Topiknyitó: szivacs 2015. 06. 03. 00:43

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés:
Hozzászólások oldalanként:
Peterbond 2018. 01. 18. 12:16
Előzmény: #979  rockmaster
#980
Mondjuk az 1. Vh utan nem igazan volt kerdeses melyik oldalon fogunk allni a 2. ban. Szoval eleve rossz palyara alltunk ra. Az elsonel is lehetne vitatni volt-e mas ut de a masodiknal mar szerintem sok alternativa nem volt az akkori helyzetet elnezve.
rockmaster 2018. 01. 18. 12:04
Előzmény: #978  pampa
#979
1945-ben kiderült, hogy másodszor is rossz oldalra álltunk, így újra csak megbüntettek minket.
pampa 2018. 01. 18. 11:48
#978
Magyarország fizette a legnagyobb árat a békéért Habár a kimondott cél a nemzeti önrendelkezés és önálló nemzetállamok létrehozása volt, a trianoni békekonferencián valójában az vezérelte a feleket, hogy Magyarország területéből minél nagyobb részt szerezhessenek meg. Napra pontosan kilencvenkilenc éve kezdődtek a trianoni béketárgyalások.
Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát, így a 320 ezer négyzetkilométer területű középhatalomból 90 ezer négyzetkilométeres – a nem sokkal több mint 18 millió lakost számláló ország – mintegy hétmilliós kisállammá vált. Románia megszerezte a Partiumot és Erdélyt, a volt Jugoszlávia a Délvidéket, Csehszlovákia pedig a Felvidéket és Kárpátalját.A béke emellett több szempontból is gúzsba kötötte az országot, miután a háború egyik felelőseként tetemes jóvátételt szabtak ki Magyarországra, hadseregét 35 000 főben maximalizálták, megszüntették az általános hadkötelezettséget, és számos egyéb gazdasági és katonai kérdés kapcsán sértették az ország szuverenitását.
Ami a gazdaságot illeti, a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4 százaléka, a faállomány 88 százaléka, a vasúthálózat 62,2 százaléka, a kiépített utak 64,5 százaléka, a nyersvas 83,1 százaléka, az ipartelepek 55,7 százaléka, a hitel- és bankintézetek 67 százaléka került a szomszédos országok birtokába. Többek között a fentebbi veszteségeket szenvedte el az ország a trianoni kényszerszerződés megkötése miatt.
„Annak ellenére, hogy a területüket gyarapító országok célja hivatalosan a nemzeti önrendelkezés megvalósítása, önálló nemzetállamok létrehozása volt, a békekonferencián valójában az a cél vezérelte őket, hogy Magyarország területéből minél nagyobb részt szerezhessenek meg” – fogalmazott Tarján M. Tamás a Rubicon című történelmi magazinnak írott cikkében.
A párizsi békekonferencia megnyitására 1919. január 18-án került sor, napra pontosan 99 éve. A tárgyalásokat különböző Párizs környéki kastélyokban tartották, és többnyire Clemenceau francia, Lloyd George brit, Orlando olasz miniszterelnökök és Wilson amerikai elnök szava dominált. Habár a világháborúban vesztes hatalmak küldöttjei is részt vettek a béketárgyalásokon, az eseményekbe nem sok beleszólásuk volt.
A magyarországi eseményeket tekintve – 1919 márciusáig a Károlyi-kormány volt hatalmon – optimistán tekintettek a tárgyalások elébe, azonban a vezető győztes hatalmak a demarkációs vonalak kijelölésével egyre nagyobb területek átadását követelték.
A Vix-jegyzékben újabb keleti országrészek kiürítését követelték Károlyi Mihály köztársasági elnöktől, az akkor hatalmon levő Berinkey-kormány pedig nem vállalta a jegyzékben összefoglalt követelések teljesítését és elutasítását sem, ezért lemondtak a hatalomról, és a döntést átadták a szociáldemokratáknak és a kommunistáknak, akik 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot, amely végül elutasította a Vix-jegyzéket.
A románok még ebben az évben támadást indítottak az ország ellen, nagy részét meg is szállták. Közben Clemenceau francia miniszterelnök jegyzéket küldött a kormányhoz, amelyben követelte, hogy a Vörös Hadsereget északon vonják vissza a határok mögé. Augusztus 18-án Horthy Miklós vállalta, hogy fegyveres erőkkel rendet tesz az országban. Ekkor, és a hadsereg visszavonása után kapott Magyarország meghívót a béketárgyalásokra.
A magyar delegáció 1920. január 5-én érkezett meg Párizsba, vezetője Apponyi Albert volt,  főmegbízottjai Teleki Pál, Bethlen István, Somssich István, Zoltán Béla, Lers Vilmos és Popovics Sándor. Innen lehet ismerős sokaknak a vörös térkép kifejezés, amelyet Teleki Pál készített el, és vörös színnel jelöli a Kárpát-medencében élő magyarságot.Mielőtt azonban megkezdődhetett volna az egyezkedés, a delegációt egy szállodába szállították, és házi őrizetben tartották, így nem vehettek részt a tanácskozásokon, csak később, január 16-án a béketervezet véglegesítése után adtak lehetőséget felszólalásra Apponyi Albert vezérszónoknak.
Ekkor azonban Magyarországnak már nem volt lehetősége érveket felhozni a csehszlovák, román és délszláv területi követelések, a hamisított etnikai adatok és kérdőívek ellenében. A győztes hatalmaknak tulajdonképpen csak két megbízottra volt szüksége, akikkel aláíratták a szerződést. Habár a magyar delegáció kérte a népszavazás lehetőségét az önrendelkezési és nemzetiségi elvekre hivatkozva, azt azonban február 6-án megtámadta Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia, illetve május 6-án a békekonferencia elnöke visszautasította a magyar küldöttség érveit.
Végül 1920. június 4-én, a Nagy-Trianon-palotában Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd írta alá a trianoni békediktátumot, ezzel pedig szentesítették a történelmi Magyarország szétszakítását."
wgl 2018. 01. 04. 08:40
Előzmény: #974  giganti
#977
és miért nem engedték be?
Megkérték, választás lesz pár nap múlva, jöjjön utána!
Sólyom akarnokoskodott, beintettek. 
elemes
elemes 2018. 01. 04. 07:30
#976
sokáig csak értetlenkedtem, amikor láttam ennek a topicnak a címét.
.
ma már tudom, hogy ez a cím: hazugság. magyar az, akinek fáj mindaz, ami trianonhoz vezetett.
.
akinek csak trianon fáj, az nem magyar.
pitcairn2 2017. 11. 01. 14:05
Előzmény: #974  giganti
#975
a gyógyulás felé csakis a politikai és fiskális decentralizáció vezethet a térségben
giganti 2017. 11. 01. 10:42
Előzmény: #971  pitcairn2
#974
Egy sohasem begyógyuló sebet ütött Európa közepén.
Emlékszel még amikor azt magyarázták,hogy az érintett területek EU csatlakozása után már nem lesz tényező ?
Semmit sem oldott meg!
pl. a szlovákok még azt is megtették, hogy a magyar Köztársasági Elnököt nem engedték be !
-pny
-pny 2017. 11. 01. 10:39
Előzmény: #972  pitcairn2
#973
Nem értetted meg. Én meg nem lepődtem meg.
pitcairn2 2017. 11. 01. 10:34
Előzmény: #968  -pny
#972
ez nem az "anyaország melldöngetősdije" volt hanem a Horthy Miklós társaság magánakciója...
pitcairn2 2017. 11. 01. 10:32
Előzmény: #969  giganti
#971
a trianoni döntés a Kárpát-medence összes népe számára katasztrofális volt...
Törölt felhasználó 2017. 11. 01. 10:14
Előzmény: #953  -pny
#970
Én régóta mondom, hogy amit ezek magyarnak neveznek, az csak azonos alakú szó, mert ők politikai irányvonalat értenek rajta, nem pedig népet vagy nemzetet. Nekik nem magyar az, aki nem ért egyet velük a politikában. A bajom ezzel, hogy használhatnának más szót, mert a magyar már foglalt.
giganti 2017. 11. 01. 10:02
Előzmény: #967  pitcairn2
#969
Liberális beállítottságú ellenzék bármikor,bárhol képes mozgósítani 50-100 szimpatizánst akik a média előtt prezentálják, hogy a többség másképpen gondolkodik.
Kár erről vitázni.
A trianoni döntés egy semmivel sem indokolható tett a magyarság ellen!
A jelenlegi határ mellett fekvő,tisztán magyarok által lakott területeket is elcsatoltak!
Ettől kevesebbért bűnhődtek már nemzetek,országok !
Magyarország mikor kapja meg a neki járó igazságtételt akár csak politikai nyilatkozat formájában is?
-pny
-pny 2017. 11. 01. 09:45
Előzmény: #967  pitcairn2
#968
Tehát nem kérnek az anyaország melldöngetősdijéből. Erről beszéltem én is.
pitcairn2 2017. 11. 01. 09:39
Előzmény: #953  -pny
#967
inkább a provokációból nem kértek, a többi handabandát meg feledjük el...
Törölt felhasználó 2017. 11. 01. 07:08
Előzmény: #957  -pny
#966
Az orbán egy sakkjátszmát játszik, egy nagyon jól megírt forgatókönyv szerint. Időzít, mintahogy a sportolók teszik, hogy pont akkor legyen csúcsformában, mikor kell.
A pénz nem számít, hiszen a lila ködben úszó piacról annyi pénzt von be az kincstárjegyeken keresztül, amennyit nem szégyel.  Abbó fizeti a gazdaság felemelkedését és ezt nagyon jól teszi. Csak az a bökkenő, hogy a nagy részét magánzsebbe csúsztatják sé a nyereség ugyanott landol. Visszafizetni viszont az államnak kell, tehát nekünk!
Szidjuk a 90-es években elkezdett privatizációt ami tényleg az egyik legnagyobb gazemberség volt, de azért lássuk be, voltak olyan cégek is, amelyek csak a szovjet piacnak feletek meg . Most magánszemélyek részére állami hitelből megépítettünk egy gyárat,  és adományként még vissza nem térítendő támogatást is kaptak, csak úgy kedvességből, zsebpénznek. Gondolom az építkezés is túlárazott volt, így onnan is jutott zsebbe, bőven. A buta magyar meg tapsol, mert legalább magyar kézben van......pedig az semmivel sem jobb, sőt szerintem még rosszabb is, mivel a csókosoktól még az adót sem hajtják be, nem izgat senkit, hogy adóparadicsomokba viszik a pénzt, ami aztán nagyon fog hiányozni, mikor vissza kell fizetni az akkor már államadósságnak elkönyvelt hitelt.
Törölt felhasználó 2017. 11. 01. 06:45
Előzmény: #953  -pny
#965
A felvidéki magyarok természetes, hogy "ott" jobban érzik magukat, hiszen a szülőföldjük. Aki nem így érzett, az megtalálta az utat, hogy magyarországi magyar lehessen, de abban semmi büszkeség nincs. A büszke magyar az a szülőföldjén magyar.
Volt mát egy szavazás, ahol az anyanemzet kinyilvánította akaratát, méghozzá azt, hogy elég nyomorultak vagyunk itthon, nem kell nekünk a külhoni. Ezért nyomorultak is maradunk.
A magyar nagyon irigy, felfuvalkodott nemzet, én vagyok a valaki gondolkodással. Van jópár Nóbel díjasunk és ezért elhisszük magunkról, hogy génjeinkben van a felsőbbrendűség. Azt nem tudom, hogy ez valójában mikor alakult ki, de nagyon sok külhoni ismerősömtől hallottam, hogy a "magyarországiak" lenéző és pökhendi magatartása teszi nem igazi magyrrá őket.
Ezért akarta, akarja mindenki megszüntetni a magyart.
Csak egy érdekesség a népszokásból.
A magyar nótát úgy adják elő, hogy egy ember szólózik. A körülöttünk élő nemzetek összeülve, több hangban énekelve egészítik ki egymást, teljesen más hangzást elérve. Már ez is a magyar mentalitást mutatja egy kicsit a majd én megmutatom érzéssel.
csillagszemu
csillagszemu 2017. 10. 31. 23:25
Előzmény: #963  -pny
#964
Én, amióta regisztráltam,még 1 mínuszt nem nyomtam senkinek! Midenki úgy fejezi ki magát,ahogy szetetné! Ha a góré engedi:)
-pny
-pny 2017. 10. 31. 23:18
#963
Megjegyzés: a mínuszolásból egyértelmű, hogy szivacs, a topicgazda legalábbis olvassa mindezeket:)
-pny
-pny 2017. 10. 31. 23:16
Előzmény: #960  csillagszemu
#962
"Ezért mondom, hogy az egész csak média! Uszítàs!"
.
Ez igaz. Lásd elmúlt 7 év. De ebben a konkrét ügyben pont nem ez történt, az "egész média" (=Fidesz média) ugyanis pont kussolt róla...
csillagszemu
csillagszemu 2017. 10. 31. 23:10
Előzmény: #960  csillagszemu
#961
Biznic az biznic :))))

Topik gazda

szivacs
szivacs
4 5 1

aktív fórumozók


  • BÉT
  • Indexek
  • Deviza
      • Forgalom
      • Nyertesek
      • Vesztesek