na látod ezért nem akarok visszamenni az állami pillérbe.
majd én gondoskodok magamról.
persze az eddigi 24 év munkaviszony után majd járó részre természetesen igényt tartok.
Minden erőmmel rászorítanám, ha kell kötelezővé tenném az öngondoskodást a munkavállalók számára! :)
(A problémát az eu könyveléstechnikai merevsége okozta, nem a mnyp rendszere. Lásd kormányunk sem államosítással kezdte, hanem a tárgyalóasztalnál. Kicsit magyarosra sikeredett, túl hamar kezdtük el csapkodni az asztalt.)
Sajnálom, de abban az országban, ahol a felső közép osztálytól felfelé adunk adókedvezményeket, akik amúgy is képesek az öngondoskodásra, ráadásul az így kapott pénz az import növekedését és az ő megtakarításait fogja növelni. Egy olyan országban, ahol a leszakadó rétegek iskolázottsága egyre elkeserítőbb.
Egy olyan országban, ahol ötlet sincs a foglalkoztatás bővítésére.
Egy olyan országban, ahol pusztán biológiai okokból a következő 20 évben esély sincs a foglalkoztatás radikális (a tervekben említett mértékű) növelésére, nos egy ilyen országban a nyugdíj államosítása finoman szólva nem ésszerű. Persze, ha el tudjuk fogadni, hogy 5-10-15 év alatt 5-10-15%-kal csökkenti a mindenkori kormány a nyugdíjat, akkor minden rendben, de sajnos ebben egy picit kételkedem. :)
Nem gondolom,hogy a kádári útra hajtanánk de akiknek elköltötték a nyugdíjbefizetését /lehet,hogy a szüleink is köztük vannak/ az ő problémájukat hogyan oldanád meg? Ugyanis nem ők kótyavetyélték el a pénzeket!
Megint csak igazad van. :)
Éppen ezért gáz, hogy most büszkén hajtunk rá újra a "kádári" útra.
Persze közben vidáman dúdolja az ország: I'm on a highway to hell...
Az utolsó rész az rendben is van a svéd példával! Az eleje az már sántít. Már a kádár rendszerben elköltötték a nyugdíjpénzeket és a rendszerváltáskor egyszerűen nem volt nyugdíj alap!
Igazad van. Az önmérséklet kifejezés jobban lefedné ezt a történetet. Állam bácsi az elmúlt 20 évben egyetlen egyszer tanúsította ezt a nemes tulajdonságát, amikor is rájött arra, hogy ha neki utalunk, akkor azt elszórja például a nyilván őszinte és megalapozott választási ígéreteire.
De mondok meglepőbbet. Egy svéd számára az adófizetés is egyfajta "öngondoskodás". Ugyanis neki nem kell nap mint nap elmagyarázni, hogy csak abból kaphat, amit be is fizetett.
Mondja már meg nekem valaki. hogy mi abban az öngondoskodás,hogy a bérekből kötelezően levont nyugdíjjárulék a mnyp-hez megy nem az államiba! Én itt nem látok semmi takarékossági hajlamot,csak máshova ment a pénz. Ha valaki fizet önkéntest az , öngondoskodás .
Az a baj, hogy az adossag kozben nem csak 3000 milliarddal nott. Ha csak erre kellett volna hitelt felvenni, az hosszu tavon meg lehetne jo egy jol szabalyozott nyugdijpenztari rendszerrel es koltsegvetesi fegyelemmel.
A 24% sosem ment a penztaraknak, sot a penztaraknak is az APEH utalta tovabb a 8%-ot.
PANNERGY