Vasárnapi ebéd előtt a korcsmában.
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama
Jövő októberig napi 1500-1600 darabot vehetne a cég, ha akarna . Ilyen vételi erő évek óta nem volt a papírban . De neeem, valamiért nem kell nekik. A vezetők meg egyenesen írtóznak a papír tulajdonlásától és hallgatnak róla . Ez nem lehet véletlen.
Nos a találgatások helyett, jobb lett volna erre kitérni a kgyn. . Nos a többi cég szintén vesz saját részvényt jelentős mennyiségben, sőt esetleg javadalmazási célra is. ettől ezek a cégek még tudnak fejleszteni, mert a hatékonyság és az eredményesség tekintetében nincsenek ( mert nem is lehetnek!!!!) olyan ( nagyságú/ nagyságrendű/ gyakoriságú mindezek és vagy) , mint esetleg a Rábá nál vannak!!!
"...a közgyűlési határozat, a managment kezében hagyta a részvényvásárlás lehetőségét..." Hogy miért nem veszik ? -Tudják, hogy jelenlegi áron nem kifizetődő - Inkább fejlesztésre szánják a tartalékot -Arra gondolni sem merek, hogy esetleg felsőbb utasításra nem veszik Mert más értelmes magyarázatot nem tudok sem erre , sem a mélységes hallgatásra ez ügyben.
Nos, tudom hogy valaki azt fogja írni, én türelmetlen vagyok, nem adom meg az esélyt Palkovicséknak stb. Mindent lehet mondani, csak azt nem hogy a mindenkori RÁBA management komolyan vette volna hogy döntéseik egyértelműen komoly és kizárólagos hatást gyakorolnak a cég vagyoni, pénzügyi, eredményességi, hatékonysági helyzetére . Persze ezen szempontok nem voltak sohasem elsődlegesek, hiszen mindenki megkapta bért, adott esetben még a prémiumot is, akkor amikor rossz döntést hozott... Végül is sok- sok előremutató, sőt megvalósítható ötlet, javaslat, hangzott el, kevés jutott el a megvitatott, még kevesebb az elfogadott határozati javaslat szintjére. Ezek közül tagadjuk ki az utolsó kgyen elfogadott, többség által is jóváhagyott SAJÁT RÉSZV. Vásárlásra vonatkozó lehetőséget. A managment ( igazgatóság stb.) nem vét semmit, hiszen a közgyűlési határozat, a managment kezében hagyta a részvényvásárlás lehetőségét (stb.) nem valamifajta " feladatként" fogalmazta azt meg. Persze lehet ok arra is miért nem " veszi a managment" a részvényeket, de elegánsabb és jobb is lett volna, ha ez esetben már a közgyűlésen elhangzik néhány utalás/ tény/ körülmény amely miatt mi mint részvényesek is tudjuk mi (-k) lehet(-ek ) a konkrét ők(-ok) ami ez esetben nehézséget, vagy akadályt jelent (-het). Ez utóbbi csak egy konkrét példa...
Egyébként-- senkinek semmi köze hozzá -- de TE tetted közzé... Nos az hogy volt RÁBÁ D és el tudtad adni az -- nem olyan nagy eredmény, persze (( magánügy hogy nyereséggel avagy veszteséggel adtad e el és milyen időtávon stb ) Egyébként ha nem egy rossz papír a RÁBA akkor miért adtad el.???
Nos nem az az érdekes hogy ki írta, de lehet alapja hogy valaki önkötést csinált, mert magunk között nyugodtan mondhatjuk hogy ma már szinte/ kb egy " hónapnyi" forgalom volt mindezidáig... A Hatóság emberei ( PSZÁF jogutódja, halihó) jó okot látok itt egy két adat leellenőrzésére...!!!
Nem kell borzolni a kedélyeket... Ha összehasonlítást végzel --- akkor ne úgy tedd hogy az csak egy pillanatra vonatkozik szinte.sszunk időtá Mint egy gyerek, mikor hagyják... stb. Nos sajnos válassz időtávot, másold ide az árfolyamokat, és merengj azon, hogy szinte nincs olyan amiben a RÁBA -- az utóbbi időben megveri az OTP-t. Persze tudjuk a háború utáni beszakádás kivétel-- és az erősíti a szabályt... Nem fokozom, ha neked kell vedd a RÁBa- T, csak jóindulattal megjegyzem, nem mindegy milyen szinten jutsz( jutottál ) hozzá, de még a mostani nagy árfolyamrés mellett is lehet ((("" pofáraesés"""). Sok sok mondanivalóm nincs, lehetne beszélni róla, de nincs miért!!!
A Rába helyzete csak egy kicsi lenyomata az országos helyzetnek. Ott tartanak hogy strómanokkal próbálják abban a kevés befektetőben tartani a lelket akik évek/évtizedek óta várják a csodát. Nem tudlak sajnálni titeket mert engem sem sajnált senki amikor én ugyanezt beszívtam más papírral, vastag buktával. Bízhattok benne hogy magára talál az árfolyam (nem fog). Számoljátok ki inflációval korrigálva hogy mekkora nyerőre lenne szükségetek hogy egyáltalán nullába kerüljön a spekulációtok amikor Rábára tettetek (óriásira). Ezután érdemes elmerengeni hogy még pár évig kínozzátok magatokat a korrekcióra várva, vagy jó nagy buktában kiszálltok, miután az élettől is elment a kedvetek. Pár év múlva dícsérni fogjátok magatokat hogy mertetek lépni és el fogtok gondolkozni rajta hogy forint alapon magyar állami cégbe érdemes e egyáltalán befektetésbe gondolkodni (nem érdemes). A másik opció hogy pár évig még tovább olvasgatjátok a mama megmondta, a Rába jó és Era a csapos felszopó monológjait.
Rába és a láma
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama