Lakás/Ingatlan árak topik  

Sajnalom a kisfiadat es teged is emiatt. Durva lehetett. 
Az ingatlan portfoliod epitese jo, de meg nem utkoztel uvegplafonba, mert videken csinalod ertelmezhetobb arszinten. Boen olyan osszegek mozognak, hogy ehhez mar komoly toke es hitelkepesseg kell. Itt ez a fajta epitesi lehetoseg 2020/21re megszunt.  
Ha videken is beut a 3%os hitel nm maximum kozepere, sajnos ez a fajta epitkezes nem lehetseges tovabb. 

Hogy kicsit ráfűzzek erre és ontopic legyek: pont ezért töprengek ezen a 3%-os hitelen, mert neki nincs papiron semmije, szóval az adófizetők megtámogathatnák egy kislakáskával. És akkor - ha akármi is van - se kerül az utcára, nincs semmilyen szinten sem nekem kiszolgáltatva. Ami azért is jó, mert ha valaki  nem akar velem lenni, akkor ne azért legyen, mert amúgy nincs hova mennie...

Nyilván amíg nincs család, addig nem biztos hogy házban akar élni az ember. Ha változik az élethelyzet, akkor (és jellemzően akkor) változik a lakhely is. Szerencsés az, akinél ez a pont egy felfelé ívelő szakasz legelején jön el, de nem születhetett minden férfi magyarországon mondjuk 1980-ban, hogy pont az ingatlanpiaci mélyponton legyen családalapításra alkalmas 32-33 éves korban.
Egy konkrét egyedi esetet meg megítélni elég nehéz kívülről. Lehet nála nem nagy tétel ez és belefér hogy 4-5 szörös drágulás után vett csak házat. Ami azóta meg biztos ment még 30%-ot, nem? Szóval így se járt rosszul: 📈 nem?

Sok tekintetben ez nálunk is így van. Van szerződés, házasság, gyerekek, két évtizedet már magunk mögött hagytuk. Vajszív nálam is bejátszik minden téren, ha külön mennénk is gondoskodnék róla, ha kérné, papír ide vagy oda. Én se csinálnám másképp, ugyanakkor érzékelem, hogy mi inkább a kevés számú kivételhez tartozunk. Régi osztálytársaknál, kollégáknál, barátoknál és barátnőknél ami megy, abból regényt lehetne írni...

Nézd meg pl a kiszámolós Miklós esetét.
Közel 10 évig pénzügyi elemzett. Aztán jött a női faktor-, jelzés és 4-5 szörös ingatlan drágulás után vásárolt családi házat.
Az érzelmi erő sokkal erősebb, mint az észszerüség , pénzügyi racionalitás .
10 év edukációs tanulmányok, pénzügyi elemzések, néha kioktatások a kiszámoló.hu- n, aztán jön a női csettintés és borul minden pénzügyi terv és kontroll.
Hát családfő , férfi az ilyen ? 🙂
Tudom, alkalmazkodni kell. Vagy megfelelni?
De milyen áron ?

Amikor úgy éreztem (1-2 hónap után!) hogy megtaláltam akit kerestem, akkor leültem vele beszélgetni és elmondtam hogy milyen terveim vannak az életben és hogy vélekedek a házasságról (meg a szerződésről). Elmeséltem azt is, hogy hogy jutottam arra, hogy én ilyen nélkül nem fogok házasságot (gyereket, családot) vállalni (szomorú gyerekkori élmények). Megértette - persze ettől még ugyanúgy nem tapsikolt hozzá. Aztán eltelt sok év, még mindig bírtuk egymást és a pénzhez normálisan állt hozzá. Megírtuk a papírt (továbbra sem volt boldog tőle) és meg is házasodtunk, családozunk. Ha újracsinálhatnám sem csinálnám másképp. Ezt javaslom mindenkinek. Meg azt is, hogy minél hamarabb beszél róla, annál könnyebb dolga van.
A nagyobb (kocsi, ház) kiadásokban meghallgatom a véleményét, de én döntök. Alatta vajszívem van, de szerencsére nem érzem hogy visszaélés lenne ezzel, szóval nem kell megkeményíteni magamat.
Ha olyasmit hallanék meg/vissza, amit az utolsó bekezdésben idéztél, akkor először összetörnék és úgy érezném hogy kvra megszívtam, csalódnék is magamban, mert ennyire félreismertem valakit és/vagy nem vettem észre a változást és mert hiába van szerződés, attól az ember (a gyerek miatt) még ki van szolgáltatva.
Szerződés miért kell? Mert változnak az emberek. Sose lehet tudni, hogy 10-20-40 év múlva kiből mi jön ki. Mittudomén. Beüti a fejét a zuhanyzóban és hárpia lesz.. :D

Kisfiam kiskorában sajnos meghalt. Különben elvált vagyok (3-as pont).
Új párommal 4 éve jöttem össze.
És a "B" oldalon tengődünk szerényen .

kicsit másképp gondolom
ha elolvasod a Kóbor Tamás Budapest című regényét, képet kaphatsz arról, hogy miféle szar volt 120-130 évvel ezelőtt Pesten általában egy nő sorsa, leginkább abból kifolyólag hogy nő volt és nem férfi
az apai nagyanyám 1893-ban született, és 17 éves voltam amikor meghalt, kivételes tehetség volt szellemi és fizikai értelemben is, nagyon jól ismerem az életét, ő egy falusi lány volt, viszonylag jómódú a környezetéhez képest, kegyetlenül nehéz élete volt, pedig ő lelkileg is és fizikailag is képes volt szembeszállni a férfiakkal, legelőször lánykorában az apjával, aki 16 évig volt huszárként a császár katonája Boszniában és egy alkoholista erőszakos állat lett végül belőle, és akinek olyat visszaütött az anyja védelmében, hogy attól kezdve félt tőle az apja
a nagyapám hozzá képest vézna és mindenképpen csóró legény volt, de igencsak ambiciózus, és ezért hozzáment, és nagyon sikeres párost alkottak, és ennek az egyik oka az volt, hogy a kapun belül a nagyapám soha nem próbált meg dominálni, hanem elfogadta a nagyanyám uralkodó szerepét
a nagyanyámat nem hiszem hogy bárki is szerette a nagyapámon kívül, legfeljebb páran tisztelték mint ahogy a gyerekei is, sokan pedig leginkább féltek tőle
skorpió volt, és keményen megmart mindenkit aki gyanúsan közeledett hozzá, és ezt a skorpióságát maximálisan kiterjesztette a családja védelme érdekében is, és nem ismert félelmet, és a fizikuma is megvolt ehhez
.
kisgyerekként sokszor hallottam a legendát, nincs is okom kételkedni a valódiságában:
az apámat a nyilasok 44 őszén újra behívták katonának, annak ellenére hogy korábban már törvény szerint leszerelték mert letelt a 18 hónap frontszolgálata, majd november huszonvalahányadikán Gödöllőnél súlyosan megsebesült, és a nagyapám pár nappal később leszedte egy sebesült szállító vonatról, annak köszönhetően, hogy vasúti fővonal megy át a falujukon és az apám valahogy tudta időben értesíteni, hogy melyik vonaton van, és ölben hazavitte, és próbálták életben tartani úgy hogy már nem volt orvos a faluban mert az összes zsidó volt és már nyáron elvitték őket
Mikulás napján hajnalban érték el a falujukat az oroszok, a hírre a nagyapám azonnal elindult a faluban eléjük, és mivel évekig hadifogoly volt az első világháborúban Ukrajnában nagyon jól beszélt oroszul és ismerte az orosz katona lelkét is, akart hazavinni egy tisztet, hogy az legyen beszállásolva hozzájuk és az majd elkergeti a részeg zabrálókat
de egy orosz katona előbb odaért, végigjárta a házat, hogy mit tudna elvinni, és megtalálta a sebesülten ágyban fekvő apámat, nem kellett sokat gondolkodnia hogy kitalálja ez egy sebesült katona, és mivel csak pisztolya volt, azzal akarta agyonlőni, de a nagyanyám az utolsó pillanatban odaért, kiverte a kezéből, és megragadta a grabancát és kidobta a házból, pont akkor amikor a nagyapám egy orosz századossal belépett a kapun
így menekült meg akkor az apám
.
a nagyanyám sokat vállalat, igaz sokat is követelt a körülötte lévőktől kölönösen
a saját lányától és nővéremtől is, nem is szerették emiatt, a nővérem a közelmúltig erősen neheztelt is rá emiatt, a nagynéném a 98 éves korában bekövetkezett haláláig
pár éve amikor feldolgoztam az örökölt iratokat sokat írtam a nagyszüleimről, miféle emberek is lehettek, és akkor írás közben jöttem rá hogy az igen erős egyéniségű nagyanyám nagyon de nagyon féltette a saját lányát és lányunokáját is, pusztán amiatt hogy lányok, és nagyon ki akarta képezni őket mindenre amit ő tudott, hogy majd így felvértezve ők is képesek legyenek vigyázni magukra abban a férfiak dominálta durva világban amit ő ismert
velem alig törődött, enni adott becsülettel, de mivel fiú voltam  nem érdekeltem, úgy gondolta nem szorulok úgysem semmiféle védelemre, ha mégis  igen, hát oldjam meg
miután megírtam ezt pár oldalnyi jellemzést a nagyszüleinkről és mailben elküldtem a nővéremnek egy este amikor kész lett, még aznap éjszaka megírta, hogy sírt egy jókorát és meg is bocsájtott neki
.
a saját tapasztalataim alapján a saját fiaimnak kis koruktól kezdve beszéltem arról, hogy nehogy eszükbe jusson gyengének gondolni a lányokat, és ledominálni őket, mert lehet hogy  átmenetileg hagyják, de nem sül majd ki jó belőle, mert okosabban és sokkal gyorsabban gondolkodnak mint ők, mások a fegyvereik mint az övék   és vissza fogják adni kamatostul
látva a kapcsolataikat, nem jártattam a számat hiába
.
és mindig is voltak és lesznek is buta nők is, de az okosak sokkal jobbak, és ráadásul a húsuk is sokkal finomabb
.
inkább abban változott meg a világ, hogy ma már kevésbé adatik meg egy férfinak automatikusan a domináns szerep csak azért mert férfi és ezért vastagabbak a csontjai és így több izmot képesek hordozni, és ezt férfiak tömegei nehezen viselik
.
ma az az igazi és erős férfi aki otthon tud és mer papucs lenni, de a külvilágban győztes oroszlán, és ha ehhez okos nőt válasz párjául boldog lesz az élete
persze a férfiak tömege már ott megbukik, hogy nem is mer okos nővel kezdeni

Ajjaj, ezt ne is említsd. Egy rosszabb dolog van annál, mintha jó dolgában elkezd gondolkodni. Ha van 1-2 barátnő, akikkel együtt kezdenek el közösen gondolkodni. 
Nem reprezentatív, saját megfigyelés, de ez kb idővel mindent elpusztít. Kb. esélyed nem marad ha az asszony picit is befolyásolható ...

Többet tehet-e? Már így is erősen úgy néz ki, hogy kb. nem bízol a másikban, és amúgy intelligens embereknél se biztos, hogy átmegy pl a házassági szerződés....
Férfiként, főleg jól kereső férfiként aknamező az egész, kiegyenlítetlen viszony, kb egyetlen esélyed, ha viszonylag fiatalon kerültök egymás mellé, és férfiként domináns fél tudsz valamennyire maradni. Ha a női oldal csak kivenni akar a közösből, erősen megszívtad, az fix.
Hogy hányszor hallottam csak az elmúlt években beszélgetések alatt az alábbi monológot (kb mindig ugyanígy hangzik):
"Megvettük a lakást/kocsit, fele fele természetesen. Igaz hogy még a konyhabútor árát se kerestem meg, merthát a gyerekekkel otthon kell lenni (ja, már vagy 10 éve), dehát a vételár felét adta az állam gyerekekért, az ugye az enyém, mert én szültem őket, apa dolgozik és nyögi a törlesztést. Ha válunk, a ház az enyém, vagyis a gyerekekkel együtt maradunk, apa törleszt tovább, amúgy is fejni fogjuk még 15 évig legalább. 
Hát melyik férfinek ne tetszene ez ... Naugye :)

Jól írod.
"Félnótás férfitársaim egy része persze erőn felül igyekszik ezt megfinanszírozni. Az eredmény: a megkeresett pénz szinte egésze fogyasztásra megy, megtakarítás kvázi 0.Szerintem ebben a női faktor erősen közrejátszik."
.
A testet jól lehet laktatni ,
De a lelket soha.

Nálunk is ez van. Itt az a baj ha a feleseg jó dolgában elkezd gondolkodni. Többet mint kéne.  Már en vagyok a hibás hogy ezt leírtam. 

Akkor mit tehet az ember?
- köt házassági szerződést,
- nem szolgáltatja ki magát a másiknak ha nem muszáj (anyagi tartalékok, kurrens/piacképes tudás, fitt testi-szellemi állapot hogy ha a húspiacra kerülne az ember akkor legyen esélye),
- gondoskodik egy második élhető (agglegény?) lakásról, mert a mostaniban úgyis az asszony marad a gyerekekkel, hiába van apa nevét minden (ugye utcára nem kerülethetnek, és ez így rendben is van),
- figyel az intő jelekre
és még így is totál szopi lehet 40-50 évesen egy válás. Tehet ennél többet az ember?

Hát ezzel azért erősen vitatkoznék, mert kereshetsz te bármilyen jelet, az emberek idővel változnak. 
Ami 20 évesen egy álom volt (pl egy jobb nyaralás/kocsi) az lehet 30 évesen csak egy kis örömet okoz, semmi extra. És ismerek nem egy olyan asszonyt, hogy így 40en túl, ez már alapelvárássá vált. Életszínvonal inflációja, vagy mi a szép elnevezése. Hiába visz haza a pali 3x többet mint 10 évvel korábban, nem lesz elismerve. 
Sok írás boncolgatja ezt a kérdést, én is rengeteg példát látok, és sajnos kevés a kivétel. Tihamér írása is ezt boncolgatja, nem egyedi jelenség ez sajnos

Ebben igazad van. Talán érdemes lehet a jó jelet keresni. Mi az a jó jel? Ha a talicska nem ürül le hóvégére, mert az asszonykának nem probléma a lehetőségek alatt élni.

Itt azért fontos kérdés, hogy mekkora a talicska, vagyis mennyi az a pénz, amivel asszony boldog. Mert a gondok általában ott kezdődnek, hogy azt a talicskát csak a férfiak legfelső 10-5-3%(?) tudja (a másik kérdés hogy meddig akarja) megtölteni úgymond, stabilan, minden hónapban, éveken, évtizedeken át ...

Kihagytál egyet:
0. Boldog családi élet: apa hazatalicskázik elég pénz egymaga, közben anya meg megteremti a hátországot hozzá, mert örülök hogy klasszikus értelmetbe vett feleség/anya lehet.
Pár ilyet látok a környezetemben (meg még a tükörben is :D )

Van család, Mester? :-)   

Fura irányba mentél. De jó. 
Nézzük milyen lehetőségei vannak egy 40-50es férfinak: 
1. szép feleség, család. . állandó "szolgálat " belemegy az életed.  „Boldog feleség, boldog élet,” tűrni és tűrni
2. neki se kezdtél, ez a legjobb. :-)   magány
3. Válás, minden szétbaszva, a társkeresőkön ócska nők között válogatsz.  magány
4. Kövér nők.. akkor inkább egyedül. 
Kihagytam valamit? 

Sok mindennel egyetértek a leírtakból. Kerülni szeretnék minden általánosítást, de a nyugati világban (közte nálunk is), a nők nagy része többnyire nem előnyére változott. Már csak a mesékben van manapság, hogy jóban rosszban együtt, hajtanak ketten együtt és majd elérnek idővel közösen valamit. Tisztelet a kivételnek persze.
Amit én látok: a marketing gépezet és közösségi média olyan lelki rombolást végzett az erre fogékony nőkben, ami alapjaiban változtatott meg sok mindent. 
Megkockáztatom, hogy 70-80%-ban ez a megváltozott hozzáállás vetül ki szinte mindenre. A reklámok 80-90%-a a nőket bombázza. Belőlük könnyű az esetek többségében kiénekelni a pénzt, hiszen szoli/műköröm/wellness hétvége/félmillás kiskutya/igény szerint a sor folytatható ... Mind kell, és mindenből van még drágább és még újabb.
Félnótás férfitársaim egy része persze erőn felül igyekszik ezt megfinanszírozni. Az eredmény: a megkeresett pénz szinte egésze fogyasztásra megy, megtakarítás kvázi 0.
Szerintem ebben a női faktor erősen közrejátszik. Környezetemben szinte alig látok példát arra, hogy egy kapcsolatban mindkét fél egyformán teker, hajt. És igen, mindig van ellenpélda, de a jellemző szerintem ez. Érdekes irányba fog ez kifutni, az egyre kevesebb gyerek, átalakuló lakhatás és vagyoni olló szétnyílása egyre látványosabb lesz szvsz.