A bárgyú nyugatiak teret engednek némi szentimentalizmus (csúnya gyarmatosító történelem), némi (vélt) gazdasági racionalitás jegyében a túlnépesedett régiókból az "ígéret földjére" érkezőknek, akik jó részt folytatják a termékenységüket a desztinációs helyeken, szép lassan átvéve az adott területeken élő rasszok közötti domináns szerepet. Az a baj, hogy az EU jeligével ezt elvárják azoktól is, akik nem profitáltak a nyugatiak megbánó szentimentális érzetének alapját képező eseményekhez és azoktól is, akik nem szeretnének más kultúrának, vallásnak (lásd iszlám) túlzott lehetőséget biztosítani a szülőföldjükön és másokhoz alkalmazkodni.
Számomra a megfelelő út a saját népünk észszerű gyarapodásának elősegítése legyen az család-, adópolitika vagy különböző külföldi diktátumoknak való ellenállás.
Nem kívánok bármiről lemondani, bármit feladni a környezetükben a meglévő korlátokat nem ismerő, a dolgokat felélő, sokszor egymással háborúzó, sok esetben törzsi, vallási fanatizmus szintjén megrekedő népek terjedésének oltárán, főleg nem a bárgyúak által diktálva.
Természetesen azok, akik ilyen dolgokat másoktól elvárnak és nagy mellénnyel hirdetnek (lásd filantróp milliárdos), nem a pór nép között élnek, mondjuk egy külvároson egy lakótelepen, nem az ő bőrükön érződnek a súrlódások, az együttélés (vagy menekülés) "örömei", az ember kísérletek eredményei.
NEW OPUS GLOBAL