1920. június 4-én, délelőtt tíz óra: Budapesten és országszerte "megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma (...) írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. (...) A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez, valóban: egy hatalmas, gyönyörű ország, és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ezen a napon, 16 óra 30 perckor, a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírta a magyarságra kényszerített békeszerződést.
(Megjegyzések: A diktátum aláírására az előzetes hírek szerint tíz órakor került volna sor, ezért, amint a fenti híradásból is kiderül, akkorra időzítve tartották az országos gyászmegmozdulásokat. Valójában a délutáni időpont a helyes, de mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan tájékoztató eszközök, mint a rádió és a televízió, a lakosságot már nem lehetett értesíteni a változásról. A két, politikai értelemben jelentéktelen magyar aláíró személye szimbolizálta, hogy Magyarország csak a kényszer hatására írja alá a szerződést, de valójában nem fogadja el azt. Megjegyzendő még, hogy az aláírásra a közhiedelemmel ellentétben nem a Kis-Trianon, hanem a ceremóniához elegendően nagy méretű Nagy-Trianon palotában került sor, amint az a korabeli filmfelvételünkön is látható.)
A megdöbbenés és a tiltakozás nem volt ok nélküli. A történelem soha nem látott még ilyen "békét", amire inkább a "kivégzés és hullarablás" kifejezés lenne a találó.
"Még most is ott tart Mo., hogy a felelős politikai szervezetei, politikusai, lakossága egyszerűen képtelen képtelen egyetérteni és összefogni alapvető nemzeti kérdésekbe"
Szerintem erről nem a lakosság tehet, orbán már vagy húsz éve az ellenfél gyűlöletét veri híveinek a fejébe. Igen, nem az mszp-t és nem az szdszt írtam a gyűlölet politizálás magvalósítójaként.
"Mert ha négy évre nyerni tudunk, és utána, mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának – 20 évre minden eldőlne ebben az országban.” "Múlt csütörtökön a házbizottsági ülésen jelentették be a kormánypártok, hogy a korábban valamennyi részt vevő ellenzéki párttal és képviselővel közösen elfogadott emléknyilatkozatot ők önállóan, határozati javaslatként nyújtják be a trianoni évfordulóra tervezett emlékülésre, és a napirendet úgy módosítják, hogy ennek a javaslatnak csak az előterjesztői expozéja hangozhasson el most csütörtökön, a trianoni emlékülésen, mondta lapunknak Harangozó Tamás, miután a Népszava megírta, nem kapnak szót az ellenzéki képviselők a trianoni szerződés évfordulóján tartott emlékülésen."
Miről tehetnénk? Arról, hogy ide mindig valaki bevonul ideiglenesen? Arról, hogy telekürtölik a világot a bevonulás előtt, hogy Tóth János a Don-kanyarban akar telket magának és ezért érdeke az egész ökörség? Képzeld még napjainkban is elhiszi valaki ezt a hülyeséget. :)
Igen, az Unio egy klassz dolog. Ebben egyet értünk.De ott is holnap reggelre akarnak egy központi kormányt, központi törvényhozást, központi minden szart. Képtelenek lassan haladni és azt működtetni, ami működik, mert természetes. Az iszlamizálást pedig nem is értem. Erről már írtam. EZ már nem is internacionalizmus. Ez a tiszta butaság, vagy pedig, ha tudatos, akkor az európai társadalom szétverése. De tudod mit? Ha Trianon-t nem értik, akkor miért várnám el, hogy ezt értsék?
Ez így történt viszont erről Magyarország is tehet ugyanis a folyamatos belső harcok, széthúzás jellemzik az országot évszázadok óta. Még most is ott tart Mo., hogy a felelős politikai szervezetei, politikusai, lakossága egyszerűen képtelen képtelen egyetérteni és összefogni alapvető nemzeti kérdésekben és rohangálnak külföldre panaszkodni, feljelenteni saját országukat, honfitársaikat. Még Trianon 100. évfordulóján is széthúzás, megosztottság, egyet nem értés jellemzi a társadalmi és politikai csoportokat. Egy ilyen nemzetnek nem is lehet más a sorsa, és bármilyen furcsa a Bibliában is írva vagyon az Újszövetségben, hogy milyen következményekkel jár ez a viselkedés: "Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem állhat tovább fenn." (Márk 3:24). Magyarország ebbe az irányba tart hosszú ideje, és most már abban sem vagyok biztos, hogy a megmaradt 93.000 km2-t meg tudja tartani az elkövetkezendő 100 esztendőben. Sok országban jártam de ilyen széthúzást, gyűlöletet, amit a magyar emberek táplálnak egymás iránt, sehol nem tapasztaltam.
Összenő, ami összetartozik. Ha pedig már összetartozott és szétszedik, akkor újból összenő. Az emberi összetartozás, nyelv, kultúra, történelem alapvető emberi jog. A jó üzletemberek ezt kihasználják és nem szétverik. Ez a mai internacionalizmus, ami szintén szembe megy ezzel, már megbukott. Akárhányszor akarják megcsinálni, mindig belebuknak. Teller Edééknek köszönhetjük, hogy nincs több világháború. Kihasználnának bennünket újra és újra.
Velünk szórakoztak, de mi magyaraok nem tehtünk semmiről. Mohács óta a magyar vezetés nem tehet semmiről. Elmúlt 1000 év legnagyobb esélyét kapta Magyarország a legutóbbi 30 évben, hogy a nyugathoz tartozzunk, de ócska hatalmi érdekek miatt a mai magyar vezetés ezt is elbaltázta, 100 év múla itt senkit nem fog már érdekelni trianon. Köszönjétek a felcsuti pöffetegnek.
Magyarországot feldarabolták az íróasztal mellett, a kissebbségekre hivatkozva hatalmas mennyiségű magar kissebbséget létrehozva a Kárpát-medencében. Óriási hibát követtek el, velünk szórakozott mindenki, esélyünk sem volt semmire.Sem az elején, sem közben, sem a végén. A tartós bajt, miszerint tisztán magyar llakta területeket dobtak oda másoknak viszont megcsinálták. Nyilván ezért él még az egész probléma.
Trianon, 1920. június 4.
1920. június 4-én, délelőtt tíz óra: Budapesten és országszerte "megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma (...) írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. (...) A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez, valóban: egy hatalmas, gyönyörű ország, és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ezen a napon, 16 óra 30 perckor, a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírta a magyarságra kényszerített békeszerződést.
(Megjegyzések: A diktátum aláírására az előzetes hírek szerint tíz órakor került volna sor, ezért, amint a fenti híradásból is kiderül, akkorra időzítve tartották az országos gyászmegmozdulásokat. Valójában a délutáni időpont a helyes, de mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan tájékoztató eszközök, mint a rádió és a televízió, a lakosságot már nem lehetett értesíteni a változásról. A két, politikai értelemben jelentéktelen magyar aláíró személye szimbolizálta, hogy Magyarország csak a kényszer hatására írja alá a szerződést, de valójában nem fogadja el azt. Megjegyzendő még, hogy az aláírásra a közhiedelemmel ellentétben nem a Kis-Trianon, hanem a ceremóniához elegendően nagy méretű Nagy-Trianon palotában került sor, amint az a korabeli filmfelvételünkön is látható.)
A megdöbbenés és a tiltakozás nem volt ok nélküli. A történelem soha nem látott még ilyen "békét", amire inkább a "kivégzés és hullarablás" kifejezés lenne a találó.
link