„- az évtizedekre, évszázadokra való hulladék kezelés, tárolás költségeit;
- az atomerőmű sorsát az élettartam után, annak kezelését; „
Ez a hulladék elhelyezés és élettartam utáni szétbontás is messze túl van lihegve.
Nem túl közismert, hogy a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójában most is közel 15 évnyi elhasznált fűtőelem van. Ez semmi más, mint egy nagy medence, mert a víz kiváló sugárzás csillapító és elvezeti radioaktív bomlás során keletkező hőt. Persze értelemszerűen a környezettől el van zárva és le van árnyékolva. Legalább 3-5 évet kell pihentetni a fűtőelemet mielőtt visszavihetik Oroszországba. A radioaktivitás és ezzel párhuzamosan a bomlási hőtermelés egy exponenciális görbe mentén csökken. 3-5 év után már nem termel annyi hőt a fűtőelem, hogy a több napi vasúti szállítás alatt ez gondot okozzon. Azonban bár van keretszerződésünk az oroszokkal a visszaszállításra, de az egyes szállításokról külön meg kell állapodnunk. A szállítások csak az első években voltak rendszeresek. Ekkor még az oroszok nagyban atomfegyvereket gyártottak és ezekhez az alapanyagot jórész a kiégett fűtőelemek feldolgozásából nyerték. A hidegháború végét követően már ritkultak a megállapodások a kiszállításokról. Emiatt a KKÁT-ban most 3-5 év helyett 14 évnyi kiégett fűtőelem pihen (7500 kazetta). A KKÁT-ot eleve modulokban bővíthetőre tervezték és a bővítések több lépcsőben meg is történtek. Jelenleg nagyjából 10 évnyi szabad hely van, de mivel a most kötött megállapodás előtt nem volt biztos, hogy mikor mennyit tudunk kiszállítani, 2017-ig a KKÁT-ot eleve max. kapacitásra tervezték bővíteni. Ez egy atomerőmű összköltségéhez képest nagyon kis arányú, az egyes bővítéseket nézve jellemzően néhány milliárdos, az eddigi összköltséget nézve pedig tízmilliárdos nagyságrendű költséget jelent. A max. kapacitás azt jelenti hogy az üzemidő hosszabbítás után 2032-2037-ig termelő 4 blokk teljes kiéget fűtőelem termelése elhelyezhető legyen a KKÁT-ban (közel 19 ezer kazettás kapacitás).
A most megkötött megállapodás szerint az oroszok el fogják szállítani a kiégett fűtőelemeket. Ez azért éri meg nekik újra, mert bár új atomfegyvereket már nem gyártanak, viszont elkezdtek építeni olyan negyedik generációs, gyorsneutronos erőműveket, amelyek a kiégett fűtőelemeket használják (BN-800-as). Innentől kezdve a kiégett fűtőelem számukra nem hulladék, hanem üzemanyag.
De még ha nem is szállítanák vissza az oroszok a kiégett fűtőelemeket, akkor is könnyen belátható, hogy az az átmeneti tároló, ami eddig a gyakorlatban évtizednyi ideig képes volt környezeti terhelés nélkül tárolni a fűtőelemeket, az ezután is képes lesz rá. Akár 50-100 évig is el lehetnek ott minimális költség mellett a kiégett fűtőelemek, amíg mi is építünk egy gyors neutronos erőművet, mert a felgyűlt kiégett elemek már a teljes élettartamra elegendő ingyen üzemanyagot biztosítanak.
Ha zöld szemléletű, vagy megújuló energetikai beruházásokban érdekelt becsléseket olvasol a hulladék elhelyezésének költségéről, azok kizárólag a legdrágább, atomhulladék temetős megoldással számolnak. Újrafeldolgozással/felhasználással soha.
De még ha nem is hasznosítanák és szállítanák el soha a kiégett fűtőelemeket, akkor is kézenfekvő, hogy az elemek legjobb temetője maga a tároló, ahol jelenleg is vannak. 50-100 év víz alatti tárolás után ki kel önteni ólommal, ami elnyeli a sugárzást és elvezeti a nagyon lecsökkent maradék bomlási hőt. Nagyságrenddel olcsóbb.
A kis és közepes aktivitású hulladék elhelyezésének drágasága csak legenda. Ezeket szilárdítják (ha folyékonyak), tömörítik és 200 literes acélhordókba teszik. Komoly hőt ezek nem termelnek. Az acél hordófal önmagában nagyrész leárnyékolja a sugárzásukat. Elszállítják a Bátaapáti hulladéktemetőbe. Bátaapáti költsége messze nem olyan nagy. Eddig 32 milliárdot költöttek rá és még 37 milliárdba kerül, hogy a kapacitása elég legyen a 4 jelenlegi blokk hosszabbított üzemidejének végéig.
Nem közismert, de van egy Központi Nukleáris Pénzügyi Alap, amiben most 230 milliárd pihen és az atomerőmű évente 20 milliárdot fizet be. Ebből finanszírozták eddig is bátaapátit és ez nyújt fedezetet a leszerelésre is.
A leszerelés sem olyan horribilis költség. Greenpeace-es módszerrel persze az. Ha zöld szemléletűeket, vagy megújuló energetikai beruházásokban érdekelteket kérdezed, akkor ők úgy számolják a leszerelés költségét, hogy valaki majd nekiáll szétflexelni a reaktort. Persze robotokkal, kenyérgőzzel mert egészségtelen lenne. A darabokat elszámítják egy szuperbiztos, kilométer mély sóbánya aljában lévő atomtemetőbe. Felszorozzák, a primer körben lévő anyag tonnáit és köbmétereit ennek költségével és kijön egy jó nagy szám.
Ezzel szemben az a kézenfekvő, hogy ha üzem közben a reaktor nem terhelte számottevően a környezetet, akkor leállítás után sem fogja, ha nem piszkálják, amikor csak tízezered akkora már csak a sugárzás a reaktoron belül. A szekunder kört természetesen szétbontják. A generátor, a gőzturbina, a segédberendezések máshol hasznosíthatók, de még ócskavas áron is bőven többet érnek, mint a leszerelési költség. Idáig pozitív szaldója van a leszerelésnek. A primer kört ott hagyják, ahol van. A reaktort feltöltik vízzel. A benne termelődő üzemi állapothoz képest százezred akkora bomlási hőt a meglévő primer köri hőelvezetés vígan elvonja. A hőcserélő köré (ami üzemszerűen gőzfejlesztőként működött) rittyentenek egy kis medencét a hőelvonáshoz. Pár év alatt a hőtermelés jelentősen lecsökken és már nem kell keringetni. Ekkor feltöltik a konténmentet is vízzel és a maradék hőt a konténment fala már le tudja adni. Ha nagyon ezer százalékig biztosra akarnak menni, akkor rávezetnek egy pici csatornában némi Duna vizet a konténment falára kívülről hőelvonási célból (nem válik sugárzóvá). Végül pár évtized múlva az egészet feltöltik betonnal. Vagy simán csak úgy hagyják vízzel tele. Kívülről annyi látszik az egészből, hogy ott marad 4 db, egyenként egy hétvégi ház területének megfelelő méretű, kör alakú beton sapka, ami alig látszik ki a földből. Ha pár száz év múlva kilyukad valamiért és kifolyik belőle a víz, akkor sincs semmi gond, mert ennyi idő alatt alig mérhető szintre csökken a sugárzás és ha a talajvízzel elkeveredve felhígul, nyugodtan meg is lehet inni. Így azért messze nem olyan nagy költség a leszerelés sem.
- az atomerőmű sorsát az élettartam után, annak kezelését; „
Ez a hulladék elhelyezés és élettartam utáni szétbontás is messze túl van lihegve.
Nem túl közismert, hogy a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójában most is közel 15 évnyi elhasznált fűtőelem van. Ez semmi más, mint egy nagy medence, mert a víz kiváló sugárzás csillapító és elvezeti radioaktív bomlás során keletkező hőt. Persze értelemszerűen a környezettől el van zárva és le van árnyékolva. Legalább 3-5 évet kell pihentetni a fűtőelemet mielőtt visszavihetik Oroszországba. A radioaktivitás és ezzel párhuzamosan a bomlási hőtermelés egy exponenciális görbe mentén csökken. 3-5 év után már nem termel annyi hőt a fűtőelem, hogy a több napi vasúti szállítás alatt ez gondot okozzon. Azonban bár van keretszerződésünk az oroszokkal a visszaszállításra, de az egyes szállításokról külön meg kell állapodnunk. A szállítások csak az első években voltak rendszeresek. Ekkor még az oroszok nagyban atomfegyvereket gyártottak és ezekhez az alapanyagot jórész a kiégett fűtőelemek feldolgozásából nyerték. A hidegháború végét követően már ritkultak a megállapodások a kiszállításokról. Emiatt a KKÁT-ban most 3-5 év helyett 14 évnyi kiégett fűtőelem pihen (7500 kazetta). A KKÁT-ot eleve modulokban bővíthetőre tervezték és a bővítések több lépcsőben meg is történtek. Jelenleg nagyjából 10 évnyi szabad hely van, de mivel a most kötött megállapodás előtt nem volt biztos, hogy mikor mennyit tudunk kiszállítani, 2017-ig a KKÁT-ot eleve max. kapacitásra tervezték bővíteni. Ez egy atomerőmű összköltségéhez képest nagyon kis arányú, az egyes bővítéseket nézve jellemzően néhány milliárdos, az eddigi összköltséget nézve pedig tízmilliárdos nagyságrendű költséget jelent. A max. kapacitás azt jelenti hogy az üzemidő hosszabbítás után 2032-2037-ig termelő 4 blokk teljes kiéget fűtőelem termelése elhelyezhető legyen a KKÁT-ban (közel 19 ezer kazettás kapacitás).
A most megkötött megállapodás szerint az oroszok el fogják szállítani a kiégett fűtőelemeket. Ez azért éri meg nekik újra, mert bár új atomfegyvereket már nem gyártanak, viszont elkezdtek építeni olyan negyedik generációs, gyorsneutronos erőműveket, amelyek a kiégett fűtőelemeket használják (BN-800-as). Innentől kezdve a kiégett fűtőelem számukra nem hulladék, hanem üzemanyag.
De még ha nem is szállítanák vissza az oroszok a kiégett fűtőelemeket, akkor is könnyen belátható, hogy az az átmeneti tároló, ami eddig a gyakorlatban évtizednyi ideig képes volt környezeti terhelés nélkül tárolni a fűtőelemeket, az ezután is képes lesz rá. Akár 50-100 évig is el lehetnek ott minimális költség mellett a kiégett fűtőelemek, amíg mi is építünk egy gyors neutronos erőművet, mert a felgyűlt kiégett elemek már a teljes élettartamra elegendő ingyen üzemanyagot biztosítanak.
Ha zöld szemléletű, vagy megújuló energetikai beruházásokban érdekelt becsléseket olvasol a hulladék elhelyezésének költségéről, azok kizárólag a legdrágább, atomhulladék temetős megoldással számolnak. Újrafeldolgozással/felhasználással soha.
De még ha nem is hasznosítanák és szállítanák el soha a kiégett fűtőelemeket, akkor is kézenfekvő, hogy az elemek legjobb temetője maga a tároló, ahol jelenleg is vannak. 50-100 év víz alatti tárolás után ki kel önteni ólommal, ami elnyeli a sugárzást és elvezeti a nagyon lecsökkent maradék bomlási hőt. Nagyságrenddel olcsóbb.
A kis és közepes aktivitású hulladék elhelyezésének drágasága csak legenda. Ezeket szilárdítják (ha folyékonyak), tömörítik és 200 literes acélhordókba teszik. Komoly hőt ezek nem termelnek. Az acél hordófal önmagában nagyrész leárnyékolja a sugárzásukat. Elszállítják a Bátaapáti hulladéktemetőbe. Bátaapáti költsége messze nem olyan nagy. Eddig 32 milliárdot költöttek rá és még 37 milliárdba kerül, hogy a kapacitása elég legyen a 4 jelenlegi blokk hosszabbított üzemidejének végéig.
Nem közismert, de van egy Központi Nukleáris Pénzügyi Alap, amiben most 230 milliárd pihen és az atomerőmű évente 20 milliárdot fizet be. Ebből finanszírozták eddig is bátaapátit és ez nyújt fedezetet a leszerelésre is.
A leszerelés sem olyan horribilis költség. Greenpeace-es módszerrel persze az. Ha zöld szemléletűeket, vagy megújuló energetikai beruházásokban érdekelteket kérdezed, akkor ők úgy számolják a leszerelés költségét, hogy valaki majd nekiáll szétflexelni a reaktort. Persze robotokkal, kenyérgőzzel mert egészségtelen lenne. A darabokat elszámítják egy szuperbiztos, kilométer mély sóbánya aljában lévő atomtemetőbe. Felszorozzák, a primer körben lévő anyag tonnáit és köbmétereit ennek költségével és kijön egy jó nagy szám.
Ezzel szemben az a kézenfekvő, hogy ha üzem közben a reaktor nem terhelte számottevően a környezetet, akkor leállítás után sem fogja, ha nem piszkálják, amikor csak tízezered akkora már csak a sugárzás a reaktoron belül. A szekunder kört természetesen szétbontják. A generátor, a gőzturbina, a segédberendezések máshol hasznosíthatók, de még ócskavas áron is bőven többet érnek, mint a leszerelési költség. Idáig pozitív szaldója van a leszerelésnek. A primer kört ott hagyják, ahol van. A reaktort feltöltik vízzel. A benne termelődő üzemi állapothoz képest százezred akkora bomlási hőt a meglévő primer köri hőelvezetés vígan elvonja. A hőcserélő köré (ami üzemszerűen gőzfejlesztőként működött) rittyentenek egy kis medencét a hőelvonáshoz. Pár év alatt a hőtermelés jelentősen lecsökken és már nem kell keringetni. Ekkor feltöltik a konténmentet is vízzel és a maradék hőt a konténment fala már le tudja adni. Ha nagyon ezer százalékig biztosra akarnak menni, akkor rávezetnek egy pici csatornában némi Duna vizet a konténment falára kívülről hőelvonási célból (nem válik sugárzóvá). Végül pár évtized múlva az egészet feltöltik betonnal. Vagy simán csak úgy hagyják vízzel tele. Kívülről annyi látszik az egészből, hogy ott marad 4 db, egyenként egy hétvégi ház területének megfelelő méretű, kör alakú beton sapka, ami alig látszik ki a földből. Ha pár száz év múlva kilyukad valamiért és kifolyik belőle a víz, akkor sincs semmi gond, mert ennyi idő alatt alig mérhető szintre csökken a sugárzás és ha a talajvízzel elkeveredve felhígul, nyugodtan meg is lehet inni. Így azért messze nem olyan nagy költség a leszerelés sem.
Orbán évtizedekre Oroszországhoz kötött minket
Ugrás a cikkheza teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=2&i=193947