így van, tök egyszerű, mivel ugyanaz a sziklaszilárd meggyőződés kell mindkettő elhívéséhez. Te pld. elhiszed azt, hogy a marsjáró tényleg ott van, ahol a tévében mutatják neked, én meg elhiszem a te papodnak, hogy az alma azért van a fán, mert van Isten. Mindenki talál magának elegendő hinnivalót ezen a világon. Halleluja!
nos, igen... az ember már egyre intenzívebben "fáj a Földnek". (Vörösmarty)
" ... 4 És hosszu béke van s az ember Rémítő szapora, Talán hogy a dögvésznek egyszer Dicsőbb legyen tora: Sovár szemmel néz ég felé, Mert hajh a föld! az nem övé, Neki a föld még sírnak is kemény: Nincsen remény!
5 Mi dús a föld, s emberkezek még Dúsabbá teszik azt, És mégis szerte dúl az inség S rút szolgaság nyomaszt. Így kell-e lenni? vagy ha nem, Mért oly idős e gyötrelem? Mi a kevés? erő vagy az erény? Nincsen remény!
6 Istentelen frígy van közötted, Ész és rosz akarat! A butaság dühét növeszted, Hogy lázítson hadat. S állat vagy ördög, düh vagy ész, Bármelyik győz, az ember vész: Ez őrült sár, ez istenarcu lény! Nincsen remény! 7 Az ember fáj a földnek; oly sok Harc - s békeév után A testvérgyülölési átok Virágzik homlokán; S midőn azt hinnők, hogy tanúl, Nagyobb bűnt forral álnokúl. Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! nincsen remény! " (1846)
Gyuszi. Most nem googlezom össze a földrengéseket.Nézd meg te, mennyi volt mostanában mindenfelé. (és figyeld meg, mennyi lesz még) Tegnap előtt Görögben, tegnap este valami három darab 8-as körüli Új-Zélandnál.Sőt, hétfőn vagy kedden Nagykanizsánál is volt, meg ugye előtt Szerbek vagy Horvátoknál kb 2-3 hete? Itt vannak a jelek:
(csak zárójelben tenném hozzá, hogy a saját szemeddel hallott papodnak igaza volt... van olyan szituáció, amikor még a teljesen nyilvánvaló dolgok magyarázatát is a kisgyermekek felfogóképességéhez kell igazítania a földi eredetű emberfiának. Az Újszövetségben számos helyen olvashatjuk, hogy a nem földi eredetű Emberfia is gyakran ezen a szinten kényszerült kifejteni a mondanivalóját).
A topicban a bibliások érvelése kezdi megközelíteni azt a szintet amit a saját szememmel láttam egyszer: egy pap azzal magyarázta hogy van isten hogy aszongya "hát hogy terem alma a fán ha nincs isten? ha nincs akkor ki tette oda? ebből is látszik hogy van isten" vagy valami ilyesmi volt.
Csak most látom, hogy ebben a hsz-edben a termodinamika második főtételével hencegsz. Kifejtenéd légyszi a topik közönségének (de lehetőleg nem összefüggéstelen töredékekmondatokban és hosszú pontfolyamokkal), hogy az úgynevezett "biológiai evolúció" hogyan egyeztethető össze a termodinamika második főtételével?
Kellene????.... Szerintem nem.........ha ülök egy szobában, whisky, és szivar mellett ----nagy valószínűséggel nem érdekelnének a világ problémái.Legfeljebb adnék néhány látszólag egzakt választ a kérdésekre. Ha én lennék: Galilei, Darwin, Schliemann .....stb, ---------a többit találd ki...........
Rengeteg magyarázat íródott ehhez az elmúlt két évezredben. Ez egy akkora kaliberű történet Isten dolgairól, hogy ilyet ember nem képes kitalálni. Ha kedveled a nívós bibliai (ez esetben újszövetségi témájú) szépirodalmat, akkor csak ajánlani tudom Kodolányi János csodaszép evangéliumi regényét, mely hangsúlyosan Júdással (is) foglalkozik... címe: Én vagyok.
Ezt találtam a neten,mert nekem sem igazán volt ismeretem annyira Júdás motivációjára,szerintem az alábbi egy jó kis írás. . . Ha Jézus tudta, hogy Júdás el fogja árulni, miért tartotta meg őt mindvégig legközelebbi kísérői között?A sok tanítvány közül, akik követték, Jézus tizenkettőt jelölt ki közvetlen tanítványának, hogy megossza és folytassa velük küldetését. Jézus komolyan vette a tizenkét apostol csoportjának megalkotását, egy egész éjszakán át imádkozott előtte.Egy adott pillanatban azonban Jézus rájött, hogy a tizenkettő közül egy, Júdás megváltozott. Jézus megértette, hogy Júdás eltávolodott tőle, sőt, hogy „ki fogja szolgáltatni”, ahogy az evangéliumok írják. János evangéliuma szerint Jézus már Galileában felfogta, mi fog vele történni, jóval a jeruzsálemi események előtt, amelyek a kereszthez vezették (János 6,70-71). Miért nem küldte el tehát Júdást a környezetéből, és miért tartotta őt egészen a végsőkig maga mellett?Jézus egy szava, amelyet akkor használ, amikor a tizenkét apostol csoportjának létrehozásáról beszél, nyomra vezethet: „Nemde én választottalak titeket, a tizenkettőt?” (Jn 6,70, lásd még 13,18). A kiválasztani ige kulcsszó a bibliatörténetben. Isten kiválasztotta Ábrahámot, és kiválasztotta Izraelt, hogy választott népévé tegye. Isten választása tehát, hogy ki lesz Isten népe, a szövetség népe. Az teszi ezt a szövetséget felbonthatatlanná, hogy Isten úgy dönt, Ábrahámot és utódait mindörökké szeretni fogja. Pál apostol így ír erről: „Isten ugyanis nem bánja meg az ő ajándékait és meghívását.” (Róm 11,29).Mivel Jézus úgy választotta ki a tizenkettőt, ahogyan Isten választotta ki a népét, nem küldhette el Júdást, még akkor sem, amikor megértette, hogy az el fogja árulni őt. Tudta, hogy mindvégig szeretnie kell, hogy megmutassa, Isten választása visszavonhatatlan. A próféták, különösen Ózeás és Jeremiás, annak az Istennek nevében beszéltek, akit saját népe árulásai megsebeztek és megaláztak, ám aki mégsem szünetelteti végtelen szeretetét. Jézus nem akart és nem is tehetett kevesebbet: megalázva attól, hogy legközvetlenebb tanítványai közül egy elárulta, továbbra is kimutatta neki szeretetét. Tanítványai előtt megalázkodván megmossa lábukat, mindenki szolgájává válik, Júdásévá is. Kimondottan Júdással osztott meg egy darab kenyeret: az izzó szeretet egy töredékét, amelyet az magával vitt saját éjszakájába (Jn 13,21-30).Ha hű akart maradni Atyjához – ahhoz az Istenhez, aki Ábrahámot és Izraelt kiválasztotta, a próféták Istenéhez –, Jézus nem is tehetett másként, mint hogy maga mellett tartotta Júdást egészen a végsőkig. Még akkor is szerette, amikor Júdást már teljesen hatalmába kerítette a sötétség. „A világosság a sötétségben világít” (János 1,5). Az evangélium azt írja, hogy abban a pillanatban, amikor Júdásnak adta szeretetét, Jézus „megdicsőült” (János 13,31). A megsértődés és a gyűlölet legsötétebb éjszakájában Jézus megmutatta Isten szeretetének hihetetlen sugárzását.Miért oly visszafogott az evangéliumi leírás Júdás motivációit illetően?Meglepő, hogy az első keresztények nem hallgattak arról a tényről, hogy a tizenkét tanítvány egyike volt az, aki kiszolgáltatta Jézust az ellenséges hatóságoknak. Ez a tény kétséget ébreszt magának Jézusnak személye iránt: hibázott, amikor követői közé választotta? De ugyanúgy az is meglepő, hogy az evangéliumok majdnem semmit se szólnak Júdás motivációit illetően. Csalódott lett, amikor rádöbbent, hogy Jézus nem politikai felszabadítási programmal fellépő Messiás? Vajon arra gondolt, hogy népének javát szolgálja, ha Jézus életútját megtöri? Néhányan azt feltételezik, hogy a pénzbeli ellenszolgáltatás vonzásába került; mások szerint szeretetből cselekedett, hogy Jézust segítse önátadásában…Az evangéliumokban két megjegyzést olvashatunk Júdás tettére vonatkozóan. Egyik az ördög említése: „Az ördög Júdás szívébe sugallta, hogy árulja el őt” (János 13,2). De ez csak elmélyíti a misztériumot. Az ördög vagy Sátán az, aki ellenáll, kritizál, aki rágalmaz. Jézus szomorúan állapítja meg, hogy ez Júdás szívében megszületett és oly mértékben gyökeret vert, hogy többé nincs visszatérés. De nincs arról még egy utalásszerű szó sem, hogy miért létezik.A másik megjegyzés a Szentírásra utal. Júdás árulásáról Jézus így nyilatkozik: „Azért történik, hogy beteljesedjenek az Írás szavai: Akivel megosztottam kenyeremet, az sarkát emelte ellenem.” (Zsoltár 41,10, idézi János 13,18). Fontos, hogy helyesen értsük, hogy miként idézi az evangélium az Írás szavát. Ez nem egy olyan előre megírt forgatókönyv, amit minden egyes színész követni kényszerül. Aki a Bibliát figyelmesen olvassa, jól tudja, hogy az ember szabadon hozhatja meg döntéseit, és az felelősséggel jár.A zsoltár versét idézve, miszerint „Akivel megosztottam kenyeremet, az sarkát emelte ellenem” (Zs 41,10), Jézus nem azt akarja állítani, hogy Júdás nem cselekedhetett volna másképpen, mint inkább, hogy bármi is történik, annak Isten az elsődleges szereplője. Ott van az árulás drámája, ugyanakkor Isten működik. Ha Júdás tette által teljesednek be az Írások, az azt jelenti, hogy misztikus úton-módon, de Isten szándékát hajtja végre. Szándékát Isten az ő szavai által valósítja meg (vö. Izajás 55,10-11). Az Írásra való utalás lehetővé teszi számunkra, hogy higgyünk Istenben akkor is, amikor sötétséget tapasztalunk, amikor érthetetlen dolgok történnek velünk.Még ha Júdás megsértődése és haragja érthetetlen is marad, Jézus „mindvégig tartó” szeretete meghaladja a megértés határát. Az evangéliumok Júdás motivációi iránt azért oly visszafogottak, mert nem akarják kíváncsiságunkat kielégíteni, mint inkább hitre vezetni. Júdás drámájának sötét mélységét nem világítják meg; feltárják a kifürkészhetetlen és felfoghatatlan mélységét Isten szeretetének.
Ezek nagyon szuper hírek... de meg tudnád valahogy magyarázni nekünk (lehetőleg nem enigmatikus töredékszavakban), hogy az ilyen virtuális "objektumok" által sokmillió vagy milliárd évekkel ezelőtt elindult fénykvantumok itt és mostani megtekintése miben segít a Földön élő emberek akut, de mégis kezeletlenül maradó egzisztenciális problémáinál?
Figyelembe véve,hogy a mai napig nem tudod értelmezni ,hogy mi a különbség a vallásos ember és a hívő ember között,pedig elég jól körbe lett írva,a termodinamika második főtételét meg ismered,így számomra nem tűnik,túl meggyőzőnek az ajánlásod :)))Ezzel úgy vagyok,mint amikor egy hentes tart kiselőadást,a vegetáriánus étkezés nagyszerűségéről,egy véres hurka majszolgatása közben:))Ha esetleg nem tudtad a hasonlatom értelmezni akkor ajánlom figyelmedbe a termodinamika második tételét,az tuti segíteni fog :)
A Júdás-korabeli írástudó zsidóság egy politikai Messiásra várt...(ahogy egyébként ma is arra vár többségében). Az evangéliumok szerint Júdás nagyot csalódhatott, amikor az általa is "alkalmas" messiásjelöltnek tartott Jézus nem volt hajlandó megkoronáztatni magát a kapernaumi kenyérszaporítást követően. Természetesen ő is hallotta Jézustól a saját magára vonatkoztatott jövendöléseket, hogy az Emberfiát Jeruzsálemben elfogják, megölik, de harmadnapra feltámad. Az árulásával "tevőlegesen" ki akarta provokálni Jézustól, hogy a Getszemáni-kertben védje meg magát (ha már addig annyira érthetetlenül passzív maradt), majd vegye át a politikai hatalmat Iudea római provinciában, űzze ki a rómaiakat, majd állítsa helyre Izráel dicsőségét...(ezek voltak ill. volnának ma is a zsidók által "elvárt" Messiás attribútumai). Feltehetően nagyon ínyére lett volna, ha Jézus földi királysága alatt leesik neki egy zsíros alkirályi állás. Amikor az Olajfák hegyén látta, hogy Jézus semmit sem tesz, belátta, hogy valamit nagyon félreértett az írásokban, melyek addig a pontig kb. a mai Ószövetség könyveiből álltak. A teljes lelki folyamat bármelyik pontján kiléphetett volna a történet mélybe húzó örvényéből, de nem tette. Az evangéliumi tudósítás szerint az utolsó vacsorán Jézus addig csendben figyelő, türelmes hosszútűrése is véget ért vele kapcsolatban (hiszen addig is jól tudta, hogy miket forgat a fejében Júdás, de végig nyitva hagyta előtte a kimenekülés lehetőségét)... tehát a vacsora vége felé mintegy átengedte Júdást önnönmagának... ha pedig Isten az ingadozó embert csillapítatlanul átengedi önmaga emberi természetének, onnantól kezdve az ember szabad akarata drasztikusan leromlik, hiszen Isten addigi segítő-támogató-óvó-hosszantűrő helyére más(ik), az embernél sokkal erősebb hatalom léphet... és persze lép is... lásd Jánosnál:
"... 21 Amikor ezeket mondta Jézus, lelkében megrendült, és e szavakkal tett bizonyságot: Bizony, bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem. 22 A tanítványok ekkor zavartan néztek egymásra: Vajon kiről szól? 23 Egyik tanítványa pedig, akit Jézus szeretett, Jézus kebelén nyugodott. 24 Intett azért neki Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről beszél. 25 Ő pedig Jézus keblére hajolva megkérdezte: Uram, ki az? 26 Jézus így válaszolt: Az, akinek a bemártott falatot adom. És bemártva a falatot Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának adta, 27 és a falat után bement abba a Sátán. Akkor azt mondta neki Jézus: Amit teszel, hamar tedd meg. 28 Senki sem értette az ott ülők közül, hogy miért mondta ezt neki. 29 Egyesek ugyanis úgy vélték, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondta neki Jézus: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy adjon valamit a szegényeknek. 30 Az pedig elvette a falatot, és azonnal kiment. Éjszaka volt. ..."
Darwin ezt ismerte fel: "zárt rendszerekben -----pl. Galapagos----- nem létezik külső beleszólás." ........sajátos fejlődés alakul............Erre a vallás károsultaknak azóta sincs válaszuk........majd elmúlnak.
Tudomány és Csillagászat