Érdekes lehet férfiként FIRE-ban miközben asszony dolgozik valahol? Egyedül kolbászol fel-le? Ez házasság amúgy? Amúgy meg lehet unni egy idő után a semmittevést vmi vicces laza munkahely inkább. Én csak a nyarat venném ki májustól-októberig. Szar időben dolgozni kell.
Eddig csak olvastam de most szilveszter előtt valóban találkoztam egy emberrel aki a hihetetlen kitartása, okossága és tőzsdei tudásával lett 35 évesen F.I.R.E. most 50 éves ha jól értettem. Bár a házából, kocsijából és a kinézetéről nem mondod azt, hogy gazdag de amikor mondta, hogy a rokonainak segített méregdrága egyetemi tandíjakkak csak pislogtam (egy félév tandíja az én bruttó ÉVES bérem háromszorosa). Felesége másik országban melózik, gyereke pedig már kirepült és más helyen melózik, mint ahol lakott. Sportol, elvan erre-arra járkál, kiegyensúlyozott (amcsi). Na ez az amit sohasem fogok elérni, mert én meg a laza munkát keresem másik országba migrálással nyugdíjig. De elolvasva az itteni kommenteket kb. sehol nem vagyok ami nem zavar de jó olvasni a történeteket.
Opcióguru arra jó, hogy a neten is megtalálható tudást nem neked kell felkutatni. Rengeteg időt spórolsz vele. Ingyenes 30 napos után elő is fizettem, így az alapokat onnan szereztem. Klubtag már nem vagyok, mert nem használok mindenféle összetett bonyolult dolgokat.Ismerem, de nemigen használom. Faék egyszerűségű dolgokat csinálok. Persze rengeteg ismerős belelkesedik, hogy alig melóval milyen hozamokat lehet csinálni és akkor ő is, de valahogy már a 30 napos ingyenesen már alig van aki végigmegy. Az eredmény tetszik mindenkinek, de beletenni munkát senki nem akar.
Opciógurunál csak az alapozót végezted el, vagy folyamatosan követted az új tanfolyamokat is? A zárt klubban is benne vagy? 2017-ben én is elvégeztem az alapozót, aztán egy ideig gyakorolgattam demón, de végül nem élesítettem be, más irányt vett az életem. Most újra lenne rá időm, kedvem, fontolgatom.
Ez teljesen igaz. A számlán ott van a pénz, realizálva. A befektetés döntő része viszont nem állampapír, hanem kockázatosabb, tehát olvadhat is belőle, ez tény. A piac szerencsére jó pedagógus, időnként lekever egy nagy pofont, így ésszel csinálom, limitált kockázattal, nem szerencselovagként.. Szerencsére az opcióknál sokkal több lehetőség van a kockázat/veszteség menedzselésére, mint sima rv tartásnál. Plusz a kockázatvállalás szintje is szabályozható. Nyilván nyugisabb állampapírban meg ingatlan portfólióban üldögélni. De nem is hoz annyit.
Nekem éppen az volt a célom, hogy megéljek a kockázatos spekulációk nélkül. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Most sokan érzik úgy, hogy a tőzsde az aranybánya, de a nem realizált nyereség nem nyereség. Ha kockáztatni kell, nekem az nem FIRE, az rizikó. Sokan váltak milliomossá a mémrészvény rallykor, aztán vissza minden. Ez egy óriási hátszélnél. De soha nem fúj a szél mindig egy irányból.
Igen. Semmilyen elismerést nem kapok. Már nem is kell. Bár néha jól esne. Én is elintéztem hogy a nagyfiam két lakásból választhat de fel se fogja. Álomvilágban élnek az asszonnyal. Jobb is. Belenyugodtam már. Ha béke van otthon tudom a pénzt csinálni. Erre kellek. Egy haszonállat vagyok. Vagy ez vagy ülhetek anyám asztalánál 51 évesen elválva egyedül. Az se jobb. Semmivel sem.
De jó olvasni ezeket a posztokat. Pár éve opciózom (is), azóta definíció szerint már fire lettem, bár van egy kitűzött célom, amit még nem értem el, de ha idén is megcsinálom, amit tavaly, akkor pezsgő pukkan év végén és kasztot lépek. :-) Életem legjobb lépése az opcióguru oldal volt. Sokkal előbb kellett volna... Turbo boost. Tőzsdei bevételem köszönő viszonyban sincs a fizetésemmel, pedig messze nem minimálbér... Csak hát ugye a tőzsdén nem garantált semmi, így marad még a meló is, amit alapvetően nem rossz. Végül is bevétel diverzifikálás. De a legjobb, hogy nincs egzisztenciális rettegés. Ez megfizetethetetlen. Gyakorlatilag bármit megvehetek (megvehetünk), amire szükségem (szükségünk) van, nem kell néznem az árakat. Ha pl. holnap kirúgnának, nem történne semmi gond. De szerencsére nincs igényem új Teslára meg tihanyi víztározós pincére...(ez mondjuk nem is menne). Ha más eredmény nem lenne, egyszer majd mesélhetek az öregotthonban, hogy volt időszak amikor évekig durván rávertem Warren Buffett-re.
Köszi a részvétet, együtt érzek veletek is. Csak az nyugtat, hogy jobb ez így. Mindennapos fájdalommal élni rosszabb, mint elmenni. Meg is fogadtam, hogy ha velem történne ilyen, bedobom a törölközőt. Amit az egészségügyben láttam, az katasztrófa. Az ember egy szám, a dokik fásultak, a nővérkék arrogánsak. Tömik az embert gyógyszerekkel, semmi biztatás, csak a stressz. Csak a tüneti kezelés megy, semmi odafigyelés. Van egy nővérke ismerősöm a rákos kórházban, ő azt mondja, az a szerencsés, akit hamar elvisz a kór. A többinek csak a szenvedése van meghosszabbítva, meg persze a családé. Azt mondta, mindig nevetgél az orvosos filmeken, mert az csak álom. Minden betegségre van egy program, ami szerint kezelik a beteget. Kipróbálják az egyiket, ha nem segít, akkor jön a másik. Nem is tudja, miért kínozzák az orvostanoncokat 6 évig az egyetemen, ha aztán a tudományuk pici töredékét sem használják. Ha a ráknál sikerül meghatározni a fajtáját, indul a kemoterápia. Ha nem segít, indul egy más "vegyszerrel".
Le a kalappal, ennyi dolgot összegereblyézni és menedzselni. Ilyenkor szokott jönni az, hogy a családtagok ezt természetesnek veszik, pedig jól jönne egy kis fényezős elismerés. Nem kell napi szinten dicshimnuszokat énekelni, de jó érzés lenne a megbecsülést érezni. Nálunk minden gyerekre jut egy ház + ami most még közös, de nem érzem azt a kitörő örömet, hogy már most megvan az ugródeszka. Néha még nyűg is. Az egyetemista gyerkőceimtől soha nem vártam el, hogy dolgozzanak és pénz keressenek, ha kell, utalok. Nem azt mondom, ha szólok, vigyázzban állnak, hogy segítsenek, de maguktól még a füvet sem nyírják le (kistraktorral)
Én csak családban tudok gondolkodni, a pénzügyeket én kezelem, annak ellenére, hogy feleségem diplomás közgazdász. A szülei nagyban vállalkoztak és náluk könyvelt, így valamilyen szinten ő is kötetlen munkaidővel rendelkezett, de fizetést ritkán hozott haza, kellett a pénz a munkásoknak. Ráadásul sorban jöttek a gyerkőcök, így folyamatosan ki tudtuk használni az anyaságit. Vége felé apósom birodalma összedőlt, a nullás befejezéshez még nekem kellett berakni nem kis pénzt. Akkor volt elég sok vitánk, de annyira szeretem a feleségem, hogy inkább vesszen a pénz, minthogy őt a szarban hagyjam. Ezután jött a munkanélküli, amit elég nehezen viselt. Meg volt szokva a feladatokhoz, amit a háztartás nem helyettesített. A nővérem hivatalban dolgozik, ő talált neki munkát. A feleségem az a típus, aki magától nem találja fel magát, de ha adnak neki feladatot, azt vért izzadva is megoldja. Legyen az szellemi, vagy fizikai munka. A hivatalban is a munkatársai fékezték őt, lassítson, ez nem a versenyszféra. Mivel nincs felelőssége, csak el kell végezni a munkáját, amit akkor sem kell hazahordani, ha nem érkezik vele, nagyon tetszik neki. Igaz, naponta autózik 20-20 km-t oda vissza, de nem kell megszakadnia a munkába. Nem a fizetés miatt csinálja, nem vagyunk rászorulva, meg abból a pénzből nem is tudnánk kijönni, az autózás elviszi közel az 1/5-t.
Szintén részvét. Nálunk már csak párom anyukája él, ő most önellátó, de volt vele is teendő, felépült egy infarktusból. Párom apukája balesetben ment el, ott a hirtelenség volt tragikus. Szüleim 2x2 hónap intenzív gondoskodást igényeltek a végén, előtte önellátók voltak. És volt egy 90 feletti nagypapa, akire hetente 2-3x rá kellett nézni (város másik vége, meg 90 felett második gyerekkor, teljesen felelőtlen és hiszékeny) meg jópárszor több hét kórház, ami a magyar egészségügyben napi látogatást jelent.
Részvétem. Én a húgom temettem el 30 se volt, ugyanebben. Anyám/apám még elvan de ha náluk is beüt a betegség nagy szarban leszek. Párom már mindkét szülöjét elvesztette ez is benne volt hogy kivettem a munkából.
F.I.R.E. életmód (általánosságban)