Vasárnapi ebéd előtt a korcsmában.
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama
"With its stock price in the toilet, Lear (NYSE: LEA) Chairman and CEO Robert Rossiter bought about $400,000 worth of stock.
That, and the fact that The Wall Street Journal picked up (subscription required) the story was enough to drive the stock up nearly 25% today on no other news. But here's a newsflash: the PR value of the purchase far exceeds the actual value of the investment -- $400,000 worth of insider buying drove the company's market cap up more than $20 million. Rossiter told the Journal that "The stock is so undervalued, it's unbelievable."
"2. a Rába beruházási gyakorlata (ezt a válságkezelés során tanulták meg és ma készségszinten jelen van) 2005 óta úgy működik, ha megvan a megrendelés, vagy a vevői szándéknyilatkozat, akkor indulhat meg a beruházás megvalósítása."
tigust, megerősíteném, hogy a sajtótájékoztatón Pintér Úr kihangsúlyozta, hogy a kapacitásnövelő és a modernizációs beruházások a megrendelőkkel tartott napi kapcsolat során felmerülő többletigények lefedését szolgálják, és olyan mértékben és ütemben építik ki ahogy azt a megrendelésekkel ki tudják tölteni.
nemrég olvastam egy cikket a gurukról, akik itt-ott nyilatkozgatnak arról, hogy melyik papír mennyire olcsó... köztük volt 29-előtt a GM alapítója is, aki a válságban teljesen tönkrement és életét később egy a cég által könyörből adott házikóban tengette, miután kivették alóla a céget.. ő is beruházott és beruházás pillanatában azt hitte, jól teszi...
még egy gondolat a beruházásokról:
a 4,5 milliárdos összköltségű beruházás elnyújtva valósul meg (a 2008-ban befejezetteknek pl. már 2009-ben jelentkeznek a kedvező hatásai), és ennek 8 milliárd addicionális plusz bevétel az eredménye.
Számoljunk 16%-os fedezeti hányaddal, ez 1,3 mrd Ft-ot ad, a ráfordított saját forrás támogatás nélkül 4 mrd Ft, a beruházás megtérülése kicsivel több, mint három év.
Ez eddig rendben van, jogosan merül fel a kérdés, eltudják-e adni a keletkező kapacitást (bár itt megemlítem, hogy nem csak kapacitásnövelés történik, hanem technológiai korszerűsítés is, mely növeli a hatékonyságot és az eredményességet a kibocséátási volumentől függetlenül).
Két megnyugtató érv mindenképpen található.
1. a menedzsment óvatosan fogalmazott a megvalósítás ütemezésével, amikor kijelentette, hogy modernizációval a recessziót követő termékfelfutásra készül.
2. a Rába beruházási gyakorlata (ezt a válságkezelés során tanulták meg és ma készségszinten jelen van) 2005 óta úgy működik, ha megvan a megrendelés, vagy a vevői szándéknyilatkozat, akkor indulhat meg a beruházás megvalósítása.
Mindkettő azt jelenti számomra, hogy nem állhat elő az a helyzet, hogy megcsinálják a beruházást, majd várják, hogy valaki kitöltse a kapacitást (mégegyszer nem lesz nagy az a bizonyos kabát).
A menedzsment üzenete (optimista jövőkép és nincs semmi pánik) viszont bizakodással tölt el.
én jobban szeretm, ha a menedzsment nem virágzik, hanem pénzt gyárt a tulajoknak:))) ha meg az a napi 2 misi hiányzik a rendszerből, akkor régen rossz..
az srv miatt meg kicsit harapófogoban van a menedzsment, mert az opció 2. részéhez kell még részvény, ilyen szinten pedig kell vennie, egyébként a tulajdonosi érdeksérelmek az egekbe csapnának.
egyébként abban meg igazad van, hogy forráselvonás, ezért ügyesen kell lavírozniuk.
Azt vettem észre, hogy a menedzsmentnek ez az igazi élettere, vagyis a válság, ugye ők már jópárat megértek 2002-2006 között, hozzászoktak és ami a legfontosabb, sikeresen kezelték.
Ezért is tűnhetet jópár tulajdonostársnak :)) úgy, hogy 2007-2008 első felében, a boldog békeidőkben mintha csökkent volna az aktivításuk.
Most újból válság van a piacon, és azt érzem, mintha kivirágoztak volna, az újabb kihívások még motiválják őket, és ez igazán megnyugtató.
tőlem sem hallhattál ilyet. azt mondtam, hogy ha valakinek beruházási tervei vannak, akkor forrásszegény környezetben féltve őrzi a likviditását és nem foglalkozik az árfolyammal.
nem hangzott el, hogy hitelből szeretnék csinálni,
az jelent meg, hogy a program 4,5 mrd költségű és 3 évi tart, az éves amortizáció felét fordítják rá, azaz EBIDTA-ból!!!, saját forrásból csinálják, plussz a már elnyert 500 M támogatásból.
1 db részvényt sem vennék a menedzsment helyében. próbáljon meg valamelyikőtök beruházási hitelt felvenni ebben a szektorban (mostanság). minden egyes saját részvény rontja a pozíciót. felesleges.
információs hiánnyal meg nem jó biztos kijelentéseket tenni.
1. a kapacitásnövelés már 2008-ban megkezdődött nem csak verbálisan, hanem ténylegesen, ha valakit érdekel nézze meg a gyj-kben,
2. az srv meg olyan kismértékű, ami aligha veszélyezteti a cég gazdálkodását.
Egyébként meg látszik az óvatosság ezen a téren is nem vásárolt(j)ák fel a piacot.
Rába és a láma
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama