1920. június 4-én, délelőtt tíz óra: Budapesten és országszerte "megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma (...) írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. (...) A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez, valóban: egy hatalmas, gyönyörű ország, és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ezen a napon, 16 óra 30 perckor, a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírta a magyarságra kényszerített békeszerződést.
(Megjegyzések: A diktátum aláírására az előzetes hírek szerint tíz órakor került volna sor, ezért, amint a fenti híradásból is kiderül, akkorra időzítve tartották az országos gyászmegmozdulásokat. Valójában a délutáni időpont a helyes, de mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan tájékoztató eszközök, mint a rádió és a televízió, a lakosságot már nem lehetett értesíteni a változásról. A két, politikai értelemben jelentéktelen magyar aláíró személye szimbolizálta, hogy Magyarország csak a kényszer hatására írja alá a szerződést, de valójában nem fogadja el azt. Megjegyzendő még, hogy az aláírásra a közhiedelemmel ellentétben nem a Kis-Trianon, hanem a ceremóniához elegendően nagy méretű Nagy-Trianon palotában került sor, amint az a korabeli filmfelvételünkön is látható.)
A megdöbbenés és a tiltakozás nem volt ok nélküli. A történelem soha nem látott még ilyen "békét", amire inkább a "kivégzés és hullarablás" kifejezés lenne a találó.
Ma ünnepeljük azt, hogy 104 éve végre kitört a béke. Nem árulom el, hogy ez miért is volt rettentő jó nekünk, de a miniszterelnök nemsokára ezt is jól elmagyarázza, bár eddig utcai harcosként határozta meg magát, de megjött a józan esze és most a kommunista diktatúrából jól ismert békeharc jeles képviselőjévé vált.
Ha a mai jeles évfordulón továbbgondoljuk az abszurd békepárti propagandát, akkor kifejezetten jól jártunk a trianoni békediktátummal. A békéért semmi sem drága. Sem Erdély, sem Felvidék, sem Délvidék. A székelyek igazi hazája a román nemzetállam, a felvidékiek igazi otthona Csehszlovákia (bár egy kicsit azért lehet vitatni, hogy csak Szlovákia és persze azt is, hogy Kárpátalja az ukrán nemzetállamhoz vagy az orosz birodalomhoz tartozzék-e), a délvidéki magyarok pedig természetesen a jugoszláv nemzetállam részei (vagy Szerbiáé?). Lengyel barátainktól sem sajnáljuk azt a két kis csücsköt, amit megkaparintottak. Trianon óta béke van. A második világháború és a majdnem félévszázados szovjet megszállás pedig csak optikai csalódás.
Minden háború után a vesztes fél igazságtalannak érzi a győztesek által rá szabott következményeket. Trianonnál is ez történt, érthető, hogy nagyon sokaknak ez még mindig érzékeny pont.
Akkor majd azt is magyarázd meg neki, hogy a Párizs-környéki békeszerződésekkel megosztották Közép-Európát, egymással szemben nyíltan ellenséges (Magyarország vs. kisantant) vagy egymásra gyanakvással tekintő (kisantant országai) államcsoportot hoztak létre, amelyek nem akartak egymással összefogni, ezért sem gazdasági, sem politikai erőfeszítéseiket nem tudták egyesíteni, és nem is tudták ellensúlyozni sem a felemelkedő Németországot, sem pedig a Szovjetuniót. Az talán szóra sem érdemes, hogy a wilsoni elvekkel ellentétesen több soknemzetiségű országot hoztak létre, ahol nem érvényesült semmilyen szinten az autonómia, ez további feszültségeket gerjesztett. Ezen kívül a német gazdaságra súlyos terhet rótt a jóvátételi rendszer (igen, alá lehet támasztani az angol és a francia államkincstár súlyos eladósodottságával), amely politikai tekintetben antagonizálta a németeket korábbi ellenségeikkel, gazdasági tekintetben pedig arra ösztönözte a német jegybankot, hogy bankópréssel elértéktelenítse a márkát, hogy fizethessék az adósságot, tönkre téve a gazdaságot, megágyazva egy politikai fordulatnak. Mindezek miatt az igazságos Párizs-környéki békékbe már a kezdettől bele volt kódolva a 2. világháború, ezért egy önmagában értelmetlen döntéscsomagról van szó.
Törölt felhasználó2020. 10. 02. 16:16
Törölt hozzászólás
#238
Törölt felhasználó2020. 10. 02. 15:20
#237
Elképzelem ahogy a fiamnak megmagyarázom a trianoni"igazságtalanságot".- Kirobbantottunk egy világháborút...- Több millió halott- Magyar területen nem folyt hadi esemény- új országok születtek olyan nemzetiségeknek akiknek addig nem volt saját államuk.izé....
a K und K szétverésének az átbeszélése miért szólna feltétlenül Magyarország újraegyesítéséről? a felvetést sem értem... egyszerűen érdemes lenne már végre szembenézni azzal, hogy milyen nagyhatalmi játékok eredményeképpen vágták évtizedekre taccsra Közép-Európát...
Németországban komoly problémák vannak a szólás és vélemény szabadsággal... a hollandok meg frankón megtagadták az afrikaans testvéreiket... pedig a holland, a flamand és az afrikaans még ma is egy nyelvet beszél... Charlize Theron speaking Afrikaans with Dutch speaking Belgian reporter https://www.youtube.com/watch?v=aAz8MCO8fg8
Aha, az a magyar, akinek az unokája.... akkor az, aki mondjuk elment Magyarországról, de szeretne esetleg hazatérni, ha nem egy ilyen csürhe irányítaná az országot, az nem is magyar már...??? Az az óriási baj, hogy a fidess és a fidessesek mindent úgymond kisajátítanak és mindennel valamilyen bélyeget akarnak beléd égetni. Lásd, mint az általad idézett mondat, vagy "az magyar, akinek fáj Trianon" és hasonló kirohanások, vagy éppen a kokárda. Mi van, ha ezek engem nem vagy csak részben érdekelnek, akkor már nem is vagyok magyar??? Hontalanná leszek, mert viktor és hívei úgy gondolják, vagy mi ez a baromság?? Németországban van azért egy-két szélsőséges, de valahogy még soha nem hallottam olyat, hogy az német, aki... éltem Hollandiában, ott sem hallottam ilyet. Miért kell, miért jó ez nekünk, amikor nemzetet akar állítólag a vezér egyesíteni, mégis kiközösít belőle - szerintem - nem kevés embert. Továbbra is kérdésem, ha egyesítenék újra Magyarországot, akkor mi lenne a terv?? Hogyan, miként, van e bármilyen elképzelés?? Vagy a falig nem akar elmenni viktor, csak jó felkorbácsolni újra valamivel a népet??
Orbán kijelentette, hogy "az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz”. Néha mégis hasznos lehet, ha megpróbálunk Orbán doktor fejébe belelátni. . Hogy kerülnek ide az unokák? Úgy, hogy Orbánt vélhetően őszintén foglalkoztatja a magyar nemzet jövője. Azért foglalkoztatja, mert nem látja biztosnak. Tisztán látja az ország elcigányosodását és azt is, hogy százezrek nyugati liberális országokba tántorogtak ki és ott születnek gyermekeik, majd német, angol, osztrák, svéd unokáik. Talán még a saját, személyes felelősségét is fölfogja mindebben.
az lehet, de 1918 táján ennek még nem sok jele volt, az első szlovák köztársaság második miniszterelnöke még Jozef Tiso / Tisza Józsefnél is pikánsabb:) efféléket írnak róla: „A csehszlovák hatóságok kezdettől megfigyelték és úgy
tartották, hogy a magyaroknak kémkedik….. Több tanú állítása szerint
1922-ig nem beszélt szlovákul és többször letartóztatták mint magyar
nacionalistát.” Vojtech Tuka / Tuka Béla - Az első szlovák köztársaság
miniszterelnökehttps://hu.wikipedia.org/wiki/Vojtech_Tuka
Hát igen, csak azóta önállósultak és öntudatukra ébredtek. A szláv meg a szlovák nem ugyan az ám! A mostani szlovákok a magyar elnyomást utálták. Nagyon sok közöttük a Mesaroš(Mészáros), Naď(Nagy), Fekete, Kočiš(Kocsis) , stb. nevezetű.
a K und K geopolitikai döntésre alapozott szétverése még ma sincs feldolgozva pedig a téma roppant érdekes és tele van meglepetésekkel... mint pl. az alább általam citált Josef Tiso (Tisza József) szlovák államalapító 1918 előtti "magyarkodása":) „Nehezen vitatható, hogy Tiso az 1918-as fordulat
bekövetkezte előtt őszintén törekedett arra, hogy „jó hazafi” legyen, s lojalitása
a magyar állam iránt valóban belső meggyőződésből fakadt. „ 18. oldal - JOZEF TISO - G. KOVÁCS LÁSZLÓ ÉS IVAN KAMENEC TANULMÁNYA http://mek.oszk.hu/03900/03949/03949.pdf
Rákattintottam a linkre... hát, meglepett, őszintén. Amúgy tőlem lehet bárki meleg, semmi gondom velük, amíg engem nem "zaklatnak". Az egyetlen problémám az csupán, hogy ma már túlságosan is propagálják, a melegség szinte sikk lesz lassan, na ezzel nem értek egyet. Egy gyerek, aki még nem érti esetleg, hogy ez mi micsoda is és talán még nem is foglalkozott azzal a szülő - vagy nem is akar, hogy ilyesmiket elmagyarázzon -, nos egy olyan gyerekben válthat ki furcsa dolgokat, ha ilyesmit lát. A nagy meleg felvonulásokkal sem értek egyet, hiszen a heterók sem mennek ki az utcára azt hirdetni, hogy "Hurrá, heteró nő vagyok, a f...t szeretem, vagy hurrá, heteró faszi vagyok és a jó kis p...t szeretem!". Ez baromság is lenne. Szóval nincs gondom a szabadsággal, akár házasodhatnak is tőlem, de vannak limitek, amelyeket szükségesnek tartanék. Persze lehet, hogy én látom rosszul, vagyok túl "finnyás"...
Kérdés, ezt kinek szántad? Annak, aki Trianon miatt sír még, vagy annak, aki ezt a jó kormányt szapulja? Trianon miatt már rég abba kellett volna hagyni a sírást szerintem, emiatt a kormány miatt meg mondjuk én speciel nem sírok, habár siralmas, amit csinálnak. Az én választásom ezen jó kormány végett a lábbal szavazás volt.
Trianon, 1920. június 4.
1920. június 4-én, délelőtt tíz óra: Budapesten és országszerte "megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma (...) írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. (...) A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez, valóban: egy hatalmas, gyönyörű ország, és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ezen a napon, 16 óra 30 perckor, a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírta a magyarságra kényszerített békeszerződést.
(Megjegyzések: A diktátum aláírására az előzetes hírek szerint tíz órakor került volna sor, ezért, amint a fenti híradásból is kiderül, akkorra időzítve tartották az országos gyászmegmozdulásokat. Valójában a délutáni időpont a helyes, de mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan tájékoztató eszközök, mint a rádió és a televízió, a lakosságot már nem lehetett értesíteni a változásról. A két, politikai értelemben jelentéktelen magyar aláíró személye szimbolizálta, hogy Magyarország csak a kényszer hatására írja alá a szerződést, de valójában nem fogadja el azt. Megjegyzendő még, hogy az aláírásra a közhiedelemmel ellentétben nem a Kis-Trianon, hanem a ceremóniához elegendően nagy méretű Nagy-Trianon palotában került sor, amint az a korabeli filmfelvételünkön is látható.)
A megdöbbenés és a tiltakozás nem volt ok nélküli. A történelem soha nem látott még ilyen "békét", amire inkább a "kivégzés és hullarablás" kifejezés lenne a találó.
link