"... NAGYON HALKAN, DE VÉGRE KI KELL MONDANI: AMIT LÁTUNK, NEM EGY UKRÁN–OROSZ, HANEM EGY AMERIKAI–OROSZ HÁBORÚ. " (Vona Gábor, Index-publicista, 2022. március 4.)
Igen, és ezt ma már egyre hangosabban kell kimondani.
Kár, hogy az olyan egyértelműnek gondolt linkek sokszor nem is olyan egyértelműek. Viszont, ha az ukránpártiak linkelnek be sorozatban hiteles linkeket, akkor hallgatás a válasz.
Mit vártál magukat hétköznapi fúrumozóknak álcázó propaganda ügynököktől? Ezek úgy tesznek, mintha az igazságosság, és tisztesség nevében járnának el, de hamar kiderül, hogy csak akkor, ha ez éppen a céljaikkal egybevág. PL: gyakran felhozzák az oroszok által megerőszakolt nőket, de ha az ukránok erőszakolnak meg nőket, az ellen nem szólalnak fel.
Ja, ez a másik topikban jól tapintható. Belinkel az ember valami egyértelmű tényanyagot, nyugati forrásból, kis szünet és néhány komment után megy a mantra újból, mintha mi sem történt volna. Pár putyinbérences bexólás után. + Bitezés megy, ha valaki nem áll ki az USA geopolitika mellett, az oroszbarát.
A masgukat liberálisnak gondolókkal legtöbbször az a baj, hogy amikor a vélemény szabadságáról beszélnek .. de rögtön agresszívan támadnak, ha valakinek eltérő véleménye van... :) Ami még tolerálható emberi tulajdonság szerintem, viszont azt már én nem nagyon szenvedhetem, ha direkt nem vesznek tudomást azokról a tényekről, amik nem az ő igazukat erősítik... No ez már a butaság nálam...
A helyzet sajnos az én meglátásom szerint még rosszabb is lesz...A usa birodalom ugyanis szokás szerint megint tíz lépéssel előrébb jár...Ugyanis ukrajna újjáépítését az európai unióra sózta... Ami nem csak költséges lesz, hanem annak a jogrendszerbeli, az államigazgatási, sőt erkölcsi/morális szakadéknak az áthidalása ami az eu és ukrajna közt van szerintem nagyon közel lesz a lehetetlenhez... https://novekedes.hu/interju/ukrajna-egy-lyukas-hordo-amibe-az-europai-unio-szamolatlanul-ontheti-a-penzt ;
majd akkor szolj ha kizarolag azert irok a masik topikba hogy valakit minösitgessek mert szerintem szelsöseges itt ugyanis ez törtent itt meg majd a topikgazda vagy a moderator eldönti mi az ami belefer es mi nem vicces h ti mindig feljogositva erzitek erre magatokat valami oknal fogva
Csak egy megjegyzés elöljáróban: Mit mond el az európai unióról az a tény, hogy a szerbek kínából való fegyver vásárlását az AMERIKAI nagykövet kommentálja úgy, hogy az szerbia uniós felvételét kockáztatja... :) :) Ki viseli a nadrágot a szeretve tisztelt európai egyesült államokat gründoló brüsszeli elit vagy az usa birodalom? :) :) A másik topikban már betettem egy amerikai elemző véleményét (rövidítve) ide mégrövidebb idézetet teszek csak a lényegről... Carpenter véleménye szerint a nyugat – különösen az Egyesült Államok – vezetői azonban tovább gerjesztették a feszültséget. Az Obama-adminisztráció megdöbbentően arrogáns beavatkozása Ukrajna belpolitikai ügyeibe 2013-ban és 2014-ben – hogy segítsen a tüntetőknek megdönteni Ukrajna megválasztott, oroszbarát elnökét – volt a legszemtelenebb provokáció, és ez a feszültség megugrását okozta. Moszkva azonnal bosszúval reagált a Krím elfoglalásával és annektálásával, valójában egy újabb hidegháború zajlott le. Elkerülhető lett volna az ukrán válság?Az elmúlt hónapok eseményei jelentették az utolsó esélyt, hogy elkerüljék a valódi háborút Kelet-Európában. Putyin több biztonsági kérdésben is garanciákat kért a NATO-tól. A Kreml konkrétan kötelező érvényű biztosítékokat akart arra vonatkozóan, hogy a szövetség csökkenti növekvő katonai jelenlétét Kelet-Európában, és soha nem ajánl fel tagságot Ukrajnának. Ezeket a követeléseket hatalmas katonai jelenléttel támasztotta alá Ukrajna határain.A Biden-adminisztráció válasza Oroszország értelmes nyugati engedmények és biztonsági garanciák iránti törekvésére kitérő volt. Putyin ekkor egyértelműen úgy döntött, hogy eszkalálja az ügyet. Washington azon kísérlete, hogy Ukrajnát a NATO politikai és katonai gyalogjává tegye – még az ország formális szövetségi tagságának hiányában is –, sokba kerülhet az ukrán népnek.A történelem megmutatja, hogy Washington Oroszországgal szembeni bánásmódja a Szovjetunió megszűnését követő évtizedekben hatalmas politikai baklövést jelentett. Teljesen előre látható volt, hogy a NATO-bővítés végül a Moszkvával való kapcsolatok tragikus, esetleg erőszakos megszakításához vezet. Az éleslátó elemzők figyelmeztettek a valószínű következményekre, de ezeket a figyelmeztetéseket nem vették komolyan. Most azonban mindenki megfizeti az amerikai külpolitika rövidlátásának és arroganciájának igen nagy árát – zárja gondolatait Ted Galen Carpenter. Nyilván Putyint azért kell a médiában elmebeteg diktátorozni, hogy még csak a kérdése se merüljön föl annak, hogy esetleg saját (birodalmi) érdekei mentén, saját biztonsági doktrinája érdekében meghúzott végső határnak nyomatékot adjon... Olyat csak felelős vezető tesz, viszont eszement agresszor esetében nincs szükség arra, hogy a buta nép olyan részleteken agyaljon, ami nem tartozik rá... Azt majd a nagyfiúk megmondják hogy mit hogy kell érteni, mi csak vegyünk fel valami csinosat... :) :) No ez nem nekem való... Itt úgy látom azért vannak páran akik megelégszenek ezzel a szereppel...
Gyengíti őket gazdaságilag. A háború minnél tovább tart, annál több pénzt visz. Illetve majd az egész világ szankcionálja az oroszokat, ami szintén nem tesz jót a gazdaságuknak. Ez első lépésben. Az Usa, ha akarta volna, terelhette volna megeggyezés felé a két felet. Ebből viszont semmi haszna sem származott volna. Mint láttad nyíltan az EU ellen fordult Tramp és hergelte az angolokat is,hogy lépjenek ki az EU-ból. Majd mindenféle szankciókkal sujtotta az EU-t. Így jelenleg, Usa minimum két legyet üt egy csapásra. Üti az orosokat és az EU-t is. Gazdaságilag gyengíti mindkettőt. Ha pedig tovább eszkalálódna a háború, na az lenne csak a "lottó ötös" Usának, ugyanis kivégezne két nagyobb versenytársat. . Minden háború, gazdasági hatalmak játszmái. Sosem a polgároké, akik elszenvedik. Régen is így volt, akkor királynak, meg császárnak hívták őket. De a möggöttes érdek, az gazdasági érdek. Be kéne látni, hogy az egyes embereknek, semmi érdeke nem fűződik a háborúhoz. A polgároknak kellene lázadni, hogy nem hajlandók fegyvert fogni. Ugyanis erőszak, erőszakot szül. Ezért tartanak nagy nép tömegeket bután, illetve befolyásolják őket a médián keresztül. Nézd meg magyaroroszágon hogyan épült és épül le jelenleg is, a valaha híresen magas szintű oktatás. Akkor még röhögtünk h milyen buták az átlag amcsik. Na most már azon röhögünk hogy nálunk milyen hülyék a fiatalok, konkrétan ugye tv műsort csináltak erre. . Sokkal bonyolultabb minden, mint ahogy látszik. A mögœttes érdekek játszmáit látjuk. Minden esetben holmi ideológiába bujtatva: Jó oldalon állunk, segítjük a megtámadott felet, mi a demokráciáért állunk ki, ....bla, bla, bla......Aztán dehogy! Mi az egyén érdeke?! Tedd fel a kérdést magadnak! Mi a Te érdeked?! Mi a gyereked, feleséged érdeke ?! Ha megkérdeznének, mit felelnél? Semmi esetre nem a háború ugye?! Hanem a szinte bármi áron, de eggyezenek ki, minthogy Te mint polgár(mindegy milyen ideológia miatt) háborúban találd magad. . Személy szerint, nem vagyok egyik párti sem. Az egyént sajnálom, akár katona, akár civil. Én ellentétben az itteni törzsgárdával, a magyar kormányt sem tartom sokra, de fotelpolitizálóként belátom semmire sem megyek a véleményemmel, így már ritkán is hangoztatom. . Neked most épp azért írtam, mert őszinte érdeklődést, értékteremtő vitát és nem vagdalkozást láttam a hozzászólásaidban.
Lily drága, hiszen a "ballib" nickeket folytonosan ostorozod, számon kéred a stílusukat (lásd az előbb!), satöbbi. :) Az nem minősítés, hanem micsoda? Besorolás? Értékelés? Nagyon vicces vagy!
ahogy a masikba sem irok senkiröl nem erzem feladatomnak masok minösitgeteset veletek ellentetben akik erre folytonos kenyszert ereztek
Törölt felhasználó2022. 04. 28. 09:02
#2926
" Az elkerülhetetlen bukás .
"Igazán tanulságos mostanában amerikai ultimátumokat olvasgatni. Egy klimaxos birodalom kórképei ezek. – Ha Kína fegyvereket és készleteket szállít Oroszországnak vagy segít kijátszani a szankciókat, komoly következményekkel kell szembenéznie az Egyesült Államok részéről – fenyegetőzött Ned Price, az amerikai külügyminisztérium szóvivője néhány napja. Magyarán: Kína hajoljon földig az oroszellenes amerikai szankciók előtt, különben ő is kap belőlük. A Nyugat hordhat fegyvereket Ukrajnának – de Kína az oroszoknak nem.
Aztán egy másik dörgedelem: – Szerbia az uniós (!) integrációját veszélyezteti azzal, hogy Kínától vásárolt légvédelmi rakétarendszert – ezt már a belgrádi amerikai nagykövetség süvöltötte. Hozzátették: „[a szerb] kormánynak tisztában kellene lennie azzal, milyen rövid és hosszú távú hatásai vannak a kínai cégekkel kötött üzleteknek az ország korábban megfogalmazott csatlakozási céljaira”. Gyönyörű, ugye? Már nyíltan beismerik: nem Brüsszel, hanem ők döntik el onnan a tengerentúlról, mi veszélyezteti az uniós integrációt. Mint ahogy – láthatóan – azt is Washingtonban szabják meg, milyen oroszellenes szankciókkal kell lábon gépágyúznia magát az Európai Uniónak.
Az arcátlanságnak nincs határa: két évtizede az amerikaiak rommá bombázták, ma viszont ugyanők megszabnák Szerbiának, kitől és milyen légvédelmi kütyüket vásárolhat. Ha kínai a légvédelmed, azzal megsérted az „európai értékeket”, s nem válhatsz ennek a pompás klubnak a tagjává – üzeni Brüsszel „szóvivője”, Washington. Bár a friss felméréseket elnézve a szerbek többségének esze ágában nincs csatlakozni ehhez az istentelen, dekadens árnyékbirodalomhoz.
Mindeközben az angolok – az Egyesült Államok hóna alól – elkezdték fülig fölfegyverezni a Szerbiától elrabolt Koszovót. Természetesen a béke és a jó szándék jegyében. Már 1914-ben is milyen remek ötlet volt fáklyát hajítani a balkáni lőporos hordóra, ugye? (Koszovó a tökéletes példa rá: van jó meg rossz szeparatizmus. A jó az, amikor az amerikaiak és harcostársaik darabolnak föl nekik nem kedves államokat holmi önrendelkezési jogra, etnikai elvre hivatkozva, népszavazás mellőzésével, a lehető legigazságtalanabb módon húzva meg a határokat, elhintve a későbbi marakodások magvait. A rossz szeparatizmus pedig az, amikor a megcsonkítottak népszavazást, igazságot és egyéb avítt dolgokat követelnek maguknak).
Aztán egy harmadik hír: – Nem szeretnénk azt látni, hogy India gyorsan növeli oroszországi importját mindazon energiahordozókból vagy más termékekből, amelyek importját jelenleg tiltja az Egyesült Államok vagy más nemzetközi szankciós rendszer. És igen, következményekkel néznek szembe mindazon országok, amelyek tevőlegesen megpróbálják megkerülni vagy kijátszani ezeket a büntetőintézkedéseket – keménykedett Daleep Singh, a Fehér Ház helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója, miután néhány napja találkozott az indiai külügyminiszterrel Újdelhiben. A fenyegetőzés előzménye, hogy India február vége óta rúpiáért merészel kőolajat vásárolni az oroszoktól. Márpedig olajat venni csak amerikai dollárban szabad – ugyanis az Egyesült Államok ezt írta elő a világ népeinek. Akinek ez nem tetszik, és sokat ugrál, egy nap könnyen olyan füstölgő romhalmazként ébredhet, mint Irak, Szíria, Líbia vagy Afganisztán.
Így megy ez: aki nem áll be az amerikai sorba, annak elvágják a torkát. Nemrég az oroszbarát pakisztáni miniszterelnököt is – hogy, hogy nem – elzavarták. Előtte az amerikaiak „barátilag” megüzenték nekik: addig nem lesz jó a két ország kapcsolata, amíg Imrán Hán vezeti a kormányt. Tudniillik ő – rágondolni is borzalom – jóban van Putyinnal. A fenyegetés célba ért: most már nem Imrán Hán a miniszterelnök. Megbuktatták.
Nemcsak egy térségi konfliktusról van szó, hanem ideológiai összecsapásról is. Ebben a stílusban „tárgyalt”, intézte ügyeit az Egyesült Államok, a Föld Ura azóta, hogy a Szovjetunió 1991-es szétesésével ölébe hullott a világ. Fenyegetés, zsarolás, kifosztás, szabadrablás, kioktatás, cinizmus, kettős mérce, lenéző gőg, végtelenül nagy arc, beteg messiástudat, CIA által szervezett puccsok, terrortámadások, hamis zászlós hadműveletek, polgárháborúk. S mindezek tetejébe: katonai agressziók sora, több millió ártatlan áldozattal.
Az egypólusú világrendnek azonban – amelyben az Egyesült Államok bármit következmények nélkül megtehetett (és meg is tett) – vége. Legkésőbb február 24-én lett vége. Vagy talán már 2014-ben, amikor az ukrajnai CIA-s puccs nyomán az oroszok visszavették a Krímet. Vagy 2015-ben, amikor Putyin – az amerikaiak szíriai agressziójára és a CIA-gyanús módon kirobbantott polgárháborúra válaszul – katonai segítséget küldött az Aszad-kormánynak. Szembeszállt a Föld Urával. Ami megbocsáthatatlan.
Minden bizonnyal ezért lépett szintet az Ukrajna-projekt. Az első fázis még „csak” Ukrajna bekebelezéséről, nyersanyagainak, aranykészletének teljes lenyúlásáról szólt. Ehhez kellett az ötmilliárd dollárból megszervezett Majdan-puccs, majd az országra rászabadított Hunter Bidenek. Miközben az ukránok nyomorogtak, a nyakukra ültetett amerikai állampolgárságú kormánytagok és ukrán oligarchák elképzelhetetlen vagyonokat harácsoltak össze. A második fázis már a háborúról szólt: a létező összes vörös vonal átlépésével rákényszeríteni az oroszokat az összecsapásra. Hogy miért, azt a minap Kijevben tárgyaló Lloyd Austin védelmi miniszter el is árulta: hogy totálisan meggyengítsék Oroszországot.
Ilyen vörös vonal volt az ukrajnai oroszbarát párt betiltása, az oroszbarát politikusok és újságírók meggyilkolása, elüldözése. Aztán az orosz (és más) nemzetiségek szisztematikus üldözése, anyanyelvi oktatásuk ellehetetlenítése, a teljes ukránosítás. Naná, hogy az Egyesült Államok semmit sem tett ez ellen (noha egyetlen köhintésére törölték volna a törvényt): a reménybeli háborúhoz a végsőkig kellett ingerelni az oroszokat. Közben a horogkeresztes zászlók alatt masírozó szélsőjobboldali bandák (Azov-zászlóalj stb.) büntetlenül gyilkolták az oroszokat. A Donbaszban az ukrán hadsereg lakott területeket is ágyúzott: az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosi Hivatalának (OHCHR) 2022. január 27-i jelentése szerint 2014 és 2021 között legkevesebb 3404 civil áldozata volt az itteni harcoknak, de becslése szerint inkább 4400. Többségük orosz.
Bár akár közhelyként is hathat, de ettől még igaz az az ismert székely mondás, hogy a medve nem játék. Még vörösebb vonal volt Ukrajna NATO-csatlakozásának alkotmányba foglalása. Pedig a német Der Spiegel dokumentumokkal bizonyította: a NATO 1990-ben megígérte a Szovjetuniónak, hogy nem terjeszkedik tovább kelet felé. Ennyit az ígéretekről. Majd NATO-kiképzők jelentek meg Ukrajnában, támadó rakétarendszerek telepítése kezdődött. Mindezt Moszkvától néhány száz kilométerre. Hogy az ilyesmi mennyire vörös vonal, arra példa az 1962-es kubai rakétaválság vagy egy minapi nyilatkozat is: Scott Morrison ausztrál miniszterelnök vasárnap „vörös vonalnak” nevezte, hogy kínai katonai bázis létesüljön az Ausztráliához közeli Salamon-szigeteken. Na ugye!
Látható: az amerikaiak ukrán bábkormánya minden létező vörös vonalat átlépett. Nem a béke, hanem a háború volt a cél. Az oroszok pedig nem szívbajosak: a háborúval egy füst alatt lerendezik a maguk revízióját. A francia Le Figaro újságírója, Georges Malbrunot, aki néhány napja tért haza a frontról, arról számolt be, hogy az ukrán haderőt az amerikaiak irányítják.
Ez tehát egy amerikai–orosz háború. Egy süllyedő birodalom kapálózása, hogy késleltesse a bukást. Ám az elkerülhetetlen. " .
a hivatkozott nick szokott hoholozni, korábban zsidózni és hasonlók. hadd minősítsék már néha a tevékenységét, ha már te, nagyon korrekt nick, ezt soha nem teszed szóvá...
Ott volt ilyenről szó, hogy Oroszországra atomot kellene dobni, hogy vége legyen a háborúnak és Oroszország maga egy terrorszervezet? Ill. azt írod, még ennél is sokkal szélsőségesebb vélemények vannak ott a másik oldaltól. Mi lehet még ennél is sokkal szélsőségesebb? Mesélj!
USA-OROSZ háború
Igen, és ezt ma már egyre hangosabban kell kimondani.