Az egyik ismerősöm mondta, betegre dolgozta magát azért, hogy megengedhesse magának a kiemelt gyógykezelést. Mikor már elég jól élt, szélütést kapott és most vagyonokat költ a csodadoktorokra. Mindent megtesz, hogy úgy élhessen, mint 20 évvel ezelőtt, egészségesen és szegényen.
Valaki összefoglalná, mi ez az "életem végére lenullázom magam" dolog? Honnan tudja az illető, meddig fog élni? 80 éves koráig? Vagy 105 évig? Nem mindegy.
Valakinél az a segítség, hogy "nem kapatom el, dolgozzon meg érte, becsülje meg a pénzt, kemény lecke de szükséges, nekem se pottyant az ölembe semmi". Aztán mikor ez a szülő öreg lesz (~nyugdíj) és látja hogy a gyereke próbál boldogulni, akkor... 1. Talán tud is, csak épp mondjuk Angliában. Vagy az USA-ban. A menyével nem tud egy szót se váltani, mert esetleg 'külföldi', az unokáját meg évente 1x egyébként meg max skypeon látja. De legalább jól felnevelte a gyerekét, megtanította arra, hogy dolgozzon keményen. 2. Lett is munkája, nagyjából összerakta magát, de valamiért unoka nincs. Mert bár lett a családozáshoz megfelelő lakás/ház és van feleség is, dolgoznak is mindketten de... 35 felette elkezdtek lombikozni aztán nem megy úgy a dolog ahogy kéne. De legalább becsületes és a maga szintjén jól boldoguló gyereket nevelt. Segíteni könnyű. Jól segíteni már nem annyira.
Nem is lázadó kamaszkorában kell kiosztani a gyerkőcnek az "örökséget", hanem amikor már viszonylag - önmagához képest - értett rá, valamiféle életkezdési támogatás gyanánt. Ez nyilván nem korfüggő, mindenkinél más, és olyan is van, akinél soha sem jön el, de az 50 évesen is el fogja herdálni az örökséget. Én manapság, nálunk olyan 25-30 közé lőném be. Amúgy ez az egész szerintem inkább egy ötlet, egy lehetőség, hogy más, minden résztvevő számára jobb és hasznosabb lehetőség is van a vagyon átruházására, mint várni az öregek halálát. A szülők hatékonyabban segíthetnek így - többnyire ez is a céljuk - a gyerkőcök meg akkor kapnák a támogatást, amikor a legnagyobb szükségük van rá, nem 50+osan.
Apám is mindig azt mondta, hogy a fiatalokat kell segíteni, nem jó rendszer a ranglétra, mert mire megmásszák, már nincs is rá szükségük. Persze nekiállhatnak a gyerekeiket segíteni, de az már csak könyöradomány. Van aki erre hajlandó, van aki nem. Egy másik szemszögből meg elég rizikós nagy vagyont bízni a fiatalra, mert azt meg lehet nem becsülné. Könnyen jött, könnyen megy. Először is jó lenne kitapasztalni, mit tud a fiatal, milyen a hozzáállása. A környezetemben elég rosszak a tapasztalatok, nagyon kevés fiatal tudta sikerre járatni az örökségét. A legutóbbi ilyen volt, mikor a gazda váratlanul meghalt, a fia amit megörökölte a földeket, már tovább is adott rajtuk. Még a kertjüket is eladta. Ezt tette annak ellenére, hogy apja mindig munkára nevelte, meg a föld szeretetére. Lehet éppen ezért szabadult meg ezektől, mert teli volt vele a hócipője, csak kényszerből csinálta "jókedvűen".
Én ezt a "60%-os nyugdíjat", csak mint kiegészítőt tervezem be majd ha elérem az akkor aktuális korhatárt! 43 vagyok, eleve úgy számolok, hogy a hozamokból egy vidéki viszonylatban jó fizetést ki tudok hozni, minden más, csak bónusz. De mivel eddig is csak az egyikünk fizetéséből éltünk nagy átlagban, ezért reményeim szerint, a tőke kamatos kamattal gyarapodik majd tovább. Nem tudom mit hoz a jövő, jelenlegi helyzetből indulok ki.
A lényege: "Szintén a Fed adatai szerint az amerikaiak legnagyobb valószínűséggel 60 éves koruk körül jutnak örökséghez. Perkins érvelése szerint az örökségül kapott pénz ugyan mindig jól jön, de azt nem nehéz belátni, hogy örököseink (akik elsősorban a gyerekeink) életük korábbi szakaszában sokkal nagyobb hasznát vehetik – gondoljunk a családalapítás körüli éveinkre, amikor otthont vásárolunk, gyerekeket nevelünk. Sokkal nagyobb értéke van a fiatalabb korban a szüleinktől kapott pénznek. Ne várjunk a halálig, az örököseinknek szánt pénzt adjuk oda nekik akkor, amikor igazán szükségük van rá!"
Nyugdíjkorhatár előtt nem jár semmi. Ha betöltöd, a munkaévek alapján, az akkor aktuális nyugdíjszámítási szabályok alapján határozzák meg az összeget.
Ezt az idő előtti nyugdíj kérdést érdemes lenne tisztázni, hogy hogy is van pontosan. Tehát egy példa, ha egy embernek van 30 év igazolt munkaviszonya, de még a nyugdíjkorhatárig van 15 éve, akkor mi történik, ha nem dolgozna tovább? Akkor, ha jól értem egy bizonyos résznyugdíjra lesz már jogosult, de csak akkor kezdik először folyósítani, ha elérte a nyugdíj korhatárt? Az mekkora összeg lehet akkor? Attól eltekintve, hogy az ismert, hogy a teljes nyugdíj 65-70%-a körül lenne. Akkor 15 évig amíg nem éri el a nyugdíjkorhatárt nem kap semmit?
Én sem vagyok szakember, de a piac nem hazudik. Ha tovább fognak nyomtatni, az infláció úgyis megeszi az értékét. Eddig szépen felszippantotta egy egy ágazat, de ez nem mehet örökké. Gyakorlatilag ez már nem is kapitalizmus, ami van, mert ott a szabad piac diktál, most meg már a politikusok mondják meg, minek mennyi legyen az ára. Ezt én a szocializmusban láttam utoljára. A nagy jólét mindenkit elkényelmesít, lassulni kezd minden. Ezzel megölik a haladást. A szoci is azért ment tönkre, mert nem volt motiváció és még így is kibírta 40 évig. Minek fejlesztene, ruházna be valaki, hogy így is kényelmesen megél? Hitelből. Hiszen úgyis meg leszünk mentve. Egyszer egy ismerőssel elmentem üzletet kötni, Egy ruhamárkával akart betörni a magyar piacra. Mondtam neki, miért nem csinál reklámkampány, bevezető árakkal, ingyenes mintadarabokkal és elnyújtott fizetési határidővel a viszonteladó részére. Szépen kioktatott, hogyha a kereskedő pénze nem áll benne a termékben, nem fogja erőltetni, hogy gyorsan eladja. Ha meg megígérem, visszaveszem amit nem tud eladni, az meg az öngyilkosság kategória. Tapasztalatból beszélt.
A szolgálati évek után járó meghatározott százalék csak egy eleme a nyugdíj kiszámításának. Mellette nagyon sok további tényző van. Most 1988-tól veszik figyelembe a jövedelmeket. Régen volt már nagyon, amikor az utolsó év fizetése alapján számolták a nyugdíjat.
Kulio's F.I.R.E. portfolio (Financial Independence Retire Early)