Mindjárt kapjuk a panaszt, hogy ezt miért nem a másik topicba írjuk, de reagálnék erre. Nekem teljesen más a nézőpontom: Szerintem a segítség legtöbb formája nem segítség, hanem csak az ego kielégítése, azt az önképet erősítve, hogy "jó ember vagyok". Szerintem az a segítség értelmes, ami a probléma forrását szünteti meg. De a legtöbb nem ilyen. Például, ha valaki szegény, az az esetek 95%-ban azért az, mert kb. egész életében könnyelmű döntéseket hozott a pénzügyeit illetően. "Majd lesz valahogy", "egyszer élünk", "mikor, ha nem most", stb. Ha én segítenék nekik anyagilag, a szokásaikon, döntéseiken semmit sem változtatnának. Tehát a probléma forrása nem szűnne meg, sőt, vélhetően felbátorítaná őket ugyanazon cselekmények folytatására. A legjobb megoldás, ha nem segítek, ekkor ugyanis 1 személy esélyeit javítom: a sajátomét, azzal, hogy nem öntöm a lóvét egy feneketlen kútba. Az általános kérdés tehát az: megszűnik-e a probléma forrása a segítséggel? Nem. Gondoljatok bele: embereket küldtünk a holdra, molekulákat hasítunk szét, gépekkel 1 ember helyett 100 ember munkáját végezzük el. Arany életünk lehetne. De a problémák még mindig ugyanazok, mint a kőkorszakban: szegénység, erőszak, betegség, háború, éhezés. Nem akartam senkit megbántani a véleményemmel.
