Én is ezt gondolom, de ettől még könnyen lehetnek hosszú pereskedések. Az a jó, hogy az AFD is ellene van, így könnyen lehet szövetségi szinten elmeszelni. A bérleti árakkal kapcsolatos döntést is elmeszelte a bíróság, de ugye sok évnyi pereskedés nem tenne jót nekünk.
„Az új normális a befektetések világában – Miért van szükség szemléletváltásra?” Aki a nagy pénzügyi válság és a koronavírus-járvány közötti időszakban fektetett be részvényekbe, kivételes piaci körülményekből profitált. Ma azonban megváltoztak a játékszabályok – vagy inkább visszatértünk a régiekhez –, ahogyan azt Ali Masarwah, az envestor alapkezelő-elemzője kifejti. Deutsche Börse AvatarDeutsche BörseCikk könyvjelzőzéseCikk URL-jének másolása a vágólapraCikk továbbítása e-mailbenCikk megosztása X-enCikk megosztása WhatsApponNyomtatás vagy mentés PDF-ként2026. szeptember 21. FRANKFURT (envestor). 2009 és 2021 között szinte mindenki jól járt, aki a tőzsdén fektetett be. A tőke nem került semmibe, az energia olcsó volt, a munkaerő globálisan rendelkezésre állt, az infláció pedig ismeretlen fogalomnak számított – akárcsak a kamatlábak, amelyeket a jegybankok a defláció veszélye miatt nullán rögzítettek. Ebből az egyedülálló helyzetből a befektetők olyan szabályokat szűrtek le, amelyek természeti törvénynek tűntek: használjuk ki a tőzsdei korrekciókat vételi lehetőségként, hagyjuk figyelmen kívül az értékeltségi mutatókat, tartsunk kötvényeket biztosításként – és gazdagodjunk meg. Ma már egyik feltétel sem érvényes. Történelmi távlatban nézve azonban az új piaci környezet valójában a normális állapot: egy olyan befektető, aki 2007-ben mély álomba merült, majd 2026 közepén ébredt fel, a 2,5 százalékos EKB-kamatot és a 3,5 százalék körüli 10 éves német államkötvény-hozamot nem találta volna rendkívülinek – sőt, talán viszonylag alacsonynak ítélte volna meg. Ez a környezet csak azok számára új, akik 2009 után kezdtek el befektetni. Az „új” normális állapot legfontosabb jellemzőit az alábbi hat pont foglalja össze. A tőkének ismét ára van Tizenöt éven keresztül a diszkontráta (az elvárt hozam alapja) a nulla közelében mozgott. Amikor a pénz nem kerül semmibe, a 2035-re előrejelzett vállalati nyereségek majdnem annyit érnek, mint a 2026-osak, a részvények értékelése pedig befektetési stílus kérdésévé válik. Ennek a kényelmes időszaknak vége. A távoli jövőben várható nyereségeket ismét diszkontálják, az adósságok refinanszírozása pedig kritikus eseménnyé válhat. Azoknak a vállalatoknak, amelyek korábban az olcsó hitelfinanszírozásból éltek, most szigorúbban kell gazdálkodniuk. A mérleg erőssége és minősége ismét felértékelődött. Az érem másik oldala egy olyan jó hír, amelyet sokan alábecsülnek: a kötvények ismét hozamot termelnek. Azoknak a befektetőknek, akik célhozamuk egy részét biztos kamatfizetésekből fedezik, nem kell akkora kockázatot vállalniuk a részvénypiacon. Van azonban egy fontos kikötés – amelyet alább részletesebben is kifejtek –: bár a kötvények ismét hozamot biztosítanak, már nem jár hozzájuk automatikusan az a fajta „biztosítási” funkció, amelyre a befektetők a tőzsdei összeomlások idején korábban támaszkodhattak. Visszatért az infláció, és nyomás alá helyezi a portfóliókat Közel két évtizeden át úgy tűnt, sikerült legyőzni az inflációt. Ez a bizonyosság 2022 óta a múlté. Az elkövetkező évek sokkhatásai elsősorban kínálati oldalról érkeznek majd: ilyenek az energiaárak, a vámok, a munkaerőhiány, az éghajlatváltozás okozta terméskiesések és a megzavart szállítási útvonalak. Az ilyen sokkhatások dilemmát jelentenek a döntéshozók és a jegybankok számára, mivel kezelésükre a keresleti oldalon keresztül csak korlátozottan van lehetőség. A portfóliók szempontjából ez kellemetlen felismeréshez vezet. A részvények és kötvények közötti negatív korreláció – amely a klasszikus vegyes portfólió alapját képezte – az alacsony infláció korszakának terméke volt. Inflációs sokkok idején mindkét eszközosztály értéke egyszerre csökkenhet, amint azt a 2022. februári események, illetve – bár kevésbé drasztikus mértékben – a négy évvel korábbi, iráni konfliktus kirobbanásakor tapasztaltak is bizonyították. A diverzifikációt szélesebb alapokra kell helyezni: rövid lejáratú papírokra, inflációkövető kötvényekre, reáleszközökre (például nyersanyagokra és infrastruktúrára), likvid eszközökre, valamint – bizonyos korlátok mellett – aranyra. A fedezeti funkció ellátását már nem lehet egyetlen eszközosztályra bízni.Az állam – Újfajta aktivizmus a tőkepiacokon Egy másik szembetűnő változás az állam visszatérése a tőkepiacokra intervencionista szereplőként. A kormányok – a növekvő katonai és szociális kiadások miatt – jelentős költségvetési hiányt halmoznak fel, miközben egyre gyakrabban vetnek ki vámokat, korlátozzák az exportot, és közvetlen tulajdonrészt szereznek stratégiai jelentőségű vállalatokban. Az Egyesült Államok kormánya például az elmúlt években mintegy 30 vállalatban szerzett részesedést – összesen hozzávetőleg 26 milliárd dollár értékben –, nagyrészt pénzügyi támogatási kötelezettségvállalások tulajdonrésszé történő átalakítása révén. Ez azt jelenti, hogy a jövőbeli részvényhozamok egy része politikai alapú allokációs döntésekből származik majd – gyakran a versenytársak kárára. A bennfentes információkhoz hozzáférők profitálhatnak ebből, ahogyan azt jelenleg az Egyesült Államokban is látjuk: az állami befektetés bejelentését követően az Intel részvényeinek árfolyama mintegy 50 százalékkal emelkedett, míg az MP Materialsé 150, a Trilogy Metalsé pedig 240 százalékkal ugrott meg. E tendencia geopolitikai vetülete magában foglalja az ellátási láncok szövetségi rendszerekhez igazítását, a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz való hozzáférés nyomásgyakorlási eszközzé válását, valamint azt, hogy a termelési helyszíneket nem az egységköltségek, hanem a politikai megbízhatóság alapján választják ki. A befektetők számára ez azt jelenti, hogy az országkockázat egyre inkább megjelenik a vállalati mérlegekben – ez a jelenség már nem korlátozódik a feltörekvő piacokra, hanem kiterjed az iparilag fejlett országokra is. A gazdaság ismét tőkeigényessé válik Két évtizeden keresztül a tőkekötöttséget minimalizáló stratégiák élveztek előnyt. Az „asset-light” (kevés tárgyi eszközt igénylő) platformok, a licencelési modellek és a kiszervezett gyártás fűtötték a befektetői lelkesedést. Ennek az időszaknak vége. Ma a befektetők kedvezően ítélik meg az adatközpontok, villamosenergia-hálózatok, gyárak, lőszergyártó üzemek és raktárak létesítését. Következésképpen a befektetőknek számolniuk kell a hosszú építési idővel és a magas értékcsökkenési leírásokkal. A növekvő infláció, energiaárak és kamatlábak a klasszikus tőkeciklus visszatérését jelzik – ez olyan jelenség, amelyet a fiatalabb generációnak is figyelembe kell vennie: a beruházási boom kapacitásbővítést eredményez, a kapacitás pedig végső soron lefelé irányuló nyomást gyakorol az árakra. A legfontosabb mérőszám a befektetett tőke megtérülése (ROIC); ez az adat azonban semmit sem árul el a beruházások tényleges volumenéről. Ráadásul az e tevékenység nyomán – két évtizednyi stagnáló keresletet követően – megugró villamosenergia-igény fizikai szűk keresztmetszetek kialakulásához vezet, ami meghatározza a ciklus lehetséges dinamikáját. Ez a helyzet új kihívások elé állítja a befektetőket: a beruházások egyre nagyobb hányadát finanszírozzák kötvények, speciális célú gazdálkodó egységek (SPV-k) és a magánhitelezési piacok (private credit) bevonásával. Ennek következtében a kockázat a hitelpiacok felé tolódik el, miközben a közfigyelem továbbra is a részvényekre összpontosít. A befektetőknek tisztában kell lenniük azzal, hol húzódnak a kötelezettségek; ez különösen bonyolult lehet a magánbefektetők számára, különösen a „private credit” (nem tőzsdei hitelezés) területén. Hiánycikké vált a munkaerő Az elmúlt harminc év legerősebb dezinflációs hajtóerejét az olcsó munkaerő rendelkezésre állása jelentette Kína és Kelet-Európa megnyílását követően. Ez a hatás mára kimerült; sőt, bizonyos területeken már meg is fordult a folyamat. Európában és Kínában csökken a munkavállalási korú népesség száma, és olyan feltörekvő gazdaságok is túljutottak már demográfiai csúcspontjukon, mint Thaiföld, Dél-Korea vagy Brazília. Ez az alapvető oka annak, hogy miért olyan nehéz a termelés hazatelepítése (reshoring). A gyártást Németországba vagy az Egyesült Államokba visszahozó vállalatok nem találnak olyan bérszinten munkavállalókat, amely mellett a termék versenyképes maradhatna. Az automatizálás tehát kevésbé tekinthető növekedési sztorinak, sokkal inkább előfeltétele annak, hogy a hazatelepítés egyáltalán megvalósulhasson. Az infláció szempontjából ez a tendencia tartós felfelé irányuló nyomást jelent, amely független az üzleti ciklus ingadozásaitól. Az indexek már nem tekinthetők passzív befektetésnek Az utolsó változás magukat a befektetők által használt eszközöket érinti. Az MSCI World – a fejlett piacok referenciaindexe – immár mintegy 70 százalékban amerikai részvényekből áll, a tíz legnagyobb súlyú vállalat pedig a teljes érték alig kevesebb mint 25 százalékát teszi ki. Még egy olyan globális index esetében is, mint az FTSE All-World, az amerikai súly közel 60 százalékos. A meghatározó szereplők félvezetőgyártók, szoftveróriások és internetes platformok; önmagában a félvezetőipar a globális piaci kapitalizáció jó 13 százalékát adja. Aki azt hiszi, hogy passzívan fektet be, valójában legalább három erősen aktív döntést hoz: az Egyesült Államokba, nagyon nagyvállalatokba és egyetlen technológiai klaszterbe fektet. Mivel a politikai kockázat egyre inkább megjelenik az amerikai vállalatok mérlegében, az MSCI World 70 százalékos amerikai kitettsége (túlzottan) kockázatos fogadásnak számít. Mindez nem jelenti azt, hogy kategorikusan el kellene vetni az ETF-eket, amelyek továbbra is kiváló eszközök az általános piaci kitettség (béta) elérésére. Az ETF-ekre épülő portfóliómagot azonban érdemes kiegészíteni „szatellit” befektetésekkel: ilyen lehet például az eltérő regionális súlyozás, a kisebb vállalatokba vagy az indexben alulreprezentált szektorokba történő befektetés, valamint az olyan területekre fókuszáló tematikus alapok és ETF-ek, mint az infrastruktúra, a biztonság vagy az alternatív energia.Három tanulság a portfóliók számára Az értékeltség ismét számít. A megalapozott befektetési elképzelés nem garantálja a hozamot. Az elmúlt évek megmutatták, hogy a meggyőző narratívák gyakran olyan árazást eredményeznek, amely már a siker tényleges bekövetkezte előtt beárazza azt. A különbség egy jó vállalat és egy jó befektetés között az árban rejlik.A diverzifikációhoz többre van szükség puszta két eszközosztálynál. Mivel a részvények és a kötvények árfolyama egyszerre is eshet, a befektetőknek érdemes beépíteniük portfóliójukba a fent említett elemeket – rövid lejáratú papírokat, inflációkövető kötvényeket, reáleszközöket, likvid eszközöket és aranyat – még *azelőtt*, hogy bekövetkezne egy piaci sokk; utólag ugyanis ezek már (túl) drágák lesznek.Türelem a tematikus befektetésekkel. Az alapkezelő iparág hónapokon belül terméket indít minden új piaci narratíva köré. Az újonnan induló alapok és ETF-ek mögött álló történetek azonban nem mindig állják ki az idő próbáját. Az indulás időpontja többet árul el az aktuális piaci hangulatról, mint a következő évtized kilátásairól. Azoknak a befektetőknek, akik egy konkrét elképzelést szeretnének érvényesíteni portfóliójukban, tisztában kell lenniük azzal, hogy a tematikus befektetések megtérüléséhez időzítési készségre – és időre – van szükség.A régi szabályok 2009 és 2021 között működtek, gyakran anélkül, hogy a befektetők különösebben elmélyültek volna a háttérkörülményekben. A jövőben már nem lesz ilyen egyszerű a „csak vegyük meg az MSCI World indexet, és kész” megközelítés alkalmazása. A kamatos kamat továbbra is a siker kulcsa, bár az eredmények valószínűleg kevésbé lesznek látványosak, mint az elmúlt évtizedben. Ez nem teszi fenyegetővé a befektetési környezetet, ugyanakkor összetettebbé, kihívásokkal telibbé és végső soron izgalmasabbá teszi azt.
17,61€. Eddig egészen jól tartja magát. Lehet mégiscsak beárazták már előre ezt a szcenáriót a nagyok? Kicsit megnyugtat, hogy nincsen pánik. Lehet tegnap kár volt hirtelen annyira befosnom!
Én azt a pozitívumot látom a Volkswagenben, hogy magasabban van, mint júliusban, pedig a hírek most sokkal rosszabbak, valamint egy dupla alj van 2025 április 2026 július, és most az 50MA mentén kapaszkodik. Vagyis az tetszik benne, hogy minden oka meglenne új aljat csinálni, de nem akarja.
VOW3 kipottyant az Eurostoxx 50-ből, ami az álmoskönyv szerint nem jó jel. Oliver Blume egyébként nagy spieler, szereti felvázolni a fényes jövőt, bár a memóriája nem túl jó, miket mondott pár éve, azokra már nem szokott emlékezni.
Vicces amikor Magyarországról aggódunk a németországi jogbiztonságért. Előbb fognak államosítani egy magyar tőzsdei céget, mint a VNA lakásait. Korrekt kártalanitás, magyarul a VNA eladja a lakásait jó áron, persze más eset.
Steico: augusztusi gyertya fordulós, és még nem vesztette el azt az aljat, persze a decemberi aljak 16.7-17.5 is játszanak még. Múlt keddi gyertya is tetszik, lehet hogy van még lefelé, de érdekes.
Az igaz, de ők szélsőségesek. Egyébként Pomerániában nyertek, de jól szerepeltek Berlinben is. Reméljük hallatják majd a hangjukat az államosítás ellen. A nagyobb, volt nyugati tartományokban nem hinném, hogy annyira sok támogatója lenne ennek a kisajátítósdinak. Nem bánnám, ha nem lenne pánik a Vonoviában!
Eurós részvények vitasarok