Az általad linkelt film esetén mindenesetre látványos, ahogy a kilövés előtt öt tized másodperccel már zoomol is a kamera, nagyon kellett érezze a "távirányítós ember" a ritmust - a technikai késleltetésből eredő holtidőt (avagy "holdidőt" ;-)) is figyelembe véve mindenesetre még ma is "brávúros".
Azt simán el tudom képzelni, hogy a korai videok egy része studiofelvétel volt a naaaaagy ruszki versengés okozta nyomás miatt, és csak később érte utol a valóság és lett meg a valódi Holdraszállás is. Vetített világban élünk, pont ez lenne a kivétel?
Csak hogy ne fáraszd magad nagyon. "Története: Az első, a mai modern távirányítók elődjének tekinthető távvezérlőt, Nikola Tesla szerb-amerikai feltaláló alkotta meg 1898-ban. Találmányát az Egyesült Államok szabadalmi hivatala a 613 809 számon jegyezte be (eredeti neve a „Method of an Apparatus for Controlling Mechanism of Moving Vehicle or Vehicles”,
azaz „Mozgó jármű vagy járművek működését vezérlő szerkezet működése”
volt). 1898-ban a technológiát egy elektromos kiállításon mutatta be a
nagyközönségnek a Madison Square Gardennél, ahol egy rádióhullámok által
vezérelt hajót prezentált. Tesla a hajót úgy hívta, „teleautomaton”.[3]
Leonardo Torres Quevedo 1903-ban
mutatta be a Párizsi Tudományos Akadémián a Telekinót, amelyet
Franciaországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban és az Egyesült
Államokban is szabadalmaztatott. A Telekino lényegében egy robot volt,
amely rádióhullámokon keresztül kiadott utasításoknak engedelmeskedett. A
feltaláló ezzel a találmányával lerakta a modern távvezérlés alapjait.
1906-ban sikerrel demonstrálta találmánya működését azzal, hogy épségben
a partra vezérelt a távolból egy hajót Bilbao kikötőjében. Később azon
kezdett dolgozni, hogy a technikát lövedékek és torpedók esetében
alkalmazza, a finanszírozás hiánya miatt azonban ezzel fel kellett
hagynia.
Az első távirányítású repülőgép 1932-ben szállt fel és a technológia a II. világháború során robbanásszerű fejlődésnek indult. A fejlesztések egyik eredménye volt a német Wasserfall rakéta.
Az első távirányítót, amelyet kifejezetten televíziókhoz terveztek, a Zenith Radio vállalat hozta létre 1950-ben.
A „Lazy Bones” névre keresztelt távirányító azonban még vezetéken
keresztül csatlakozott a készülékhez. A vezeték nélküli változatot, mely
a „Flashmatic” nevet viselte, Eugene Polley fejlesztette ki 1955-ben.[4][5][6]
Az igény egy komplexebb távirányító megalkotására 1973-ban
jelentkezett komolyabban, amikor a BBC elindította Ceefax teletext
szolgáltatását. A kor távirányítóin általában meglehetősen limitált volt
a beállítási lehetőségek száma, néha csak három volt található rajtuk:
következő csatorna, előző csatorna és hangerő-szabályozás. Ez a típus a
teletext használatára nem volt alkalmas, mivel annál az oldalakat
háromjegyű azonosítóval látták el, ez alapján lehetett megtalálni őket.
Így tehát egy, a teletext igényeinek megfelelő távirányítón szerepelnie
kellett a számoknak 0-tól 9-ig, egy funkciógombnak, amellyel a kép és a
szöveg között válthat a felhasználó, illetve az olyan gomboknak is
helyet kellett kapniuk, mint a csatornaváltás, hangerő-szabályozás,
fényerő, színbeállítások stb."
akkor nézegess igazi "holdról-felszállást"... :)... külön felhívnám a figyelmet a start pillanatában látható "profi" operatőri munkára (hirtelen "visszazoom"-olás)...:))... persze a mozgáskövető felsvenkelés se' volt semmi parasztvakítás akkoriban...:))
Még az is lehet, hogy Gyuszi amolyan kaján vigyorral adja alájuk a lovat, azok meg rábutúlnak. Azt gondolom, ha valaki vallásos nincs azzal baj addig, amíg az ésszerűség határain belül marad.
Próbálnak egy papírvastagságú mentsvárat felépíteni a valóság elől, ami bástyái mögé elbújhatnak, és onnan lődözgethetnek a maradiság nyilaival. Csakhogy a haladást akkor sem tudják megállítani, ha vért is izzadnak. A falak le fognak omlani előbb-utóbb.
Tudomány és Csillagászat