Hello, külföldön élni jobb.. mondják sokan.
Na de hol, miért, mit csinálva?
Akit érdekel fejtse ki. Talán mostanában mindenki gindolkodott rajta.
Lássuk! Jó szórakozást!
Kisi has released its "Cities with the Best Work-Life Balance 2022", comparing data on various cities' work intensity, institutional support, legislation, and liveability. The study ranks cities based on their success in promoting work-life balance to their citizens, "in the context of rampant inflation and the fallout from the pandemic and war in Ukraine. "http://keptarhely.eu/view.php?file=20220611v01xkra8w.jpeg
Ma el kellett szaladnom 1-2 dolgot elintézni Bécsben, továbbra is alkalomról alkalomra egyre kellemesebb, fejlődő hely, bármit is beszél róla lézerjános. Ha valaki nem akar messzire menni és bírja az osztrák nyelvet, ami olyan, mint a német, csak fura, annak érdemes megnéznie odaköltözési szempontból.
:-)Ami engem illet, nekem van egy olyan érzésem, hogy egy ideig itthon fogok jókat enni, ha az élet is úgy adja, már van is több száz receptem (UK), amit meg szeretnék megcsinálni. Aki szeret jókat főzni és igényes, érdekes inspirációkat keres, ajánlom: https://www.instagram.com/olivemagazine/
Jo otlet volt a temat feltenni es targyalni. Mindenkinek lehet mas a prefereciaja: az lehet az allandoan jo ido, a luxus kornyezet es besimulo eletvitel, vagy a stimulalo es vibrans eletvitel, zengo tombolas, vagy mas.
Akit erdekelt, kapott itt jo indulo otleteket. Kosz.
Ez a záróbeszéd érdekes megoldás, de szerintem a topic még tovább fog élni, legfeljebb te nem látogatod majd. Nálam most Las Palmas a befutó. Kanada eszembe jutott, de ott a klíma nem annyira jó. USA szerintem az aktív korúaknak jó opció, ott olyanok a megélhetési költségek, hogy ahhoz komoly erőforrások kellenek. Pedig Florida, Kalifornia, Hawaii elég szimpatikus nyugdíjas helyek. De nyugdíjas szemmel vannak versenyképes helyek közelebb is.
Mi egyelőre még keresünk egy kis pénzt plusz 1-2 kiadható apartmanra, és később költözünk. Ezt a huxit téma élesedése fogja adott esetben gyorsítani.
Van skandináv ismerősöm, nyugdíjba mentek a szülei. Mivel szinte mindenhol olcsóbb az élet, jobb az idő és jobb a kaja mint otthon, ők is leköltöztek délre.
Akkor zárásként, egy összefoglaló, ha szabad elsőként magamról, indulok egy mediterrán szigetre (persze majd ősszel), Ciprus, Málta, ha az angol nyelvű közeg számít, esetleg valahol Olaszországban (az olasz is ment régen, talán felfrissítem). Vagy Madeira követve az utolsó királyt, esetleg a kanári, de ezek drágábbak, ingatlan bérlés, stb. Dolgozni nem fogok, esetleg a tőzsde, befektetések, tehát nyuggerkedes, ha nem is luxus. Aki akar jönni jöhet, meglátogathat nem hiszem, hogy unatkozni fogok. 😀 A többiek, Frololo helyzete egyszerű, maradjon otthon ha jól érzi magát, de szóljon ha már elege van belőle, Krisztinal, Lappangs kíváncsi vagyok hol köt ki (lehet csak "fejben" is költözni), Ázsia, London? Biztosan jókat kajalnak majd. Érdekes de USA, Kanada v. Dél Amerika nem emlékszem, hogy valakiben is komolyan felmerült volna. Aztán van még Lugano aki bírja anyagilag és Ausztrália akit nem zavar hogy fejjel lefelé kell élni, és persze sokaknak remek hely Ausztria, Németország de ott biztosan dolgozni is kellene. Számomra furcsa, hogy Skandináviaba senki sem akar menni, az éghajlaton kívül szimpi. Elnézést ha kimaradt volna valami fantasztikusan jó ötlet, próbáltam visszaolvasni, a cicás rész igazán megterhelő volt, Fokvaroson csodálkoztam, nekem az onnét elvándoroltak csak panaszkodtak, közbiztonságra, mindenre. Viszlát, érdekes gondolat kísérlet volt a topik.
Mondjuk az is megoldás, Brightonból kb. óránként megy vonat londonba, fájdalmasan jó vonat, úgy 150-nel, pikkpakk ott van belvárostól belvárosig, 1 óra alatt megállókkal együtt.
Valaki a minap azt írta, hogy szeretett ide benézni, mert ebben a topikban több nyitottságot látott (ennek örültem), mint a többiben, és valaki más pedig azt, hogy azért szeretne máshol luxusnyugger lenni, mert milyen rosszhangulatú az ország. Ez okozza a rossz hangulatot, mert az emberek nem tudnak kultúráltan beszélgetni, sokszor sokan csak a fotelből magyaráznak másoknak, olyan igazi " begyepsedett magyarosan" (most én kérek elnézést a minősítésért), mert nem tudják mások másfajta véleményét tolerálni. Ez egy általános társadalmi/pszichológiai probléma (Angliában/más társadalmakban más működik rosszul), ami egyébként kezelhető, ha valaki nyitott rá. Senki sem tud mindent (én sem), és minden vélemény relatív, de meg lehet egymást hallgatni, lehet belőle tanulni, azoktól, akik már megjárták, , megtapasztalták, megnézni, hogy mit próbálnak elmesélni. ui. Londonban, ha javasolnék kerületet/kedvenc kerület: Westminster amit nem javasolnék: bármi, ami Westminstertől keletre van amit mások ajánlottak: Putney, North London Hampstead
Ha nem haragszol, többet nem kívánom magyarázni, amit írtam, vagy védeni, amit írtam (nemcsak rólad van szó), mert vagy nem éltél soha Londonban és/vagy nem olvastad el a feltételezéseket, amik mentén a véleményemet/megállapításaimat írtam. Mindenkinek viszonylagos a jólét, vagy hogy mi vállalható. Szívesen osztom/osztottam meg az információt, hátha valakit segít, és ha érdemleges kérdése lesz, szívesen válaszolok is, de sem bizonygatni nem akarom, hogy ott voltam-e egyáltalán, sem defenzívába vonulni.
Én angolokkal éltem, középosztálybeli angol főnökeim voltak, az ő életükről meséltem Ők a többségi társadalom (vagy inkább privilegizált kisebbség), és jó esetben legalább az ő életszínvonalukon szeretnének a bevándorlók élni. A gazdag alatt nemcsak a Kensingtonban Rolls-al járókat értem, hanem mindenkit, aki jóval az átlag felett keres, és így normális körülmények között tud élni; a designereket is, akiknek persze, hogy kötelező jelleggel van studiója Londonban (említettem is, hogy galériák, fashion, stb megtalálható). Hozzátettem ezt is: "a lakhatás 1. zónában kétszer annyi, mint vidéken", mert ez fogja az életminőségedet meghatározni.
Hát igen. Camden, Portobello környéke, elég élhető és inspiráló környezet, de van bőven mindenfelé még jó és élhető hely. Aki meg patika környéken akarja hajtani a Bentleyt, annak meg ott van Kensington meg ilyenek, ha még tudja fizetni. De az inkább Várkonyi Andika férjének. pénztárcájához van szabva.
Ezt irod: "Azt mondják, hogy Londonban csak a nagyon szegény és a nagyon gazdag lakik, és ez valahol igaz is" Nem egeszen igy van. Ott el az ertelmiseg es muveszvilag jelentos resze, ott erzik magukat otthon, az az igazi "komfortzonajuk". Massaguk miatt elment, eluldozott kivalo magyar ertelmisegiek is, akik pedig nem tartoznak a gazdag reteghez. Tavozasukkal veszitett az orszag.
Az a lényeg, hogy kicsit hátra kell az embernek lépnie és tárgyilagosan ránéznie a vágyaira, szükségleteire, arra, hogy mit akar, és aszerint dönteni. A menni vagy maradni kérdése jó sok pátosszal, érzelemmel és külső elvárással , azoknak megfeleléssel van leöntve, és ezeket a külső faktorokat sokan könnyen hagyják a saját akaratuk fölé rendelődni. Ezt a hibát túl sokan követik el, és még el is hiszik, hogy a saját akaratuk szerint döntenek, közben a külső programozásnak engedelmeskednek. Na és az önbizalom hiánya, a félelmek: hogy fogom érezni magam, befogadnak-e (miért ne tennék), ezek olyan dolgok, amikkel nem kell szembesülni, a kudarc lehetősége kivédhető azzal, hogy azt mondom, oda se megyek, mert nekem ott úgyis rossz lenne. Olyan ez, mint amikor a kamasz nem kezdeményez a lányok felé, mert azok úgyis hülyék (közben csak mert fél, hogy felsül). Nem szabad túlkombinálni a dolgot, praktikusnak kell lenni. Az utóbbi példában a kamasz se akkor lesz sikeres, ha a félelmeire figyelve magányosan sajnáltatja magát, hanem ha odamegy a csajokhoz és báámmm, összejön neki a dolog, lám, nem is volt nehéz, máris pozitív fordulatot vett az élete, csak meg kellett tennie a lépést.
És akkor beszéljünk a lépésről, mekkorát illik, szabad, vagy érdemes lépni? Miről is van szó, ha másik országba költözünk? Nagyon hasonlít ahhoz, mint amikor elhagyjuk a szülőfalut, a megyét, mondjuk Békés megyéből átmegyünk kollégistának Pécsre, majd Budapesten kapunk munkát, ahol megismerkedünk valakivel, akivel ott is maradunk családot alapítani, végül a Mátrában leszünk nyugdíjasok. Minden átköltözési alkalommal elszakadsz a játszótéri, tinédzserkori, egyetemi, munkahelyi barátoktól, néha szerelmektől, hátrahagyod az Alföld hangulatát, az ismerős óvodai épületet, a gyermekorvosi rendelő, mérges szomszéd néni és más ismerős dolgok mindennapi látványát, a helyi ízeket, hangokat és illatokat. Ezekről leválva hol nagyvárosi, hol hegyvidéki környezetbe, mindig új helyre kerülsz. És miért? Mert minden váltás valamiért többet ígért neked. Jobb iskolát, jobb munkahelyet, több szórakozási lehetőséget, vagy épp családbarátibb környezetet, nagyobb időskori nyugalmat stb. Persze maradhatsz halálodig a békési szülőfaluban. De szerintem csak akkor, ha tényleg erre vágysz. Vagy megléped a váltásokat. Persze, a példámban végig magyarok vesznek közben körül, de az is csak egy olyan tágabb társadalmi egység a békésiekhez, vagy konkrétan a szülőfalud népéhez képest, amiből nyugodtan tovább lehet mozogni nagyobb halmazok felé. Miért ne? Rossz lenne az? Dehogy. Ha valaki nem vágyik rá, ne csinálja, de nincs abban semmi rossz. Ha nyitott vagy rá és mersz is lépni, élhetsz közép-európaiak között, vagy általában európaiak között, vagy élhetsz úgy általában emberek között valahol a világon. Semmiben nem tér ez el attól, mint amikor alföldiből pécsi, pesti, majd mátrai ember leszel. Az alföldi gyökerekhez, barátokhoz, emlékekhez vissza lehet nyúlni Pécsről is, meg Bogotából is, legfeljebb utóbbiból kicsit körülményesebb, bár a kommunikációs technológia már egyre többet segít benne.
Úgy érzem, hogy felróvod nekem, pedig nem titok, se nem bűn: nem éltem kint és azt fejtettem ki, hogy miért nem való nekem a kintlét (boldogság, képzetlenség). Általánosságban egyetértek azzal, hogy nyitottnak kell lenni (igazából mindig mindenhol), de azt nem mondhatnám, hogy én ezt ennyivel el tudnám intézni. Tudnék kint élni, nem dühöngenék, nem szidnék senkit, de azért mindig várnám a visszaindulás időpontját. Legalábbis most így gondolom, remélem, hogy nem kell kiköltöznöm és kipróbálnom, hogy évek után hiányzik-e még.
Köszönöm a hozzászólást! Nem gondoltam és nem szándékoztam azt írni, hogy a lakhelyváltoztatás önfeladás, hanem arra céloztam, hogy sokan erővel adaptálják a külföldi szokásokat és utána lesajnálóan tekintenek a korábbi, általuk ismert hazai gyakorlatra, pedig általában mindennek van hátulütője. Szerintem ez kivédhető könnyen, ha az embernek van önbecsülése és nem úgy tekint a költözésére, mintha szinte kiüldözték volna, mert az erősíti ezeket a szélsőségeket, hogy teljes erőből próbálja magát "külföldiesíteni" az adott személy. A temetéssel kapcsolatos példámmal arra utaltam, hogy vannak helyzetek, amikor a párommal csak és kizárólag az anyanyelvemen szeretnék beszélni, ezért nem érezném magam teljesen jól egy külföldi személlyel, de ha így lenne, talán nem ezt mondanám. Az utolsó mondat remek végszó, egyetértek. Nem is célom mást lebeszélni, csak adtam egy támpontot a nemekhez is, ha valaki gyűtji az érveket. Én speciel nem bírnám és emiatt nem szégyenkezem.
És tényleg csak azoknak való, akiknek vagy nagyon magas a fizetése, vagy a nagyvárosi nyüzsgésre vágynak. Azt mondják, hogy Londonban csak a nagyon szegény és a nagyon gazdag lakik, és ez valahol igaz is: a nagyon gazdag, mert megengedheti magának, a nagyon szegény, mert nem engedheti meg magának, hogy vidékre kiköltözzön, és onnan vonattal ingázzon be.A középosztály általában kiköltözik Londonból a környező vidéki falvakba, városokba, és onnan járnak be.
Mindkét helyen laktam: angol kisvárosok: ha szereted az ottani életet, és kifogsz egy szép, jó helyen lévőt, ahol viszonylag magas az életszínvonal (lsd Marlow, amiről írtam), akkor el lehet lenni. London: fantasztikus, minden van, amit el lehet képzelni, múzeumok, galériák, fashion, éttermek, a legexkluzívabb dolgokkal találkozhatsz, a világon mindent lehet kapni, amit csak el tudsz képzelni, DE az élet nagyon sokba kerül, a tömegközlekedés, a lakhatás (2x annyi az 1. zónában, mint vidéken), egyedül, egy fizetésből nagyon nehéz finanszírozni, kivéve, ha felsővezető vagy.
Külföldön élni jobb! Hol?
Na de hol, miért, mit csinálva?
Akit érdekel fejtse ki. Talán mostanában mindenki gindolkodott rajta.
Lássuk! Jó szórakozást!