Egészségügyi reform  

"bérbeadó is biztosítja, vagyis nem történt ezzel lényeges változás."

dehogynem, nagyobb tömeg (másnak is ad bérbe), egyes ügyeket mivel szakcég olcsóbb neki magának intézni, mint biztosítani.

De a problémához tényleg nem visz közelebb.

cetas!

Te úgy meg tudsz röhögtetni, hogy utána el is megy a kedvem végigolvasni.
Aszongya, hogy:
"Ma már nagy mennyiségű szakirodalmi adat támasztja alá, hogy egyetlen országban - ahol versengő biztosítók léteznek - sem következett be a várt minőségi és hatékonysági javulás. Éppen ellenkezőleg: a verseny társadalmi szinten rosszabb helyzetbe sodorta az embereket, mint amiben a változás előtt voltak."

Jaj eszem azt a picike szagértőt (jaj de büdi van), hát persze! a dolog úgy fejlődött, hogy volt az egy biztosító, aztán a csúny bácsik kisérleteztek és áttértek a többre, de besültek.

Egy nagy lof@szt.
A történelmi sorrend.
Nem volt senkinek biztosítása, aki tudott zsebből fizetett aki nem megdöglött.
Létrejöttek biztosítók (gazdagabbak be tudtak lépni) + közegészségügy intézmények járványok ellen (na nem azért, hogy a szegény életben maradjon, hanem, hogy ne terjedjen úgy a járvány, hogy a gzdagot is veszélyeztesse.
Aztán a biztosítási rendszer kezdett kiterjedni. Az állam egyes területekre el kezdte kötelezővé tenni.
Aztán egyes országok úgy döntöttek, hogy egybiztosítós rendszert hoznak létre.

A tapsztalat pedig az, hogy bár Angliában jól müxik az egy biztosítós rendszer, de ez az egyszarvú izé nem mindenütt hozta meg azokat az eredményeket amit vártak tőle.

Mo.-ra vetítve:
Horthy tette kötelezővé a biztosítást kb a városi lakosság 100%-ra (nem egy biztosító!)
Rákosi terjesztette ezt ki a mezőgazdasági népességre (a mai ellenzék bázisára!:), és Ő csinált belőle egy biztosítót.
Nem jött be a kisérlete.

"(ma már mindenütt bérelt flotta van, ezért az egész átrajzolódott, példám bérelt flotta nélküli állapotra volt igaz) "

Akartam én is írni, de aztán rájöttem, hogy a bérbeadó is biztosítja, vagyis nem történt ezzel lényeges változás.

De mondjk a probléma megoldásához nem biztos, hogy közelebb visz.

"A nyugdíjasokat el kell tartani, ha tetszek, ha nem."
Kaptak 13. havit, ez nem volt benne semmilyen szerződésben, fizessenek belőle.

Akira!
Az oldalról látás csak azt jelenti, hogy nem én számoltam.:) De láttam az eredményt.

Hagyjuk ezt a gépkocsi példát mert teljesen megzavart Téged, és félreértetted. (ma már mindenütt bérelt flotta van, ezért az egész átrajzolódott, példám bérelt flotta nélküli állapotra volt igaz)

Én úgy látom, hogy a közepes ügyeket (nem mindet) érdemes egy cégnek biztosítani, és a nagyokból csak egy-két speciálisat (amelytől az egész bebukhat), de az is lehet, hogy cége válogatja (technológia függő a kérdés). Pl az általad említett telekom cégnél el se tudok olyan nagy ügyet képzelni amire ez igaz lehet.

Nem értem azt a feltételezést, hogy a többiztosítós modell esetén az alacsony jövedelmű réteg háttérbe szorul a profitra áhítozó biztosítók hozzáállása miatt mondván, hogy a biztosítók majd csak a biztosítást megfizetni tudó egészséges honpolgárokkal kötnek szerződést.
Miért engedi el az ezzel a feltételezéssel közlekedő kedves fórumozó a füle mellett azt az ezerszer hangoztatott tényt, hogy a biztosítóknak szerződéskötési kötelezettségük lesz minden szerződni szándékozó ügyféllel.
Akár a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás esetén.
Szerintem éppen ez a szerződéskötési kötelezettség a garancia arra, hogy mindenki megkapja azt az ellátást, amelyre jogosult.
Mellesleg a kötelezőnél meglévő bonus-malus rendszert itt is lehetne alkalmazni, hiszen minden szerződő más és más jellemzőkkel rendelkezik.
Természetesnek kell lenni pl. hogy egy 50 feletti, dohányzó és piáló honpolgár magasabb biztosítási díjat lesz kénytelen fizetni, mint az, amelyik fiatalabb és egészségesebben él - lévén, hogy ez utóbbi esetében a kockázati tényező töredéke az elsőének.
Ez a megkülönböztetés ellentmond talán az egyenlőség elvének?

Akira!

A példád csal mert
1. egyénből indúl ki
2. csak akkor bonthatod ilyen eseményekre ha feltételezed a biztosító választási jogát is.
3. nincsenek mellette költségek.

Mellesleg megjegyzem nem vitatom amiket írtál (már rég hozzászóltam volna, ha igen), egyszerűen a nagyköltségű ritka eseményeket másként gondolom, ha van pótlás.

Én egyébként se tartom alapvetőnek a mostani váltásban a biztosítási szempontokat, sokkal fontosabbnak érzem, mint ahogy már leírtam a szféra érdekviszonyainak, vezetőinek, képviselőinek kikényszerített megváltoztatását. És ez egy biztosítóval nem megy, mert az egyenlő lenne OEP más cégérrel.

Cetas, te sem nagyon érted amiről itt írnak egyesek, vagy csak az jut el hozzád, amivel eleve egyetértesz - csak akkor meg minek vitatkozni?

"Ma már nagy mennyiségű szakirodalmi adat támasztja alá, hogy egyetlen országban - ahol versengő biztosítók léteznek - sem következett be a várt minőségi és hatékonysági javulás."

Ilyen általánosító véleményt felesleges szerintem olvasgatni, de ha neked ez a stílus tetszik...
De persze a többi része is hasonlóan egyszerű:

"Ha egyszer bevezetjük a több-biztosítós rendszert, akkor a folyamat már nem visszafordítható."

Miért is?

A főigazgató azt mondja: a mostani rendszer két-három hónap alatt biztosan összeomlik, hiszen a volumenkorlát miatt nincs lehetőség a legkisebb pozitív elmozdulásra sem. A reform miatt a műtétek sorban maradnak el, miközben a kórházi ágyak üresen állnak és nőnek a várólisták. Hozzátette: az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor néhány napja kiderült: 450 beosztottja közül több mint 100-nak nincs érvényes biztosítása. Ez szerinte azért is érthetetlen, mert közalkalmazotti fizetésükből az APEH automatikusan vonja a tb-járulékot.

Pécs szocialista polgármestere, Tasnádi Péter Dr. Fodor László pszichiátert nevezte ki utódjának. Fodor László Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter baráti köréhez tartozik, pécsi tanulóéveik alatt együtt dolgoztak az egyetem KISZ-szervezetében.

Nyugdíjazását kérte a Pécsi Egyesített Egészségügyi Intézmények főigazgatója, Dr. Vajda János. Elmondása szerint azért döntött így, mert nem kíván részt venni abban a „betegellenes őrületben", mely egészségügyi reform címszó alatt zajlik.

Sajnos a cikk írója nem fedte fel kilétét.
Amit ír, az hozzáértésre, hazafiságra és erkölcsi tartásra vall...
Olvassátok figyelmesen... ne dőljetek be a hazug propagandának...

"Az egészségünk nem üzlet!
2007-04-24. 16:59:57

Magyarok! A több biztosítós rendszer bevezetése az ellenünk irányuló tudatos és tervszerű genocídium utolsó felvonása. Ennek során elveszítjük lehetőségünket a legdrágább kincsünk, az egészségünk megőrzésére! Üzlet lett az egészségügyünkből? Igen, a magánbiztosítók számára az egészségügy a jelenleg létező legnagyobb üzlet. Nem milliós, nem milliárdos, hanem 1,4 billió forintos üzlet.

Kinek jó ez?

Ez minden magánbiztosítónak jó, aki az üzletből elég ügyesen részesedik.

Mik a tapasztalatok külföldön a versengő egészségügyi magánbiztosítókról?

Ma már nagy mennyiségű szakirodalmi adat támasztja alá, hogy egyetlen országban - ahol versengő biztosítók léteznek - sem következett be a várt minőségi és hatékonysági javulás. Éppen ellenkezőleg: a verseny társadalmi szinten rosszabb helyzetbe sodorta az embereket, mint amiben a változás előtt voltak. Miközben egy szűk rétegek helyzete javult, a nagy többség, különösen a betegebb állampolgárok ellátásokhoz való hozzáférése szűkült. Kinek kedveznek a változások? A fiatalabb, tanultabb, módosabb, egészségesebb embereknek, a városlakóknak, gyermeket nem vállalóknak, s azon belül is inkább a férfiaknak. Tehát kedvezőtlen a gyermeket nevelőknek, a szerényebb jövedelemmel rendelkezőknek, és mindazoknak, akik már voltak betegállományban.

Miért nem válik be társadalmi szinten a több biztosítós rendszer?

A több-biztosítós rendszer (biztosítási elv) az egyéni kockázaton, az egy biztosítós rendszer (társadalombiztosítás) a közösségi kockázaton alapul. Amikor egyéni biztosítást kötünk, a biztosító felméri, hogy milyen valószínűséggel milyen ellátások igénybevételére szorulunk majd, azaz mennyibe kerülünk, és mennyi lesz a saját haszna. Ez alapján személyre szabott ellátási csomagot és biztosítási díjat állapítanak meg. Az előre nem látott eseményekkel kapcsolatos terheket a biztosító a biztosítottra hárítja. A fizetendő biztosítási díjnak fedeznie

kell a valószínűsíthető egyéni ellátási költségeket, a biztosító működési költségeit és a tulajdonosok nyereségét. A veszteséges biztosító nem tudja vállalt kötelezettségeit teljesíteni! Az üzleti biztosítók nyereségük miatt ellenérdekeltek a krónikus és veleszületett betegséggel küszködők, az idősek és a gyermekszüléssel kapcsolatos egészségügyi ellátásokra szorulók biztosításában!

A kötelező társadalombiztosítás megfelelő nagyságú – optimális esetben nemzeti szintű – közösség kockázatait kezeli a tagok közötti szolidaritás elvén. Ez a forma lehetőséget nyújt, hogy össztársadalmi szinten, tervszerűen fel lehessen készülni az egyénileg előre nem látható egészségügyi problémákra. Ez a konstrukció kizárja a gazdag és egészséges polgárok kiválogatását (lefölözést), a költséges ellátásokra szoruló csoportok hátrányos kezelését és nincs kitéve a piaci működés zavarainak (csődök, fizetésképtelenség, tulajdonosváltás), mert működéséért az állam vállal garanciát. A társadalombiztosítás működésének hitelességéért és stabilitásáért az állam vállal felelősséget.

Mi a több biztosítós rendszer bevezetésének várható következménye?

A versengő biztosítóknak az a legjobb üzlet, ha nagy összeget befizető, tehát nagy jövedelemmel rendelkező, kevesebb kiadást jelentő, tehát egészséges ügyfelei vannak. Ezek az ügyfelek – miközben nagy összeget fizetnek be – a biztosítónak gyakorlatilag semmilyen kiadást nem jelentenek. A különbözet képezi a magánbiztosítók profitját. Így mindenféle módon arra törekszenek majd, hogy náluk ezek a biztosítottak legyenek többségben. Nem is tehet mást, hiszen befektetői, részvényesei elvárják tőle a nyereséget. Elvileg az állami szabályozás feladata volna, hogy a gazdag és egészséges állampolgárok kiválogatását („lefölözését”) megakadályozza. A magánbiztosítók nyeresége az állami biztosító elszegényedéséhez vezet. Ez az elszegényedett állami biztosító fogja a szerényebb jövedelműek, sokgyermekesek, nyugdíjasok és munkanélküliek ellátást biztosítani.

Mi a legveszélyesebb a több-biztosítós rendszerben?

Ha egyszer bevezetjük a több-biztosítós rendszert, akkor a folyamat már nem visszafordítható. A több-biztosítós rendszer fő veszélye, hogy az üzleti szféra foglyul ejti az államot. A biztosítók - azáltal, hogy velük állnak szerződésben az állampolgárok - zsarolási pozícióba kerülnek, s ha érdekeik úgy kívánják, ki tudnak kényszeríteni akár egy járulékemelést is. Jól látható mindez az üzleti biztosítások egyéb területein. Magyarországon a társadalombiztosítás működésének átláthatóságát sem sikerült még megteremteni. Mit várhatunk akkor, ha üzleti érdekekre hivatkozva a mindenki számára húsbavágó szabályozási kérdések végképp nem a nyilvánosság előtt kerülnek megvitatásra és eldöntésre?!

Valóban többféle kínálatból választhatjuk ki a számunkra legvonzóbbat?

A külföldi tapasztalatok szerint a biztosítók egyáltalán nem úgy működnek, ahogy a több biztosítói rendszer mellett érvelők mondják. A racionális üzleti magatartás egyáltalán nem arra ösztönzi őket, hogy a betegek érdekét szolgálják, és számukra minél kedvezőbb kínálatot nyújtsanak.

Az ellátás minőségére és választékára kedvezően ható valódi verseny a biztosítók között sehol nem valósult meg Európában. A „tiszta” verseny viszonyaihoz legközelebb álló Egyesült Államokban mára 45 millió embernek egyáltalán nincs egészségbiztosítása, 54 millióan pedig a legszegényebbeknek járó állami biztosítással rendelkeznek, és ezek a számok rohamosan növekednek. Ha hozzávesszük, hogy a 65 év felettieknek szintén állami biztosítás jár, akkor láthatjuk, hogy Amerikában a szegényeknek, időseknek és a betegek egy részének vagy egyáltalán nincs biztosítása, vagy arról az állam kénytelen gondoskodni. A rendszer csődjét mutatja, hogy az USA több államában most készülnek visszatérni az egybiztosítós rendszerre.

Miért törekszenek jelentéktelen politikai és jelentős gazdasági erők a több-biztosítós rendszer bevezetésére?

Mind a politikai, mind a gazdasági körök, de a tudományos műhelyek is hajlamosak a tényekkel szemben, ideológiai alapon állást foglalni. Különösen igaz ez akkor, ha az összecseng a gazdasági érdekeikkel.

Akik kiszorultak más piacokról, a közszolgáltatások területét akarják igénybe venni. Ebben szövetségesre találnak a politika piacán szorult helyzetben lévő erőkben. Összehozza őket a politikai túlélés és az üzleti haszon reménye.

A modellváltás hívei azt hangoztatják, hogy Európában sehol sem működik egy biztosító, csak Magyarországon. Mi igaz ebből?

Sokféle több-biztosítós rendszer képzelhető el. Ahol ezeket alkalmazták, már megbánták, hogy korábban bíztak a verseny jótékony hatásában. Kudarcuk arra tanít, hogy könnyen lehet veszélyes, jóvátehetetlen lépéseket tenni. Az a fajta több-biztosítós rendszer, ami mellett ezt az érvet felhozzák, tényszerűen sehol sem vált be. Utoljára Szlovákiában ismerték be kudarcát. Okulnunk kell a külföldi példákból.

Melyek a társadalombiztosítás legfontosabb problémái?

A társadalombiztosítási intézmények megfelelő működését számos probléma nehezíti. Ezek közül a legfontosabbak:

- csak korlátozott mértékben fizetünk járulékot, mégis az egész életre kiterjedő egészségi szükségletek kielégítése a társadalombiztosítás feladata,

- az fizessen többet, aki többet keres, ne a becsületesen adózó állampolgárokkal fizettessék meg az adózást kerülők járulékát,

- az állami költségvetési hiány miatt folyamatos, ésszerűtlen, szakszerűtlen, eredménytelen „takarékossági” nyomás nehezedik ránk, amelyet a költséghatékonysággal azonosítanak, de már a napi működést is veszélyezteti,

- az aktív és szakmailag megalapozott egészségpolitika hiánya miatt nem hatékony az egészségmegőrzés, betegségmegelőzés,

- a kriminalitás körébe tartozó ál-reform ötletek, melyek egyre nagyobb teret nyernek.

A mostani „egybiztosítót”, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat (OEP) átgondolt szervezeti reformokkal kell jobbá tenni. A magánbiztosítás nem nyerhet teret a társadalombiztosítás rovására, hanem annak kiegészítéseként, a differenciált igények kielégítésében lehet szerepe.

Az egybiztosítós rendszer (OEP) megtartása az egyetlen esélyünk arra, hogy a hazai egészségügyi ellátás

* jobban
* olcsóbban és
* igazságosan, azaz mindenki számára elérhető módon működjön.

Mindenki a nyugdíjasokkal van elfoglalva,ők befizettek cca.40 évig.
Én inkább az egyéb kategória felé nyitnék. Velük mi legyen,ők soha nem fizettek és a társadalom tartja őket segély és más egyéb módon. Ők is részesei az EÜ ellátó rendszernek.
Az ő további státuszuk az érdekes.

tokos!

"Na ebben viszont nem értünk egyet, a nyugdíjasoknak semmi keresnivalójuk itt. "

A nyugdíjas szüleid ellátását szerinted miből kellene finaszírozni? Hol a forrás, ha nem a jelen keresőinél?

Szerintem Bokrosnak is ez az egyik legnagyobb tévedése. A nyugdíjasok (nem a pénzért vett rokkantnyugdíjasokra gondolok), nyilvánvalóan a társadalom eltartottjai, mert erről szól a felosztó kirovó rendszer "társadalmi szerződése": A mindenkori jövedelemtulajdonosok eltartják a nyugdíjasaikat. A tőkefedezeti rendszerr csak a '90-es évektől kezdve és fokozatosan tértünk át, és nem is 100%-ban. 30 év múlva már komolyan vitázhatunk ugyanezen kérdésről, de ma szerintem nem érdemes. A nyugdíjasokat el kell tartani, ha tetszek, ha nem. (Az álnyugdíjasokat meg ki kell szűrni!)

Akkor félreértettelek.

"(Évek óta nem törtem a kocsit, és egyre többet kapok vissza a díjból évvégén. Te is? Bár ennyi pénzzel csak a sarki kocsmáig jutnék "nyaralni"...)"

Én nem annál a biztosítónál vagyok. Nálunk a díjak csökkentek évről évre. Most átálltam arra, hogy megpróbálom évente lecserélni a kocsit, ha megy, akkor ennek a dolognak lőttek. (legalábbis a casconak, a B10-em az marad, és sajna nem csökken tovább.)

tokos!

"Apróság, de nem gondolom, hogy az egészségeseknek pontosan annyit kellene fizetni, mint azoknak, akik rombolják az egészségüket. Lehet, hogy a biztosítási díj maradhatna állandó, de valamilyen szinten támogatni kellene azokat, akik nem veszik igénybe a szoklgáltatásokat, akár utólagos visszatérítésekkel, vagy speciális juttatásokkal. Valami ösztönzőerő kell arra, hogy az embereket az egészségesebb életvitel felé terelje, főleg itthon, a hazai kultúra meglehetősen gyerekcipőben jár e tekintetben. "

Attól, hogy kezdetben, a váltásnál egységes díjat fizetnénk, később magától is differenciálódni fognak a díjak (hacsak kőbe nem vésik egy életre a tv-ben).
Már mosolygok magamon, mennyit emlegetem, de az egyre magasabb önrész az önpusztítók számát is csökkenteni fogja szép lassan. Ha egyeseknél mégsem, akkor majd nem kapnak díjkedvezményeket, díjvisszatérítéseket (utólagos díjkedvezményt), ezzel ösztönözve Őket, hogy leszokjanak a cigiről, hízásról, iddogálásról, üldögélésről, látva, hogy a szomszéd nyaralni megy a díjvisszatérítéséből :)
(Évek óta nem törtem a kocsit, és egyre többet kapok vissza a díjból évvégén. Te is? Bár ennyi pénzzel csak a sarki kocsmáig jutnék "nyaralni"...)

"A nyugdíjasok és a gyerekek a szolidáris rendszerben lennének biztosítva, hiszen a nyugdíjas joggal hivatkozik arra, hogy Ő egész életében fizette a "biztosítást", akkor tessék szíves engem ellátni. "

Na ebben viszont nem értünk egyet, a nyugdíjasoknak semmi keresnivalójuk itt.

Ezért lenne lényeges, hogy a táppénz, egyéb leválasztódjon az egészségbiztosításról, mert akkor a nyugdíjasok fizethetnék az egészségbiztosítást, a többit viszont (pl. táppénz) nem kellene nekik, mert nem veszik igénybe.

Az egyébként, hogy egész életében (illetve nyugdíjig) fizette, miért jogosítaná bármire is? Mert eddig úgy volt? Én meg korábban 3%-ot fizettem a jelenlegi 7 helyett. Ki nem sz@rja le (rajtam kívül)?

A gyerekeken is elgondolkodnék, és mindössze a népességszaporulat rossz helyzete az, amiért azt mondanám, utánuk ne kelljen járulékot fizetni (természesen a nyugdíjashoz hasonló csökkentett mértékűre gondolok).

kanyisz!

"A gépkocsiknál kifelejtesz egy fontos tényezőt. egy nagy cégnél vagy alkalmazol egy vagon "ingyenélőt" akik intézik a káreseményeknél az ügyeket, vagy az egészet háritod a biztosítóra, aki azonnal löki a s@gged alá a pótkocsit ha gubanc van és mindent elintéz helyetted, saját költségére (és neki egy "ingyenélőre" még így is több kocsi jut.) "

Amiről itt írsz, az egy autóparkkezelési szolgáltatás része, amit nem közvetlenül az esemény felmerülésekor fizetsz ki, hanem előre egy átalánydíjjal, holott a ....ged alá kocsitételt a céged is kibírná fizetni. Hidd el, a biztosítók leginkább a sok-sok aprón keresnek sokat, és a néhány nagyon. Nem véletlen, hogy minden biztosító inkább fölülről "vág" a fedezetből, mint ajánlgatná, hogy emeld meg az önrészt.

Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy akkor drága a biztosítási díj, ha a bagatell károkért is fizetsz, és nem akkor ha csak a katasztrófakárokat hárítod biztosítóra. (Én nem csak oldalról látom ezeket az elemzéseket...)

Főbb vonalakban egyetértünk szerintem. Azt hiszem, a lényeg a részletekben lakozik, nem az az elsődlegesen fontos, hogy több, vagy egy, hanem az, hogy biztosítás legyen, ami jól működik. Egy biztosító is működhet jól, és több biztosító is lehet rossz, ha olyanok a lehetőségeik (mi a kiszűrődő információk szerint errefelé haladunk).

Apróság, de nem gondolom, hogy az egészségeseknek pontosan annyit kellene fizetni, mint azoknak, akik rombolják az egészségüket. Lehet, hogy a biztosítási díj maradhatna állandó, de valamilyen szinten támogatni kellene azokat, akik nem veszik igénybe a szoklgáltatásokat, akár utólagos visszatérítésekkel, vagy speciális juttatásokkal. Valami ösztönzőerő kell arra, hogy az embereket az egészségesebb életvitel felé terelje, főleg itthon, a hazai kultúra meglehetősen gyerekcipőben jár e tekintetben.

LET!

"Ami még fontos, hogy a nyugdíjasokkal mi lesz egy valódi biztosítás alapú rendszerben, hiszen ők is fizetnének, ha nem 2007-ben indulna a biztosítósdi, hanem már akkor ez lett volna, amikor elkezdtek dolgozni. Azaz ez a teher az államé marad, akárcsak a nyugdíj esetében a már nyugdíjasok feltőkésítése.
Kérdés továbbá a gyermekek kérdése is, hiszen fizethet a szülő is, adókedvezménnyel, vagy maradhat ez is a társadalom egészéé, azaz az állam terhe."

A nyugdíjasok és a gyerekek a szolidáris rendszerben lennének biztosítva, hiszen a nyugdíjas joggal hivatkozik arra, hogy Ő egész életében fizette a "biztosítást", akkor tessék szíves engem ellátni.
A gyerekek pedig az egyenlő esély miatt kell, hogy teljes körű ellátást kapjanak a szolidáris rendszerből (ha a gyerekek ellátásának összköltsége külön kimutatható lenne, és megjelenne, hogy ez hány %-ot jelent a szolidáris járulékban, akkor talán ismét egy-két - egyébként jobbérzésű - járulékelkerülővel kevesebb lehetne).

A nyugdíjasoknak és gyerekeknek nem kellene fizetniük, teljeskörű állami ellátásban részesülnének, de "duplicat insurance" vagy "kiegészítő biztosítási" modell szerint akár köthetnénk is rájuk magán-biztosítást. Persze ez inkább a gyerekeinkre reálisabb lehetőség, de vannak makkegészséges nyugdíjasok is, így ennek a lehetőségét nem szabad elvenni tőlük. (Az állami ellátásrt így sem veszítenék el, ez alapból járna Nekik.)

A mai keresők, akik pedig később nyugdíjasok lesznek, már az addig összegyűjtött (EESz) megtakarításukat is felhasználhatják az ellátásukra.

A "nyugdíjasaink" ellátására jó ötlet volt annak idején a családi adózás (pontosabban az adó ill. járulékok egy részének saját szüleink számára történő átirányításának ötlete), de alig emlékszünk már erre. Pedig jó ötlet volt, akárkié is volt.

"Ellátás oldalon meg mindenképpen a nagyköltségű beavatkozások (szívműtét, cukorbetegsés, rák, stb.) kellenének a biztos, nemfizetőknek is járó szolgáltatások, míg az orvoslátogatás, gyógyszertámogatás lehetne egyéni biztosítás alapú.
Más kérdés, hogy az idő előrehaladtával mindinkább a teljes biztosítás lenne a preferált, de azért még egy nyugdíjasnak is megfizethetőnek (voantkozó tartalékolásból, ami nem a jelenlegi terhelés feletti lenne!) kellene maradnia annak."

Továbbra sem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy nem úgy érdemes gondolkodni, hogy bizonyos - jól körülírható - ellátásokat biztosítás alá vonunk, bizonyosakat pedig nem, a biztosítás szükségességét az ellátás ára határozza meg első sorban, nem a gyakorisága. Bár kétségtelen, hogy ez a legnehezebben elsajátítható elem a helyes kockázatfinaszírozási gondolkodásmódban.

De mondok egy példát:
Képzeljünk magunk elé egy XY koordinátarendszert, osszuk 2X2-es mezőre. Balról jobbra a gyakoriság, fölfelé a veszteség mértéke nő. (A kockázat - definíciója szerint - a veszteség várható mértéke, szorozva a várható gyakorisággal.)
Alacsony gyakoriság értke 1,
magas gyakoriság értéke 10.,
alacsony veszteség értéke 1,
magas veszteség értéke 10.

Lehetséges szorzatok:
Bal alsó sarokban: 1
Jobb alsó sarokban: 10
Bal felső sarokban: 10
Jobb fölső sarokban 100.

Öt évente betegszem meg náthával: bal alsó sarok (1),
Kéthetente betegszem meg náthával: jobb alsó sarok (10)
Egyszer valamikor agyvérzésem lesz: bal fölső sarok: (10)
Krónikus cukorbeteg, magas vérnyomás, túlsúly, stb: jobb fölső sarok (100)

kanyisz!
Ugye nem mindegy, hogy melyik 10-esről van szó?

(Elnézést a példáért, az autós példa kicsit érthetőbb lett volna, de hát egészségügyi reform-nál tartunk...)

A kockázatok: 1, 10, 10, 100.

A válasz lehet, hogy triviális, de azért mégis megkérdezem: Melyikre érdemes, és melyikre lehet valóban biztosítást kötni? ...és itt az is mellékes, hogy állami vagy magánbiztosításról van szó...

Kedves akira!

Amiket én leírtam az közvetlen tapasztalaton alapszik. Konkrétan láttam ilyen számításokat, bár csak oldalról, nem foglalkoztam vele.

Szó nincs a biztosítók ügyeskedéséről. A cég alkalmaz erre specializálódott -a biztosítótól független - szagértőt, aki szépen kalkulál neki, benne a kieső profittól kezdve minden amit Te is írsz.

Persze minden ügy egyéni, tehát a példám sántít, de az álatalam látott gyakorlat ez.

A gépkocsiknál kifelejtesz egy fontos tényezőt. egy nagy cégnél vagy alkalmazol egy vagon "ingyenélőt" akik intézik a káreseményeknél az ügyeket, vagy az egészet háritod a biztosítóra, aki azonnal löki a s@gged alá a pótkocsit ha gubanc van és mindent elintéz helyetted, saját költségére (és neki egy "ingyenélőre" még így is több kocsi jut.)
De nem a kocsi a lényeg, mert biztosan van kis kár amit nem érdemes biztosítani.
A nagy ritkán bekövetkező károk nem úgy mükszenek, ahogy írtad, illetve csak akkor, müxenek úgy ha az a cég teljes gazdálkodását veszélyezteti (ráadásul az egész meg van variálva önrésszel is, úgyhogy ennél sokkal bonyolultabb).

Ebből az egészségügyre. Éppen a nagyköltségű, ritkán bekövetkező ügyek azok amiken jó nagyot tud kaszálni a biztosító. Mert ezeknél a lakosság 99% kiszolgáltatott, ha bekövetkezik és nincs biztosítva tönkre megy. De ez csak egyénileg van így közösségben már nem.

A kis rendszeres ügyeknél ha megszünne a kötelezés akkor a jobbmóduak azonnal kiszálnának (fizetnének zsebből), a biztosító futhatna a pénze után.