Sziasztok
Ezt a topicot azért hoztam létre, hogy aki szivesen mesélne külföldi élettapasztalatairól, az itt (is) meg tudja tenni. Több topicban is az ilyen téren tapasztaltabbak megosztották tapasztalataikat, de talán jobb lenne itt egybe gyüjteni ezeket, mert ekkor a topicok homogénebbek maradnak.
Ha légüres térbe kerülsz, megfulladsz. Ha nincs miért csinálni vagy nem hajt semmi, meghalsz. Mehetnék én is horgászni minden nap, de tudom abbahagyni, egyelőre. Lehet ez valami Stockholm szindróma.
Úgy gondolom, hogy ha a mai nap befejeznéd a munkát, akkor is jó eséllyel megélnél életed végéig. A legszigorúbb feltétele ennek talán az, hogy ne is legyen gyerek, mert onnantól nagyon más a matek. Ha elkezded lassan felélni a vagyont, az sem para, mert nem _kell_ senkinek semmit továbbadnod. Tulajdonképpen te már kész vagy, nagy baj nem érhet. Ha vállalhatatlan egy munka, akkor kilépsz. Ha nincs meló félévig, akkor kilépsz. Ha olyan melót találsz csak, ami nem fizet annyira jól, akkor sincs baj. Akkor max a megtakarítási rátád 15% lesz. De ha -15% lenne sincs nagy baj, mert életed végéig elég a tartalék. Tévedek valahol?
Tökre jó volt ezt végigolvasni még ha hosszú is. Sok lehetőséget rejtenek az országok aztán majd lesz valami. Arról nem beszélve, hogy Franciaországban többet mosolyoghatnak az emberek, mint Magyarország utcáin, nem? Persze ott is biztos van szegénység, hajléktalanság de közel nem azonos ami itthon megy. Az ételek minősége is biztos jobb, mint itthon, a betegellátás is fejlettebb lehet.
Egy külföldi munkát úgy a legérdemesebb megszervezni, hogy az ember Magyarországról interjuzhasson video kamerán keresztül, esetleg 1 alkalomra kimenjen. De annak, hogy valaki kimegy, és kopogtat a cégeknél, szerintem nincs értelme, Én csináltam a kopogtatást is, de pl. 3 különbözö német cég fizetett repülöjegyet az interjuért : Frankfurt, Hamburg, Stolberg. Az utóbbi összejött, az elsö kettö nem. Az interjuztatási lehetöségek nagyon profik videokamerás szoftverekkel, Zoom, Google Meet, esetleg Viber, Whatsapp, Skype, de az elsö kettö a komolyabb. Tehát akkor menjen ki az ember, ha otthonról nem tud külföldi munkát leszervezni És mint irtam korábban, van a Linkedin, ami nagyon jó. Az elmult 3-4 évben szinte kizárólag csak onnan kerestem állást. Külföldön egyébként nem lehet annyira szakmai karriert befutni, mint az ember hiszi. Azért, mert valaki Magyarországon az informatikába, az nem azt jelenti, hogy Németországban, Angliában, Ausztriában Charles Simonyi (született Simonyi Károly, a Word megalkotója, Bill Gates egyik fö embere a 80as évektöl) szintü karriert fog befutni. Egyszerüen valamivel többet fog keresni, de ennyi, Mert a külföld is teli van értelmes, képzett emberekkel. Nagy karrierhez nagyon jónak kell lenni, de kevés ilyen ember van. Én se futottam be Franciaországban, itt is óriási a konkurrencia, föleg az afrikai vetélytársakkal szemben. Egy nem tul jól fizetö helyen dolgozom, sok stresszel, de nem nagyon tudok feljebb törni, mert nem tudok franciául. Havonta félre teszek mondjuk 1100 Eurot, de ennyi, ez nem olyan sok... 6 éve Németországban havi 1700-1800 Eurot is félre tudtam tenni, de ott leépités volt, igy el kellett mennem. Én az utazást, az élményeket, az ujdonságot keresem. Dolgozni akarok, és nem érdekel a nyugdij sem... Remélem, kapok majd valamit, bár van kockázat, mert több országban dolgoztam. De nem érdekel ez sem. Ha nyugdijas leszek, inkább löjenek le az utcán Marseille-ben, mint hogy szegény nyugdijas legyek Magyarországon. Mostanában élek kalandos, utazós életet, dolgozok és keresek is, és nem érdekel a nyugdij, mert ez nem "igazságos elosztás", hanem valamilyen elosztás. Nem akarok egész nap hallgatni a sok magyar ostoba politikai hirt otthon azért, hogy talán majd egyszer kapok nyugdijat. Pár év mulva 50 leszek. Carpe diem ! Csak a most van, nem érdekel a jövöm. A multam olyan, amilyen, de szerencsére sokat utaztam Európán belül. Sok negativ élményem is volt, de próbálkoztam, és szembe néztem a kudarcokkal majd mentem tovább. És ami a lényeg : aki külföldön akar dolgozni, irjon bele mindent az életrajzába, ami szakmai és tudja. A nyelvet beszélje olyan szinten, amennyire kell. Mutassa meg magát a fejvadászoknak, cégeknek, mert ha nem mutatja meg, nem lesz látható. Csináljon az ember szakmai videokat, én is csináltam. Ugyanakkor nincs biztos recept, a jövöt senki nem ismeri, bármi lehet. És ne feltétlenül a pénzt nézze, hanem a kalandot, amit a külföld adhat. Mert azt fog adni, akkor is, ha jó lesz, akkor is ha rossz lesz. Ha hazamennék Magyarországra, közel annyit keresnék, mint most Franciaországban, mert a munkaerö kölcsönzö cég levon a fizetésemböl. De nem megyek, és bár ezzel a nyugdijamat kockáztatom, de nem megyek, mert a kaland külföldön van, akkor is, ha rossz. Kaland....ezt fontosnak tartom. Persze azért lényeges, hogy emelett legyen pénz is, mert különben rossz emlék lesz az egész. De ha kaland is van, és mellé pénz is, az már jó.
Nettó vagyon korosztályom USA/Nyugat-EU mediánja fölött (gyakorlatilag önerőből, leszámítva az egyetem alatti minimális szülői segítséget), megtakarítási ráta jelenleg 50% fölött. Szülőknél szintén komoly, még nyugdíj mellett is gyarapodó megtakarítás, így nem valószínű, hogy később az anyagi támogatásomra szorulnának. Gyerek nincs, de nem is szeretnék. Fő gondom a NER, első munkahelyemen dolgoztam egy kormányközeli entitásnál (ekkor Lölő még gázszerelő volt) a hobbimmal kapcsolatos kutatási területemen, ígéretes tehetségként - onnan mehettem volna az integritásom feladásával védhetelten védő "szakértőnek", vagy aprópénzért belülről foltozhattam volna a napi működőképesség határára szétkorrumpált rendszert (később rájöttem, hogy utóbbi talán még az előbbinél is etikátlanabb pálya). Egyikből sem kértem, kiléptem a versenyszférába egy jobb híján távolról hasonlító területre. Sajnos ott is utolért a NER, előző munkahelyemet pár éve felfalta a kisgömböc, váltottam is rögtön, de a mostanit is kóstolgatják már. Egyelőre bármikor találok még 1-2-3 aktív álláshirdetést becsületes cégektől, ahova nem csak a szakmai kritériumoknak felelek meg, de sokéves iparág-specifikus tapasztalatom is van (ami nem feltétel, de hatalmas előny), viszont egyre szűkül a kör. Tartok tőle, hogy néhány év múlva külföld marad csak. Ott pedig kérdéses, hogy szakmai, de akár bármilyen alja irodai munkára van-e esélyem az első években, vagy 40 évesen, német viszonylatban is tisztes középosztálybeli tőkével be kell állnom mosogatni. Zavar még az is, hogy a tíz évvel ezelőtt kiterjedtnek mondható, egyetemről és az eredeti szakterületemről származó szakmai kapcsolataim szinte teljesen leépültek. Pénz-stressz arányt optimalizálva nem célom a vezetői karrier, NER-nek sem adom el a tudásom, cserébe viszont leértékelődtem, mint kontakt. Így ha gond lenne a jelenlegi munkahelyemen (jön a NER), lényegében csak utcáról van esélyem bárhova máshova bekerülni.
Neked jó? Elégedett vagy azzal, amid van? Fenntartható hosszútávon? Biztonságban tudod magad anyagilag? A tudások, rátermettséged alapján el tudnál helyezkedni pár hónapon belül? Vannak megélhetési gondjaid? Kiegyensúlyozottan élsz, türelmesen/tisztelettel/pozitívan tudsz hozzászólni a feleségedhez/szüleidhez/az utcán bárkihez? Nem lehet csak egy fizetésre/pozícióra leegyszerűsíteni a dolgokat. Ennél sokkal komplexebb az egyenlet. Ha ezt nem értik, akkor könyveljenek el lustának. Szerintem jobb a helyzeted az emberek 95%-nál.
Ki kell menni és el kell kezdeni dolgozni. Erre gondoltam. Minden más ennek a függvénye a későbbiekben. Lehet, hogy egyből megtalálod életed munkahelyét egészen nyugdíjas korodig, de az is lehet h. csak ugródeszka lesz az első kinti állásod egy még jobbhoz, aztán még jobbhoz. Mindkét eset neked jó.
Ha egy ház terve a fiókban marad, a ház nem épül fel.
Nekem igen, de szüleim vidéki rokonai-ismerősei szemében elkallódott tehetség vagyok (bérem közben kb. duplája lehet, mint ők a kisvárosi valóságukból gondolják), de jópár éve egyetemi évfolyamtalálkozókra sem járok már. Ha külföldi kitérővel jutottam volna ugyanide, azt egyesen kudarcnak látnák - szerintem. Így meg csak "lusta" vagyok.
"Csak úgy" nem lehet már Angliába menni (kétszavas nyelvtudással mosogatni, mint a 2008 utáni években tömegek tették). Nyelvtudás, végzettségnek megfelelő és/vagy jól fizető konkrét állásajánlat kell az engedélyhez. De német nyelvterülethez képest nem igazán kifizetődő, az elérhető bérekhez képest irreálisan drága a lakhatás (nézegesd a Numbeo-t).
"Miért jöttél haza?" - nem állásinterjúra gondoltam én, hanem rokonokra, szomszédokra, régi osztálytársakra, itthoni új kollgékára stb... Átlagember fejében "kimegy külföldre" = "sok pénzt akar keresni". Melósokra ez jellemzően igaz is, de még diplomásoknál is könnyen magasabb lehet egy osztrák mosogató/szalagmunkás bér, mint itthon a totál pályakezdő szakmai bér. Csakhogy ez utóbbiaknál pár év alatt megfordul. Amíg a diplomás kint beküzdi magát konyháról egy szakmai állásra, az évfolyamtársa itthon már jól kereső szenior vagy akár vezető (ha ilyen ambíciói vannak). Eljön a családalapító kor. Házastárs jellemzően szintén magyar, esetleg kint megismert, szintén keleti blokkból érkezett "migrás" (nőknél esetleg csóróbb helyi pasas). Tőke csak annyi, amennyit kint összeszedtek, de az a később kezdett szakmai pálya miatt már nem feltételnül több, mint itthon tehették volna (tősgyökeres kinti kollégáknak ez jellemzően nem gond, helyben örökölnek lakást a nagyszülőktől, ill. azonos képességekkel jópár évvel fiatalabban kerülnek szenior pozícióba). Mire elég ez a tőke? Kint olyan környéken tudnak csak családi életre alkalmas lakást/házat venni, ahol a körzeti iskolában nem sok német osztálytársa lesz a gyereknek, viszont jó sok török és délszláv (vagy angol vs. indiai, pakisztáni). Nagyszülők meg Magyarországon, így gyerek nélküli programra kimozdulni sem tudnak drága bébiszitter nélkül, miközben egy fizetésből kell kigazdálkodni a jelzáloghitelt. Sokaknál ekkor jön képbe a hazaköltözés. Itt már elég lehet egy nagy házra a kint összegyűjtött tőke, persze tetemes hitellel (idén még állami támogatásokkal)... de kell is a nagy ház, hiszen mit szólnának a rokonok, szomszédok, régi haverok, hogy kiment külföldre, és hazatérve csak egy panellakásra futotta és szürkeegér irodai állást tudott csak elvállalni, miközben az itthon maradt ovis játszótárs Béluska már cégautóban feszítő menedzser, és öltönyben konferenciákon ad elő? Lehet mondani persze, hogy ez nem fontos, magunknak akarjunk megfelelni a külvilág helyett... sokáig magam is ezt vallottam, míg azt nem vettem észre, hogy szinte teljesen leépültek a belső körön kívüli kapcsolataim. Itthoni viszonylatban egészen jól keresek, kevés stresszel és nem NER-es cégnél - de ha kimondom a cégnevet és a munkakört (bérpapírt nyilván nem lobogtatok), szánakozó tekintet a részem, sőt akár ki is mondják, hogy nem értik, miért nem pályázok valami jobbra, pedig tizen-huszon évesen még milyen ígéretes tehetség voltam.
Miért ne lehetne? Az ezzel járó papírmunka bizonyára macerásabb lett mint a brexit előtt volt, de ha talál magának az ember potenciális munkaadót, aki segít neki az ügyintézésben, viszonylag simán megoldható most is.
Amúgy Angliába ma már nem lehet csak úgy menni? Én 2008ban voltam pár hetet egy IT cégnél gyakornokként Staines-ben, London mellett. Nagyon tetszett de haza kellett jönni a család miatt. Sajnos csak angolul beszélek. Ma már nem lehet oda menni ?
"Férfiakra jellemző főleg, és a kisfőnöki kinevezés gyanúsan egybe szokott esni a családalapítással." Hát ez nálam pont így volt. 38 évesen elöször és utoljára voltam kisfőnök, osztályvezető egy IT osztályon. A sok lógós kolléga, fentről a nyomás, a külsös cégek nyalizása hogy ők szerződjenek (meghívtak golfozni stb) rengeteg idegeskedés, az asszony otthon a kisgyerekekkel a lakáshitelt fizetni kell, anyámék betegek stb. Totál kikészültem idegileg minden fizetésnapon ott anyáztam a nullák láttán.. a q. anyátokat csak ezért vagyok itt nektek! jött a lové én meg ültem sokat az orvosnál.. viszont két év alatt kifizettem a lakáshitelt előre és tudtunk venni egy házat is. nem akarok többé fönök lenni. ma már egy ötvenes kiégett múmia vagyok a melóban.
Külföldi tapasztalatok
Ezt a topicot azért hoztam létre, hogy aki szivesen mesélne külföldi élettapasztalatairól, az itt (is) meg tudja tenni. Több topicban is az ilyen téren tapasztaltabbak megosztották tapasztalataikat, de talán jobb lenne itt egybe gyüjteni ezeket, mert ekkor a topicok homogénebbek maradnak.