Vasárnapi ebéd előtt a korcsmában.
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama
örülök hogy jól sikerült a klubdélután de 6 évvel ezelőtti szint alatt van az árfolyam !! ez mindenkinek oké? ja persze aki a kifosztásban érdekelt.......
Igen, összeszokott jó értelemben értve egy családias jellegű vállalkozás. Nem is értem az állam ilyen stílusú és mértékű szerepvállalását. . Leblokkolja a távolság a állami bürokratizmus a céget. . Igaza van a Generális fiatalnak ! Az állam vagy nyúljon alájuk és toljon be egy érdemi zsét és húzza fel a céget ütős fajsúlyosra vagy ha nincs ötlet húzzon a ...... és ne akadékoskodjon egy város s több száz család ,ember boldogulásában. Mondta mama Vágod állam ?
Részvény nélkül is övék a cég. Szorgalmas,lelkes,dolgos összeszokott, mondhatni családias csapat. Szerintem alkalmanként együtt reggeliznek az ebéd a menzán fix. Tipp-topp szorgalommal gyarapodnak is. Mint már többször is írtam egyik kritika az hogy túl konzervatívak,bátortalanok. Ez egy komoly krízist (válság, csődközel) elszenvedett teamtől nem meglepő. Nagyobb vehemenciát,kockázatvállalást el lehetne képzelni pl. egy fiatalos dinamikus léptéket. DE ez van . Biztos stabil lépésekkel menetelnek. Próbálnak mindenki kedvében járni Tankönyvnek: Növekedés akvizíció, beruházások Tulajdonosoknak : Osztalék stb
A menedzsment köztük Pintér vezér elvitathatatlan érdeme. Az akvizíció és hatása: Közel 10 % árbevétel növekedés Hasonló nagyságú létszámbővülés Ingatlan és géppark bővülés Potom 700 millióért. Erről érdemes volna többet beszélni. A korcsma álláspontja továbbra is az hogy az osztalék jelképes üzenet. A befektetés döntést nem befolyásoló tényező.
A Portfólió és az OTP elemző téved. https://www.portfolio.hu/vallalatok/lezajlott-a-raba-kozgyulese-elfogadtak-az-osztalekrol-szolo-javaslatot.320781.html?i=320781 A Rába nem osztalék vezérelt papír . A Rába a "régió multinacionális" babérokra pályázó a cégépítésben felfelé ívelő pályáján mozgó gazdasági szervezkedés. (páholy) Kimondottan szűk és erős markú tulajdonosi körrel. Végre eljött az alábbiak megvalósulásának időszaka. Mondhatni a Pintérkorszak betetőzésének küszöbe ! I. 1.ütem 10 Mrd beruházás (önerő+támogatás) II. Akvizíció III 2. ütem xx Mrd beruházás (önerő+támogatás) Az osztalék jelképes és a tulajdonosi érdekekkel szembeni elkötelezettség üzenete. A cég történetét ismerve .....2008-9 lejtmenet, majd talajfogás és egy-két éve az cégépítkezés felpörgését láthatjuk. Tehát Hajrá Rába
"'A tegnap elfogadásra került 17,8 forintos egy részvényre jutó osztalékkal kalkulálva mintegy 1,5 százalékos osztalékhozamról beszélhetünk, amely a legalacsonyabb érték azon vállalatok között, amelyek osztalékot fizetnek a Budapesti Értéktőzsdén a részvényeseiknek." Tényleg a tisztességet nélkülözi a jelképes osztalék! Ehelyett inkább vásárolhattak volna saját részvényt! Az legalább felébresztette volna a csipkerózsika álmát élő tetszhalott papírt...
Valóban magvas és értékes felszólalásokat halhatunk. Viszont,volt kétségbeesett vagy humoros (?) érvelés is az MNV aktivizálására. Gondolok itt a "csináljon már az állam valamit a céggel vagy vezesse ki". Meg jegyeznem az üzletvitelére nézve a Rábának a sírba eresztő kötele lenne a kivitelezés. Még ha előnyös is volna a részvényesek, befektetők számára. Őszeségében rengeteg információval és konstruktív közgyűlés volt. Hajrá Rába, hajrá befektetők Hajrá generáli.
Én pezsgőnek éreztem a találkozót. Ami át kellett, hogy menjen, hogy a kisrészvényesek és már az alap- és vagyonkezelők is elégedetlenek a tököléssel. A generális fiú - vagy magától vagy megbízták vele - nagyon korrekt volt. Az állam képviselői ha meghallották a hozzászólásokat igencsak el kellen gondolkodniuk azon, hogy már valamit tenni kell a cég érdekében. Egyébként valahol ezt éreztem a Pintér úr reagálásaiból is. Olykor bajsza alatti mosolygás az egyetértést is jelenthette a felszólalókkal. Én a pozitív maszatolást éreztem ki a hivatalos válaszokból és látni kell, hogy valami mozdulni fog és azt gondolom, hogy hamarosan. Egyébként meg nagy köszönet Watsonnak, 1702-nek, pancserlámának és generális fiúnak (ha valakit kihagytam ,elnézést), hogy értelmes, lényegretötő és a kisbefektetők érdekeit szem előtt tartó hozzászólásaikkal emelték az esemény fényét. -:))))
Rába és a láma
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama