Önmagában csak azzal hogy (jól) tanítottak, jó mintákat kaptál már egy igen komoly szülői háttércsomaggal kezdtél neki az életnek. Sőt. Szerintem sokkal többel, mintha kapnál egy kezdőpanyelt 20 évesen mellé egy új ájfónnal, laptoppal, színestévével és 2 évre elegendő bankszámlával. Sőt. Ez szerintem kicsit meg is öli a motivációt.
Ha a gyerek ambíciózus, ha nem elverni akarja a pénzt, ha van értelmes terve, akkor miért ne támogatnám meg benne ha meg tudom?
Én kaptam időt arra, hogy megtaláljam, hogy mit akarok. A szó nem fikázós értelmében "értelmetlen" (éjjeli, raktáros, árufeltöltő, ilyesmi) melót se kellett vállalnom, hogy normálisan tudjak élni a tanulmányaim alatt. Hálás vagyok azért, hogy amikor kitúrtam magamnak az első nyugati munkalehetőséget, akkor - csak hogy biztonságban tudjam magamat - kértem az 1-2 hónapra elegendő saját spórolt pénzem mellé még 1-2 hónapnyit. Nem azért hogy elköltsem, csak hogy nyugodtabb legyek. Fogyasztási javakra szerintem nem kaptam volna. Gondolom. Mert sose kértem ilyenekre. Másnap viszon így "csippant a telefonom" (akkoriban nem volt ilyen).
Én ezt úgy képzelem el, hogy apránként támogatom akár már tinédzser korától. Ha úgy él vele, hogy az nekem is tetszik (eljár a nyelvtanfolyamra és nem csak melegedni, sportolni és beleteszi amit kell, stb) akkor emelhetjük a tétet ha akarja. De a maga részét hozzá kell tennie.
Aztán - ha jól csinálom - akkor (remélem hamar) eljön az, hogy leköröz engem és onnantól nekem semmi dolgom. Intézi az életét maga, megszerzi amire szüksége van. Remélem persze, hogy utána is megosztja velem a terveit, hátha ketten többet tudunk kiokoskodni.
Tömören: oktatás, jó minták, ha vállalkozna és okés akkor még pénzmagot is adok. Sőt. Egy kezdőlakás is működhet. De pl kocsit csak azért, hogy 18-25 évesen inkább azzal furikázzon a városban, mert az szexibb mint a BKV hát azt biztos nem. Meg hasonlókat sem.
Ha a gyerek ambíciózus, ha nem elverni akarja a pénzt, ha van értelmes terve, akkor miért ne támogatnám meg benne ha meg tudom?
Én kaptam időt arra, hogy megtaláljam, hogy mit akarok. A szó nem fikázós értelmében "értelmetlen" (éjjeli, raktáros, árufeltöltő, ilyesmi) melót se kellett vállalnom, hogy normálisan tudjak élni a tanulmányaim alatt. Hálás vagyok azért, hogy amikor kitúrtam magamnak az első nyugati munkalehetőséget, akkor - csak hogy biztonságban tudjam magamat - kértem az 1-2 hónapra elegendő saját spórolt pénzem mellé még 1-2 hónapnyit. Nem azért hogy elköltsem, csak hogy nyugodtabb legyek. Fogyasztási javakra szerintem nem kaptam volna. Gondolom. Mert sose kértem ilyenekre. Másnap viszon így "csippant a telefonom" (akkoriban nem volt ilyen).
Én ezt úgy képzelem el, hogy apránként támogatom akár már tinédzser korától. Ha úgy él vele, hogy az nekem is tetszik (eljár a nyelvtanfolyamra és nem csak melegedni, sportolni és beleteszi amit kell, stb) akkor emelhetjük a tétet ha akarja. De a maga részét hozzá kell tennie.
Aztán - ha jól csinálom - akkor (remélem hamar) eljön az, hogy leköröz engem és onnantól nekem semmi dolgom. Intézi az életét maga, megszerzi amire szüksége van. Remélem persze, hogy utána is megosztja velem a terveit, hátha ketten többet tudunk kiokoskodni.
Tömören: oktatás, jó minták, ha vállalkozna és okés akkor még pénzmagot is adok. Sőt. Egy kezdőlakás is működhet. De pl kocsit csak azért, hogy 18-25 évesen inkább azzal furikázzon a városban, mert az szexibb mint a BKV hát azt biztos nem. Meg hasonlókat sem.
F.I.R.E. életmód (általánosságban)