Azt azért hozzá kell tenni, hogy a cégeknél a vezetőknek meg voltak az összeköttetéseik, és látták a lehetőségeket. A nagy cégeknél, ahol külföldre is termeltek, az igazgatók már tudták merre kell fordulni. Nemcsak az üzlet miatt, de a hitelek és intézkedés is fontos volt. Egy egyszerű munkás azt sem tudta volna merre induljon. Visszanézve én is tudom, mit kellett volna csinálni, de akkor minden bizonytalan volt. Mikor kínálgatták a földet, ki gondolta volna, hogy ilyen érték lesz az 30 év múlva. Bizony egy darabig szenvedtek is a gazdák, sokan megváltak a földjeiktől, mivel nem hozott nyereséget. Hasonlóan, mint a mostani sertéstenyésztők, akik az óriási támogatások ellenére sem tudnak megélni. Pedig még 10 éve az volt , hogy a gabonát bőrben érdemes eladni. Feletetve.
Az idő mindent megszépít. A gyermekkorunkban minden szép volt és finom. Ha volt, mert ugye a szociban minden ember munkába járt, de mégis hiány volt mindenből. Finom volt a paradicsom??? Hát persze, de nem az üzleti, mert az nem volt. Meg milyen egészséges volt az élelmiszer. Persze, mert senki nem vizsgálta, mi van benne. Egy kis atrazín, nitrát, ....kit érdekelt? A színezőanyagban meg higany. Ha valaki meghalt, nem nagyon vizsgálgatták az okát. A régi eszközök tényleg sokáig működtek, de ez azért, mert nagyon egyszerűek voltak. A mosógép csak keverte a vizet, nem öblített, nem szivattyúzott. Ameddig a háziasszony jónak látta, menette. Arra nem emlékeszem, hogy milyen munkát végeztek, de akkoriban nem volt olyan igény a tökéletes ragyogásra. A mosószappan a lúgtól volt annyira jó, az illata már kevésbé.
Szerintem nem is elsősorban a politikai elit csinálta meg magának ezt a privatizációs bulit, hanem inkább a cégek menedzsmentje (akik persze párttagok voltak, de csak karrieristák, nekik már kevés közük volt a kommunista eszmékhez).
Abból kellene kiindulni, hogy a magyar ipari termékek zöme el volt maradva a nyugatiaktól, nem voltak versenyképesek a világpiacon, nem volt tőke Magyarországon a gyors technológiai váltáshoz, ráadásul el volt adósodva az ország (szükség volt a deviza bevételekre). Szóval, a legtöbb területen az volt a helyes és járható út, hogy jöttek a nyugati befektetők. Az más kérdés, hogy volt hatalomátmentés, az ügyeskedő régi menedzsment kikaparta magának a gesztenyét.
Az én cégemnél is így történt... ! Az " Üzemi 4 szög" közösen vettek fel kedvezményes hitelt a már lecsövesített vállalat megvásárlására. Amikor már jól működött, egyesével kifizette a diri a többiek részét és mint egyedüli tulaj, jóóól eladta ! Így mentek akkoriban a dolgok máshol is ! ON !
A keleti tömbben mindenhol egyformán ment végbe a privatizáció. Legtöbb helyen az akkori igazgató szerezte meg a céget. Persze az más kérdés, hogy hogyan tudták működtetni. Volt, aki amint jóárasítva megszerezte, azonnal továbbadta. Volt aki felfuttatta, de olyan is volt, aki csődbe vitte. Ez attól függően, hogy mennyire volt rátermett a tulaj, vagy mennyire volt versenyképes a megszerzett üzem. Óriási pofátlanság volt, mikor igazgatóként csőd szélére juttatták a cégeket, hogy olcsón megszerezhessék, majd tulajdonosként már gyönyörűen fel tudták futtatni. Ha megnézzük babist, a cseh kormányfőt, még lölöt is megszégyeníti vagyonával, igaz ő korábban kezdte. Ugyanolyan privatizőr volt, mint a többi, csak ő nagyon jól tudta, melyik ágazat, aminek jövője van. Lölö viszont a vagyonának szédületes emelkedésével világbajnok.
NEW OPUS GLOBAL