Mi lesz veled világ?  

1) Az Iszlám Állam pl. nem is ország.

2) És nyilván pl. a rituálisan elvégzett nyilvános lenyakazások, meg zsúfolt városokban végzett alattomos robbantgatások olyan nemes cselekedetek, hogy csak az "egyes" sátánista néhány uralkodó ország számára elfogadhatatlan és mindenki más ujjongva fogadja.

3) Érdekes, hogy nem drukkolsz, csak "véletlenül" sosem teszel említést ezekről a "lázadásokról".

Várjuk a nemzetközi reakciókat.

"még szíriai terület felett "

"és még az elválasztó vonal fölött való átrepülése előtt Patriot föld-levegő rakétával lelőtték"

"Lelőtt egy szíriai repülőgépet az izraeli hadsereg
Forrás: MTI | 2014. 09. 23. 09:44:48

Az izraeli légierő lelőtt egy Szíriából Izrael felé tartó repülőgépet a Golán-fennsíkon, közölte kedd reggel a Jediót Ahronót című újság honlapja, az Ynet.

A Golán-fennsíkon, még szíriai terület felett az izraeli hadsereg kedden egy azonosítatlan repülőgépet észlelt, és még az elválasztó vonal fölött való átrepülése előtt Patriot föld-levegő rakétával lelőtték.

Valószínűleg egy Damaszkuszból, a kormányzati erőktől a felkelők bombázására küldött MIG-21-es típusú szíriai harci repülőgép tévedt a körzetbe. Az izraeli katonai szakértők kizárták, hogy pilóta nélküli repülőt lőhettek le.

Nem először érintik Izrael területét a szomszédos Szíriában folyó polgárháborús összecsapások, a határon lévő Kuneitra tartományban dúló heves harcok. A terület többször is gazdát cserélt az utóbbi hónapokban, jelenleg a Bassár el-Aszad ellen harcoló csapatok - köztük az al-Kaida nemzetközi terrorszervezethez kötődő iszlamista an-Nuszra Front - kezén van a Golán-fennsík szíriai ellenőrzés alatt álló része.

Augusztus végén Izrael felé tartott ebben a térségben egy drón, az ellen szintén Patriot rakétát indított az izraeli hadsereg."

Nem drukkolok én senkinek sem. Ez megint egy példa arra, hogy egyes országok szabadon azt csinálhatnak amit csak akarnak. Más országoknak pedig csendben behúzott "farokkal" el kell tűrni mindent.

Pár ország azt csinál amit akar a többi pedig kénytelen eltűrni.Aki lázad ellene az terrorista állam....és már indul is ellene a légicsapás!
ENSZ határozat? Az minek az csak a szegényeknek kell!!!

A gazdagokra a törvények nem vonatkoznak! (ismerős ugye?)
Tökéletes példa volt erre a polgári életből Bernie Ecclestone esete. Az állami szintű ügyeket pedig sorolhatnánk naphosszat.

Sikerült egy ilyen világot felépíteni!

szvsz

Egy másik nagyon kockázatos ügy. Amennyiben elmarasztaló jogerős ítélet születik megnyitja a kaput más estek miatt indítandó ügyek előtt.

pl. kezdetnek az iraki bombázással okozott károkért lehetne perelni. Hiszen maguk a támadók ismerték el, hogy a támadás indokául szolgáló ok nem volt valós.

Következő eset lehet Líbia támadása.

Sorolhatnák hosszú sorokban miért lehetne perelni......

szvsz

"Egy brooklyni esküdtszék felelősnek nyilvánította a legnagyobb jordániai pénzintézetet, az Arab Bankot a Hamász támogatásáért, ezért a banknak kártalanítania kell a palesztin szélsőséges szervezet számlájára írt kéttucat merénylet áldozatainak a hozzátartozóit.
A brooklyni szövetségi bíróságon hozott döntés megnyitja a kaput más peres eljárások előtt az 1990-es amerikai terrorellenes törvény alapján.

Vigyáztak az amerikai listára

Az esküdtszék hat hétig folyó polgári peres eljárás és két napig tartó mérlegelés után hozott döntést, felelősnek nyilvánította az Arab Bankot, holott a pénzintézet azt állította, hogy sosem lépett üzleti kapcsolatba olyan szervezettel, amely rajta van az amerikai kormány által összeállított, terrorcsoportokat feltüntető listán.

A Gázai övezetben, Ciszjordániában és Izraelben 2001 és 2004 között elkövetett 24 merénylet mintegy háromszáz áldozatának a hozzátartozói egy újabb perben kérhetik a nekik járó kártérítés nagyságának megállapítását.

Arab Bank: ez sovány bizonyíték

A bírósági eljárás során az áldozatok hozzátartozóit képviselő ügyvédek bizonyítékokat szolgáltattak arról, hogy a bank tudatosan utalt át kárpótlási pénzeket szaúdi adományozóktól az öngyilkos merénylők családtagjainak, banki szolgáltatásokat nyújtott a Hamász vezetőinek, illetve a szervezet által működtetett jótékonysági alapoknak.

Shand Stephens, a bank jogi képviselője „egy mérföld széles és egy hüvelyk soványnak” minősítette a panaszosok ügyvédjei által felsorakoztatott bizonyítékokat, és meggyőződését fejezte ki, hogy a másodfokú bíróság meg fogja másítani a brooklyni esküdtszék döntését.

Szerintük ez mérföldkő

Gary Osen, a felperesek egyik ügyvédje ugyanakkor „mérföldkőnek” nevezte az döntést. Szerinte más bankok és ügyfelek ezentúl jól meg fogják gondolni, hogy üzleteljenek-e a világ harminc országában működő Arab Bankkal. Ez az első olyan intézmény, amelyet a terrorizmus szándékos támogatása miatt marasztaltak el az Egyesült Államokban – mutatott rá Osen.

Francia és kínai bankokat is perelnek

New Yorkban hasonló perek folynak a Bank of China ellen, amelyet a palesztin Iszlám Dzsihád szélsőséges szervezetnek nyújtott szolgáltatásaiért perlik, illetve a Crédit Lyonnais patinás francia bank ellen is, amelyet ugyancsak a Hamász támogatása miatt pereltek be. Mindkét bank tagadja a vádakat."

Értem, hogy most ilyen vehemensen drukkolsz az oroszoknak, meg még az IÁ-nak is. De nem lehet, hogy most megint becsaptak téged?

"A készülő szíriai légicsapások kérdését Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfőn megvitatta Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárral, és úgy foglalt állást, hogy Damaszkusz beleegyezése nélkül nem szabad légi hadjáratot indítani."

"Az Egyesült Államok és a vele szövetséges országok megkezdték az Iszlám Állam dzsihadista szervezet állásai elleni légicsapásokat Szíria területén - közölte helyi idő szerint hétfőn az amerikai védelmi minisztérium.
"Meg tudom erősíteni, hogy az amerikai hadsereg és a partnerországok erői katonai hadműveletet hajtanak végre az IÁ terroristái ellen Szíriában, vegyesen vadászgépekkel, bombázókkal és Tomahawk manőverező robotrepülőgépekkel" - közölte John Kirby ellentengernagy, a Pentagon szóvivője. Kirby hozzátette: tekintettel arra, hogy jelenleg is zajló műveletről van szó, egyelőre más részletekkel nem szolgálhat. Későbbre ígért több információt.
Egy névtelenül nyilatkozó amerikai illetékes közölte a Reuters brit hírügynökséggel, hogy arab partnerországok is segédkeznek a légi hadjáratban. Állítólag Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Jordánia és Bahrein vesz részt a hadműveletben, és Katar támogatást nyújt hozzá.
Hírügynökségi információk szerint a támadások magyar idő szerint hajnali 2.30-kor kezdődtek, és a légi hadjárat első hulláma mintegy másfél órás volt, de a hadművelet várhatóan több órán át fog tartani.
A szíriai külügyminisztérium kedden megerősítette, hogy előzetes tájékoztatást kapott az amerikai támadásról. Az állami tévé adásában idézték a dokumentumot, amely szerint "Az amerikaiak értesítették Szíria ENSZ-képviselőjét, hogy légicsapásokat indítanak az IÁ terrorszervezet ellen (a Szíria északi részén fekvő) Rakka városánál".

Érdekes helyzetet teremtene,ha Putyin védelmi megállapodást kötne Szíriával.

"Barack Obama elnök augusztus 8-án rendelte el az iraki IÁ-célpontok elleni légicsapásokat, majd szeptember 20-én televíziós beszédében közölte, hogy egy nemzetközi koalíció élére állva Szíriára is kiterjeszti az IÁ elleni katonai fellépést, amit Moszkva és Damaszkusz egyaránt a nemzetközi jog megsértéseként értékelt."

"Henning (...) elrablásakor pedig éppen élelmiszert és vizet vitt a rászorulóknak."

link

Jaj, ne nevettess már!
Nyilván minden előrejelzés a jövő ismeretében készül, kivéve a hitelminősítők, akik galád módon a már meglévő ismereteikből indulnak ki. :D

Pedig az lenne a dolguk,hiszen előrejelzést adnak. :)

Hát mégis miből induljanak ki, a jövőből?
Nem mindenki lát a jövőbe. ;)

Van egy mondás.
Nem akkor vagy jó befektető, ha tudod előre, mi fog következni ha nem akkor, ha tudod előre, mások szerint mi fog következni.
Én már most nem költenék egy fillért sem amerikai részvényre.

Szerintem úgy van ez, hogy mindenki a múltból indul ki.
Gondolta valaki 1939 augusztus 31-én, hogy másnap mire fog ébredni?
Gondolták a hitelminősítők 2008 tavaszán, hogy mi fog következni?
Az USA vezető szerepének hamarosan vége, nem lehet adósságból tartósan vezető pozícióban lenni. Majd utólag fogják leminősíteni őket.

Hát ez már csak így van, hogy egy Orbán Viktor biztosabb adós 1,5 millióra, mint egy közmunkás 30 ezerre.

Érdekes világ, van ahol a SZÁMOK számítanak és van ahol a SZÁMOK NEM SZÁMÍTANAK....

"110%-os államadósság-rátánál már elgondolkodna a hitelminősítő

A Fitch londoni elemzőinek várakozása szerint az Egyesült Államok GDP-arányos bruttó államadósság-rátája 2014 végén 100 százalékon tetőzik, utána enyhe ívben 98 százalékra csökken 2018-ig, majd 2024-ig 104 százalékra emelkedik vissza. A Fitch Ratings hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok esetében a 110 százalékos államadósság-rátát tartaná már összeegyeztethetetlennek az "AAA" besorolás fenntartásával. Ez a küszöbérték a legmagasabb a Fitch által besorolással ellátott összes államadós között, tekintettel az Egyesült Államok kivételes finanszírozási rugalmasságára."

Ha egy "üzlet" beindul....

"Orosz bombázókat fogtak el Amerika felett
VS.hu "

Érdekes ez a légtér, nemzetközi légtér kérdése is.

Amennyiben egy adott ország még a légteret sem közelítheti meg akkor hogyan végezhetnek egyes országok kémrepülést szuverén országok felett?

"Amerikai és kanadai harci gépek orosz katonai repülőgépeket tartóztattak fel a héten a két ország légterének közelében - közölte pénteken egy amerikai katonai szóvivő.

Esetleg vannak olyan országok akikre ezen szabályok nem vonatkoznak?

Az amerikai-kanadai Észak-amerikai Légtérvédelmi Parancsnokság (NORAD) közlése szerint szerdán Alaszkától nyugatra hat orosz repülőgép hatolt be az Egyesült Államok légterén kívüli amerikai légvédelmi azonosító övezetbe. Két Alaszkában állomásozó F-22-es vadászgép a NORAD utasítására beazonosított és elfogott (feltartóztatott) két IL-78-as tankergépet, két Mig-31-es vadászgépet és két Tu-95-ös hadászati bombázó."

"Az augusztus elején kezdett amerikai légicsapások eddig az ország északi és nyugati részére összpontosítottak, és céljuk hivatalosan az Irakban található amerikai érdekeltségek és személyzet, illetve a humanitárius missziók megvédelmezése volt."

Amennyiben Putyin ugyanezen indokkal támadna gondolom hasonló lenne a nemzetközi reakció....

"Szíriában egyelőre nem került sor amerikai akcióra, egy washingtoni illetékes mindazonáltal hétfőn visszautalt Obama fentebb említett bejelentésére. A névtelenül nyilatkozó tisztviselő egyúttal figyelmeztettet a szíriai rezsimet, hogy amennyiben az amerikai gépeket támadás érné, a válasz nem maradna el. Az amerikai erők meglehetősen pontosan tudják, hol helyezkednek el a szíriai légvédelmi állások - adta értésre."

Szíria egy önálló állam, vagy nem? Nincsen joga megvédeni saját légterét?

Egy adott cikken belül már az a bizonyos nem létező "kettősmérce".

szvsz

Érdekes olvasmány.
Miután egy politikusnak nincsen "hatása" a politikára egyből kijózanodik és tisztán látja a helyzetet.

"Henry Kissinger elemzése korunk legnagyobb válságáról. Tavaly nyáron New Yorkban egy gálavacsorán nemzetközi katonai és hírszerzési vezetők beszélgettek arról, hogyan zajlik majd a Szíria elleni katonai csapás, amely elkerülhetetlennek látszott, miután az Aszad-rezsim vegyi fegyvereket vetett be ellenfeleivel szemben. A vacsorán ott volt Henry Kissinger is, aki egy darabig hallgatott, majd csendben megjegyezte, hogy szerinte Oroszország váratlan ajánlattal áll elő a válság megoldására, miután Moszkvának ugyanúgy érdeke elzárni a tömegpusztító fegyvereket a terroristák elől, mint Washingtonnak. Két hét múlva pontosan ez történt, amiből két következtetés adódik: vagy azért, mert – ahogyan erről sokan meg vannak győződve – a világpolitikát ma is Kissinger mozgatja a színfalak mögött, vagy mert a 91 éves veterán diplomata reálisabban látja az eseményeket, mint számos szakember. A Hetek cikke.
„Akkor tanultam meg értékelni a rendet, amikor 1938-ban a családommal Amerikába költöztünk. Az utcán egyszer csak rádöbbentem arra, hogy már nem kell azt néznem, mikor jön szembe egy nem zsidó fiú, aki csak arra vár, hogy jól elverjen” – így emlékszik vissza Kissinger arra, miként ismerte meg azt, hogy nemcsak a nácik által megvalósított kegyetlen rend létezik, hanem van olyan világ, ahol a rend a törvényességet, az értékeket és a szabadságot védelmezi. Már diákként elhatározta, hogy ezt a rendet fogja keresni a történelemben és később a diplomáciában is. Amikor 1950-ben egyetemi szakdolgozatot írt „A történelem értelme” címmel, ebben megkísérelte egybegyúrni Immanuel Kant, Oswald Spengler és Arnold Toynbee történelemfilozófiáját Descartes, Dosztojevszkij, Hegel, Hume, Szókratész és Spinoza gondolataival, miközben bőven idézett Dante, Homérosz, Milton és Vergilius műveiből.
Ez az ifjúkori, mindent megérteni és értelmezni akaró ambíció hat évtized után sem tűnt el Kissingerből, amint azt a héten megjelent új könyve bizonyítja. A mű címe pontosan az, ami a huszadik század talán legnagyobb reálpolitikusát ma is foglalkoztatja: World Order, azaz Világrend. Igaz, elismeri, hogy „soha nem létezett még globális világrend”, de a második világháború utáni évtizedekben – elsősorban az Egyesült Államok jóvoltából – minden eddiginél közelebb kerültünk ennek megvalósulásához. „Teljesen legyőztük ellenségeinket, majd visszavezettük őket a nemzetek közösségébe. Szeretném azt gondolni, hogy egyedül Amerika volt képes erre” – idézi Kissinger Harry Truman egyik 1961-ben mondott beszédének szavait.
Nem mintha Kissinger osztaná Truman optimizmusát. Mint azt könyvének a Hetekben a múlt héten megjelent részletéből kitűnik (Súlyosabb háborúk jöhetnek. Hetek, 2014. szeptember 5.), a volt külügyminiszter úgy látja, hogy ez a majdnem megvalósult világrend mély válságba jutott, és a háborúk, etnikai konfliktusok, sőt régiók, kultúrák és vallások közötti drámai összecsapások kora áll előttünk. Kissinger arra int, hogy a világnak ma sokkal nagyobb szüksége van a realizmusra, mint bármikor, különösen a Közel-Keleten, ahol az Egyesült Államok által morális célokból elindított, de stratégiailag elhibázott demokráciaexport nyomán világforradalomra törő dzsihádisták igyekeznek összezúzni az Amerika által demokratizálni akart nemzetállamok rendszerét. Az iszlamisták már nem csak arról beszélnek, hogy a térségben el kell törölni a „Sykes–Picot határokat” – utalva a Közel-Keletet brit és francia érdekszférákra, és ehhez lojális új nemzetállamokra felosztó egyezményre. Célkitűzésük, hogy az egész világon megtörjék a szekuláris nemzetek rendszerét, amelyet az iszlám globális győzelme útjában álló legnagyobb akadálynak látnak.
A Nyugat alkonyát várják

Kissinger emlékeztet rá, hogy ez a mély ideológiai konfliktus nem most alakult ki, csak eddig elfedte azt a Közel-Keletet meghatározó világi berendezkedésű arab államok sora. 1947 tavaszán Hasszán al-Banna, egyiptomi órásmester, tanító és autodidakta vallási aktivista nyílt kihívást intézett Farouk király rendszere ellen. A Muzulmán Testvériség alapítója szerint a külföldi befolyás és a szekuláris életformák lealacsonyítják az iszlám társadalmakat, ezért küzdeni kell ellenük. „A Nyugat – állította Al-Banna – kiváló tudományos eredményeinek köszönhetően sokáig állócsillagként ragyogott, de mostanra megromlott és hanyatlani kezdett. Omladoznak alapjai és egyre gyorsuló ütemben hullnak széjjel intézményei és alapértékei.”
A Nyugat alkonya alatt az iszlamista vezető – bár ezt a szót nem használta – „a vesztfáliai világrend válságát értette” – írja Kissinger. „Bár igazi globális »világrend« soha nem létezett, amit ma e fogalom alatt értünk, azt a 400 évvel ezelőtt az évszázados európai háborúskodást lezáró vesztfáliai béke határozta meg. Ennek alapját a független nemzetállamok rendszere jelentette, amelyek tartózkodnak az egymás belügyeibe való beavatkozástól és egymás uralmi törekvéseit a hatalmi egyensúly által tartják féken.”
Utóbb ez a vesztfáliai rendszer az egész világon elterjedt, és „ez jelenti a keretét a nemzeteken alapuló nemzetközi rendnek, amely számos civilizációra és térségre kiterjedt, miután a terjeszkedő európai államok ezt a „tervrajzot” vitték magukkal a hódításaik során. Ezért Al-Banna bejelentése nem kevesebbet üzent, mint hogy itt az idő megteremteni az iszlámon alapuló új világrendet, amely a korábbi vesztfáliai rendszert váltja majd fel” – hangsúlyozza Kissinger.
Al-Banna az iszlám eredeti elveire épü¬lő „teljes és minden területet magába foglaló” átalakulásra szólította fel az arab és muzulmán államokat, azt ígérve, hogy ezek az államok teremthetik meg az „iszlám egységet”. Víziójában azt jövendölte, hogy „az igazi muszlim testvériség” terjedni fog, és egymás után megragadja az országokat és régiókat. Úgy képzelte, hogy az iszlám egységet tiszteletben tartó nem muzulmánok „védelmet és egyenlőséget élvezhetnek majd”.
Amikor 1949-ben Al-Bannát Kairóban meggyilkolták, már világossá vált, hogy az iszlamista gondolkodók és mozgalmak többsége teljes mértékben elveti a vallási pluralizmust és a szekuláris nemzetközi rendet.

A törvénytelenség „fekete dobozai”

Amikor az új generáció színre lépett, már a Muzulmán Testvériség is a radikális iszlamizmust képviselte. 1964-ben Szajjid Kutb, a szervezet főideológusa megfogalmazta a máig érvényes alapvetést, és háborút hirdetett a fennálló világrend ellen. „Kutb értelmezésében az iszlám olyan univerzális eszme, amely a szabadság egyetlen érvényes formáját kínálja: a más emberek hatalmától, és az ember által alkotott doktrínáktól való szabadságot, valamint a »faji és bőrszín szerinti, a nyelven és országon, a regionális és nemzeti érdekeken alapuló kicsinyes különbségektől« való szabadságot.”
Kutb szerint az iszlám modern missziója az, hogy mindezeket – vagyis a nyugati típusú kormányzat és a vesztfáliai rend legfőbb építőelemeit – lerombolja, és helyükbe a Korán szó szerinti, globális érvényességűnek tartott értelmezését állítsa. „Mint minden utópisztikus tervnél, a tervezők a megvalósításhoz ez esetben is elkerülhetetlennek tartják a szélsőséges lépéseket” – jegyzi meg Kissinger.
A nyugati, nagyrészt már globalizált és szekuláris világ úgy vélte, hogy már túljutott a történelemről szóló ilyesfajta ideológiai vitákon, és Kutb, valamint követőinek az álláspontját annyira szélsőségesnek tartotta, hogy csak legyintett rá. Így aztán hosszú évtizedeken keresztül komoly értelmezés nélkül maradt az iszlám fundamentalizmus, miközben a dzsihádisták egymás után hozták létre az erre épülő szervezeteket és mozgalmakat. Az elmúlt bő harminc évben az iráni vallási diktatúrától kezdve ezt képviselte az al-Kaida, a Hamasz, a Hezbollah, a Hizb ut-Tahrir (a Felszabadítás Pártja, amely különösen Nyugaton aktív és nyíltan az iszlám világméretű dominanciáját és a kalifátus felállítását követeli), valamint a nigériai Boko Haram, a szíriai szélsőséges Dzsabhat al-Nuszra milícia és legutóbb – már széles körű katonai hódításokkal kísérve – az Iszlám Állam is.
Kissinger felhívja a nyugati politikusok figyelmét arra, hogy az iszlamizmus nem számol a nemzetállamokkal, mert értelmezésükben ezek világi berendezkedést képviselnek és ennek következtében nem legitimek. Miután az iszlamista világrend alappillére a vallási puritanizmus, nem pedig a stabilitás, ezért a nemzeteket még a saját régiójukban is legfeljebb átmeneti állomásnak tekintik az átfogó vallási entitás (a kalifátus) felé vezető úton. Ebben a felfogásban nincs helye a be nem avatkozás elvének, mert a dzsihádisták kötelességüknek tartják a hitetlen vagy az iszlám „tiszta formájától” elhajló világ átalakítását, ezért készek bárhol és bármikor beavatkozni nemzetek belügyeibe.
A Nyugat tisztánlátását még inkább megzavarta a 2010 végén kitört arab tavasz, amely azt az illúziót keltette, mintha egy új reformhullám a térségben elsöpörné mind a katonai zsarnokság, mind a dzsihádizmus erőit. Kissinger szerint, ha voltak is olyanok az új generáció tagjai közül a Közel-Keleten, akik valóban ezt szerették volna, nagyon gyorsan partvonalra szorultak, vagy pedig szétverték őket. Az egyiptomi, majd pedig a szíriai válság azt bizonyítja, hogy a szereplőket egyik oldalon sem érdekli a demokrácia, hanem csak a hatalom megtartása vagy megragadása.
Akik pedig nem a túlélésért küzdenek, még veszélyesebbek – figyelmeztet Kissinger. „Ők a jelenlegi konfliktust a végső apokalipszis előjátékának tekintik. (…) A demokratikus értékeket ígérő felkelések bukása után nem sikerült valamifajta működőképes regionális vagy nemzetközi biztonsági rendszert sem kialakítani. Ennek következtében a 21. század talán legnagyobb humanitárius katasztrófája jött létre.” Ezt a katasztrófát az iraki és az afganisztáni háborúk után az Egyesült Államok nem tudja, és nem is akarja egyedül megoldani. Ha pedig a rendet nem lehet helyreállítani sem konszenzus, sem pedig erő által, akkor attól kell tartani, hogy a közeljövőben a káosz pusztító és embertelen időszaka következik.
„Amikor az államok nem képesek arra, hogy saját területükön érvényesítsék hatalmukat, a regionális és a nemzetközi rend is meginog. A térképen megjelennek a törvénytelenség „fekete dobozai”-ként működő térségek. Az összeomló állam pedig ideális terepet kínál a területén a terrorizmus, a fegyverkereskedelem és a szomszédok elleni vallási uszítás számára. Ilyen kormányzat nélküli vagy már közvetlenül a dzsihádisták uralma alatt álló zónák hálózzák ma be a muzulmán világot Líbiában, Egyiptomban, Jemenben, Gázában, Libanonban, Szíriában, Irakban, Afganisztánban, Pakisztánban, Nigériában, Maliban, Szudánban és Szomáliában. Ha pedig hozzávesszük mindehhez Közép-Afrika agóniáját – ahol a generációkon át tartó kongói polgárháború minden környező államot érintett, ma pedig a Közép-Afrikai Köztársaságban és Dél-Szudánban zajló erőszak fenyeget azzal, hogy átterjed más térségekre – akkor megállapíthatjuk, hogy a világ területének és lakosságának jelentős része a szakadék szélén áll. Bármikor kihullhatnak a nemzetközi rendből, és hasonló – csak még sokkal szélesebb körű és mélyebb – háborúba süllyedhet, mint ami Európát sújtotta a 17. században” – írja Kissinger.

Amerika zavara

A veterán diplomata nem hazudtolja meg önmagát, amikor mindezekre a súlyos dilemmákra a reálpolitika alapján próbál megoldást ajánlani. Kik lehetnek Amerika szövetségesei ebben a helyzetben? – teszi fel a kérdést Kissinger, aki elismeri, hogy az iszlám világban nincs ideális partner a Nyugat számára. „Bármilyen ironikus, a nyugati demokráciák legfontosabb szövetségese mindezen felfordulások közepette egy olyan ország, Szaúd-Arábia, ami szinte mindenben szöges ellentéte annak, amit ők képviselnek. Törzsi monarchia és iszlám teokrácia egyben, mégis a második világháború után minden jelentős regionális biztonsági válság során a nyugati szövetségesek mellé állt.”
Mindebben nagy szerepet játszott az, hogy az 1979-es iráni forradalom következményei alapvető veszélyt jelentettek Szaúd-Arábia mint nemzetállam és egyben a szunnita iszlám vezető hatalma számára. „A szaúdi királyi dinasztia azonban elkövetett egy nagy stratégiai hibát – írja Kissinger. – Az 1960-as évektől kezdődően, egészen 2003-ig támogatta, sőt még manipulálta is külföldön az iszlám radikalizmust, feltéve, ha az nem fenyegeti belülről a szaúdi államot. Ennek a stratégiának a súlyos tévedése bebizonyosodott, amikor 2003-ban az al-Kaida nagyszabású felkelést kezdett a sivatagi királyságban. A szaúdi dinasztia végül leverte a lázadást, és úgy tűnik, a leckét is megtanulták, hogy nem tudják megvásárolni a biztonságot a dzsihádistáktól.
Ennek következtében ma Szaúd-Arábia vezető szerepet játszik az Öböl-államokkal és – részlegesen – Egyiptommal, valamint Törökországgal együtt abban a szunnita tömbben, amely konfliktusban áll a síita Irán vezette tömbbel, amelyhez Szíria Aszad által uralt része, valamint az iraki síita csoportok, továbbá a libanoni Hezbollah és a gázai Hamasz tartozik.
Ez a szunnita blokk támogatja az Aszad elleni felkeléseket Szíriában és az iraki kormány elleni lázadókat. Irán közben tovább építi dominanciáját a térségben, olyan nem állami szereplők támogatásával, akik célja szintén az, hogy aláássák Teherán térségbeli riválisainak a legitimitását. Ebben a patthelyzetben szinte mindenki külső szövetségest keres, leginkább Oroszország vagy az Egyesült Államok részéről.
A nagyhatalmak közül Oroszország elsősorban stratégiai célokat követ – írja Kissinger. „Minimális célkitűzése, hogy megakadályozza a szíriai és iraki dzsihádista csoportok behatolását saját muzulmán többségű területeire, és – ha lehetséges – erősítse világméretekben az Egyesült Államokkal szembeni pozícióit. Amerika viszont zavarban van: egyrészt – helyesen – morális alapon elítéli Aszadot, miközben tisztában van azzal, hogy a damaszkuszi rezsim ellenfeleinek döntő többsége az al-Kaidához, vagy még szélsőségesebb erőkhöz kötődő csoportokból áll. Az Egyesült Államok stratégiai érdeke, hogy ezekkel szemben álljon.”
A két nagyhatalom úgy tűnik, nem tudja eldönteni, hogy együttműködjön vagy rivalizáljon egymással. A helyzetet tovább bonyolítja az ukrán válság, ami inkább a hideg¬háborús konfrontáció irányába taszíthatja az Egyesült Államokat.
Mi lehet ebben a helyzetben a megoldás? Amerika a közelmúlt keserű tapasztalatai alapján, látva azt, hogy a körülmények mennyire nem kedveznek a világon a politikai pluralizmus számára, könnyen kísértésbe eshet, hogy hagyja szabadon folyni az eseményeket. Ha pedig a válságok kifutották magukat, akkor elég lesz a túlélőkkel és az utódállamokkal foglalkozni. Nem szabad azonban elfeledni – figyelmeztet Kissinger –, hogy a lehetséges győztesek közül többen esküdt ellenségeiknek tekintik Amerikát és a vesztfáliai világrendet.
Kissinger elemzésének a végkövetkeztetése egyben a jelenlegi washingtoni kormányzatnak szóló nyílt kritika is: „Az öngyilkos terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek terjedésének korában a régiókon átnyúló nagy konfliktusok olyan mély veszélyt jelentenek a világ stabilitására, amely minden felelősen viselkedő féltől együttműködést követel. Ha nem sikerül helyreállítani a rendet, akkor azzal kell számolnunk, hogy a világ jelentős része megnyílik az anarchia és a szélsőségesség olyan formái előtt, amelyek szükségszerűen átterjednek a világ más régióiba is. Ebben a kritikus helyzetben a világ azt várja Amerikától és azoktól az országoktól, amelyek képesek globális nézőpontból gondolkodni, hogy álljanak elő egy új megoldással a közel-keleti térség számára.”

"Érdekes, a szakemberek azt állítják,hogy Magyarországon a legerősebb az antiszemitizmus."

Vagy egy szokásos provokatív, uszító hazudozás a részedről.
És így nem érdekes, hanem unalmas.

Ne próbáld már azt hazudni, hogy az állítólagos szakértők több antiszemitát találtak itt, még a Közelkeleti országoktól is.

Magyarország a Anti-Defamation League szerint benne sincs az első 30-ban sem!

Tanultál a mestertől!
Ő is pont szakértők nevében hazudozott, pofátlanul nemrégiben.