szivacs szivacs
4
5
1
2015. június 03. | 00:43
#1

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés
Hozzászólások oldalanként
2018. június 07. | 11:03
előzmény: #1399  mpagnes
#1400
Milyen érdekes! Ez a kérdés fel sem merül akkor,amikor az EU-s támogatást felveszik valakik!
2018. június 07. | 10:58
előzmény: #1387  csendben
#1399
tök komolyan ! a tagjai vagyunk? vagy csak úgy tűnik? 
2018. június 07. | 10:57
előzmény: #1395  Törölt felhasználó
#1398
Ezt le lehet fordítani magyarra is!
.
Akit ennyire zavar,ha egy ország küzd a "nemzetállami" berendezkedés megőrzése érdekében.....nyitottak a határok el lehet költözni az új világrend szerint épülő multikulti országba!
A többieknek megfelel Magyarország így magyarként az EU részeként!
Ők nem ragaszkodnak az új multikulti társadalomhoz!
2018. június 07. | 10:55
előzmény: #1395  Törölt felhasználó
#1397
mert csak az unio van meg az orosz? ez igen ….szovjet(-unio)….,hát nem mindegy?
2018. június 07. | 10:53
előzmény: #1385  pampa
#1396

"Az EU zászlót kitűznéd a Parlamentre?"
.
2014-ig ott volt.
Törölt felhasználó
2018. június 07. | 10:49
előzmény: #1392  pampa
#1395

Beletartozhat, bár parlamenti pártoktól elvárható lenne a kulturáltabb véleménynyilvánítás.
De ha ennyire zavar valakit az unió, akkor cserélje le az útlevelét és az autója rendszámtábláját is (mondjuk oroszra), aztán némi rubellel a zsebében induljon el nyugat-európai körútra.
2018. június 07. | 10:48
előzmény: #1389  pampa
#1394
Pedig nagyon úgy tűnt,hogy ennek utána kellenen nézned! :-)
2018. június 07. | 10:48
előzmény: #1383  pampa
#1393
Sokadszorra már csípi a szemem. Székely - melléknév. Ha nem mondat elején van, akkor kisbetűvel írjuk mi, akik tudunk magyarul.
 
A székely zászló egyébként érdekes kérdés. Mint tudjuk, egy önálló nép, akikkel az onogur törzsközösség hozott össze minket. Ezért van sok közös élményünk. De mint tőlük tudjuk, székely szarta a magyart (ottani mondás). Nem tűnik indokoltnak a zászló kihelyezése.
2018. június 07. | 10:40
előzmény: #1390  Törölt felhasználó
#1392
A szólás és véleménynyilvánítás körébe szerinted ez nem tartozik bele?
2018. június 07. | 10:39
előzmény: #1386  Törölt felhasználó
#1391
Nincsen kötelező érvényű előírás erre. (Parlament)
Van ahol használni kell, ott használja Magyarország is.
Törölt felhasználó
2018. június 07. | 10:30
előzmény: #1388  pampa
#1390

A zászlóra vonatkozott a kérdés.
Szokás az égetés és az ablakon való kidobálás is?
2018. június 07. | 10:25
előzmény: #1387  csendben
#1389
Igen!

Nem gondoltam, hogy ez még napjainkban valaki számára nem tudott.
2018. június 07. | 10:24
előzmény: #1386  Törölt felhasználó
#1388
pl. az hogy autonómiát biztosítanak az ott élő nemzeti kisebbségnek.
Nem korlátozzák anyanyelvük használatát.
Nem büntetik őket anyaországi ünnepük magtartásáért.
.
stb....
Ez szokás az EU tagállamaiban....
2018. június 07. | 10:21
előzmény: #1385  pampa
#1387
Tagja vagyunk az EU-nak?
Törölt felhasználó
2018. június 07. | 10:21
előzmény: #1385  pampa
#1386

Mi a szokás az unió többi államában?
2018. június 07. | 10:18
előzmény: #1384  csendben
#1385
Az EU zászlót kitűznéd a Parlamentre?
2018. június 07. | 10:16
előzmény: #1383  pampa
#1384
Be se engedtem volna! (de ennek semmi köze az EU zászlóhoz!).
2018. június 07. | 10:13
előzmény: #1382  csendben
#1383
Azt írtad, hogy semmi keresnivalója a Parlamenten a Székely zászlónak.
Akkor tévesen értelmeztem úgy, hogy levennéd?
2018. június 07. | 10:07
előzmény: #1380  pampa
#1382
Helyett?
Nagy a zavar a fejedben (és az értékrendedben!).
2018. június 07. | 10:03
előzmény: #1378  Törölt felhasználó
#1381
Mit nem tudok?
Pár sorban összefoglalnád?

Topik gazda

szivacs
szivacs
4 5 1

aktív fórumozók

friss hírek

AZ OLDAL TETEJÉRE