a marsjáró nem egy filmstúdióban zötyög? oda nem rakétával kell utazni.
Törölt felhasználó2022. 07. 04. 17:00
#7659
Irány a Zűr!... 🤪🤪👽 . "Pusztító hatással van az asztronauták csontozatára az űr" . Az űrhajósok jelentős csonttömeget veszítenek az űrben, amit sokan még egy év elteltével sem tudnak visszanyerni a Földön – a kutatók arra figyelmeztettek, hogy mindez aggodalomra adhat okot a jövőbeli Mars-küldetések során. . Korábbi kutatások kimutatták, hogy az űrhajósok havonta 1-2 százalékot veszítenek a csontsűrűségükből, mivel a gravitáció hiánya miatt a lábukra nehezedik a nyomás, amikor állni és járni kell. . Annak kiderítésére, hogy az asztronauták hogyan regenerálódnak, miután ismét a Földön vannak, egy új tanulmány 17 asztronauta csuklóját és bokáját vizsgálta meg a Nemzetközi Űrállomáson való tartózkodás előtt, alatt és után – derül ki a ScienceAlert cikkéből. . Mint kiderült, az űrhajósok csontsűrűség-vesztesége megegyezett azzal a mennyiséggel, amelyet több évtized alatt veszítenének el a Földön. A kutatóknak sikerült megállapítani, hogy kilenc asztronauta sípcsontjának sűrűsége egy év földi tartózkodás után sem állt helyre teljesen – és még mindig körülbelül egy évtizednyi csonttömeg hiányzott belőlük. " .
p.s.: Musk: Ne nyavalyogjanak, vigyenek magukkal bőven kalciumtablettákat! 😂😂
" Talán nem a nagy cégektől meg a politikai csúcsvezetőktől várhatjuk a változást, hanem a saját háztartásunkon belül kell elgondolkozni, hogy mi az, amiről le tudunk mondani. Talán sokat lehet tenni olyan apróságokkal, hogy nem cserélem le ezt a mobiltelefont, amíg működik…
Ha még újra lehetne konfigurálni a társadalmat, azt a mesterséges igényturbózás megszüntetésével kezdeném, hogy tényleg mindenki csak azt vegye, amire szüksége van. Mert van itt egy durva paradoxon: minél jobban élünk, annál rosszabbul élünk; egyre többet kell dolgozni, hogy meglegyen a pénz arra, ami miatt azt gondoljuk, hogy jobban élünk, de közben tönkretesszük magunkat, a világunkat, a gyerekeink meg az unokáink jövőjét. De ha el is indulna egy ilyen kollektív belátás, egy új hozzáállás, akkor is sok mindennel elkéstünk. Ez a féktelen növekedés és jólét legkésőbb 2040-ig véget ér, a modern civilizáció súlyos válságba kerül. Ha más nem, a mostani háború világossá tette, hogy itt erőforrás-válság lesz. Marokkónak van foszfora szinte egyedül, de mi van, ha a marokkói kormány ezt már nem adja oda senkinek? Ugyanúgy az oroszoknál van egy csomó nyersanyag, ami sokat számít a világkészletben. Lehet embargózni, de ezzel néhány év alatt kölcsönösen lehetetlen helyzetbe hozzuk egymást. A brutális erőforrásválság, ami úgyis eljött volna a túlhasználat, a hígulás, a készletek kimerülése miatt, az most a háborúval előre ugrott tíz-húsz évet, vagy harmincat. Ennek az egyenletnek a valós számok halmazán már nincs megoldása.
De azért lesz levegő és napfény?
Persze, azzal nincs gond. A Föld alapvető életfeltételeit nem tudtuk elrontani. Egyedül valami nagyon extenzív nukleáris katasztrófa lenne képes erre. Ha az nem következik be, nem lesz olyan mértékű változás, ami a földi életet lehetetlenné teszi. Csak épp a modern társadalom, a mi világunk omlik össze. Akik eddig sem használtak villamos energiát, és nem a szupermarketben vették az ennivalót, azoknak mindez ezután sem fog kelleni. Vannak olyan törzsi kultúrák a Csendes-óceáni szigeteken, vagy az Amazonas esőerdőinek a belsejében, akiknek szinte mindegy, hogy a modern technikai civilizáció összeomlik. Ők túl fogják élni. De a nagyvárosokba zárt modern társadalmaknak nincs B-terv, ott technológia és energia nélkül egyszerűen nem lehet majd életben maradni. Az Amazonas-menti őserdőben csak annyit fognak észrevenni az egészből, hogy jé, eltűntek azok a villogó és mozgó csillagok és fura hosszúkás felhők az égről… "
" Az egész modern technikai civilizációra nagyon büszkék vagyunk, eljutottunk a Holdra, és az egész arra épült, hogy fosszilis energia, elektromosság…
Csakhogy hibáztunk, mert amikor a ’60-as években eljutottunk a Holdra, és elértünk a csúcstechnológiákig, nem kellett volna tömegesíteni mindent. Akkor kellett volna azt az elvet rögzíteni, hogy minden tartós és javítható legyen. Nem a szándékoltan elavuló, profitmaximalizáló irányba kellett volna fordulni, hanem megmaradni az anyag- és energiatakarékos szemlélet mellett. Gyerekkoromban a suszter megcsinálta a cipőt, a háztartási eszközöket megjavították, kicserélték benne az alkatrészt, az autókat is lehetett javítani, megbecsülték és újrahasznosították az anyagot. Szinte körforgásos gazdaság volt.
Értem, hogy a ’60-as évek után kellett volna más irányba indulni, csak hát az emberi természet is adottság, ahogy a foszfor mennyisége is. Mitől változott volna meg az emberi természet a ’60-as években?
Van bennünk egyfajta önzés, mának élés, kényelemszeretet. De ez az ember gyermeki énje, a kütyüzés, ami még a felnőtteket is elragadja; sokan az autójukat is státuszszimbólumnak tekintik, aztán egy nem is elég belőle, ha megengedhetik maguknak. A gyűjtögető és szerzési ösztön, a prosperitás vágya evolúciósan is bennünk lehet, hiszen kellett a túléléshez. De a szerzés és raktározás azokra a dolgokra irányult, amelyekre tényleg szükségünk volt. Évente új telefonra, több autóra, mindig a legújabb okosórára senkinek nincs szüksége. Ezt a jóléti igényt, az örökös kütyüzést és a megunt dolgok kidobálását, amitől valójában senki nem lesz boldogabb, mesterségesen teremti meg a marketing. Csakhogy a végeken, a harmadik világ üzemeiben emberek tömegei mégiscsak abból élnek, hogy legyártják ezeket a kütyüket. Nem mondhatjuk, hogy srácok, most jó útra fogunk térni, tehát bezárjuk a gyárat, ne dolgozzatok.Így van, mert az a társadalom is erre épült fel.
Nincs remény?
Vannak jó kezdeményezések, de ezek sporadikusak. Például, hogy a cégek a termékek helyett inkább szolgáltatást adjanak el. Amszterdamban a Schipol repülőtér nem lámpákat vesz egy cégtől, hanem fényt. Azt mondja, ennyi és ennyi lument kérek, ennyit fizetek érte. Amint a cég oldja meg az izzócserét, érdekeltté válik abban, hogy hosszú élettartamú legyen az izzó, vagy javítható legyen a reflektor. Ha egy cég bérbe adja a mosógépet vagy a telefont, nem kell megvennem. Fizetek a szolgáltatásért, és nem az én gondom, ha elromlik; innentől a cég abban érdekelt, hogy az eszközök strapabírók és hosszú élettartamúak legyenek. Teljesen megfordulna a piac logikája. Most az az érdeke, hogy évente vegyél újat, akkor meg az lenne az érdeke, hogy húsz évig ne kelljen ránézni sem. Nekem a városi roller egyébként tetszik. Nem az, hogy szétszórják a járdán, de filozófiájában előremutató, hiszen nem birtoklom, nem viszem be a hálószobába, hanem használom, és a rendszer ezt szolgáltatásként biztosítja. És amikor nem én használom, használja más. Reggel elmegyünk a munkahelyre, ott áll a méregdrágán vett autó egész nap, este hazamegyünk vele, megint egész éjjel áll a fűtött garázsban.
Ehelyett a közösségi autózást kéne bevezetni?
Persze, és nem kéne ennyi autó, ennyi parkolóhely. Csak hát ezek a „sharing economy” elképzelések nagyon gyerekcipőben járnak, és a tulajdonosi szemléletet, meg a spájzolási ösztönt nagyon nehéz az emberekből kiirtani, hiszen státuszszimbólum is az autó. Pedig ennek az erőforrás-igénye töredéke volna annak, mint amire a mostani világ fel van építve. Ugyanakkor a szolgáltatásnak ugyanúgy megvan a munkaerő-igénye, csak másfajta kompetenciák kellenek. És itt nem kéne csodákat művelni, tehát egy ilyen modell akár működőképes lehetne globálisan is.
A modern élet, a civilizáció ebben a formájában meddig tartható fent? Borúlátó, ha arra gondol, hogy mi lesz az emberiséggel 30-40 év múlva?
Nincs annyi idő sajnos. Húsz éven belül katasztrófa várható. Talán hamarabb. Nagyon sokan látják ezt a tudományos világban, és nagyon kevesen a politikában és a gazdaságban. Pedig ez nem valami extra tudás: az, hogy a Föld zárt rendszer az anyag szempontjából, és szinte kifogytak a nyersanyagaink, nagyon könnyen belátható. Az a baj, hogy kommunikációval, lózungok hangoztatásával mindent el lehet fedni, és az emberek elhiszik az összes hazugságot, ami rájuk dől. Pedig hiába írjuk az óriásplakátra, hogy nagyon jó lett a termés, ha nem lesz élelmiszer. Ilyet már megéltünk egyszer, akkor sem működött. A világ beleragadt az alternatív valósággyártásba, de a fizikai valóságot ez egyáltalán nem érdekli. "...
" Szinte félve kérdezem, hogy az elektromos autóval mi a helyzet…
Erőforrások értelmetlen pazarlása a köbön. Ott pihennek a garázsokban a 800 kilós akkumulátorokkal az elektromos autók, bennük a rengeteg kritikus kémiai elem, lítium, kobalt, amelyek készletei kimerülőfélben vannak. Fenntartható meg zöld jövőnek tekinteni, hogy mindenki elektromos autót vegyen, hát erre nincsenek jelzők sem. Ugyanis az erőforrások közül az anyag oldaláról sokkal keményebb korlátaink vannak, mint az energia oldaláról. Ha lenne végtelen mennyiségű anyag, nem lenne gond az energiával sem. Tudniillik az energia áramlik folyamatosan, de az anyag mennyisége a bolygón véges, ebből a szempontból zárt a rendszer. És a kémiai elemeket nem lehet egymásból átalakítani, ezt már általános iskolában megtanulja mindenki. Nem úgy működik a világ, hogy ha nincs elég lítium, akkor gyártunk lítiumot. Több milliárd éve a Napunknál sokszorta nagyobb csillagok belsejében és szupernóvákban létrejöttek ezek az anyagok, ennyi van, és kész.
Itt a Földön ezeket nem tudjuk előállítani, sem máshonnan beszerezni. Az autóipari lobbi a politika támogatásával kitalált egy divatos irányt, aminek mentén újra lehet gazdasági növekedést és extraprofitot produkálni. A szabályozást úgy módosítják, hogy még az is kénytelen legyen igazodni hozzá, aki nem ért vele egyet. Ennek a technológiaváltásnak az erőforrások oldaláról nincs meg a fedezete. Ha az úgynevezett fenntarthatóságra való átállás jegyében, amit 2050-ig meg akarnak csinálni, valóban megvalósítjuk az elképzeléseket, beleértve az elektromos autót, meg a „megújuló” energiatermelést, akkor az ehhez szükséges kritikus elemek ismert készleteit gyakorlatilag már az évszázad közepére kimerítjük. Rengeteg tudományos cikk foglalkozik már ezekkel a korlátokkal, de valahogy a politika meg a gazdasági lobbi egyszerűen nem hajlandó ezekről tudomást venni. ..."
"Viszont a fosszilis erőművek, miközben energiát termelnek, folyamatosan szennyezik a légkört. És ez nem igaz például az atomerőműre. Értem a problémát a betonnal, de ha azt egyszer legyártják, utána már nem szennyez.
Az atomerőműnek se rossz a hatásfoka, mert elég nagy az energiasűrűség, és ezek hosszú élettartamú erőművek. Urán viszont kell hozzá, és az szintén nem megújuló. Az urán hasadóanyag, a radioaktív bomlása természeti folyamat, a radioaktív bomlás tart a világegyetem kezdete óta, nem tudjuk se lassítani, se gyorsítani, de uránból véges készletünk van.
Mennyi idő alatt fogy el?
Legfeljebb kilencven év. Persze ha átállítanánk erre az egész globális áramtermelést, akkor sokkal rövidebb ideig tartanának ki a készletek. Nem lehet, hogy vannak rejtett urántartalékok valahol? Ez nem valószínű, a radioaktivitás elég jól detektálható. "
"... Mire feláll egy szélerőmű, már majdnem annyi fosszilis energia van benne, mint amennyi energiát pár évig termelni fog. A szélerőmű a fosszilis energia szobra. A szennyezés már ott van a légkörben, és a lapát még meg sem mozdult. ..."
" De ha az energetikai átmenet azt jelentené, hogy a fosszilis erőművek helyett fotovoltaikusak lesznek…
Az elektromos áram előállítása akkor sem megújuló formában történik. A napelem nem energiaforrás, abban nulla energia van. Ráadásul 20-30 évig működik jobb esetben, utána már olyan kémiai átalakulást szenved, hogy nagyon nagy ráfordítással lehet csak újrahasznosítani az alkotórészeit. Ha 25 évig működik egy napelem, akkor az első hat évben csak azt az energiát termeli vissza, amit a gyártása során elhasználtak. És annak az energiának a nagy része, amit a napelem gyártásába be kell fektetnünk, szintén fosszilis. Szóval bezárult a kör. A kelenföldi kapcsolt hőerőmű, ami hőenergiát és villamosenergiát állít elő, 500 megawattot termel. Ha ezt napelemmel akarnánk Magyarországon megvalósítani, ahhoz ezer hektáros napelemparkot kéne létrehozni. És ezt általában olyan helyre kell tenni, ahol süt a nap, tehát ahol a növények is szívesen éldegélnének. Ráadásul a napelemekhez szükséges anyagokat tiszta formában előállítani, ez iszonyatos energiamennyiséget emészt fel. A szilícium gyakori elem a Földön, a kőzetekben van, de nagyon ragaszkodik az oxigénhez. Elképesztő energia kell ezeket a kötéseket elszakítani, és speciális technológia szükséges hozzá. Az alumíniummal hasonló a helyzet. ... "
Köszi, atyám... ;)... ez pld. itt lentebb tök új infó volt nekem... (maga persze nyilván már minimum 30 éve tudta)... :) " ...
Nincs elég homok a Szaharában?
Dehogynincs, csak az nem jó semmire. A betonozáshoz folyami homok kell, amit a víz koptatott, mert a folyami homok szemcséinek olyan az alakja, hogy a betonnak megfelelő szilárdságot biztosít. A szaharai homokot a szél koptatta, legömbölyített, nem használható a belőle készült beton. Ezért volt az, hogy amikor Dubajban építettek egy mesterséges szigetet felhőkarcolókkal, és kellett a sok beton, nem a szomszédos sivatagból szedték ki a homokot, hanem Ausztráliából szállítottak oda százötvenmillió tonnát, hajókon. " ...
Ha már felhoztátok, akkor ide is beteszem Warren Buffett kb. 35-40 évvel ezelőtti ezzel kapcsolatos szösszenetét: .
#215: "Egy nukleáris támadás elkerülhetetlen. Ez az emberiség végső problémája. Ha valami tíz százalékos valószínűség mellett megtörténhet 1 éven belül, akkor 99,5 százalék annak a valószínűsége, hogy megtörténik 50 éven belül. De ha a kezdeti valószínűséget le tudod vinni három százalékra, akkor ez már az 50 éves valószínűséget is leviszi 78 százalékra. Ha pedig le tudod vinni 1 százalékra, akkor csupán 40% a valószínűség 50 éves időtávon. Ez már valóban értelmes célkitűzés... szó szerint minden ezen múlik." .
p.s.: az idézetben szereplő valószínűségszámítások tűpontosak. Bárki leellenőrizheti.
Egyetértek ebben veled, nagyon közel vagyunk egy atomháborúhoz.
Törölt felhasználó2022. 06. 15. 00:35
#7646
Nem gondolom ,hogy 100 éven belül kihalna a földön az emberi faj,azt viszont igen,hogy lehet egy intenzív atom háború amiben az emberiség jelentős része elpusztul,az életben maradottakra pedig egyfajta középkori állapotok fognak várni.
Egy szabályozástechnikában járatos egykori kollégámmal futottam össze a minap és dumcsiztunk egy jót. Azt mondta, hogy számára már az is kész csoda, hogy a Föld mindeddig ilyen derekasan "bírta" a nyakán az embert. Amennyire tudom, ő sem nem hívő, sem nem vallásos, így a felvetését nem tudtuk ennek mentén kitárgyalni (sajnos), de amit mondott, az tudományos szemmel is jól követhető. Azt mondta, hogy az ő szakmájában, ha ennyire gyakori és intenzív "pozitív visszacsatolású" rendszerrel találkozn(án)ak mint a jelenlegi Föld a rajta élő emberekkel, akkor azonnal a legsúlyosabb vészhelyzeti protokollokat léptetnék életbe... legyen az bármilyen műszaki létesítmény, melyben szabályzókörök felügyelik a rendszer működését... ehelyett ő azt látja, hogy még intenzívebb és gyakoribb fokozatra kapcsolják a vészhelyzetbe került emberi lét "lengési amplitúdó"-ját. Ezt a kifejezést használta.
Az élet olyan szinten lehetetlenül (majd) el a Földön, hogy véget kell vetni a kilátástalan szenvedésnek... legfőképpen azon emberekre tekintettel, akik már tudatosan nem kívánn(án)ak abban a földi életben részt venni, de az explicit öngyilkosság sem járható út a számukra. Rájuk való tekintettel mintegy felfüggesztetik az (emberi) élet a Földön. Ahogy kinéz a dolog, nem lesz egy "relax" időszak.
Nem az a lényeg, hogy én mikorra tenném, hanem hogy ez elkerülhetetlen. Viszont ha már az én becslésemre vagy kíváncsi, akkor úgy kb. 10-50 éven belülre... néhány évvel korábban még 100-200 évet is lehetségesnek tartottam, de ma már sztem ilyen hosszú idő nem fér bele. Ez van.
Tudomány és Csillagászat