pár szót a magyar tőzsdéről
(főleg befektetési pszichológia és szociológia)
A magyar tőzsde bizonyos része olyan játszótér, amiben az lett a vezérelv, hogy lehet a másiknál okosabbnak lenni, hogy lehet a nagyobb „örültnek” drágábban eladni valamit, lehetőleg minél rövidebb idő alatt.
Ez olyan személyiség torzulást okozhat, hogy siker esetén emberünk a legnagyobb király, született befektetési (!) géniusz, ha meg nem sikerül (az esetek többségében) akkor mindenki más a hibás, rabló, tolvaj.
A sikeres befektetővé váláshoz folyamatos fejlődés, tanulás szükséges, nem árt némi számviteli hozzáértés, de főleg a befektetési pszichológia a fontos.
Ha valaki képes felismerni azt, hogy a befektetési döntéseket saját maga hozza (amihez rengeteg információs lehetőség áll rendelkezésre ma már, véleményem szerint túl sok is) az adott helyzetben legjobb tudása alapján hozott befektetési feltevések alapján (mert a befektetések valószínűségek alapján történnek, nem pedig bizonyosság alapján), és ezért az egyetlen felelős a pénze kihelyezésekor saját maga.
Még egyszer saját maga. HA nem lesz sikeres a befektetés, akkor abból lehet tanulni (mert fájdalom esetén hajlamosabb az ember erre), meg lehet nézni mi volt rossz a feltevésben, mi alapján lett rossz döntés, vagy mi változott meg a döntés meghozatala óta (amit nem vett észre időben az ember).
Mert a tanulás fogja meghozni a sikert, a képességet arra, hogy elkerüljük a veszteséget hozó helyzeteket. Ahogy a mondás is szól: ha valaki „átvert” szégyellje magát, ha kétszer ver át, akkor már csak magadat szégyellheted, okolhatod. Ez alkalmazható bármilyen befektetési helyzetre is. Pl: ha valamit csak mohóságból, kapzsiságból vettél meg (hogy másnak drágábban eladd, nagyon gyorsan), és nem jön be, tanulj belőle, ha másodszor, vagy többször is előfordul akkor magadra vess.
Sajnos az is igaz, hogy a magyar tőzsdén elburjánzott a tolvajrészvénynek nevezett kategória (a kereslet megteremti a kínálatot), amiben a hatóságok is hallgatólagosan együtt működnek, mivel nem volt példa semmilyen cég tőzsdéről történő kicsapásáról, a vezető személyek, fő tulajdonosok kártérítési kötelezettségéről, pláne határozott időre történő elzárásáról. Csak egy-két elrettentő példa elég lenne, ezen „iparág” visszaszorításához (USA-ban elég jól működik)
Ez azért szomorú, mert a fenti jelenségek, ahhoz vezetnek, hogy ezen kell szocializálódnia rengeteg befektetni vágyó személynek, és az alakul ki, hogy a tőzsde egy szerencsejáték, ahol veszteni lehet, át akarják verni csak az embert, stb. Ez pedig igen komoly személyiségtorzulásokhoz vezethet, amik a sikeres befektetővé válás elé komoly akadályokat gördítenek.
Ráadásul ez a mentalitás odavezethet, hogy ezek az emberek már nem tudják már megkülönböztetni a sz.rt a drágakőtől és ezért mindent, és mindenkit össze is sz.roznak.
Na ezért célszerű a magyar tőzsdén kívülre is tekinteni, pl USA, mert ha valaki ezt megteszi, nem fog visszavágyni a magyar tőzsdére.
(főleg befektetési pszichológia és szociológia)
A magyar tőzsde bizonyos része olyan játszótér, amiben az lett a vezérelv, hogy lehet a másiknál okosabbnak lenni, hogy lehet a nagyobb „örültnek” drágábban eladni valamit, lehetőleg minél rövidebb idő alatt.
Ez olyan személyiség torzulást okozhat, hogy siker esetén emberünk a legnagyobb király, született befektetési (!) géniusz, ha meg nem sikerül (az esetek többségében) akkor mindenki más a hibás, rabló, tolvaj.
A sikeres befektetővé váláshoz folyamatos fejlődés, tanulás szükséges, nem árt némi számviteli hozzáértés, de főleg a befektetési pszichológia a fontos.
Ha valaki képes felismerni azt, hogy a befektetési döntéseket saját maga hozza (amihez rengeteg információs lehetőség áll rendelkezésre ma már, véleményem szerint túl sok is) az adott helyzetben legjobb tudása alapján hozott befektetési feltevések alapján (mert a befektetések valószínűségek alapján történnek, nem pedig bizonyosság alapján), és ezért az egyetlen felelős a pénze kihelyezésekor saját maga.
Még egyszer saját maga. HA nem lesz sikeres a befektetés, akkor abból lehet tanulni (mert fájdalom esetén hajlamosabb az ember erre), meg lehet nézni mi volt rossz a feltevésben, mi alapján lett rossz döntés, vagy mi változott meg a döntés meghozatala óta (amit nem vett észre időben az ember).
Mert a tanulás fogja meghozni a sikert, a képességet arra, hogy elkerüljük a veszteséget hozó helyzeteket. Ahogy a mondás is szól: ha valaki „átvert” szégyellje magát, ha kétszer ver át, akkor már csak magadat szégyellheted, okolhatod. Ez alkalmazható bármilyen befektetési helyzetre is. Pl: ha valamit csak mohóságból, kapzsiságból vettél meg (hogy másnak drágábban eladd, nagyon gyorsan), és nem jön be, tanulj belőle, ha másodszor, vagy többször is előfordul akkor magadra vess.
Sajnos az is igaz, hogy a magyar tőzsdén elburjánzott a tolvajrészvénynek nevezett kategória (a kereslet megteremti a kínálatot), amiben a hatóságok is hallgatólagosan együtt működnek, mivel nem volt példa semmilyen cég tőzsdéről történő kicsapásáról, a vezető személyek, fő tulajdonosok kártérítési kötelezettségéről, pláne határozott időre történő elzárásáról. Csak egy-két elrettentő példa elég lenne, ezen „iparág” visszaszorításához (USA-ban elég jól működik)
Ez azért szomorú, mert a fenti jelenségek, ahhoz vezetnek, hogy ezen kell szocializálódnia rengeteg befektetni vágyó személynek, és az alakul ki, hogy a tőzsde egy szerencsejáték, ahol veszteni lehet, át akarják verni csak az embert, stb. Ez pedig igen komoly személyiségtorzulásokhoz vezethet, amik a sikeres befektetővé válás elé komoly akadályokat gördítenek.
Ráadásul ez a mentalitás odavezethet, hogy ezek az emberek már nem tudják már megkülönböztetni a sz.rt a drágakőtől és ezért mindent, és mindenkit össze is sz.roznak.
Na ezért célszerű a magyar tőzsdén kívülre is tekinteni, pl USA, mert ha valaki ezt megteszi, nem fog visszavágyni a magyar tőzsdére.
NAP Nyrt.
https://bet.hu/newkibdata/128599130/NAP_InfoDok_jovahagyas.pdf