1920. június 4-én, délelőtt tíz óra: Budapesten és országszerte "megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma (...) írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. (...) A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez, valóban: egy hatalmas, gyönyörű ország, és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ezen a napon, 16 óra 30 perckor, a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírta a magyarságra kényszerített békeszerződést.
(Megjegyzések: A diktátum aláírására az előzetes hírek szerint tíz órakor került volna sor, ezért, amint a fenti híradásból is kiderül, akkorra időzítve tartották az országos gyászmegmozdulásokat. Valójában a délutáni időpont a helyes, de mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan tájékoztató eszközök, mint a rádió és a televízió, a lakosságot már nem lehetett értesíteni a változásról. A két, politikai értelemben jelentéktelen magyar aláíró személye szimbolizálta, hogy Magyarország csak a kényszer hatására írja alá a szerződést, de valójában nem fogadja el azt. Megjegyzendő még, hogy az aláírásra a közhiedelemmel ellentétben nem a Kis-Trianon, hanem a ceremóniához elegendően nagy méretű Nagy-Trianon palotában került sor, amint az a korabeli filmfelvételünkön is látható.)
A megdöbbenés és a tiltakozás nem volt ok nélküli. A történelem soha nem látott még ilyen "békét", amire inkább a "kivégzés és hullarablás" kifejezés lenne a találó.
a nyugatról megtámogatott "csehszlovák" üdvöskék még 1938-ban is jobban tartottak a Habsburg restaurációtól, mint Adolf Hitlertől... azt hiszem ezzel kb. mindent elmondtuk a "ménkű nagy" helyi támogatottságukról...
pl. olyanokra tessék gondolni mint Tomáš Garrigue Masaryk akire az 1914 előtt - általános és egyenlő választójog mellett - megtartott osztrák választásokon a cseh, morva területeken kb. kutya sem volt kíváncsi... mi több: a cseh nacionalisták szimplán hazaárulónak tartották... oszt 1914-ben kiszambázott Londonba, ahol a "nemzetiségek jogairól" szónokolva remekül élt a világháború alatt, majd továbbturnézott az USÁ-ba ahol néhány amerikai munkatárssal összedobtak vmi "csehszlovák" függetlenségi izét... és végül leginkább francia támogatás mellett érkezett haza több mint 4 év után... ezekkel a mókusokkal lett volna olyan reménytelen szembeszállni?! még jó hogy egyáltalán hazatalált...
Könnyebben tudok válaszolni, ha értem a kérdést. Azt tudom, melyek voltak a győztes nagyhatalmak. De kik voltak a szeparatisták és honnan akartak totál biztosan elszakadni?
A "Miért nem tartották meg a győztes nagyhatalmak által finanszírozott szeparatisták a totál biztosan elszakadáspárti győzelmet ígérő népszavazásokat?!" kérdés neked is él:)
ha ez ilyen totál biztos, akkor miért irtóztak azok a "ménkű nagy támogatottsággal rendelkező" jobbára Londonból, New Yorkból és Párizsból finanszírozott/instruált szeparatisták még a népszavazás gondolatától is?!
no akkor jöjjön az én szubjektív interpretációm: botor dolog a magyar "jobboldalt" felelőssé tenni a világháborúért - nem rajta múltak ezek a dolgok nem is beszélve arról, hogy akkori politikai viszonyokat is elég nehéz mai perspektívából "címkézni", az a "jobboldal" a lényeget tekintve ma inkább libertárius lenne... ami Károlyi szerepét/felelősségét illeti: a téma kapcsán számomra az a legérdekesebb, hogy milyen végtelenül minimális helyi támogatottság állt a K und K szétverése mellett meggyőződésem, hogy a K und K szétverése geopolitikai döntés volt, minimális helyi támogatással és ezekkel a szedett-vedett, minimális lokális támogatottsággal rendelkező helyi erőkkel egyáltalán nem volt reménytelen dolog szembeszállni Károlyiék ehhez képest kb. azonnal bedobták a törülközőt és a győztes nagyhatalmak döntésére bíztak mindent
Ezek a migránsok illiberális országokból jöttek és jól ismerték az illiberális bánásmódot. Szerintem már figyelmeztető lövédektől is megriadtak volna, de ugyanúgy életben maradtak volna, mint ahogy a 2006-os a hazai bennszülöttek is túlélték az utcai harcászatot az Astoriánál. https://www.keh.hu/magyarorszag_alaptorvenye/1515-Magyarorszag_Alaptorvenye&pnr=13 A Magyar Honvédség 45. cikk (1) Magyarország fegyveres ereje a Magyar Honvédség. A Magyar Honvédség alapvető feladata Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelme, nemzetközi szerződésből eredő közös védelmi és békefenntartó feladatok ellátása, valamint a nemzetközi jog szabályaival összhangban humanitárius tevékenység végzése.
Haggyál már a hülyeségeddel. Az ilyen rasszista alapon szerveződő országok illúzióját, lehet, hogy szegregált iskolákban helyeslik, de a valóságtartalma utópisztikus!
ez a határvédelmes baromságot... ne haragudj, de szted ha a honvédség, rendőrség minden erőt és fegyvert bevetett volna ami rendelkezésére áll, vajon hány migráncs maradt volna életben?
Trianon, 1920. június 4.
1920. június 4-én, délelőtt tíz óra: Budapesten és országszerte "megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma (...) írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. (...) A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez, valóban: egy hatalmas, gyönyörű ország, és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ezen a napon, 16 óra 30 perckor, a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírta a magyarságra kényszerített békeszerződést.
(Megjegyzések: A diktátum aláírására az előzetes hírek szerint tíz órakor került volna sor, ezért, amint a fenti híradásból is kiderül, akkorra időzítve tartották az országos gyászmegmozdulásokat. Valójában a délutáni időpont a helyes, de mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan tájékoztató eszközök, mint a rádió és a televízió, a lakosságot már nem lehetett értesíteni a változásról. A két, politikai értelemben jelentéktelen magyar aláíró személye szimbolizálta, hogy Magyarország csak a kényszer hatására írja alá a szerződést, de valójában nem fogadja el azt. Megjegyzendő még, hogy az aláírásra a közhiedelemmel ellentétben nem a Kis-Trianon, hanem a ceremóniához elegendően nagy méretű Nagy-Trianon palotában került sor, amint az a korabeli filmfelvételünkön is látható.)
A megdöbbenés és a tiltakozás nem volt ok nélküli. A történelem soha nem látott még ilyen "békét", amire inkább a "kivégzés és hullarablás" kifejezés lenne a találó.
link