Topiknyitó: szivacs 2015. 06. 03. 00:43

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés:
Hozzászólások oldalanként:
pitcairn2 2017. 06. 07. 21:11
Előzmény: #731  Törölt felhasználó
#740
ha 14-hez viszonyítasz akkor mindenki szívott mint a torkosborz pl. dél-szláv viszonylatban a bosnyákok szimplán __terroristának__ tekintik Gavrilo Principet és az idióta harcostársait el is takarították a szobrát a városból (most néhány kilométerrel odébb áll a szerb részen ahol még mindig "hősnek" tekintik...)
pitcairn2 2017. 06. 07. 21:07
Előzmény: #727  sanka
#739
ha nem a német utat válasszuk akkor se lett volna jobb az anglo-amerikai tengely ha az érdeke úgy hozta gondolkodás nélkül árulta el a szövetségeseit... Western betrayallink
pitcairn2 2017. 06. 07. 21:06
Előzmény: #728  elemes
#738
a csonkítást Ferenc Ferdinándtól is megkaptuk volna térkép link
Phylaxa 2017. 06. 07. 20:19
Előzmény: #736  Törölt felhasználó
#737
Neked is leírom, nyugodtan írj egyetlen alternatívát a Hunyadiak óta, amit választhattunk magunktól. Egyetlen egyet. Na ezért hablaty az, ami egy független ország, független döntésének próbálja beállítani azokat a háborúkat. Ez van. :)
Törölt felhasználó 2017. 06. 07. 20:02
Előzmény: #735  Phylaxa
#736
"A győztes azt csinál amit akar és pont. Ez a háború. Mindig ez volt és mindig ez is lesz.". Szerintem is. Ezt tudni lehetett minden hadüzenetünk elött is. A többi meg hablaty.
Phylaxa 2017. 06. 07. 19:53
Előzmény: #733  Törölt felhasználó
#735
Amit elvettek habsburgoktól és az olaszoknak adták, azt adták oda tőlünk az osztrákoknak. Jártam ott és a mai napig németül beszélnek nagyon sokan. Ez az etnikai hablaty egy "humanista" magyarázat volt a területszerzésekre. Egy baromi nagy hazugság és sokáig bűzleni fog. A győztes azt csinál amit akar és pont. Ez a háború. Mindig ez volt és mindig ez is lesz. Minden más maszlag.
Phylaxa 2017. 06. 07. 19:40
Előzmény: #732  Törölt felhasználó
#734
Dehogyis. Kellünk mindig valakinek a hülyeségéhez és utána lehet mondani, hogy mi csináltuk. Indokolni már nem kell. Ember el nem tudta még mondani, hogy mi a fenét akartunk a Kárpátokon kívül. Mintha egy valakitől hallottam volna, hogy Kovács Józsi bácsi a Don kanyarban akart telket magának, mert nálunk már nem volt szabad terület, de aztán nem folytatta a gondolatmenetet. Nem is értem miért nem, pedig olyan jól indított. :)
Törölt felhasználó 2017. 06. 07. 19:17
Előzmény: #730  Phylaxa
#733
Mondjuk etnikai szempontból épp a nyugati határ meghúzása volt a legigazságosabb. Politikai szempontból meg a legszemetebb.
Törölt felhasználó 2017. 06. 07. 19:16
Előzmény: #729  Phylaxa
#732
Miért, talán minden tőlünk függetlenül történik, ezt akarod állítani?
Törölt felhasználó 2017. 06. 07. 19:14
Előzmény: #726  pitcairn2
#731
37-hez képest nem is. Viszont nem gondolom, hogy helyes lenne ahhoz viszonyítani.
Phylaxa 2017. 06. 07. 18:23
Előzmény: #728  elemes
#730
Bizony, még az osztrákok is kaptak tőlünk. Mi erőszakoltuk őket bele a hülyeségbe. Óriási magyar birodalmat akartunk. Szerencsétleneknek nem volt más választásuk, egy kiszolgáltatott nép volt. :)
Phylaxa 2017. 06. 07. 18:20
Előzmény: #727  sanka
#729
Na erről szeretnék már hallani valamit. Idáig mindenki eljut, de nem folytatja. Tehát a Hunyadiak óta bármelyik korszakban írj le nekem légyszi egy választási lehetőséget. Komolyan mondom, az első leszel életemben, folytatja ezt a mondatot, amit te is leírtál, ha ilyet tudsz írni. Nagyon várom. :)
elemes
elemes 2017. 06. 07. 18:18
Előzmény: #719  pitcairn2
#728
...lehet, de a csonkítást azért kaptuk, mert mi lettünk a bűnbak.
sanka 2017. 06. 07. 18:09
Előzmény: #724  pitcairn2
#727
Persze nem a hunanizmusrol, viszont kellett volna kis politikai érzék, hogy ne a német utat válasszuk.
pitcairn2 2017. 06. 07. 17:20
Előzmény: #725  Törölt felhasználó
#726
a határokat tekintve 1945-ben már jóformán semmit sem szívtunk 1937-hez képest, a háborús károk tekintetében sem mi voltunk a dobogósok, azokat vhol Lengyelország, a SZU, a volt Jugoszlávia és Görögország táján kell keresni azaz ott ahol gerillaháború bontakozott ki a megszállók ellen kevésbé forrófejű vidékeken meglehetősen "unalmasan" telt a náci megszállás, pl. a csehek meglepően jól gyüttek ki a háborúból - legalábbis addig amíg a moszkovita liblingek nem kerültek hatalomra... ha Heydrich-et nem lövik le jóformán nagyobb atrocitások nélkül átvészelték volna a háborút
Törölt felhasználó 2017. 06. 07. 17:10
Előzmény: #722  pitcairn2
#725
Ha a szovjet érdekzónát és a szocializmust nézed, akkor ugyanazt kaptak, de ha a határokat nézed, márpedig az maradandóbb lett, akkor mi szívtuk meg jobban.
pitcairn2 2017. 06. 07. 16:04
Előzmény: #714  _Bekre_Pal_
#724
"jeletősen benáculni meg komoly háborús bűnöket elkövetni." ez az összes szövetséges államnak is sikerült... a háború nem a humanizmus diadaláról szokott szólni...
pitcairn2 2017. 06. 07. 16:02
Előzmény: #714  _Bekre_Pal_
#723
"mi lettünk a legkitartóbb lúzerek a második világháború végére " szerintem a legnagyobbat a lengyelek bukták, hisz mindenféle ködös ígéret mentén konfrontálódtak a németekkel, majd a "szövetségeseik" gond nélkül elárulták őket gondolj bele: a II vh __állítólag__ a lengyel területi integritás védelmében robbant ki (kackac), majd menet közben a szövetségesek elárulták a londoni emigráns lengyel kormányt, rossznyelvek szerint még az államfő meggyilkolásához is asszisztáltak, lepaktáltak a Lengyelország keleti felét megszálló és ott de facto népirtásba kezdő moszkvai rezsimmel, majd ezek után a moszkovita lengyel bábkormányt ismerték el és belementek Lengyelország brutális megcsonkításába... azok akik 1939-ben még egy nyomorult népszavazást is megengedhetetlennek tartottak a lengyel területi integritás védelmében a túlnyomórészt németek által lakott Danzig melletti korridoron... hááát... ehhez képest mi még istenesen vészeltük át a II világháborút... itt legalább 1944-ig nem volt megszállás
pitcairn2 2017. 06. 07. 15:56
Előzmény: #714  _Bekre_Pal_
#722
ördögi egyezség az un. "jó" oldalon is volt pl. elég a SZU-nak nyújtott anglo-amerikai támogatásra gondolni ami pedig az 1945 utáni rendezést illeti a kisantant államok kb. ugyanazt kapták jutalmul mint mi büntetésül... Western betrayal link
pitcairn2 2017. 06. 07. 15:53
Előzmény: #712  pitcairn2
#721
az UK-nak tett német engedmények 1914 június 15-ére datálódnak, Ferdinándot csak 13 nappal később lőtték le link különben itt eszméletlen projektről volt szó mivel a vasút óriási koncessziós területeket is jelentett hatalmas olajlelőhelyekkel "If the railway had been completed, the Germans would have gained access to suspected oil fields in Mesopotamia,[2] as well as a connection to the port of Basra on the Persian Gulf. The latter would have provided access to the eastern parts of the German colonial empire, and avoided the Suez Canal, which was controlled by British-French interests." link a projektet leginkább a Deutsche Bank futtatta "Funding, engineering and construction was mainly provided by German Empire banks Deutsche Bank and companies Philipp Holzmann, " link

Topik gazda

szivacs
szivacs
3 5 1

aktív fórumozók


friss hírek További hírek