olyan partnerekkel, akikkel elegendő közös alap van a közös fellépéshez. Bizonyos esetekben a nemzetek túlnyomó többsége tagja lesz ennek a koalíciónak. És ez egy sűrű kapcsolati hálót hoz létre a kereskedelem, a befektetések és a kultúra területén, amelyre támaszkodhatunk a jövőbeli kihívások és lehetőségek esetén.
A közepes hatalmaknak együtt kell cselekedniük, mert ha nem ülnek az asztalnál, akkor a felszolgált menün marad csak számukra hely.
A nagyhatalmak megengedhetik maguknak, hogy egyedül cselekedjenek. Megvan a piaci méretük, a katonai kapacitásuk és a befolyásuk, hogy diktálják a feltételeket. A közepes hatalmak nem bírnak ilyen előnyökkel. Amikor egy középhatalom kétoldalú tárgyalást folytat egy hegemóniával, akkor gyengeségből tárgyal. Elfogadja, amit kínálnak neki. És közben verseng a hozzá hasonlókkal, hogy ki legyen a legalkuképesebb. Ez nem szuverenitás. Ez az alárendeltség elfogadása.
A nagyhatalmak rivalizálásának világában a közepes országoknak csak az marad, hogy versengjenek egymással a kegyelemért- Ám össze is lehet fogni, hogy egy harmadik, hatékony utat teremtsenek a maguk számára. Nem szabad hagyni, hogy egy erőszakos hatalom felemelkedése eltérítsen minket attól a meggyőződésünktől, hogy a legitimitás, az integritás és a szabályok hatalma továbbra is erős kell legyen – ha úgy döntünk, hogy együtt gyakoroljuk mindezeket.
Visszatérve Havelhez: mit jelentene a közepes hatalmak számára az, hogy »igazságban élni«?
Azt, hogy nevén nevezzük a dolgokat. Abba kell hagyni a »szabályokon alapuló nemzetközi rend« hivatkozásait, mintha az még mindig úgy működne, ahogy eddig hirdettük. Nevezzük a rendszert annak, ami: a nagyhatalmak közötti rivalizálás fokozódásának időszakában élünk, amelyben a legerősebbek a gazdasági integrációt használják kényszerítő eszközként érdekeik érvényesítésére.
Eközben nekünk következetesen kell cselekednünk. Ugyanazokat a normákat kell alkalmaznunk a szövetségesekre és a riválisokra egyaránt. Amikor a közepes hatalmak bírálnak egy adott irányból érkező gazdasági megfélemlítést, de hallgatnak, ha az egy másik irányból érkezik, akkor ugyanazt tesszük, mint Havel zöldségárusa.
Ezzel szemben meg kell építenünk azt, amiben hiszünk. Ahelyett, hogy várnánk a régi rend helyreállítását, hozzunk létre olyan intézményeket és megállapodásokat, amelyek a leírtak szerint működnek. Egyben csökkentenünk kell a kényszerítő eszközöket. Az erős hazai gazdaság kiépítése mindig minden kormány prioritása kell legyen. A nemzetközi diverzifikáció nem csupán gazdasági körültekintés, hanem a becsületes külpolitika anyagi alapja is. Az országok azáltal szerezhetik meg az elvi álláspontokhoz való ragaszkodás jogát, hogy csökkentik sebezhetőségüket a megtorlásokkal szemben.
Kanada rendelkezik mindazzal, amire a világ ma nagyon vágyik. Energia-szuperhatalom vagyunk. Hatalmas készletekkel rendelkezünk kritikus fontosságú ásványi anyagokból. A világ legjobban képzett lakossága él nálunk. Nyugdíjpénztáraink a világ legnagyobb és legkifinomultabb befektetői közé tartoznak. Tőkével, tehetséggel és hatalmas fiskális kapacitással bíró kormánnyal rendelkezünk, amely képes határozottan cselekedni.
És olyan értékekkel rendelkezünk, amelyekre sokan mások is törekednek.
Kanada egy működő pluralista társadalom. Közéletünk hangos, sokszínű és szabad. A kanadaiak továbbra is elkötelezettek a fenntarthatóság iránt. Stabil, megbízható partnerek vagyunk – egy olyan világban, amely minden, csak nem az. Olyan partner, akik hosszú távú kapcsolatokat kíván építeni és értékelni tudja azokat. Ráadásul józanul szemléljük, ami körülöttünk zajlik, és ennek megfelelően elszántan cselekszünk is. Értjük, hogy a nemzetközi kapcsolatokban bekövetkezett törés mást igényel tőlünk, mint alkalmazkodás. Azt várja el, hogy szembenézzünk a valósággal.
Mi kidobjuk azt a bizonyos táblát a kirakatból.
A régi rend nem jön vissza. Nem szabad gyászolnunk. A nosztalgia nem stratégia. A mai válság tanulságai révén valami jobbat, erősebbet és igazságosabbat építhetünk. Ez a közepes hatalmak feladata, melyek a legtöbbet veszíthetnek ma, egy erődökkel teli világban, ám a legtöbbet nyerhetik a valódi együttműködések révén.
A nagyhatalmaknak megvan a hatalmuk. De nekünk is van, mit szembe állítsunk ezzel: a képesség, hogy abbahagyjuk a színlelést, hogy nevén nevezzük a dolgokat, hogy megsokszorozzuk saját erőnket, és hogy együtt cselekedjünk. Ez Kanada útja. Nyíltan és magabiztosan választottuk magunknak ezt az utat.
És ez nyitva áll minden ország előtt, amely hajlandó velünk együtt végig menni ezen az úton.”
Ara-Kovács Attila fordítása.   
#markcarney #davos"

Én azt nem értem,hogy 6-10%-os ( nem tudom most éppen mit szajkóznak a szakértők)reálbér emelkedés mellett,mi a f@szért van szükség,hogy a kormány fizesse a januári fűtés költség többletét!? Én azt mondom,hogy az összes elemző,aki még továbbra is reálbér emelkedést vízionál,menjen a qrva anyjába!

Egyelőre sem a forinton sem a magyar 10 évesen nem látszik semmi a turbolenciából.

https://hozamplaza.hu/befektetesi-alapok/AT0000A0H8D4/erste-reserve-euro-eur-r01
De ez is lehet.

https://www.erstemarket.hu/termek/104011/PRAB
Akkor inkább ez. Forintért is kapható a BÉTa-n.

https://youtu.be/HEBwEYw4BvA?si=PoU1QayI2HToTFGd
"Polgárháborúhoz közeli hangulat lehet az áprilisi választás után, amit a piacok keményen fognak büntetni. Ez nem a sokadik lehetséges szcenárió Pogátsa Zoltán közgazdász szerint"

Azért kíváncsi leszek erre az új papírra is,de ráérek megtudni a részleteket.

Én szeptember végétől október elejétől ezt veszem a bmáp kamatokból.
https://www.bamosz.hu/alapoldal?isin=HU0000704234

"Kádár Viktor a nép barátja belengette a rezsicsökkentés erősítését.."
Akkor ez valakinek fájni fog!