2015. június 03. | 00:43
#1

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés
Hozzászólások oldalanként
július 04. | 19:27
előzmény: #917  szivacs
#918
+++++))))) Köszönet!
július 04. | 17:57
előzmény: #652  Vazsmegyei
#917
Megemlékezés és tiszteletadás a Pozsonyi csata Hőseinek 2017.07.02link Magyar Büszkeség Napja.
június 19. | 17:58
#916
A mikroagresszor is figyel!
link
június 09. | 19:41
előzmény: #913  gtg
#915
Rövidtávon szerintem biztosan nem lett volna ilyen függésröl szó (mert biztosan nem fogadják el), ilyet felesleges lett volna ajánlani is. Viszont annyi, hogy biztosítsák az átvonulást, az ellátásba besegítve, egyáltalán nem lett volna példa nélküli. Hogy közeli példát hozzak, a magyar Nagy Lajos nápolyi hadjárata során egész Itálián végigvonult seregével, még a vele hadban álló (!) Velence is átvonulást, szállást, ellátmányt biztosított!Egy ilyen rövidtávú együttmüködésnek óriási stratégiai elönye lehetett volna.
gtg
június 09. | 19:04
előzmény: #913  gtg
#914
Ha akkor a Száva túlsó partján ott lett volna a mohácsi sereg a 70 ágyújával meg Mátyás 50 ágyús naszádjával, akkor a törökök nem tudják körülzárni a várat, folyamatosan lehetett volna utánpótlást és friss csapatokat bevinni.
gtg
június 09. | 18:57
előzmény: #912  gtg
#913
A török kiegyezéssel illetve békével kapcsolatban. Elvileg talán lehetséges lett volna, de csak úgy, mint a román fejedelemségek vagy a későbbi Erdélyi fejedelemég esetében. Hűbéri függés, adófizetés és a határ menti várak átadása, hogy szükség esetén a török sereg gond nélkül be tudjon vonulni a renitens hűbéres megregulázására, valamint segédcsapatok küldése a török sereg nyugati támadásaihoz. Tehát teljesen kiszolgáltatott helyzet, amit nem lehetett bevállalni. Helyette maradt a fegyveres összeütközés, amit sajnos sikeresen elbaltáztak (nem készültek fel normálisan). Mellesleg Mohács már csak következmény, a fő hiba Nándorfehérvár elvesztése volt. Azért azt jó tudni, hogy 1521-ben 700 katona és a városi lakosság gyakorlatilag ágyúk nélkül két hónapig tartotta a várat (az egriek és Zrínyi Szigetváron fele ennyi ideig tartott ki).
gtg
június 09. | 18:42
előzmény: #863  upgrayeddAKS
#912
Rosszul tudod, kiváló védekezési forma volt, történeti leírások szerint még könnyűlovas seregek is (pl. besenyők alkalmazták), de rendszeresen használták az oroszok is a kunok ellen és sikerrel. A magyar seregben voltak íjászok is és ráadásul számszeríjászok is, tehát tudták volna fedezni a tábort. A hídon is csak akkor tudott Batu áttörni, amikor ostromgépekkel elűzte a túlsó partról a magyar számszeríjászokat. A helyszínválasztás is tökéletes volt, mivel ahhoz, hogy a tatárok támadjanak, előbb át kellett kelniük a folyón ami minden hadseregnél az egyik legveszélyesebb manőver. A probléma tábor szűkösségével, a harci szellemmel (egykorú feljegyzés szerint a főurak a király vereségét kívánták) és legfőképpen azzal volt, hogy Kálmán herceg, Ugrin érsek és a templomosok kivételével a többi csapat nem volt harckészültségben illetve, hogy nem fedezték a gázlókat.
június 09. | 18:07
előzmény: #908  kukutyinbenko
#911
az lehet, de mégis sokkal megalapozottabb az általad felvázolt idealizált képnél:)
június 09. | 17:02
előzmény: #906  kukutyinbenko
#910
Nekik nem. Ma is így tanítják az iskoláikban. Az egyik legfontosabb dolog volt a történelmükben. Nem vicc! :)
június 09. | 16:34
előzmény: #907  kukutyinbenko
#909
Igen, teljesen igazad van, bár a svédeket kevésbé érintette (25% terméskiesés, szemben az ír és skót 80%-kal). A svédeknél húsz évvel késöbb volt hasonló éhínség és nagy elvándorlás, ott a terméskiesést a folyamatos rossz idöjárás okozta.
június 09. | 14:53
előzmény: #902  pitcairn2
#908
Köszönöm a munkásságod, de továbbra is azt gondolom ezek a számítások inkább a becslés kategóriába tartoznak mint a mai értelemben vett statisztikához.
június 09. | 14:50
előzmény: #884  tozsdenyul
#907
Egyébként a XIX sz-i észak-európai elvándorláshoz nem lehetetlen hogy szintén van köze a krumplinak. Az íreknél valamikor a század közepe táján volt a burgonyavész aminek következtében valami 30% körüli népességvesztést szenvedtek (éhhalál+ kivándorlás) . Amennyire tudom ez más európai országokat is érintett.
június 09. | 14:37
előzmény: #898  Phylaxa
#906
Köszönöm a felvilágosítást, de kicsit azért fájt :)
június 09. | 14:15
előzmény: #904  tozsdenyul
#905
az országot csak akkor hagyhatták el ha megváltották a szabadságukat

Oroszországba relatíve könnyű volt bemenni kijönni azonban már nem

a privilégiumaik is a kolóniáik területéhez kötődtek
június 09. | 14:09
előzmény: #901  pitcairn2
#904
Kicsit humorizálsz már, a nem röghöz kötött németek mehettek a röghöz kötött oroszba mondom én, de szerinted nem lettek ott szabadok? hát ja. A röghöz kötöttség az nem etnikai sajátosság :)
június 09. | 14:04
előzmény: #902  pitcairn2
#903
június 09. | 14:03
előzmény: #899  kukutyinbenko
#902
a link mindössze arról szól, hogy olyan komolytalan helyek mint a svéd jegybank (ők adták ki a könyvet) felttébb komolytanal tanulmányokat folytattak a témában

de ha már az efféle összebuherált adatoknál tartunk, ajánlok neked még egy honlapot a Bank of England jóvoltából

Three centuries of macroeconomic data - Bank of Englandlink
van még egy pár manapság nagy dolog az adatösszebuherálás:)
június 09. | 14:01
előzmény: #900  tozsdenyul
#901
földért mentek de nem lettek szabadok kb. pénzért kellett megváltani a szabadságukat ha el akarták hagyni Oroszországot

szóval ott is röghöz voltak kötve

az orosz állam nem passzióból finanszírozta a bevándorlásukat
június 09. | 13:46
előzmény: #893  pitcairn2
#900
Igen, és a kulcsszó a röghöz kötés :)) azért a németek mentek oroszba (középosztálynak amúgy), és nem fordítva, mert ök nem voltak röghöz kötve. Doh! :)
június 09. | 13:44
előzmény: #895  pitcairn2
#899
Kösz!
Nem baj ha csak holnap reggelre olvasom el mind az 528 oldalt?
június 09. | 13:42
előzmény: #894  kukutyinbenko
#898
Több tápértéket kaptak általa. Vége volt az éhezésnek. Ma is dicsérik. :)
június 09. | 13:41
előzmény: #890  tozsdenyul
#897
A 18.század végére, amikor is az utolsó háborújuk volt (Napoleon ellen már csak küldtek egy kis mennyiséget) elfogytak a férfiak. Nem volt ember, aki megművelje a földeket. Ezzel zárult az állandó svéd-orosz háborúskodás.
A krumpli az valóban nagyon jól jött nekik. Finom is a krumplijuk. :)
június 09. | 13:40
előzmény: #892  kukutyinbenko
#896
ihol lenne az egész könyv:)

Historical Monetary and Financial Statistics for SwedenExchange rates, prices, and wages, 1277–2008
link
június 09. | 13:38
előzmény: #892  kukutyinbenko
#895
alább óriási adatbankot kaptál a svéd jegybank jóvoltából...

értékelhetnéd...

Topik gazda

aktív fórumozók

friss hírek

AZ OLDAL TETEJÉRE