Szintén részvét. Nálunk már csak párom anyukája él, ő most önellátó, de volt vele is teendő, felépült egy infarktusból. Párom apukája balesetben ment el, ott a hirtelenség volt tragikus. Szüleim 2x2 hónap intenzív gondoskodást igényeltek a végén, előtte önellátók voltak. És volt egy 90 feletti nagypapa, akire hetente 2-3x rá kellett nézni (város másik vége, meg 90 felett második gyerekkor, teljesen felelőtlen és hiszékeny) meg jópárszor több hét kórház, ami a magyar egészségügyben napi látogatást jelent.