Topiknyitó: szivacs 2015. 06. 03. 00:43

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés:
Hozzászólások oldalanként:
Phylaxa 2017. 06. 08. 16:35
Előzmény: #813  Törölt felhasználó
#820
Nem. Az, hogy te nem érted azt, hogy legalább 100 éven keresztül támadott minket, az nem ugyanaz, mint, hogy indokot keress (ráadásul milyen indok) rá. Semmi szükség nem volt indokra, mint ahogy ma sincs és soha nem is lesz. Valamit mondanak, ami nem érdekel senkit, mert tudják, hogy megtámad. Lajost azért tudta megtámadni, mert már nem volt komoly zsoldos sereg és ráadásul tudta jól Szulejmán, hogy milyen komoly összetartás van országunkon belül. Bírom, amikor hülyének néznek valakit, aki tuti, hogy nem volt az. :)
Phylaxa 2017. 06. 08. 16:30
Előzmény: #807  Törölt felhasználó
#819
Egyrészt a török folyamatosan jött és nem egyszer kétszer. Ebből én azt vonom le, hogy milyest alkalma nyílott meg akarta szállni Hazánkat. Egyrészt adó, másrészt janicsárnak való emberanyag és persze etetni a nem kis seregét. Mátyás megértette, hogy egy jól felszerelt, állandó zsoldos hadsereg pénzbe kerül. Nem azt állítottam, hogy személyes ambíciói miatt keblezte be Bécset és Csehországot, hanem azért, mert kellet neki a zseton a seregre, amivel távol tudta bizony tartani a törököt. Ha megnézed a csatáit uralkodása során, akkor láthatod, hogy a déli részeken mindenütt csatázott velük folyamatosan. A "mi" alatt Hazánkat értem. Akkoriban nyilván több nép lakta, tehát őket is beleértem. János alatt még együtt is tudtak működni a hadjáratokban. Nem is annyira király személye a fontos (bár nyilván ma is inkább magyar miniszterelnököt szeretnék és nem mást), hanem a jogaink. Mibe szólhatunk bele hazánkkal kapcsolatban. Külpolitika, belpolitika, katonaság és lehet sorolni. Ha valamibe nem, akkor már gáz van. Ma az EU pont egy olyan állapotba ért, amelyen keresztül ezt könnyű megérteni. Amit csak lehet Brüsszelbe vinnének. Most a bevándorlási politikát hagyjuk, mert nagyon sok más is van, amit a különböző országok nem szeretnének. Tehát, ahogy az EU nem önálló ma, úgy nem volt önálló Hazánk a különböző népeivel. Egyszerűen bólintási jogunk volt bizonyos területeken. :)
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 16:27
Előzmény: #815  Vazsmegyei
#818
A történelem ismerete, de a hazaszeretet sem azt jelenti, hogy minden esetben jó színben tüntessük fel hazánkat. A nagy mellény már sokszor megbosszulta magát.
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 16:27
Előzmény: #815  Vazsmegyei
#817
A történelem ismerete, de a hazaszeretet sem azt jelenti, hogy minden esetben jó színben tüntessük fel hazánkat. A nagy mellény már sokszor megbosszulta magát.
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 16:25
Előzmény: #814  Vazsmegyei
#816
Mátyásnak voltak háborúi a törökökkel a Balkánon és Havasalföldön is, valamint voltak kisebb betörései a törököknek Magyarországra is. A nyugati hadjáratok elsődleges célja viszont az volt, hogy Mátyás megszerezve a cseh trónt, megválasztassa magát német-római császárrá, ez sajnos nem jött össze neki, de így is ért el sikereket.
Vazsmegyei 2017. 06. 08. 16:22
Előzmény: #813  Törölt felhasználó
#815
Hol a büdös francba tanítottak téged a magyar történelemre? Tűnjél el a hülye ismereteid tudálékosságával! Egyáltalán nem a magyar történelem érdekel, hanem ahol árthatsz Magyarországnak, úgy ahogyan dicséred azokat, akik ártó szándékkal viseltettek Magyarország, a Magyar Királyság fennállása alatt. Vannak itt néhányan, akiknek szintén ez a küldetése! Ráadásul mindezt ékes magyar nyelven! Szégyen a történelemhamisításra szorítkozó szorgalmaskodásotok!
Vazsmegyei 2017. 06. 08. 16:09
Előzmény: #807  Törölt felhasználó
#814
Az Anjou Károly Róbertnek a trónigénye dinasztikusan "jogos" volt, mint ahogy a főurak végül is elfogadták! Lengyel feleséggel! I. NagyLajos dinasztikus terve (Örökségemiatt::Szicilia é Jeruzaálem királya is a családi örökségét képezte és meg is tartotta, de A nápolyi királyság megszerzése mindhárom fia életébe került! Ha a magyar trónra összpontosított volna ma egészen biztosan más lenne a történelmi ismereteink! A Habsburgok viszont "békekötésre" hivatkozva érték el a magyar trónt! De a török előretörése nélkül soha nem lett volna Habsburg függés! Mátyásra nagyobb veszélyt jelentett a nyugati szomszéd! Le is törte mind a cseh, mind a bécsi udvart! A török ellen nem kellett védekeznie, mert a töröknek több hadi ismerete volt ahhoz, hogy megtámadja!
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 16:05
Előzmény: #804  Phylaxa
#813
Tömlöcbe vetjük a szultán követét, tehát hihi nézd meg ö üzent hadat erre és nem mi. Önfelmentés meg szétkenés csúcsa, pont illik a totyikhoz.
Phylaxa 2017. 06. 08. 16:05
Előzmény: #805  _Bekre_Pal_
#812
Nyilván. Egyébként annak idején ( már magam is mosolygok magamon ) én a semlegességen gondolkodtam, hogy milyen jó is lenne az. Aztán eszembejutott a történelmünk. Úgy kb a legelső adandó alkalommal osztanának fel bennünket apró darabokra. :)
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 16:02
Előzmény: #804  Phylaxa
#811
Mátyás elsö dolga volt belátni, hogy egyedül nem vagyunk képesek megvédeni magunkat. "Jaj ezek a miért is támadott meg minket a török magyarázatok engem nem érdekelnek." meg sok minden egyéb se, igazad van, úgy egyszerübb az élet :) .. Ha te ennyire mindent a függetlenség hiánya felöl tekintesz, akkor te ténylegesen ünnepled trianont, mint a függetlenség visszaadóját? Illetve Eu-t, NATO-t mint függetlenségünk biztosítóját?
csendben 2017. 06. 08. 15:58
Előzmény: #808  Vazsmegyei
#810
Téged soha nem zavartak sem a tények,sem az érvek! :-)Ha gondolod,beidézem azt a hsz.-det,amiben a felvédővel dicsekedtél.Kéred? :-)
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 15:57
Előzmény: #807  Törölt felhasználó
#809
Erre mondtam, hogy a feudális címek (királyság) és függöségi viszonyok teljes félreértelmezése az ilyen logika. Ki a független, és mitöl. Amúgy nemcsak, hogy nem csak úgy lerohant minket a török, de békét ajánlott többször, budát visszaadta, stb stb gyakorlatilag majdnem fél évszázad eltelt, mire tényleg lerohantak. Addig is többször arcukba dobtuk a kesztyüt, és közben folyamatosan harcoltunk egymással...
Vazsmegyei 2017. 06. 08. 15:52
Előzmény: #803  csendben
#808
Elfogytak, vagy nem is voltak érveid? A falvédőt megtarthatod! Legalább 5600 évig azért visszaemlékezhetnél!
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 15:51
Előzmény: #804  Phylaxa
#807
Azért ez ennél sokkal bonyolultabb,voltak ott pl. trónviszályok, hogy melyik király jelölt tudná jobban megvédeni az országot, nyilván a kapcsolatait is felhasználva. Meg voltak ott előzmények, mellesleg Mátyás alatt és előtt is. Nem csak jött a török, és megállíthatatlanul lerohant minket. Aztán felmerül a kérdés, hogy mit értesz az alatt, hogy mi, amikor a döntési lehetőségekről beszélünk. Egy Anjou király hazai székhellyel az azt jelenti, hogy mi, de egy Habsburg király, aki osztrák császár is, és Bécsben székel, már nem? Mátyás meg talán nem a személyes ambíció miatt foglalta el fél Csehországot, miközben a törökök ellen csak védekezett, igaz azt sikerrel?
csendben 2017. 06. 08. 15:47
Előzmény: #803  csendben
#806
_Bekre_Pal_
_Bekre_Pal_ 2017. 06. 08. 15:44
Előzmény: #804  Phylaxa
#805
NATO. Egy ekkora ország sose védi meg magát a törökökkel szemben egyedül. A labancok is csak koalícióban boldogultak ellenük.
Phylaxa 2017. 06. 08. 15:38
Előzmény: #790  Törölt felhasználó
#804
Tehát Szulejmán üzent hadat nekünk és nem fordítva. Korrekt. Jaj ezek a miért is támadott meg minket a török magyarázatok engem nem érdekelnek. Megtámadott, mert ezt akarta. Védekezni nem tudtunk Mátyás után, tehát szabad volt a pálya. Ha meg tudtuk volna védeni magunkat, akkor talán máshogy alakult volna a történelmünk, de nem tudtunk. Mint ahogyan semmikor sem azóta. Ez van. :)
csendben 2017. 06. 08. 15:37
Előzmény: #794  Vazsmegyei
#803
Az az ezer év,amikor lejöttél a falvédőről és azon a szinten meg is maradtál:no az valóban nagyon sok! :-)
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 15:33
Előzmény: #801  pitcairn2
#802
A geciséget a győztesek szemszögéből nézve írtam. De egyébként azért erős túlzás az egyenlőség jel, már ha az antant és a nácik között tesszük, és nem a nácik és szovjetek között, főleg ha megnézed milyen jogai voltak a társadalom tagjainak, különös tekintettel a zsidókra vagy az ellenzékiekre, és mit csinált velük a hatalom. Igen, az angoloknak is voltak bőven viselt dolgaik, de az egyenlőségjel erős túlzás.
pitcairn2 2017. 06. 08. 15:27
Előzmény: #799  Törölt felhasználó
#801
Románia nem volt határos Németországgal... szóval kb. ennyit a "geciségről"... ami pedig a moralizálást illeti, szerintem hagyjuk ezt, a szövetségesek legalább annyira gátlástalanok és elvtelenek voltak mint a tengelyhatalmak

Topik gazda

szivacs
szivacs
3 5 1

aktív fórumozók


friss hírek További hírek