1920. június 4-én, délelőtt tíz óra: Budapesten és országszerte "megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma (...) írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. (...) A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez, valóban: egy hatalmas, gyönyörű ország, és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ezen a napon, 16 óra 30 perckor, a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírta a magyarságra kényszerített békeszerződést.
(Megjegyzések: A diktátum aláírására az előzetes hírek szerint tíz órakor került volna sor, ezért, amint a fenti híradásból is kiderül, akkorra időzítve tartották az országos gyászmegmozdulásokat. Valójában a délutáni időpont a helyes, de mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan tájékoztató eszközök, mint a rádió és a televízió, a lakosságot már nem lehetett értesíteni a változásról. A két, politikai értelemben jelentéktelen magyar aláíró személye szimbolizálta, hogy Magyarország csak a kényszer hatására írja alá a szerződést, de valójában nem fogadja el azt. Megjegyzendő még, hogy az aláírásra a közhiedelemmel ellentétben nem a Kis-Trianon, hanem a ceremóniához elegendően nagy méretű Nagy-Trianon palotában került sor, amint az a korabeli filmfelvételünkön is látható.)
A megdöbbenés és a tiltakozás nem volt ok nélküli. A történelem soha nem látott még ilyen "békét", amire inkább a "kivégzés és hullarablás" kifejezés lenne a találó.
"100 év múlva itt senkit nem fog már érdekelni Trianon." El tudom képzelni, hogy területileg újra egyesül Nagy-Magyarország, de a neve Nagy-Cigányország lesz vagy magyarul ilyesmit jelentené az ország cigány neve. Nost kb. nyolcszázezer cigány él nálunk és harminc évenként megkétszereződik a számuk. Ez száz év múlva 7 millió cigányt jelent. Ez a száz év a cigányoknál öt nemzedéket jelent, a többieknél pedig három-négy emberöltőt. Fiatal cigány többség áll majd szemben az elöregedett kisebbséggel. A többieknél mélyen kettő alatt van a termékenységi ráta, tehát fogyni fogunk. Hasonlóan el fog cigányosodni Szlovákia és Románia is. Százötven évvel ezelőtt sokan felismerték, mi lesz velünk itt a szláv tengerben, sokan pedig nem. A közös a két táborban az volt, hogy nemigen tett bárki is valamit annak érdekében, hogy elkerüljük Trianont. Orbán száz év múlva is benne lesz a történelemkönyvekben. Hozzá fogják kötni az ország elcigányosodását.
A gyűlölet Magyarországon csak külföldi érdekeket szolgáló propagandistáktól és jól fizetett provokátoroktól telik. Az olyan kitalált hülyeséget és mindet az Orbánra kenni retorikát már mindenki ignorálja, akiknek külföldi érdekeket szolgáló propagandistákkal van dolga!
kellet nekünk az etnikai soksínűség! Minden etnikum belekontárkodna az ország vezetésébe! Mert a magyarok toleránsak, ezzel aztán minden balgaságot nekik kell átvállalni. Ha nem vállalják, hát akkor rájuk lőcsöli valamelyik etnikum a felelősséget!
Aha. 2015-ben négyszázezer(!) illegális migráns úgy vonult át rajtunk, mint kés a vajon. Legtöbbjüknek legfeljebb kése lehetett. Nem volt sem tankjuk, sem páncélozott járművük, sőt még járművük sem. A csak nyomokban létező magyar hadsereg létszámban kisebb volt ugyan, de így is sikerült határvédelemből elégtelenre vizsgázniuk. 1991-ben az egymással baráti délszláv nemzetek kedvvel gyilkolászták egymást, de pajkosan bombázták a barcsi cigánytelepet is. https://index.hu/tudomany/2016/10/26/barcs_bombazas_1991_tortenelem_jugoszlavia/
A kiugrási kísérlet lebonyolítását nem nagyon lehet más jelzővel minősíteni (és az előtte lévő huszonvalahány éves tevékenysége is megérdemli a jelzőt).
Nagyjából biztos, hogy előbb-utóbb szétesett volna, viszont ha nem vesztjük el a háborút, akkor az ország kétharmada megmaradhatott volna. Veszteseknek nincs szavuk.
Ilyet se írtam, annyit írtam, hogy a jobboldal kormányzott, tehát nem a baloldal sara a dolog. (Tisza veszti el a háborút egy erős országgal, aztán Károlyi nyakába varrják, hogy miért nem nyert utána egy végzetesen legyengült országgal, hát azért ehhez már tényleg pofa kell.)
Csatlakoztunk a nyugathoz, mert itt élünk már baromi rég óta és ez a természetes. A kontinensnek is ez a jó. De az már nem jó senkinek, ha a természetre hivatkozva, természetellenes dolgokat csinálunk. Márpedig egy központi államot csinálni egy csettintésre (tudom, hogy az idő érzékelése az egyik legnagyobb problémája az emberiségnek) természetellenes. A vita ezen megy. Az UNIO mindenben nem lehet központi. Szétesne. AZ internacionalizmusnak is vannak határai. Nem lehet család, nyelv, kultúra és összetartozás romboló. Meg tudja tenni az UNIO, hogy autonómiát biztosít a határokon kívüli kissebbségeknek? Nem tudja. Meg sem próbálja. Ehelyett össze akar kotyvasztani mindent, amivel eltörli az alapvető természetes dolgokat. Szembe megy a természet törvényeivel. Nem jó út és igen, ragaszkodni kell az alapok fenntartásához. Ha nem ezt csinálják, akkor egy torzszülött lesz az eredmény. Mint amilyen Trianon is.
és mindehhez kb. onnan jutottunk el, hogy szerinted a higgad, logikus és pártatlan történelemszemlélet olyan minősítésekkel kezdődik mint pl. "Őfőökörsége":)
kész szerencse, hogy az un. "ellenzék" nem gyárt ellenségképeket és ezerrel promotálja az önkritikai reflexió, illetve az intellektuális individualizmus fontosságát:)
Pont ez a lényeg, hogy az elmúlt 30 évben nem vonult be senki, csak rajtunk és a vezetőinken múlott , hogy csatlakozunk-e a nyugathoz, de 2010-ben jött o1g, és elkezdte gyártani az ellenségeket a híveinek, nehogy már sikerüljön az, ami 1000 éve nem sikerült. Furcsa egy rezervátum lehetünk 100 év múlva, körülöttünk mindenki értetlenkedve nézhetnek ránk, hogy ti ki a f@sz ellen harcoltok még mindig? :))
és erre az un. "ellenzék" szeretetkampánnyal válaszol?:) esetleg az egyéni szabadságjogok és az egyéni tulajdonjogok következetes képviseletével pozicionálják magukat?:)
Trianon, 1920. június 4.
1920. június 4-én, délelőtt tíz óra: Budapesten és országszerte "megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma (...) írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. (...) A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez, valóban: egy hatalmas, gyönyörű ország, és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ezen a napon, 16 óra 30 perckor, a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírta a magyarságra kényszerített békeszerződést.
(Megjegyzések: A diktátum aláírására az előzetes hírek szerint tíz órakor került volna sor, ezért, amint a fenti híradásból is kiderül, akkorra időzítve tartották az országos gyászmegmozdulásokat. Valójában a délutáni időpont a helyes, de mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan tájékoztató eszközök, mint a rádió és a televízió, a lakosságot már nem lehetett értesíteni a változásról. A két, politikai értelemben jelentéktelen magyar aláíró személye szimbolizálta, hogy Magyarország csak a kényszer hatására írja alá a szerződést, de valójában nem fogadja el azt. Megjegyzendő még, hogy az aláírásra a közhiedelemmel ellentétben nem a Kis-Trianon, hanem a ceremóniához elegendően nagy méretű Nagy-Trianon palotában került sor, amint az a korabeli filmfelvételünkön is látható.)
A megdöbbenés és a tiltakozás nem volt ok nélküli. A történelem soha nem látott még ilyen "békét", amire inkább a "kivégzés és hullarablás" kifejezés lenne a találó.
link