"de akkor is adódik a kérdés: a bankok az eladott chf-et ill. eurot honnan szedték???"
Sehonan nem szedték. Egy swap ügyletet kötöttek, ami során azonnali vétel mellett határidősen el is adták a CHF-et. A kamatkülönbözetet megnyerték, ebből adtak olcsóbb hitelt az ügyfeleiknek.
Sehonan nem szedték. Egy swap ügyletet kötöttek, ami során azonnali vétel mellett határidősen el is adták a CHF-et. A kamatkülönbözetet megnyerték, ebből adtak olcsóbb hitelt az ügyfeleiknek.
CHF devizahitelesek
De egy szösszenetnyi gondolatmenettel már el is juthatunk a mondandómig.
Egyik oldalon áll a pénzügyileg képzetlen ügyfél, akinek elmondták, hogy az árf. kedvezőtlenül is alakulhat stb.
Másik oldalon a sok tudor közgazdász elemzőt alkalmazó bankok.
Ha a bankok előrelátták pl. a svájci frank hitelezés ilyetén veszélyeit, akkor becsapták az ügyfelet, nem lett volna szabad ekkora kockázatot vállaltatniuk. Ha a bankok se látták előre, akkor az ügyféltől hogy lenne elvárható?
Amikor a bank kínál egy konstrukciót, akkor a normál kockázatot (mondjuk 20-30%) rátelepítheti az ügyfélre, de a rendszerkockázatokat neki kell viselni, hiszen ő találja ki ezeket a lehetőségeket, konstrukciókat, neki kell előre látni, hogy milyen veszélyeket rejt, és neki is kell vállalni a worst case scenariókért a felelősséget. Azt nem lehet, hogy a felfutó devizahitelezés minden gyümölcsét élvezem, de a kockázatait meg mind áthárítom.
És nem bankadó formájában kell besápolni a pénzt, hanem az érintetteknek célzottan folyósítani, vagy eleve el se venni tőlük a magasabb törlesztőt.
Összegezve: az ügyfélnek kellene viselni a kockázatot mondjuk 30% árf változásig, minden továbbit meg a banknak.
Arról meg már szót se ejtsünk, hogy a nulla közelébe eső svájci alapkamatot Mo-n a svájci frankhitelek kamatának emelkedése kísérte. Nonszensz.