Longolo, hogy mi alapján alakul ki a határidős ár?
1. Nézzük először a legegyszerűbb példát: határidős részvény, vagy tőzsdeindex. Év eleje van, az OTP 5000 Ft a prompt piacon, 6% körüli az állampapírhozam. Az OTP decemberi határidős ára 5300 Ft körül lesz. Miért?
- Ha mondjuk 6000 Ft lenne, akkor 6%-os (ennél nyilván picit magasabb) hitelből megveszem 5000-ért és rögtön nyitok egy határidős pozit 6000-ért. Év végére BIZTOSAN a zsebenben van a 20%, ami nekem 6%-ba került. Tehát kockázatmentesen kerestem (arbitrázs). Ha ezt sokan megcsinálják, akkor sok vevő lesz a prompton, azaz sokan akarnak 5000-ért venni és sok eladó a határidón, azaz sok eladó lesz 6000-en a decemberi határidőre, tehát az egyik ár emelkedik, másik csökken.
- Ha mondjuk 4500 lenne a decemberi határidő, akkor a fordított ügyletsor hoz kockázatmentes hozamot: shortolom a promptot 5000 Ft-on, és megveszem a határidőt, máris eltettem 10%-ot év végéig BIZTOSAN és az eladott promptért kapott pénz még 6%-on kamatoztathatom is. Megint kockázat nélkül nyertem. És mivel ezt sokan észreveszik, adni kezdik a promtot és venni a határidőt, így ez a különbség is meg fog szűnni.
Ezért aztán a határidős ár beáll a prompt + kamatszint közelébe. Mivel persze a hitel és betéti kamat nem ugyanaz, meg mivel shoroltni nem mindent és mindig és mindenkinek lehet mondjuk 1 évig, így a gyakorlatban van valamennyi mozgástere a határidős árnak, de bármennyi nem lehet.
2. Határidős devizánál annyival bonyultabb a helyzet, hogy devizát csak egy másik deviza ellenében tudsz adni, vagy venni és mindkettőnek van valamilyen, többnyire más kamatszintje. Ezért a deviza határidős árát mindkét kamatszint befolyásolja. Ha mondjuk a frank éves kamata 0,5%, a Ft-é meg mondjuk 6%, és a sport frank árfolyam mondjuk 200 Ft, akkor az egy éves forward árfolyam 200/1,005x1,06=211 Ft lesz. Ha nem ennyi lenne, akkor annak az 1-es pont két alpontja szerinti gondolatmenet alapján a piac vetne előbb-utóbb véget.
1. Nézzük először a legegyszerűbb példát: határidős részvény, vagy tőzsdeindex. Év eleje van, az OTP 5000 Ft a prompt piacon, 6% körüli az állampapírhozam. Az OTP decemberi határidős ára 5300 Ft körül lesz. Miért?
- Ha mondjuk 6000 Ft lenne, akkor 6%-os (ennél nyilván picit magasabb) hitelből megveszem 5000-ért és rögtön nyitok egy határidős pozit 6000-ért. Év végére BIZTOSAN a zsebenben van a 20%, ami nekem 6%-ba került. Tehát kockázatmentesen kerestem (arbitrázs). Ha ezt sokan megcsinálják, akkor sok vevő lesz a prompton, azaz sokan akarnak 5000-ért venni és sok eladó a határidón, azaz sok eladó lesz 6000-en a decemberi határidőre, tehát az egyik ár emelkedik, másik csökken.
- Ha mondjuk 4500 lenne a decemberi határidő, akkor a fordított ügyletsor hoz kockázatmentes hozamot: shortolom a promptot 5000 Ft-on, és megveszem a határidőt, máris eltettem 10%-ot év végéig BIZTOSAN és az eladott promptért kapott pénz még 6%-on kamatoztathatom is. Megint kockázat nélkül nyertem. És mivel ezt sokan észreveszik, adni kezdik a promtot és venni a határidőt, így ez a különbség is meg fog szűnni.
Ezért aztán a határidős ár beáll a prompt + kamatszint közelébe. Mivel persze a hitel és betéti kamat nem ugyanaz, meg mivel shoroltni nem mindent és mindig és mindenkinek lehet mondjuk 1 évig, így a gyakorlatban van valamennyi mozgástere a határidős árnak, de bármennyi nem lehet.
2. Határidős devizánál annyival bonyultabb a helyzet, hogy devizát csak egy másik deviza ellenében tudsz adni, vagy venni és mindkettőnek van valamilyen, többnyire más kamatszintje. Ezért a deviza határidős árát mindkét kamatszint befolyásolja. Ha mondjuk a frank éves kamata 0,5%, a Ft-é meg mondjuk 6%, és a sport frank árfolyam mondjuk 200 Ft, akkor az egy éves forward árfolyam 200/1,005x1,06=211 Ft lesz. Ha nem ennyi lenne, akkor annak az 1-es pont két alpontja szerinti gondolatmenet alapján a piac vetne előbb-utóbb véget.
CHF devizahitelesek
De egy szösszenetnyi gondolatmenettel már el is juthatunk a mondandómig.
Egyik oldalon áll a pénzügyileg képzetlen ügyfél, akinek elmondták, hogy az árf. kedvezőtlenül is alakulhat stb.
Másik oldalon a sok tudor közgazdász elemzőt alkalmazó bankok.
Ha a bankok előrelátták pl. a svájci frank hitelezés ilyetén veszélyeit, akkor becsapták az ügyfelet, nem lett volna szabad ekkora kockázatot vállaltatniuk. Ha a bankok se látták előre, akkor az ügyféltől hogy lenne elvárható?
Amikor a bank kínál egy konstrukciót, akkor a normál kockázatot (mondjuk 20-30%) rátelepítheti az ügyfélre, de a rendszerkockázatokat neki kell viselni, hiszen ő találja ki ezeket a lehetőségeket, konstrukciókat, neki kell előre látni, hogy milyen veszélyeket rejt, és neki is kell vállalni a worst case scenariókért a felelősséget. Azt nem lehet, hogy a felfutó devizahitelezés minden gyümölcsét élvezem, de a kockázatait meg mind áthárítom.
És nem bankadó formájában kell besápolni a pénzt, hanem az érintetteknek célzottan folyósítani, vagy eleve el se venni tőlük a magasabb törlesztőt.
Összegezve: az ügyfélnek kellene viselni a kockázatot mondjuk 30% árf változásig, minden továbbit meg a banknak.
Arról meg már szót se ejtsünk, hogy a nulla közelébe eső svájci alapkamatot Mo-n a svájci frankhitelek kamatának emelkedése kísérte. Nonszensz.