Ez az oldal még az Opusnál is lejjebb tart - legalább is az elmúlt időszak viszonylatában -, a névtelen, "objektív" szelektív demokrata hazaáruló újságírás eklatáns példája, amikor a hazánkat zsarolók az áldozatok:
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20230116/veszelyben-724-milliard-euro-a-magyar-kormany-ujra-megzsarolhatja-brusszelt-590662
Mi lesz itt még az EU-s választások előtt.
Mondtam én, hogy libenácik, bárhogy is jön a spekuláns mélyhűtött speka gyerek engem regulázni az ilyen kijelentések után, holott sajnos ez az igazság a nagy piaci alapú én racionális mohó kis világukban.
Az egyik meglop, mint részvényes, a másik még nagyobb dimenzióban lehetetleníti el hazájában a normális ember jövőjét a manipulatív álszent játékukkal az imperialisták helyi - jövőbeli - végrehajtójaként.
Na, most hosszú idő után végre adtam munkát a karbantartó köröknek, úgy is nagyon elhalványultak, a júdáspénzért meg kell dolgozniuk és lehet beszólogatni, mert ahogy látom itt az árfolyamon várakozásokon kívül csak az egymás hülyítése megy továbbra is :)

Pontosítanék, most kellett volna venni :)
Nem baj, karácsonyra még megajándékozom egy marginális vétellel - elnézve az időtávokat - valószínűleg a lányomat.
Talán egyszer így majd "zöld hidrogénes" üzleti "úttörő" is lehet belőle, úgy is megfertőztem a "fenntarthatósággal" és hogy valós, a társadalom számára hasznos tudományokat tanuljon, ne a pénzből pénzt kreáljunk "nagytudású" tábort gyarapítsa.

Kérésedre :)
Lehetne ez az út is egy sokak által elfogadott világhatalmi vezetői szerephez mondjuk a fegyverek és a ideológiák társadalomra való ráerőltetése helyett:
https://www.origo.hu/gazdasag/20221021-olcso-energia-evmilliokra-penz.html
Sajnos, ahogy már - bőven a mostani konfliktusokkal ezelőtt is írtam - nagyon kevés már az olyan hír felület, amely ténylegesen objektíven szeretne tájékoztatni és mindenki érdekét szem előtt tartaná, ez a fajta újságírás gyakorlatilag "kiveszett", de nemcsak hazánkban, a politikai, gazdasági érdek "leuralja" ezen felületeket, amelyek hatására a nagy IT technológia cégek még egy lapáttal rátesznek.
Néha olyan badarságokat erőltetnek, mint szent igazság, mint például, amikor a "piaccal" magyarázzák azt, miszerint, ha egy korábbi együttműködő - a felek érdekeit egyaránt szolgáló - állapotból kreálnak egy konfliktussal teli világot és ennek következményeként az árak többszöröződhetnek, miközben a jövedelem, munka- és vagyonmegosztás egyensúlya felbomlik, akár több száz millió ember számára.
Nem lesz sosem úgy együttműködő világ, ha mindenkire univerzálisan ugyanazt szeretnék ráerőltetni főleg ilyen tempóban.
Az Opusra is kitérve, megnéztem a Kall tavalyi beszámolóját, hát egyelőre siralmas a helyzet, egyszerűen nem értem, hogy miképp lehet a saját kibocsátást ennyire alul árazni, míg a megnövekvő ráfordításokat teljes mértékben akceptálni. A konkurens - igaz már rég bejáratott és ÉCS-t nem ilyen mértékben érvényesítő - cég egy kissé leköröz minket.

Találtam egy jó cikket (nem én írtam), amely pont számodra való, aztán ne ijedj meg a tükörtől :)
https://mandiner.hu/cikk/20221019_francesca_rivafinoli_ellenzek_baloldal_fidesz_velemeny
A hozzászólások között is vannak igazán frappánsak (szintén nem én írtam):
'Vasárnap az M6- M60 - on mentem Pécsre. Tudod, azokon az alagutakon keresztül, amik azért készültek, hogy egy olyan osztrák cég szerezzen alagút referenciát, amelyik aztán nem fizette ki az alvállalkozóit. Na, azok az alvállalkozók szoponcok. Azok, akik hittek abban, hogy a munkájukért pénz jár.
Tett itt egy kanyart az uniós pénz és elment. Most pedig fenntartunk alagutakat, amire semmi, de semmi szükség nem volt..."

Nem semmi, segéd nick egy év alvás után felébredt és rögtön beköszönt számomra, nem gondoltam, hogy tényleg ekkora hatással vagyok itt a dolgokra vagy „munkát” és sok fedő nicket generálok.
Köszönöm az arrogáns kioktatást és a diktatórikus szólamokat.
Mondhatnám viccesen, hogy nehéz megfejtenem, hogy most akkor a világot kozmikus, geológiai, politikai, gazdaság, ideológia vagy egyéb kontextusban kellene értelmeznem, de a reakciódból ítélve valószínűleg pólusból is csak egyet vehetnék figyelembe.
Minden esetre néha lehet találni gyöngyszemeket értelmes csatornákon, így „botlottam” bele a múlt hétvége egyik legjobb élményébe, szóval javaslom megtekinti az alábbi filmet, hogy átérezze az ember, hogy milyen nagy is a világ, milyen felületesen értékeltek a dolgok a nagy távolságokból.
Még megtekinthető a film és még Hollywood sem kellett hozzá:
https://mediaklikk.hu/filmajanlo/cikk/csoda-elerheto-oktober-21-ig

Az hozzászólásod végére reflektálva, az illető véleményével egyezik sok helyen az enyém:
https://mandiner.hu/cikk/20221012_schiffer_andras_interju

Amennyiben ezt nekem címezted, akkor kurvára félrement, de ha ez tényleg megnyugtat, akkor nyugodtan, ellenben akkor ezek szerint jól ismerheted ezek a mechanizmusokat, engem speciel nem érintettek.

Olyan sokat láttalak itt (ja lehet, hogy más névvel), hogy mindjárt megértelek.
Vicces, hogy pont egy ilyen személy hoz fel dolgokat a fórum szétcseszése kapcsán, nem is tudom, hogy rajtam kívül foglalkoztál-e bármivel is itt.
Valószínűleg nem vagy képes megérteni a leírtakat vagy fáj, amit leírtam.
Őszintén nem is érdekel, és az sem, hogy az egészből max. a terjedelem, ami kapcsán valamit is hozsonázol.

Napi 11-12 órám megy el a kötelező körökkel (utazás, munka) + otthoni kötelezettség, a többit pedig így elcseszem, de nagy örömötökre ígérem, hogy most már visszafogom magam, mert ezt tényleg nem ér meg ennyit :)

Az Opus a mi (azaz pár ezer ember) problémánk, nem az egész társadalomé, sőt szerintem az ott foglalkoztatottak létszáma, elégedettsége (jelentősen nagyobb szám lehet, mint a kisrészvényeseké), a stratégiai területekből minél nagyobb falat nemzeti kézbe való összegyűjtése, lehet, hogy nagyobb üdvösség a tulajdonosok számára, mint az általában jobb módú pénzből pénzt csinálni kívánók lelki üdvössége, pillanatnyi anyagi helyzete, akik közül eleve sokan köpködték a fejüket és nagyon kevesen lehettek azok, akik tényleg hosszú távra, egy fajta szimpatikus ügyként („nemzeti holding”) fektettek be.
Szerintem úgy vannak vele, ahogy azt már az évek során számtalanszor kifejtettem, hogy többet ér a csend a téma körül számukra (kb. ezzel lehet érdemben támadni a politikai elitünket), a folyamatos lassú vagyon gyarapodás, mint hogy pár ezren hőbörögnek amiatt, hogy a pénzüket tartós időszakra kellett kölcsönözniük, akár a folyamat elején még meg is finanszírozva a projekt egy jelentős részét. Szóval ezekkel az elégedetlenekkel úgy lehetnek, végre ne spekuláljanak, hanem vegyék ezt (jelen pillanatban) kényszer befektetésnek, várjanak nyugodtan hosszú éveket, akár évtizedes távlatban is az eredményre, egyfajta reguláció is lehet, ez nem gyorsvasút, hogy hirtelen tömegek járjanak jól még egy ilyen sztorival kívülről is.
Nem mondom, hogy ez igazságos, elég nagy kárvallottja vagyok személyesen az ügynek is, de elfogadom, hogy rosszul mértem fel a helyzetet és azt is, hogy főként ilyen időszakban nem arról kell szólnia a sztorinak, hogy mekkora nyereséget szakítanak gazdálkodókon keresztül a politikai körök.
Nehéz a szitu, mert egyrészt nem érdekeltek a részvények eladásában (az irányítás átadásában - mondjuk ezt a folyamat elején is lehetett tudni), mert sérülne az eredeti stratégia (nemzeti tőkecsoportosulás), másrészt nem túl szerencsés ennyire egyértelműen politikai vezetőhöz tartozó tulajdonost látványosan gyarapodni látni (talán ezt még alul is becsülték pár évvel ezelőtt), még ha szerintem Mészáros személye nem másról szólt, hogy egyszerűen a „főnök” (lásd Simicska) már nem bízott meg senkiben. Én továbbra sem hiszek abban, hogy ez nem másról szól, mint a családi anyagi jólétről a „főnök” kapcsán, ahhoz nem kellene ilyen látványosan dolgokat megvalósítani, hogy az egzisztencia biztosított legyen.
Szerintem egyszerűen hisz ebben a „feltőkésítésben” és annak nemzeti szükségességében, de például én nem is cserélnék életet vele, mert amit beletesz ebbe az egészbe, amellett túl sok idő, energia és nyugalom nem jár az embernek, élvezni sem tudná az egész vagyont, ha csak arról szólna az egész. 
Számtalanszor leírtam, engem a spekuláció, amit itt a többség a tőzsdétől elvár, nem igazán érdekel és nem is tartom erkölcsös jövedelemszerzésnek, bár megjegyzem, hogy ez a hozzáállásom a mai világban lassan kész anyagi harakiri. Ki a franc gondolta, hogy a Covidból felállva lesz még egy súlyosabb elhúzódó probléma, főleg a térségünket illetően. „Vicces”, de ha a pandémiából fellélegző időszakban eladtam volna fél éve a befektetésemet és most újra vásároltam volna, gyakorlatilag az addig összeszedett mínusz elkezdhettem volna letornázni, ha már nem megyünk jelentősen lejjebb.
Persze, a „betegség” nem múlik, mert például a mai nap ismét vásároltam részvényeket és továbbra is hiszek benne stratégialiag, főleg ilyen árazások mellett. Egyszerűen eldöntöttem, hogy bizonyos időközönként, főleg amíg egyre alacsonyabb az árazás, veszek mindig részvényt olyan mértékben, ami mellett azért még tudok konzervatív módon is megtakarítani.
Hülyeség, biztos, de már leszarom, mert ha midig abban „reménykedik” az ember, hogy csak szarabb lesz minden vagy vége egy nagy háborúval a világunknak, akkor már úgy is megette a fene az egészet.   Nem tartom felelősnek az Opust a Covidért, sem a háborúért, még ha nemcsak emiatt is történt az eddigi lejt menet. Abban már mondjuk felelősnek tartom őket, hogy mit kommunikáltak, a spekulációs köröket időben nem hűtötték és hogy a rövid és középtávú gazdasági eredmények nem élveznek semmilyen prioritást, más növekedésre fókuszálnak csak.
Ami az országot illeti, az, hogy törpeként (országra értve) megpróbáljuk megőrizni az identitánsunkat, s ezáltal sokkal sebezhetőbbek vagyunk a hatalmat építők, föderális rendszerben gondolkozók időszakában, az valahol sajnos „törvényszerű” és ezt a külső felek ki is használják.
Az árfolyam esetében nehéz megítélni, hogy mennyire külső hatás és esetleg milyen mértékben a kormány árfolyampolitikája, de az biztos, hogy számos hatást (pld-ul: elegendő energiához jutunk-e és milyen áron), geopolitikai helyzetet figyelembe kell venni és az bőven túl van az itteni hatáskörön, illetve jelen pillanatban a térségben regnáló érdek hatalmakkal nem állunk sok dolog kapcsán közön nevezőn.
A Covid előtt nagyon szépen leépítették a GDP arányában a külső eladósodottságot, nagyon jó pályára állt az államháztartás miközben folyamatosan csökkentettek adókat és növeltek támogatásokat, de ez az egymást követő két gyomros már igen csak sok(k)nak ígérkezik egy ilyen utat járó „törpe” esetében.   Nekem személy szerint – még ha hülyeségnek is gondolja az anyagi jólétet minél előrébb soroló ember – ez a függetlenség megéri azt, hogy ténylegesen szabadabb legyen az életem hátralévő része.
 Lehet demagógiának nevezni vagy kormány propagandának a hatalom érdekében, de én nem szeretnék multikultit, folyamatos alkalmazkodást új dolgokhoz, rosszabb esetben rizikósabb életteret, számomra utópisztikus változást az életemben, amelyre birodalmak (országokon átnyúló cégcsoportok orientációval) köteleznek, mert azt táplálják az emberbe, hogy ez anyagilag megéri és aki ezt indikálja szent és sérthetetlen, mint valami erkölcsi nirvána, miközben tudjuk, hogy ugyanúgy lekötelezett, korrupt és haszonleső az a rendszer az álszent politikusaiktól kezdve a nagy hatalmi, tulajdonosi körükig bezárólag.  
Minap olvastam valami nagy megmondótól, hogy kritikus gyermekekre van szükség.
Szerintem ezt már úgy túltolta a társadalom, hogy semmi másról nem szól az egész, mint a folyamatos kritikáról, kötekedésről, polarizálásról, miközben érdemi, megvalósítható dolgok helyett max. betarthatatlan utópiákat vázolnak fel tervként.
Egy példa, mert én nagyon elfogult vagyok a megújulók kapcsán, már több évtizede is foglalkoztam a témával. Minap a németeknél egy vegyipari szervezet vezetője nyilatkozta, hogy azon energia kielégítésére csak megújulókból, amire a németeknek szüksége lenne, naponta 10 db szélkereket(erőművet) kellene építeniük 8 éven keresztül. Két db ilyen erőműhöz egy Eiffel-toronyban lévő materiát kellene felhasználniuk.
Egy másik példa pedig a pedagógus feleségem kapcsán merült fel a mai nap. Az egyik szülő, aki nem kifejezetten a gyermek érdekét szem előtt tartva menedzseli az életüket, olyan módon foglalkozik a gyermekkel, hogy annak devianciája már az osztály órai munkájára kihatással van. A feleségem pár dolgot próbált változtatni, például a gyereket előre ültetni – azt monda, hogy ezzel nyert is legalább öt főt, akik már aktívan érdeklődőn vesznek részt az órán -, de a gyermek folyamatosan magatartásbeli problémákkal küzd és néha olyan cselekedetekre ragadtatja magát, amely mellett már mondjuk megrovás nélkül nem lehet elmenni. Az egyik ilyen esemény után, most azt írta a padra (kollégájától tudta meg), hogy megöli a feleségemet. Sajnos manapság annyira önző, egoista módon fogják fel sokan az életüket (szerintem évtizedekkel ezelőtt sokkal jobban álltunk ilyen szempontból) és adják át ennek hatását a gyermekükre, hogy az már kezd nagyon egy határt átlépni, ezért is van tele a tö…öm ebben a nincs szabadság hisztériában, mert itt már mindenkinek lassan mindenhez joga van, de kötelezettsége annál kevesebb. 
Szóval itt senki sem őszinte és mindenki csak a szép oldalát akarja megmutatni, senkit sem érdekel egy teljes rendszer, mechanizmus, annak valós működése, a múltból eredő folyamatok, azok hatása, itt érdek-érdek hátán van, de valószínűleg az ember alkotta világ mindig is ilyen lesz, mert eddig a szintig vagyunk kódolva.
Na jó, sokak örömére befejezem a hétre, mert lassan annyit energiát ölök ebbe a szónokolásba, hogy ha ezt másra fordítanám, talán még maradna is valami életem, persze még vár rám két munkanap a héten :)

Bocsánat, hosszú lesz, de megpróbálom összefoglalni a dolgokat, persze, ami most épp eszembe jutott a témáról, hogy teljes oldaláról megvilágosítsam azt a problémakört, amiről annyit értekeztem már.
Amúgy teljesen más oldalról közelíted meg a dolgot vagy nem érted, esetleg nem szeretnéd akceptálni az általam mondottakat, ami a gyakorlatról szól.
Amikor vállalkozásról beszélsz, Te feltételezem (remélem) azt veszed alapul, hogy a szinte az összes, ami hazánkban működik jelentős beruházással, valós és nagy anyagi ráfordítással, a vállalkozás célját szolgáló tárgyi eszközökkel működő, ebből adódóan főként ipari, szolgáltató jellegű, akár jelentős materiális értéket képező, önálló szervezeti struktúrával és saját magának organizált feladatokkal működő független vállalkozásról van szó.
A reakciódból ítélve feltételezem és remélem, Te abból indulsz ki, hogy a leszámlázott termék, szolgáltatással szemben számos, a vállalkozás érdekében felmerült valós ráfordítás, beruházás áll szemben és ezért fizet arányában kevesebb adót, közterhet egy adott vállalkozás a leszámlázott összeg arányában, mint mondjuk egy alkalmazott és az Őt foglalkoztató a munkabére kapcsán.
Ez így van sok esetben, de a ma a jogilag, adózási szempontból vállalkozónak tekintett jogi személyek, szervezetek szűkebb, kisebb részére vonatkoznak a fenti megállapítások, amennyiben a vállalkozások számát tekintjük kiinduló alapnak.
Hazánkban közel 5 millió aktívra közel 2 millió vállalkozás jut, miközben az 5 millió aktívba bele kell számolnod a nagy termelőknél, szolgáltatóknál, kereskedőknél és a közszférában, közszolgáltatásokban tevékenykedő dolgozókat, legyen az Audi, az Opus, a Lidl vagy a Szent Imre Kórház, a sarkon lévő oktatási intézmény.
Úgy gondolom, hogy ez egy picit sem reális arány. Te elhiszed, hogy egy ilyen kis munkaerőpiacú országban a tőkekoncentráció és az országokat átívelő multik, hálózatok, nagy foglalkoztatók, jelentős létszámú közféra „idejében” ennyi önálló identitású valós önálló vállalkozás létezik, mint amit itt volt/van nálunk?
Szerintem nagyon jól tudod, hogy a második bekezdésemben elmondottak a szellemi vállalkozók többségénél például nem áll fenn, szinte marginális ezeknél a („papíron”) vállalkozóknál a vállalkozás érdekében felmerült valós működési kiadás, beruházás a személyes hozzáadott (munkaerő) értékén kívül, legalább is a kiszámlázott értékeket alapul véve. Aztán ott vannak a hasonló ráfordítási háttérrel működő szolgáltató szektorbeliek is.
Akiről például beszéltem az előző hozzászólásomban – amely hozzászólásom kapcsán megint kifakadtál, hogy vállalkozás ellenes vagyok - egy (nem saját) irodában, majd később home-office-ban egy számítógépen, meg amúgy az otthoni fogyasztási szokások és szokásos életviteli dolgok miatt amúgy is rendelkezésre álló kubatúrában végzi a tevékenységét.
Alkalmazott lenne, de mégsem az és ez nagyon nem egyedi jelenség. Ezen kívül – főleg a korábbi évtizedekben (jelentős munkára rakodó adóterhek miatt) – meghonosodott az a gyakorlat, hogy nem alkalmazták ezen embereket, hanem úm. „beszámláztatták”.
Ezen gyakorlat semmi másról nem szól, mint a közterhek vagy kötöttségek (munkatörvény) kikerülése, amelyben sokszor mind a két fél megtalálja a számítását, az alkalmazotti viszony kikerülésével jelentősen torzítva a jövedelemmel arányos közteherviselést, tekintettel az adóalapok „eltüntetésére” vagy az alkalmazottakhoz képest indokolatlanul alacsony adóterhelésre (lásd: KATA).
Ez nagyon torz, mert azért milliós számban dolgoznak, dolgoztak egy ilyen országban emberek, akik nem tudnak vagy akarnak így „operálni”, hanem a munkáltatónak a személyi erőforrásaiknak a rendelkezésre bocsátásával brutál mértékben járulnak hozzá a közteherviseléshez például egy volt KATA-shoz mérten. Ezen emberek sokat tanultak, képzeték magukat, családot tartanak fenn, szóval megvoltak a munkaképességükhöz a bemeneti ráfordításuk, áldozatok ugyanúgy, mint egy „szellemi vállalkozónak”.
Miképp is lehet fenntartani így akár a legszükségesebb közszolgáltatásokat, amelyet szinte mindenki igénybe vesz a helyzetétől függően, maximum a mérték a különbség.
Miért kellene két ugyanolyan hozzáadott értéket biztosító ember estében az egyiknek megfinanszíroznia a másik közszogáltatásait, amellyel a finanszírozó rosszabb anyagi, vagyoni helyzetbe kerül, amely évtizedek alatt több tízmilliós hátrányt jelenthet az egyik félnek a másikhoz képest?
Számos „iroda kukac” (vállalkozások mögé bújva) – főként a kezdetekben - a személyes használatra és kényelemre tartott gépjárművét 5 év alatt „leírta” (ÉCS), a további üzemeltetési költségek egy részét adóalap csökkentőként elszámolta, pedig azon járműnek kb. semmilyen való szükségessége nem volt a vállalkozás kapcsán, mert az, hogy kényelmesebben ment be az irodába az illető, az például nem indok, de mégis így működhetett sokáig a rendszer, amíg el nem kezdték legalább egy kicsit különböző adó eszközökkel szorítani az ollót.
Egy ilyen járművet egy alkalmazott melós az alkalmazására fordított költségekből 2-3-szoros „áldozattal” vehetett meg, mert mondjuk az alkalmazó, foglalkoztató által az alkalmazott bérére ráfordított 100 egységből kb. 30-35 egység jutott el a melósig nettó formájában, aki ebből a nettóból tudta megvenni, majd később ilyen arányban (adóztatott nettóból) továbbüzemeltetni a saját gépjárművét.
A 2000-es években a bruttó béren felül 30-40 % TB járulékot fizettek a foglalkoztatók, míg a bruttó bérből további 35-50 %-ot vontak el, így előfordult, hogy 140 egységből 50-60 egységnyi pénz jutott el az alkalmazotthoz, míg ugyanolyan területen gyakorlatban alkalmazottként dolgozó, de vállalkozások mögé bújt emberek addig sikáltak az adóalapokat, amíg akár a duplája maradt a zsebükben.
Szerencsére a jelenlegi kormány ezt a mechanizmust, ollót jelentősen lecsökkentette folyamatában, mivel például a bruttó béren felüli 30-40 % közteherből mára 13 %-ra csökkent és az szja is mondjuk egy 18/36-os aránypárból lejött 15 %-ra, illetve bizonyos esetekben szinte 0 környékére mehet, valamint még bruttó béren belüli járulék egy része is megmaradhat a melós zsebében.
Visszatérve a közel múltra, egy futár estében is szerinted arányos ez a felállás, hogy gyakorlatilag 8 elemivel végezhető munka esetén, ha az egy KATA-s jogviszony mögé van bújtatva a futár, akkor a másik – mondjuk a Richternél vagy az Aldinál, esetleg a közoktatásban – dolgozó emberhez képest - aki akár tanult 12-16 évet – az egyik mondjuk 500 ezer körüli bevételre 10 % közterhet visel, míg a másik - még ha jelentősen is csökkentek a terhek – mondjuk a munkáltató által ráköltött 500 ezerből (szuper bruttó, azaz bruttó 442 ezer + szochó = 500 ezer) adókedvezménytől függően 25-40 % közterhet visel?
Jó, persze valamivel kevesebb szolgáltatás jár érte (sőt a legjelentősebb - nyugdíj - nagyon rizikós), de az arányok akkor sem kóserek és a többet viselőt nem kérdezik.
Ma, ha például egy társadalmi reprodukciót veszünk alapnak, azaz egy házaspárnak két gyermeke születik (ezáltal mondjuk nem halunk ki J), akkor például gyermekenként (úgy átlagban 12 – 20 évig) a felügyelet, oktatás személyi ráfordításának a költsége (25-30 fős gyermek/fiatal csoportot figyelembe véve – rájuk 1, illetve az első években 2 felügyelőt/pedagógust számolva), havi 20-25 ezer forint ráfordítás és ez csak a legszűkebb személyi jellegű ráfordítás (alacsony bérekkel), nincs benni még semmi infrastruktúra, szervezés, műszaki oldal.
Már a 2000-es években is 6-8.000,-Ft volt kalkulálva egy szimpla orvos-beteg találkozóra, nem komoly diagnosztikára és nem fekvőbeteg ellátásra, amely ennek a többszöröse lehet akár naponként, sőt beavatkozásonként horribilis összegek is szóba jöhetnek, nem beszélve a globális egészségügyi maffiának fizetett extra árakért (pld-ul: gyógyszer támogatások).
Ez csak a csúcsa a feltétlenül szükséges kiadásoknak, állandó infrastruktúrát (úthálózat, közmű, rendészet, igazgatás, stb.) nehéz lenne fajlagosan vetíteni.  
Szóval a valamit valamiért elv alapján, nem beszélve a szolidaritásról, elég durva viszonyok vannak a társadalmon belül a közteherviselést illetően. Nekem nincs bajom a valós vállalkozásokkal, sem a „bujtatottakkal”, ha azok kitermelik, befizetik a tulajdonosaik után a családjukra jutó valós közterheket (mondjuk több milliós jövedelemből – nem bevételből - legalább átlagbérnek megfelelő közteher), de az én életemben számos példát láttam, ami ettől igen messze volt és mégis nagyon álszent szövegeket az illetők részéről.
Nem hiszek az emberi gyarlóság és mohóság miatt a szolidaritásban, de azt mondjuk elvárnám, hogy legalább a „közös költségeiket” fedezzék a résztvevők.
Az elmúlt évtizedben, ahogy fenti példákban is bemutattam, nagyon jelentős adóteher csökkentés történt szinte minden szférában, ezért is lenne reális a fenti elvárás. Persze tudom, adó csökkentés ide vagy oda, hogy ezekre jön a panel szöveg, hogy a lopósokat nem tartják el, de azért azt már ne magyarázzák el, hogy sok minden szolgáltatás, beruházásból eredő javak, amit igénybe veszünk, annak nincs ára. Egy havi 50 ezres bohóckodás egymillió körüli bevételnél, ami sokszor szinte tiszta jövedelem, mert nincs a személyi ráfordításon kívül további komoly ráfordítás, az nagyon nem fair üzlet a társadalom szempontjából, főleg, mások (milliók) meg nem így viselik a terheket.

Akkor nyeljél le pár tampont, az lehet sokat segít és még a nemi faktor is belül marad.

Tudom mennyi ilyen álszenthez van, volt dolgom, főleg a munkahelyeken.
Sokszor a rendszerből hihetetlenül jól laknak vagy nagy kedvezményeket realizálhatnak azon keresztül, legyen az adópolitika vagy más terület, de mégis bőszen szidják a rendszert.
Mondjuk sokuknak nem volt baja régen sem, mert amikor a munkáltatóm által rám költött ráfordítások 65-70 %-át elvitte az uralkodó rendszer adók és közterhek formájában, akkor az illetőek finoman szólva adót optimalizálták vagy ÓNer-ként vitték haza a betevőt.
Múltkor az egyik csóka (szabadidős faktor) hirtelen nagy Pál-fordulást mutatott be, mivel véget ért a KATA bulija. Addig természetes volt neki, hogy a maximál értékhatár környékén számlázott (egy milka/hó) és ezért kemény 50-et kért tőle a központi apanázs, szent is volt a politikai elit, sőt még mindenféle családi kedvezményt is összetarhált (kertes házba is költözött az agglomerációba).
Aztán jött a váltás és hirtelen "átállt" az O1G táborba, miközben fele annyi tanulással és szerintem munkában is sokkal kevesebb kötelezettségvállalással bőven többet tudott hozzám képest összegereblyézni, más is az élettere. Képzeld el mi lett volna, ha még Opus részvényeket is vesz pár éve.
Persze a KATA után most éppen már számla vásárlás került részéről előtérbe a becsületes könyvelőjének javaslatára.

Van, lassan négy éve kezdtem meg a szenvedést, sajnos az elején elég gyors ütemben :)

A hazaáruló imperialista lelkednek tudom, hogy ez felelne meg, sőt már a haza szó is gondolom előbb-utóbb ósdi lesz, valószínűleg nem kellene ezzel irritálnom a krétakörödet.
Amúgy teljesen felesleges új regeket generálnod ehhez az üzengetéshez.

Arról már ne is beszéljek, hogy ilyen logikával, több "utad" lehet.
Egy, hogy szélkakas vagy, azaz állításod szerint mondjuk 8 + x év lopás után a rendszer részese szerettél volna lenni, majd ez nem sikerült és most a legkisebb porszemnek neki ugrassz, csak hát célt tévesztesz a személyemmel, mert szerintem az ideg írogatók többségénél sokkal szerényebb (mondhatnám egyre rosszabb) a jövedelmi, vagyoni lehetőségem és az is totál leadózott jövedelemből állt elő, még a munkavállalókat megrabló időszakban is.
A másik, hogy nincs részvényed, csak agitálni jössz ide, mint valami részvétet nyilvánító hergelő.
Aztán lehetsz hulla rabló is, aki valamiért megvilágosodott, hogy eljött az ideje a tőzsdézésnek (friss regisztrációt alapul véve) és amikor minden olcsó, akkor szépen bevásárol és osztja az észt a kárvallottaknak a becsületről, erkölcsről, ami érdekes módon mindig csak másnál van számon kérve.  
Őszintén, egyszer bűnhődnöd kell majd, de nem hiszem, hogy egy politikai rendszer előtt, főleg, ha sikerrel jár az egoizmusra épülő irányzat, de remélem majd a mindenható megfelelő helyre oszt be az álszentségeddel.

Még hány néven, regisztráción szólítotok/szólítasz meg, ennyire nagy hatással vagyok.
Érzem, hogy jó páran brókerek lehettek, illetve az oldal libsi töltetű munkatársai, bértolnokok a háttérből, akiknek az erkölcs, ahogy írtam a saját érdekeik, pénztárcáig tart.
Ott van az e-mail címem, amivel regisztráltam erre a fórumra, még a monomgramom is benne van a nick nevemben, nagyon jól tudjátok hogy mezei egér vagyok, simán leiformálható az egész és valószínűleg ez fáj nektek, hogy még nem is egy politikailag (max. ezen részvény tekintetében) érdekelt személy mondja ezeket.
Mondtam én, hogy nem az Opus lesz a fő problémám, az max. anyagi, hanem az álszent zsigerileg önmagukat imádó ember típus általánossá válása, akik osztják az észt az erkölcsről.
Regeljetek még páran megmondók.
Lop, lopott itt szinte mindenki, max. a dimenzió és a helyzet a különbség, állítom, hogy a többségetek, ha elég sokat élt, több közteher fizetési kötelezettséget sikált el egyenként, mint amit én itt részvénybe fektettem. 
A rendszeren való élősködés is elég sok rétű, aztán fáj, ha valaki tükröt tart ugyebár.
A politikai mentoraitok pedig a világ legenyvesebb kezű diktátorai, birodalom építői, hozzájuk képest a  magyar jelenlegi mostani politikai elit  egy marginális tényező és legalább még az ország is kevésbé rosszul jön ki belőle.
Leszarom, hogy még hányan büfögtök ide a hirtelen semmiből érkezve (érdekes módon), én el tudok számolni magammal, nekem nincs mit takargatni.

Ő felsége, köszönöm, hogy megnyilvánulásával megerősítette az általam elmondottakat.
A nap további részében jó spekulálást kívánok az erkölcsi értékteremtés magaslataiban, és tessék továbbra is nagyon szeretni magát, szüksége lesz rá, hogy Ön is kellő megerősítést kapjon.

Nehéz megítélni, hogy mi fog egyáltalán az Opus kapcsán realizálódni, mert a Mészáros-csoport bőven rendelkezik érdekeltségekkel az Opuson kívül.
Véleményem szerint, mivel a Tigáz infrastruktúrája és ott szerzett tapasztalat is jól jöhet, én személy szerint a hidrogén alapú energiatárolást próbálnám meg megújulókkal megtámogatni, ugyanis ez is segítheti az ország energetikai függőségének csökkentését és még elég innovatív terület is, hogy azt utána az itt szerzett tapasztalatokkal akár más térségekben is kivitelezni lehessen.
Persze, ha Lockheed Martin végre nem az emberiség pusztítását célzó eszközökben koncentrálja az erőforrásait, hanem előhúz egy működő fúziós erőmű prototípust, akkor indulhat az újratervezés.
Mondjuk nehéz megmondani, hogy az energiahiányból átcsapva a korlátlan energiába, milyen folyamatokat indítana el a társadalmat illetően.
Ez esetben viszont ott a Titász, amely a villamos energia szállítása kapcsán rendelkezik már kellő tapasztalattal, így akkor a számára lehet adott a következő gazdasági feladat. 

Először is javaslom, hogy ha már kötekedés, ellentmondás a cél, akkor néha érveljetek is valamit kifejthető módon, mondjatok racionális dolgokat, ellenvetéseket, amiket felvetettem, győzzetek meg, hogy az általam felhozott negatívumokkal szemben sokkal több és biztosabb a pozitív üzenete annak, amivel nem értek esetleg egyet.
Itt ez nagyon ritkán látom, meg úgy általában ebben a véleménykörben, csak a szokásos panel szövegeket kapja fölényeskedő mindenható attitűddel az ember, ha nem hódol be a nyugati dominanciának.
Egy kormány propaganda is attól lehet sikeres, ha van, akit megszólítanak vele, mert azon irány felé tendálódik, függetlenül attól, hogy az adott párt komolyan gondol-e dolgokat, az úgy is kiderül majd hosszú évek távlatában.
Természetesen, az én esetemben sincs olyan politikai program, amely mindenben megegyezik a véleményemmel, csak vannak olyanok, amelyek több a találkozási pont.
Másrészt a agyonajnározott liberalizmusba nem tudom miképp fér az bele, hogy el kívánjátok nyomni, szinte megsemmisíteni azokat, akik nem ugyanúgy vélekednek dolgokról, legyen az gender-elmélet, migráció, gazdaság politika, külügy, vallás, stb.
Megjegyzem, távolról nagyon érdekes beszólogatni az embernek és minősíteni az életét, de én ha bármit is elcseszek anyagi szempontból is, bárki előtt tisztességgel el tudok számolni az életemmel és a tetteimmel, remélem ezt sok mindenki elmondhatja magáról.
Vannak emberek, akikek a döntéseiben, életvitelében többet jelent az általa képviselt elvek és a bármi áron való mohóság és hedonista faktoron túl is el tudja képzelni az életét, de ettől miért kellene még rosszul éreznem magam, mert nem helyeselek valakinek az attitűdje szerint vagy ezzel a szegényebb utat járom, nem igazán értem.
Tudod, jelen esetben ("nyugat témakör") nehéz olyan országbban bármilyen föderalista, imperialista nyomulást jó szemmel nézni, amelynek ezer éves távlatban általában a túlélés, küzdelem, a fennmaradás a sorsa a különböző hatalmak gyűrűjében. Vannak szerencsére még sokan, akiknek vannak értékeik és azt nemcsak a bankszámlájukban és a vagyontárgyaikban mérik.