Egészségügyi reform  

"igen erősen szabályozott, akár több-biztosítós, több-csatornás finanszírozási modellt kellene bevezetni, ahol a legfontosabb szempontok, hogy egyik csatornaként maradjon meg a szolidáris kassza, másik csatornaként alakuljon át az egyéni megtakarítások ösztönzéségek rendszere, és csak a harmadik csatornaként alakuljon ki a valódi, választható biztosítási lehetőség - választható ÖNRÉSSZEL."

akira, ez jól hangzik. :-)
célzott adók, prevenció:
ugye az egyéni megtakarítások rendszerén (epénztár) és a szolidáris rész kötelezően előirt formáján keresztül a prevenció is jól kezelhető vagy azzal hogy szűrések... egyéb preventív megoldások esetén ad kiegészítést vagy ezek alapján csökkenthetők a kötelező befizetések. Szóval egy komplexebb rendszerrel egész jó, egészségpolitikát lehet csinálni. Sőt a változó igényekre és a környezetre jól alakítható is lehet.

A francia modelhez még annyit hozzátennék, hogy - tudomásom szerint - az állami rendszert nem járulékokból, hanem az adókból tartják fenn, amely teljesen rendben van így, de talán mégjobb lenne, ha ez a pénz célzott adók formájában (pl szolidáris járulék) folyna be a költségvetésbe - növelve így a tudatosságot.

Persze a célzott adónak megvan az a hátránya is, hogy azt szét kell osztani az adófizetők között, nevesíteni kell, így mindig akadnak olyanok, akik ezt sokallják és vannak olyanok, akik ennek haszonélvezői, amely társadalmi feszültségeket okoz - ezt látjuk a jelenlegi magyar járulékfizetési rendszerben.

"Mi több, az amerikai biztosítók sokszor megtagadják a preventív kezelések finanszírozását, noha hosszú távon ez jelentős megtakarításhoz vezetne, nem is beszélve az emberek egészségének védelméről."

Korábban erre is céloztam, amikor azt írtam, hogy a biztosítók és a biztosítottak ellenérdekeltek. Egy liberális piacon a biztosítók csak rövid távon érdekeltek a költségek csökkentésében, nem érdekeltek abban, hogy költsenek (elősegítsék) a prevenciót, mert mire preventív eszközökkel "ráveszik" a biztosítottakat az egészségesebb életmódra, vagy rendszeres szűrésekkel előznék meg a nagyobb bajt, addigra az ügyfél biztosítót vált. Vagy azért mert unja a "csesztetést" (valljuk be mi sem szeretjük, ha a biztosítónk orvosi vizsgálatot ír elő), vagy azért mert az új munkahelye más biztosítónál jelenti be, vagy egyszerűen azért, mert kapott egy olcsóbb ajánlatot DM levélben. Egy amerikai liberális piacon mindig lesz olcsóbb biztosítás, és mindig lesz olyan biztosított, aki nem vizsgálja a szerződés tartalmát, csak az ár alapján dönt.
Véleményem szerint ezekért a veszélyekért kell sokkal jobban átgondolni a több-biztosítós, szabad versenyes modellt, és egy igen erősen szabályozott, akár több-biztosítós, több-csatornás finanszírozási modellt kellene bevezetni, ahol a legfontosabb szempontok, hogy egyik csatornaként maradjon meg a szolidáris kassza, másik csatornaként alakuljon át az egyéni megtakarítások ösztönzéségek rendszere, és csak a harmadik csatornaként alakuljon ki a valódi, választható biztosítási lehetőség - választható ÖNRÉSSZEL.

LET!

"De visszatérve alapgondolatomhoz, előbb az állam járandóságát kellene beszedni, hogy látható legyen a valódi helyzet, majd ezt változtatni úgy, hogy legyen helye az egyéni kockázatvállallásnak és megtakarításnak is, miközben az OEP tulajdonosi, biztosítói szemléletet vesz fel, a kórházak (ellátók) meg valódi szerepükbe kerülnek."

Az OEP-nek valóban kellene valódi biztosítási funkciót is ellátnia, de ezt külön kellene választani a szolidásris pénztár funkciójától. A valódi biztosítási rész adná a biztosítási fedezetet (valódi biztosítási díjért) azok számára, akik nem választottak magánbiztosítót, a szolidáris pénztár rész pedig az eltartottak ellátását fedezné.

Az egy másik kérdés, hogy ki az eltartó és ki az eltartott. A francia modellben egyébként mindenki eltartott, aki nem a magánszféra jövedelemtermelője, nekik az állami egészségügyi rendszer adja az ellátást, biztosítást, a magánszféra pedig kötelezően választhat magánbiztosítót. (Az állami hivatalnokok és állami cégek alkalmazottai is eltartottnak minősülnek.) Ezt hívják pótló magán-egészségbiztosítási modellnek. A magánszféra részére pótolja a számukra nem elérhető állami egészségbiztosítást. Egyébként pótló magán-egészségbiztosítási modell működik az USA-ban is, azzal a különbséggel, hogy - erősen liberális szabályozás miatt - ez nem kötelező. Ezért vannak rengetegen, akiknek nincs biztosításuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magán-biztosítási rendszer rossz, csak azt, hogy a szabályozás túlzottan liberális, és kevéssé szociális.

LET!

"Ehhez nem kell más, csak a már működő Egészségpénztárak bevonása az új rendszerbe."

Pontosan így van. Az általam vázolt modellben az átalakított funkciójú egészségpénztáraknak (Egészségügyi Előtakarékossági Számlának) még talán jelentősebb szerepe lenne, mint a magánbiztosításoknak. (Ne felejtsük, hogy e két "pillérre" csak a jövedelemmel rendelkezők támaszkodhatnának, az eltartottak ellátására az állami szolidáris pénztár nyújtaná a pénzügyi fedezetet.)

Egyre elkeseredettebb viták középpontjába került az utóbbi években az amerikai egészségügyi rendszer, amely a több-biztosítós modell talán legliberálisabb formája. Az Egészségügyi Minisztérium szakértői minden alkalommal hangsúlyozzák, hogy nem az amerikai rendszert tekintik mintának, így is érdemes azonban pillantást vetni a világ egyik leggazdagabb országa egészségügyének működési zavaraira.





"Amerika egészségügyi rendszere szégyenletes" - fogalmazott tömören Paul Krugman, a New York Times publicistája, számos tényt sorakoztatva fel állítása mellett.

Egy főre vetítve az Egyesült Államokban költik a legtöbbet az egészségügyre - majdnem kétszer annyit, mint a világ egyik legjobb egészségügyével rendelkező Franciaországban -, a fejlett országok közül azonban Amerikában a legnagyobb a csecsemőhalandóság, és majdnem a legalacsonyabb a várható élettartam.

Minden évben amerikaiak milliói kerülnek pénzügyi válságba az egészségbiztosítás hiánya miatt, több ezren pedig a megfelelő ellátás hiányában halnak meg.

Paul Krugman felteszi a kérdést: mit csinálnak rosszul? Az újságíró szerint a válasz az ország egészségügyének nagyon gyenge hatékonyságú elrendezésében keresendő.

Más országok állami egészségbiztosításával szemben az Egyesült Államokban versengő magánbiztosítók vannak, amelyeknek összességében sokkal magasabb az adminisztrációs és működési költsége. (Szakértők szerint ez a tétel valószínűleg Magyarországon is jelentős lesz, ha bevezetik a több-biztosítós modellt.)

A publicista szerint az amerikai egészségügy "széttöredezettsége" magyarázza, hogy a sokkal több papírmunka ellenére jóval több orvosi hiba fordul elő a brithez vagy a kanadaihoz képest.

Mi több, az amerikai biztosítók sokszor megtagadják a preventív kezelések finanszírozását, noha hosszú távon ez jelentős megtakarításhoz vezetne, nem is beszélve az emberek egészségének védelméről.

Paul Krugman idézi azt az Amerikában gyakran hangoztatott véleményt, miszerint az ország nem engedhet meg magának általános egészségbiztosítást - ezzel szemben szerinte az az igazság, hogy nem engedheti meg ennek hiányát.


A több nem biztos, hogy jobb is

A New York Times-éhoz hasonló következtetésekre jutott az amerikai ABC televízió riportere, Peter Jennings is a "Csőd - Amerika egészségbiztosítási válsága" címmel 2005 végén bemutatott műsorában - egyébként mindössze néhány hónappal azelőtt, hogy tüdőrákot diagnosztizáltak nála.

A riporter szerint a krízis nemcsak az amerikai családokat, hanem a vállalatokat is bajba sodorja. Peter Jennings úgy véli, hogy az egészségbiztosítás nélkül élők egyre nagyobb tömege - a Texas állambeli Houstonban például az emberek egyharmadának nincs biztosítása - minden amerikai ellátását megnehezíti.

A műsorban elhangzott az is, hogy a biztosítás nélküliek egyre nagyobb számának egyik oka a biztosítók magatartása: sokszor még a jómódú embereket sem veszik fel a biztosítók, még akkor sem, ha csak olyan gyakori betegségük van, mint az asztma vagy a sömör. (A lassan kikristályosodó elképzelések szerint a magyarországi szabályozás ezt nem engedné meg, minden jelentkezőt fel kellene venniük a biztosítóknak.)

A múltban megbízhatóan működő vállalati egészségbiztosítás is bajba került az észveszejtő tempóban növekvő egészségügyi kiadások miatt. (Manapság a nyolcvanas évekhez képest az Egyesült Államokban ötször többet költenek orvosi ellátásra).

Egy bonyolultabb kórházi kezelés költsége egy kisebb családi vállalkozás végét jelentheti, míg a General Motorshoz hasonló óriáscégeket a globális versenyben hátráltatja a növekvő egészségügyi hozzájárulás.

A riporter ugyanakkor arra a következtetésre jut, hogy a közvélekedéssel szemben nem a biztosítókat kell hibáztatni a kiadások elszaladása miatt.

Az ok egyszerűen az, hogy az amerikaiak minden korábbinál több és drágább ellátást vesznek igénybe, abból kiindulva, hogy a több ellátás jobbat is jelent, noha egyes kutatások szerint időnként ennek pontosan az ellenkezője az igazság.


Mindenki fizet

A PBS amerikai közszolgálati csatorna összeállításából kiderül az is, honnan ered az állami egészségbiztosítással szembeni erős amerikai ellenérzés.

Az amerikai orvostudományi társaság lapjában (The Journal of the American Medical Association) 1948-ban például ez jelent meg: "A kötelező betegbiztosítás az állami vagy szocialista egészségügyi rendszer egy változata, és minden politikailag ellenőrzött rendszer gonosz velejárója. Ez teljesen ellentétes az amerikai hagyományokkal, és az első, egyben legveszélyesebb lépést jelenti a teljes államszocializmus irányába. Az amerikai orvosszövetség elutasít minden ehhez hasonló rendszert".

Talán valóban a jelenlegi rendszer áll a legközelebb az amerikai lélekhez, az viszont biztos, hogy irtózatosan sokba kerül: 1990 és 1996 között például a vállalatok által fizetett egészségbiztosítási kiadások az inflációnál kétszer gyorsabban növekedtek. (Amerikában manapság is a vállalati egészségpénztárak a rendszer legfőbb letéteményesei, mintegy 120 millió ember biztosítását a cégek fizetik.)

A cechet persze végül a polgárok állják, mint munkavállalók, adófizetők és fogyasztók: a cégek beépítik termékeik és szolgáltatásaik árába az egészségpénztárak kiadásait, a National Coalition on Health Care (az amerikai egészségügy javításán dolgozó szervezet) nevű szervezet adatai szerint pedig minden ötödik adódollár az egészségügy fenntartását szolgálja - egy hangsúlyozottan nem állami rendszerben.

link

LET!

Ezt írod:
"Az OEP-biztosító ott tud majd választani, hogy az olcsóbb kórházat választja a betege számára (ha olcsóbb utaztani, mint helyben gyógyíttatni)."

Nem világos számomra, hogy ez a modell (a biztosító olcsóbb kórházat választ a betege számára) szerinted jó, vagy nem jó?

Szerintem egyértelmű, hogy nem jó (a betegnek), a beteg érdeke az lenne, ha - függetlenül az ártól -, csakis a saját érdekében választhatna szolgáltatót. Így valósulhat meg szerintem a szolgáltató és igénybe vevő között a valódi közvetlen kapcsolat, így tudnak majd a szolgáltatók a betegek kegyeiért versenyezni, és így emelkedhet a SZOLGÁLTATÁS színvonala. A biztosító ebben a modellben "mellékszereplő", csak az anyagi fedezetét teremti meg azoknak a szolgáltatásoknak, amelyek 1. orvosilag indokolható, és 2. a beteg azért nem közvetlenül fizeti, mert olyan magas költségekre is rúghat a számla, amelynek kifizetése nem elvárható a biztosítottól.
Véleményem szerint a biztosítóknak ez, a kockázatátvállalás lenne az elsődleges szerepük, nem pedig a megfelelő szolgáltatás kiválasztása. A biztosító ugyanis ellenérdekelt az egyes esetekben, hisz az ő érdeke, hogy minél kevesebbe kerüljön, a beteg érdeke pedig az, hogy mielőbb meggyógyuljon. Az alacsony ár azonban nem biztosíték a magas szolgáltatásra...

Ha nyereségre is képes az "OEP", akkor miért adjuk, legyengített változatban a piacra?
Miért adunk el olcsón ár alatt valamit, amit aztán központi intézkedéssel teszünk nyerővé?

Adjuk el most, aztán csökkentsük a befizetési kötelezettséget 5-5%-ponttal.
Persze kikötve, hogy ezért legalább(!) változatlan szolgáltatás jár.

De nem erről van szó.
A kormány saját érdekszféráját szolgálná egy ilyen, idejekorán bevezetett, fölösleges privatizációval!!!

Azokkel akik nettó több százezret költenek el, de nem fizetnek adót, járulékot, valóban nullszaldós cégek tulajdonosai, de a nullszaldó az évente vett újabb és újabb terepjáró "következménye".
Ezt a "hiányt" ne a nyakonfoghatóktól szedjék be.
Feszülséget akarnak? Akkor jó e megoldás!

Továbbra is azt mondom, hogy az, hogy az adórendszer és a beszedés nem hatékony, nem jelenti azt, hogy a szemelőtt levőket kell tovább sarcolni!!!

És ha megoldották az "eltűnt" pénzek beszedését, akkor majd áttekinthető lesz az eü-kassza is! És akkor el lehet gondolkodni a reform alapjain, lehetőségein.
Addig azonban csak látszatintézkedés, álreform!!!

Ebből gondolom, hogy a kormány célja nem a reform, hanem az egyéni vagyonosodás a köz kárára (lásd: Sulinet (ahol volt lepattanó is...), Digitális táblák az iskolákba, Hankook, stb.)!!!

P.S.
Azzal, hogy egyéni biztosítási rendszert vezenten be, valóban részben bevonják a kibúvókat, de csak az egyéni kockázat szintéig. A kockázatközösség közterhét akkor is megússzák! (Nem beszélva az SZJA-ról...)
Ezért erre ez nem megoldás!!!

Egyetértünk abban hogy ne adófizetés jellegű biztosítás legyen olyan értelemben, hogy fizetsz és nem tudod hogy hogyan költik el.
tokos, olyan értelemben valódi a biztosítás, hogy kockázat közösdség jön létre, és ebben az értelemben szolidáris is a rendszer, mert a befizetés jövedelem alapú, míg a szolgáltatás betegség alapú és nem befizetéstől függő (ezért mondhatod, hogy egyéni értelemben nem valódi biztosítás). A lényeg mégis a kockázatközösségben van.
Ez pedig megvalósulhat szerintem.

Az egy másik kérdés, hogy mi legyen azokkal akik pl. 150 ezren egy fillért sem fizettek a TB kasszába? Szerintem ezek az emberek akár tehetnek elesettségükről, akár nem, végig nézik embertársaik halálát, hiszen nem járulnak hozzá azok megmentéséhez. Ezekkel az emberekkel miért kéne szolidárisnak lennünk?
Legyünk szolidárisak olyan értelemben, hogy ahogy mondjátok valamilyen minimummal járuljanak hozzá "szolidárisan" embertársaik megmentéséhez és akkor ők is meg lesznek mentve, nem?
LET: a társadalomban nem a képviselők, hanem a multik látják a piacot. Szerintem eddig minden átalakítási variációnál fő szempont a szolidaritás volt, amit eddig megismerhettünk a híradásokból. Hogy egyesek ezt máshogy értelmezik (mint pl a mentőben meghalt ellátatlanságának esete) az egy másik kérdés.

Igen, ebben van igazság, de nem indojkolja a több biztosítót, különösen nem annak privatizálását!

Ugyanakkor én azt mondom, a rendszer csak akkor lehet társadalmilag is hasznos, ha a nagyértékű, sűrűn végzendő beavatkozásoknál önrész sincs.

A rendszer úgy módosulhatna, hogy a kis beavatkozásokat választottan fizetheti a beteg is (kiskapu: öregkorban márt azt is sökkenti majd, azaz az összes befizetés csökken, az ellátás gyakorlatilag változatlan marad), míg a nagyobb beavatkozások ingyenesek maradnak...

Ezzel is van baj. Hiszen ekkor csökkenteni kellene a kirótt járulékterhet, mert annak hiányában megint nem reformról, hanem adó, járulékemelésről beszélünk.
Ugyanakkor pont a kisköltségek megspórolása nem jár megtakarítással, hiszen a fix-költségek változatlanok maradnak, csak a leosztás változik. Esetleg lehet csökkenteni a háziorvosok számát, ahol a kis költségek keletkeznek (pár 10 e Ft-ig), így ha a háziorvosi rendelők felét bezárják, mondjuk a vonatkozó ep kiadás 60%-át meg lehet takarítani, de akkor is csak 33 mrd-vel vagyunk beljebb...

Lehet, hogy pazarló az eü., de abban biztos vagyok, hogy egy teljes és valódi refom (átalakítások, bezárások, bérrendezések) után többe kerülne, mint most.
Ettől még kell a reform (azaz nem az ami most zajlik!!!), de előbb a bevételi oldalt kellene rendezni.
->
- Minimundíj bevezetése (pl. 10.000.- Ft/munkavállaló (korú biztosított!) / hó + százalékos befizetés)
- Egészségbiztosítás bevezetése (Egészségpénztárak?), azaz gondoskodás a nyugdíjas évek befizetéseiről
- Önrész (lásd a mostnai járulékemelés tárgya, a vizitdíj, amiből már a 300 Ft-os szinten is 23 mrd folyik be a tervek szerint) és 2010-ben már több mint 100 mrd lehet,
- Választott önrész(!), azaz amit a beteg önként vállaltan fizet, vonatkozó megtakarításából(!!!), ha ellátásra szorul (inkasszó jog a biztosítónak)
- ...

Ez persze nem kerülhet többe, mint a jelenlegi rendszer (ha mindenki befizetné a valódi összget!!!) által beszedett díjak, azaz ez a valós nettó jövedelmet nem csökkentheti, hanem a befizetés egy részét egyéni, "szabadon" felhasználható számlára irányítja, változatlan ellátás mellett. Azaz a rászorultási alap mellett(!!!) bevezeti az egyéni elkülönítés lehetőségét is.

Ehhez nem kell más, csak a már működő Egészségpénztárak bevonása az új rendszerbe.

Emellett persze meg kell nézni, hogy az elköltött forintok mire mennek el, ki lehtne venni az ellátásból az étkezést, utazást, hiszen a ki messzebb lakik a munkahelyétől nem fizet azért kevesebbet a benzinért, mert többet kell utaznia, mint aki közvetlenül mellette lakik. Pedig a munkához való jog is azonos...

Az átmenet is is nehéz, hiszen a múlt terhét itt is görgetjük, a feltőkésítés, akárcsak a nyugdíj esetében már nem oldható meg, azaz a már nyugdajasok kérdése változatlanul az állam terhe marad, azaz ehhez hosszú távon kellene gondolkodni...

De visszatérve alapgondolatomhoz, előbb az állam járandóságát kellene beszedni, hogy látható legyen a valódi helyzet, majd ezt változtatni úgy, hogy legyen helye az egyéni kockázatvállallásnak és megtakarításnak is, miközben az OEP tulajdonosi, biztosítói szemléletet vesz fel, a kórházak (ellátók) meg valódi szerepükbe kerülnek.
(Mert bizony valóban sok elfekvő van aktív ágyon, de nem az a magoldás, hogy kidobják őket!!! - Piaci alapon talán, de a társadalom nem piac!!!)

Csak sajnos a mostani kormány csak a piacot látja a társadalomban!!!

Az OEP a biztosító, azaz nem ő tesz árajánlatot a kórháznak, hanem a kórház tesz árajánlatot a biztosítónak, arra, hogy mennyiért gyógyítja a biztosítottját.

Az OEP-biztosító ott tud majd választani, hogy az olcsóbb kórházat választja a betege számára (ha olcsóbb utaztani, mint helyben gyógyíttatni).

Meg esetleg jobban tudja kontrollálni a táppénzkifizetéseket (ha az az új renszerben is a biztosítókhoz tartozik majd).
(Egyébként a változatlan (de nem mentalitásában!) rendszer esetén a táppénz szétválasztása szerencsé lenne, hiszen aránytalanul nagy a kiadási oldala. ~100 mrd, amiből biztosan le lehten faragni a rendszer ~28 mrd-os hiányát!!!

Szerintem nincs igazad, ez úgy is megoldható, ha az állam az általa kijelölt csoportokat a befolyt adókból támogatja.

Annyit hozzátennék, ez azért is jobb, mert adókat nem csak a magas jövedelműek fizetnek, vam más jellegű adó is, Áfa, stb.

Érdemes különválasztani a kettőt szerintem.

A felkészült magyar választópolgár tudni fogja hogyan szavazzon.
Ez az egész nonszensz.
Akinek van egy kis fogalma az egészről, annál sem egyértelmű, hogyan lenne jó.
Sebaj, a többség majd kiolvassa valamelyik szappanoperából a jó választ.

tokos!

Az eddigi adófizetés jellegű biztosítás akkor szűnhetne meg teljesen, ha nem lenne a társadalomban egyetlen - társadalom által - eltartott sem, mindeni képes lenne saját magára (és eltartott családtagjaira) valódi biztosítást fizetni. (Valódi biztosítás: aki fizet, az kap szolgáltatást)
Természetesen ez nem valósulhat meg, ezért továbbra is szükség van szolidáris alapú járulékrészre.

Hát... kíváncsi leszek a népszavazási kérdés megfogalmazására! Tudniillik azt úgy kell, hogy egyértelműen lehessen állást foglalni az IGEN vagy a NEM mellett.
Neves közagazdászok nem tudnak megegyezni abban, hogy pontosan milyen többiztosítós modell az, amely vállaható lenne, majd pont a népszavazáson a tömegek fognak helyesen dönteni?
Szerintem ez a kérdés százszor összetettebb annál, minthogy népszavazásra bocsájtható lenne...
Meglátjuk...

Lehet népszavazni a többiztosítós rendszerről.

"Tapasztalatból mondom nektek, hogy mindkét nagyapámat szarul kezelték a kórházakban, és nem az étkezés hiányossága, meg az omló vakolatra gondolok, hanem a szakmai hiányosságokra, a ráfordított nővér és orvosidő hiányára, hogy hiába vittél be kaját ha nem vagy ott nincs aki megetesse, hogy az orvos kimerült, túlórázik és megfizetetlensége mellett ezer beteggel kell egyszerre foglalkozzon, és ezért felületes és hibázik. Ennél minden csak jobb lehet... "

Azt nem értem, hogy mikor arra megy a dolog, hogy csökkentsék a létszámot, és növeljék az egy orvosra, és ápolóra jutó betegek számát, mit vársz? Hogy a megmaradó kórházanként három orvos mind a nagyszüleidet fogja ápolni???

Valószínűleg a minőségi javulást azoknál fogják elérni, akik többet tesznek be, nem az átlagnál. Itt feltételezem, hogy a biztosító ki fogja verni a kiemelt ügyfeleinek az extra szolgáltatást.

A másik lehetőség, hogy bővíti a szolgáltatók listáját olyanokkal, akik jelenleg nincsenek benne. Magánrendelők, stb.

Egyébként én sem a szolgáltatások hirtelen javulását várom tőle elsősorban, hanem azt, hogy az eddigi adófizetés jellegű biztosítás megszűnjön.

Kedves akira,

"A több biztosító csak azért kellene, mert a monopolhelyzetben lévőt nemigen lehetne rávenni, hogy - akár árban, akár szolgáltatásban - változtasson az ajánlatán. Mint ahogy most is nehéz az OEP-et bármire is rávenni. A monolpóliumok már csak ilyen rugalmatlanok."

Na ezért írtam, hogy kell a több biztosító a dologhoz, mármint a választható önrészhet. Persze mehetne állami szabályozással is, csak ebben nem hiszek.

"Egyetértesz, de nem hiszel benne? Ez egy kicsit úgy hangzik, mintha magadnak sem hinnél.... :) "

Többségében egyetértek veled, de ebben az adott esetben nem, nem hiszem, hogy működhet olyan a rendszer, hogy a káposzta is jóllakik, meg a kecske is megmarad...

Aztán utána te is leírtad, hogy valóban nem. Valószínűleg egyébként nem ugyanarról beszéltünk, te a magatehetetlen néhány tízezer emberről, (ez a réteg egyébként nem szívügye a kormányzatnak, mert kevesen vannak), én meg a naplópó egymillióról, meg a kiöregedő 3 millióról.

Induljunk ki az alaphelyzetből, hogy nem fizet senki semmit és nem kap csak ha fizet.
Ennél ugye beljebb vagyunk ha biztosítási közösség jön létre akár állami akár biztosítói szinten, hiszen egy kissebség váratlan nagy költségű beavatkozását tudja finanszírozni a közösség.
A mostani elképzelések ahogy hallom állami biztosítási közösségben gondolkodik és az az 5-6 biztosító aki beszáll az nem döntheti el hogy kit vesz fel, mert kötelező mindenkit felvenni, mint pl a magánnyugdíjbiztosítóknál is, csak azt hogy mely szolgáltatásokat mely intézményeknél javasolja igénybe venni. Ha nem tetszik a szolgáltatás, akkor átmész egy másik biztosítóhoz és a szar szolgáltatókat nem fogja finanszírozni senki. A költségekhez pedig annyit, hogy most hallottam valamelyik vitaműsorban, hogy a kórházak ágyszámcsökkentésével a kiadásokat néhány mrd-al (mondjuk 30) csökkentették, míg csak a megrendelt és lejárt szavatossággal kidobott gyógyszerek ára a kórházaknál 170mrd/év :-( (szerintem ennek a fele nem kidobott, hanem hazavitt meg kiadott, de mindegy)
Mindez a kontroll és rugalmasság, nem működik az OEP-en keresztül, mint a több biztosítós modellben, mert ott nincs "fogyasztói" visszacsatolás. Szóval fogalmuk sincs ott az OEP-ben hogy mi megy jól és mi nem, míg egy biztosítótól ideális esetben simán elpártolnak az ügyfelek ha szar szolgáltatást nyújt.
Tapasztalatból mondom nektek, hogy mindkét nagyapámat szarul kezelték a kórházakban, és nem az étkezés hiányossága, meg az omló vakolatra gondolok, hanem a szakmai hiányosságokra, a ráfordított nővér és orvosidő hiányára, hogy hiába vittél be kaját ha nem vagy ott nincs aki megetesse, hogy az orvos kimerült, túlórázik és megfizetetlensége mellett ezer beteggel kell egyszerre foglalkozzon, és ezért felületes és hibázik. Ennél minden csak jobb lehet...

Visszatérve a lényeg nem arról szól hogy te 2Ft-ot beteszel és 10et kapsz vissza, hanem fordítva és csak kevesek kapnak többet. Normális esetben egy biztosított ágyban párnák között hal meg 80 évesen a szerettei körében. Ha meg nagy számú biztosított iszik, dohányzik és az érrendszerét, szívét, gyomrát, daganatait drága eljárásokkal kell kezelni, akkor legyen erről tudomása a biztosítotti közösségnek (átláthatóság amit az OEP helyett a biztosítók talán megtesznek) és éreztesse a közösség ezzel a réteggel, hogy nem kívánt kárt okoznak a bizotsítási kasszájukban (prevenció, más értékítélet alkoholról, dohányzásról...).

Hajrá Ágika! Hajrá több biztsító!