Pontosan. Van még jópár évem, és bevallom, fogalmam sincs, hogy mivel teszek majd jót a gyerekemnek. Meg magamnak. Mostani agyammal a diplomához kezdő lakás, amire gondolok.
Ez abban is segíthet, hogy nem albérletben fog esetleg takarékoskodni 35 éves koráig vagy nem fog 'disszidálni' nyugatra - azzal a felkiáltással, hogy ha ennyi lehetőséget biztosít a hazám, akkor igazából választhatok másikat is. Ott legalább egy hasznos nyelv is ragad rám... És akkor láthatod akár felnőni az unokádat is, mert a gyereked meg a párja nem ~40 körül fognak lombikprogramra jelentkezni - aztán vagy összejön vagy nem, hanem belevágnak esetleg max 30 évesen, mert van hol élniük-lakniuk (albiba nem sokan akarnak szülni). Meg ilyesmik. Mérlegelni kell persze azt is, hogy mennyire öli ki esetleg a tettvágyat a gyerekből az, ha kap egy lakást. Mert hát ő innentől azt is gondolhatja, hogy 'készen' van... nem kell megtanulni takarékoskodni, hanem amit keres azt mindet elverheti ájfónra meg béemvére. "Szóval jobb, ha megvárom amíg benő a feje lágya, jót akarok neki, ez komoly jellemformáló, stbstb... " és így lesz a gyereked 40 éves: összeszedte magát, lett házastársa, felelősségteljesen neveli az első gyerekét... Londonban. És most már hiába ajándékoznád oda az újpesti 2 szobás panyelt, inkább nem kéri, mert nem tud vele mit kezdeni a messzeségből. Csak egy púp a hátán.
Valószínűleg nem olvastad a könyvet. Nem az a lényege, hogy semmit ne hagyj/adj a gyerekeidnek/szeretteidnek, hanem hogy add nekik oda korábban, mondjuk 25-30 éves korukban, amikor az életkezdethez a legnagyobb szükségük van rá, ne 50+ korukban örököljenek utánad, amikor már amúgy is jutottak valamire, vagy nem (mert nem kapták meg a kezdeti segítséget). Szóval oszd ki előre az örökséget, még ha az kevesebb is, mint pl. 30 év múlva lenne, viszont az időértéke sokkal több És a maradékot kell lenullázni saját célokra.
Gyerekekről egy teljes fejezet van lényege az hogy minél hamarabb add oda nekik amit gondolsz vagy nekik szánsz mert minél korábban megkapják annál jobban tudják hasznosítani.
Igazad van, az értékmegőrzés mellett azért is vettem 2 ingatlant, hogy a 2 gyermekemnek legyen meg az alap, azt már nem tudom eltőzsdézni. :D A babakötvényt most kezdtem el nekik gyűjteni, jó lesz majd életkezdéshez, vagy vésztartaléknak a továbbtanulásukhoz, ha valami történne velem addig.
Szerintem ha van lehetőséges és elindítod a gyereked vagy gyerekeidet. Taníttatod, kap egy elfogadható lakást akár panelt is egy elfogadható üzembiztos biztonságos 6-8éves autót és némi kp-t. Akkor megtetted a dolgod. Onnantól már az ő motivációja kell legyen a feljebb jutás. Innentől már mellette vagy de csak vészhelyzetben nyúlsz bele a dolgába. Normális gyerek nem is igényli, sőt.. Innentől éled az életed, tartalékolsz öreg korodra ha gond lenne és majd örököl a család ha már nem vagy a ringlispilen.
Most is meg lehet venni beszerezni a minőségi alapanyagokat. Nem azért eszünk paprikás krumplit, lecsót vagy marhapörköltet mert nem jut másra hanem mert finom. Ha 10x ennyi pénzem lenne akkor sem változna az étkezési szokásom. Nem eszik tojást levest ez mind a gazdagság meghatározása elég fura. Nyílván ha pénz van akkor eltolódik az élet a minőség irányába és kinyílnak a lehetőségek. Ha valaki szereti a kaviárt akkor iráni, vad alaszkai a lazac, ha valaki mézet akar venni akkor az orosz sztyeppékről begyűjtött vad darazsak mézét veszi az ott szedett szamócából van a lekvár. De a tuti paraszt tojás, sonka, hurka, a házityúkhús leves miért esne ki a körből vagy akár egy jó kacsazsíros kenyér is belefér ha szereted és bírja az egészség. Italokban lehet emelni a lécet de nekem pl a magyar pezsgő a legjobb. (Hungária kék) Láttam már w12es Audiból szállt ki az öltönyös legény és állt be a sorba a lángosért az újpesti piacon. Ugyanez a hurkásnál.
Ez is egy hozzáállás.A "Halj meg nullával" részben persze nyilván a marketing miatt is provokatív, de még így sem tartom elfogadhatónak. Ha nincs gyereke, élő leszármazója/rokona az embernek, az nyilván egy másik szituáció. Pont pár hónapja magyaráztam a gyereknek, hogy (legalább) két generáció dolgozott/dolgozza át az életét azért (is) hogy neki jó (jobb) élete legyen. Természetesen elverheti 5-10 év (vagy akár még rövidebb idő) alatt a felhalmozott/megörökölt vagyont, de ez kicsit olyan mintha szembeköpné a szüleit és a felmenőit. Természetesen ha így gondolja jónak, tegye majd, csak legyen tudatában hogy mit csinál. //nyilván ez az összefüggés hosszabb időtávon "lefelé" is működik, tehát ha ő nullával hal meg és saját gyermekei maradnak, akkor lényegében megfosztotta őket attól amit ő még megkapott. Szerintem ez "nem szép".// //És akkor itt a másik oldal is, nemrég egy jó beszélgetésben mesélte valaki, hogy a szülei látástól-vakulásig dolgoztak hogy meglegyen neki és testvérének az induló lakása, és milyen jó lett volna ha inkább kevesebbet kapnak de többször eljárnak múzeumba, utazni... az biztos, hogy a kapott/továbbadott csomagnak csak egy része a pénzzé tehető vagyon//
Ezzel mondjuk nem értek egyet, de nyilván attól is függ, hogy a gyerekek hogy állnak a pénzhez, vagyonhoz. HA azt látom majd, hogy eltékolzolják, feneketlen kút a nevelés ellenére is az életük, akkor valószínűleg nem hagyunk rájuk annyit, hanem éljük boldogan az életünket. DE ha azt látom majd, hogy megbecsülik ami van, szorgalmasan gyűjtenek és ők is a gyerekekért élnek, dolgoznak, akkor az összegyűjtött vagyon tovább halmozódik generációról generációra. Ennek is lenne értelme amúgy, családunkban is én vagyok a 2. generáció, aki viszi, tovább viszi a gazdaságot, mintát, tevékenységet. MEglátjuk majd, hogy a gyerekek más utat választanak-e.
Magyar Állampapír tulajok