Vasárnapi ebéd előtt a korcsmában.
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama
Termelnek úgy ahogy A céget viszont nem tudják eladni . Van a kezükben egy 120 éves márka ( nem is akármilyen !) és nem tudnak mit kezdeni vele Persze az árfolyam bármikor önállosodhat. Akár pár év és egekben is,de most ramaty az árfolyam sőt drámaian ramaty Es mi van ha újra jönnek a perek a viták a vezetés és a kisbefektetők közt ? Tovább zuhan az árfolyam ?
Óriási jó lesz vételre ,itt nem a cégről szól az árfolyam történet. Hasonló mint infineon0.45-euRól 23 EU-rá pár év alatt.kérdés ki hogy fogja meg az alját mint fotexnél pl mindenesetre már nagy a sírás szenvedés,és a gyengék ezek dobják akár nagy veszteséggel is.nem a Pintér kell szídni, ő letojja
20 mrd a cég Szürreális az 1000-1100 árfolyam Hajlok afelé hogy itt valami nem stimmel Valami az elmúlt 20 évben el lett rontva , vagy lopva. A cég 30 éve konzervatív,óvatos becsléssel is 30 Mrd volt. MO egyik meghatározó vállalatából 20 év alatt lakatosmühely lett (?)
Elképesztő ami RÁBA árfolyam fronton zajlik. Pintér és bandája nem hányja le magát? Ebből előbb-utóbb hír lesz a sajtóban és akkor majd mit fognak mondani. "Bocsi, de mi folyamatosan fejlesztünk csak épeen a részvényeseket meg szívatjuk" Tudják ezek mi az, hogy részvénytársaság? Hol a pénzünk Pintér elvtárs? Húsz év után a kibocsájtási árfolyam alatt vagyunk. Mit csinálnak? Egy kérdésre várnék választ a fórumozóktól: Innen merre vezet az út?
Nagyon nem kell cégér egy jól működő cégnek.és pesszimizmussal esés után érvelni hát úgymond nálam bull a papír a tõzsde különös műfaj tanulni elemezni nevetséges
Én nem mondom hogy esik,de az osztalékhoz igazodik az árfolyam A jelenlegi vélt osztalékpolitika s a cég képesége karcsú árfolyamot vetít előre Szerintem még híznia kell a cégnek ,növekedés ,akvizíciók stb Nem prioritás az osztalék Persze tévedhetek is
És hogy szemléltessem miért rossz az osztalék elleni érvelésed. Tegyük fel, hogy a rába nem képes növekedni érdemben, de ezt a szintet tudja tartani, és hajlandó kifizetni az adott évben megtermelt eredményt a részvényeseknek, ami a tavalyi számokat kicsit kerekítve jelentse azt, hogy stabilan kifizet 100 forintot, 1100-as árfolyamról indulva. Ha igazad van, és esik az árfolyam a 100 forinttal (vagy többel, ahogy tavaly érveltél ellene), akkor ezt még 5-10 éven keresztül ismételve a rába részvények árfolyama nullába menne, úgy, hogy továbbra is rendületelnül fizeti a 100 forint osztalékot évente. Ha létezne ilyen piac, akkor az biztos, hogy én kivásárolnám az összes korcsmalakót a nullázás után 1-2 forintért, ami ugye egy végtelenül jó ajánlat lenne, ha nincs senki más, aki rám licitál. ;)
Bármely nyrt saját tőkéjét akkor árazzák értékében, ha ahhoz veszteségmentesen hozzá lehet jutni a piacon elfogadható átfutási idővel. Ha ebben korlát van, pl. likviditási, vagy gyanús gazdálkodás, akkor diszkont jelenik meg. A rábánál nem csak illikviditás van az MNV értelmetlen arányú részesedése miatt, hanem a saját tőke szándékos eltüntetése is jól látszik az ingatlannal, és a benne álló tőke hasznosítása is kerek nulla az ingatlanpiaci boom kellős közepén. Ezt egyre nehezebb jóhiszeműnek tekinteni. A menedzsment és/vagy az MNV szándékosan szabotálja mindkettőt a többi részvényes rovására, de legalább is hanyagul kezeli a közös vagyont. Egyik sem jó. Ezt tetézi, hogy tisztázatlan okokból nem fizetnek osztalékot sem a core működés profitjából annak ellenére, hogy nincs a cégben maradt pénzeknek eredménynövelő hatása. Annak ellenére, hogy az elmúlt 7-8 év részvényeseknek járó eredményét több mint 90%-ban visszaforgatták a cégbe, a profitnak nincs növekvő tendenciája. Tavaly már egy szebben növekvő árbevétel mellet is lényegesen zuhant a profit aránya. Katasztrófa előtti pillanatnak tűnik. Hogy lehet ez, és hová jutunk ezzel a tendenciával? Hol van a már megtermelt pénzünk? Hová fog tűnni a jövőben elvárható járandóságunk? Jelenleg minden forint, amit nem fizetnek ki osztalékba, az a közgyűlés után másnap reggelre elveszíti az értéke 25%-át. A biztos -25%-nál egy kutyaközönséges állampapír is sokkal jobb, csak adják ide a pénzemet! Részvényesként jelenleg a lehető legnagyobb ostobaság benne hagyni a pénzt ebben a cégben. Szerintem az a minimum, hogy ki kell venni minden frissen megtermelt forintot, amíg konkrét profit és osztalék tervekkel alá nem támasztják azt, hogy miért hagyjuk bent. És ha önként nem adják, akkor erősebb módszerekkel kell élni. A pénz kivétel formáján persze lehet optimalizálni ha van közös cél pl. a részvényárfolyam karbantartására SRV vs. osztalék vonalon, de aki azt mondja, hogy teljesen mondjak le a kifizetésekről, az szerintem kárt akar okozni nekem. Ha részvényes, akkor magával is kiszúr.
Rába és a láma
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama