szivacs szivacs
4
5
1
2015. június 03. | 00:43
#1

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés
Hozzászólások oldalanként
Törölt felhasználó
2018. június 06. | 10:39
előzmény: #1327  sanka
#1340

Ismétlem: A történelem többszörösen helybenhagyta Trianont (II. vh. békeszerződés, államközi szerződéseink, Unió).
Avagy lehet itt búsmagyarkodni, hergelni a szomszédainkat, a 100. évfordulóra hadat üzenni mindenkinek. Jól jönne figyelemelterelésnek, mert kb akkorra válik nyilvánvalóvá a fidesz gazdaságpolitika csődje.
Nem a fórumról beszélek, mert nem mi alakítjuk itt a történelmet (szerencsére), hanem a kormány és az ő szellemi holdudvarának a felelőtlenségéről.
gtg
2018. június 06. | 10:36
előzmény: #1335  pitcairn2
#1339
Á nem, csak Eszék környéke, Muraköz és említsük meg a Szerémség nyugati részét is, ami 1918-ban nem volt a történelmi Magyarország része, de Nagy Lajos alatt még színmagyar volt.
2018. június 06. | 10:34
előzmény: #1334  gtg
#1338
Azért Putyin csak tett erre utaló megjegyzést!
2018. június 06. | 10:30
előzmény: #1327  sanka
#1337
és közben gyönyörűen épül a nemzeti színekbe burkolt EU:)
2018. június 06. | 10:29
előzmény: #1334  gtg
#1336
gond nélkül beáldozhatók...
https://en.wikipedia.org/wiki/Western_betrayal
2018. június 06. | 10:28
előzmény: #1333  gtg
#1335
Horvátország nem igazán vett el tőlünk területeket, ők "társállam" státuszban voltak 1918 előtt, lásd horvát-magyar kiegyezés
gtg
2018. június 06. | 10:27
előzmény: #1331  pitcairn2
#1334
Nem súlytalanok, hanem kicsi a súlyuk, viszont ezt tökéletesen értették és értik azóta is és ügyesen próbálnak nagy hatalmú szövetségeseket keresni az ügyük mellé (mint ahogy Horthy is próbálkozott a németekkel és olaszokkal). Per pillanat egyik nagyhatalomnak sem érdeke, hogy felborítsa  a közép-európai status quo-t.
gtg
2018. június 06. | 10:23
előzmény: #1330  pitcairn2
#1333
Nem, én azt állítottam, hogy nekik nem volt "fájó seb". Persze, hogy a horvátok önálló államot akartak, de ettől függetlenül örülnek a tőlünk elvett területeknek és egyetértenek a trianoni döntéssel.
2018. június 06. | 10:14
előzmény: #1328  sanka
#1332
az un. "ellenkező oldal" se jobb...
2018. június 06. | 10:13
előzmény: #1325  gtg
#1331
az "adott népek" azóta megértették, hogy totálisan kiszolgáltatott, súlytalan, értéktelen sakkfigurák a nagyhatalmak geopolitikai játékában...
2018. június 06. | 10:12
előzmény: #1325  gtg
#1330
az eredeti állításod az volt, hogy mindenki elégedett a trianoni rendezéssel
ez egyszerűen nem igaz
ha valóban elégedettek lettek volna vele, akkor pl. nem álltak volna neki a horvátok szerbet irtani 1941-ben...
https://en.wikipedia.org/wiki/World_War_II_persecution_of_Serbs
a trianoni rendezés már kb. 1940 tájékán csúfosan megbukott...
2018. június 06. | 10:09
előzmény: #1328  sanka
#1329
Akkor gondolom ezt tanácsolod az ukránoknak is!
2018. június 06. | 09:56
előzmény: #1327  sanka
#1328
A megváltoztathatatlan trianon az igen, mi hazafiak vagyunk, adják vissza, röhej egyesek hülyesége!!
2018. június 06. | 09:54
előzmény: #1326  gtg
#1327
Hiába minden érv, a híveknek gumicsont kell, fontos dolgok meg elsikkadnak, fidesz lopások, választás elcsalása smafu.
gtg
2018. június 06. | 09:51
előzmény: #1322  pampa
#1326
Miért-miért?? Nagyhatalom vagyunk? Nem! Valamelyik nagyhatalomnak fűződik érdeke ahhoz, hogy visszaadják? Nem! Vagyunk olyan erősek, hogy megnyerjünk egy Kis-Antant elleni háborút? Nem!
Viszont már nincs fizikai határ Szlovákia, Románia, Horvátország, Szlovénia és Ausztria felé, így sokat javult a helyzet.
gtg
2018. június 06. | 09:45
előzmény: #1324  pitcairn2
#1325
Világos, nem elégedettek vele és vissza szeretnék adni. Ne keverjük már a szezont a fazonnal, az hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesett még nem jelenti azt, hogy az adott népek nem örültek-örülnek a tőlünk elvett területeknek.
2018. június 06. | 09:35
előzmény: #1321  gtg
#1324
kb. annyira voltak "elégedettek" vele, hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia már a történelem szemétdombjára került, Románia meg Szíria mellett a legnagyobb migránskibocsátó ország lett a világon...
2018. június 06. | 09:34
előzmény: #1321  gtg
#1323
Bizony a többiek.....
.
Egy "körvadászatról" teljesen más a véleménye a nyulaknak....és a vadászoknak is!
2018. június 06. | 09:33
előzmény: #1321  gtg
#1322
Mit változtatna az a határ nyomvonalán?
.
Nem az "elcsatolt" lakosokat hanem az elcsatolt "magyar területet" kell visszaadniuk!
.
Amikor a Cseh és Szlovák kijelentette, hogy nem akarnak közösen tovább élni....miért nem adták meg ezt a döntési lehetőséget a magyaroknak is?
.
A trianoni döntéssel nem Szlovákiához csatolták a Felvidéket!
.
Ahogyan az Ukránok sem kapták meg Kárpátalját!
gtg
2018. június 06. | 09:14
előzmény: #1319  pampa
#1321
Tévedsz, csak mi érezzük soha be nem gyógyuló sebnek, a többiek elégedettek vele. A megoldás egyébként roppant egyszerű lett volna, az elcsatolt részeken minden magyar családban három-négy gyerek kellett volna és ma már többségben lennének a magyarok.

Topik gazda

szivacs
szivacs
4 5 1

aktív fórumozók

friss hírek

AZ OLDAL TETEJÉRE