PORTFOLIO FORUM

Topikok szűrése

Új téma hozzáadása

Minden topik

Gazdaság

Befektetés

Állampapír

Deviza

Vállalatok

Autók

Energia

Ingatlan

Adózás

Nyugdíj

Közélet

Budapest

Európai Unió

Hitelek

Topiknyitó: kuliominer 2024. 04. 30. 09:07

Kulio's F.I.R.E. portfolio (Financial Independence Retire Early)

A portfólió összetevői hamarosan feltöltésre kerülnek.

Rendezés:

Hozzászólások oldalanként:

20 40 60 80 100

első
-10
1
2
3
4
5
6
7
+10
utolsó

szieszta csütörtök, 13:37

Előzmény: #1388 N0MAD

#1389

Ez nem pontosan így van, mert vannak ismerőseink, akinek még nem volt gyereke, hozzánk jártak babusgatni . A férfi is minden kisgyereket elkért, megölelgetni., minden babakocsiba bekukkantott.
A másik meg már majdnem elköltözött otthonról, úgy zavarta a kicsi fia. Azt mondta, majd akkor kezd el vele foglalkozni, mikor már megérti a beszédet.

N0MAD csütörtök, 13:08

Előzmény: #1387 szieszta

#1388

Ez úgy hangzik mintha azt mondanád odaültettek pár nemtom, hollandhoz hogy beszégessek velük, de tök kínos volt mert nem beszéltem hollandul.
De amióta családi okokból megtanultam hollandul sokkal szivesebben beszélgetek hollandul :D

szieszta csütörtök, 13:03

Előzmény: #1386 riskmanagementisnice

#1387

Szerintem az ember így is van beállítva. Huszon éves koromban semmi nem esett nehezemre és tapasztalat híján néha majd megszakadtam a munkában. Ahogy telnek az évek, összegyűlik a tudomány ahhoz, hogy könnyebben boldogulj, lenyugszik az ember, kezd lassítani. Az igények is csökkennek.
Az elején csak magamra dolgoztam, nem volt semmi felelősség, de a család mindent megváltoztat.
Nem tudom, a természet ezt hogyan intézi, de a gyerekek engem eléggé megváltoztattak. A nőknél a hormonok intézik, de férfiaknál mi lehet a változás oka? Korábban én nem nagyon szerettem kisgyerekekkel foglalkozni, mindig utáltam, ha a rokon kisgyerekeket rám kényszerítették, gügyögjek velük. De aranyos!
Amikor az enyéim születtek, örömmel fürdettem, pelenkáztam, gügyögtem nekik, róttuk a köröket a babakocsival. Minden este én meséltem nekik, apumesét. Nem könyvből, hanem az életből. Persze nem mindig az egyenes igazságot, mert volt benne varázsló is, de tanulság nem maradhatott el. És ez csak úgy jött.
Az tény, hogy csak a sajátjaimmal voltam így, de a másokét is már jobban tűrtem.

riskmanagementisnice csütörtök, 12:09

Előzmény: #1385 szieszta

#1386

Én ahogy most számolgatok, 47-48 éves koromig kell 'aktívan' dolgoznom (ez a mostani megteremtett nem hajszolt egyensúlyos munkát jelenti), ha nem lesz drámai változás a világban.
Viszont azért gondolatban készülök arra, hogy lehet változás, és ezért is próbálok olyan munkát végezni, ahol semmiképpen sem dől össze a világ, ha folytatnom kell. Nekem tényleg az egyensúly a célom és az időm relatív szabadsága, egy mostani hasonló munkát 20 órában valószínűleg szívesen fogok csinálni 10 év múlva is, akkor is, ha anyagilag már nem lesz rá szükségem - ezt majd akkor eldöntöm, ha ott tartok.
Valamit jöhet azért olyan forgatókönyv (kilépünk az EU-ból, eszkalálódik a háború, lesz egy nagyobb, elhúzódó tőkepiaci sokk) ami felülírhat sok mindent és erre is szeretnék rugalmas maradni.
Szóval van egy célom, de közben legalább annyira fontos, hogy az út is lehetőség szerint leginkább élvezetes legyen kevés egyensúlytalansággal.
12-13 évig nagyon sokat dolgoztam, most pár éve teljesen máshogy élek, nagyon jó ez.

szieszta csütörtök, 12:00

Előzmény: #1380 riskmanagementisnice

#1385

Én 54 vagyok, 2019 ben hagytam fel a lekötött munkámmal, picit a covidnak is köszönhetően.
Azt nem tudom, milyen FIRE az enyém, de kapok fizetést a munkámért egy cégtől, ami teljesen kötetlen, nem esik nehezemre.
Nem munkaviszony, csak szerződve vagyok velük, vállalkozóként számlázom a pénzt.
Ingatlanjaimból 3 termel, oda is el kell sétálnom a bérleti díjért. Mivel 160 ezerért adom a kertes családi házakat, elvárom, hogy gondjaikat oldják meg maguknak. Néha kell velük veszekedni, de nem vagyok hajlandó beruházni az ingatlanokba, így meg kell elégednem azzal, ami van.
Mivel nem is terveztem az ingatlanok kiadását, csak befektetésként a gyerkőcöknek vettem, így ez már csak ajándék.

FreszelÃ©s csütörtök, 11:26

Előzmény: #1383 riskmanagementisnice

#1384

kettőt pislantasz és jössz közénk!

riskmanagementisnice csütörtök, 11:25

Előzmény: #1382 FreszelÃ©s

#1383

Én még 40 alatt vagyok :P

FreszelÃ©s csütörtök, 11:19

Előzmény: #1380 riskmanagementisnice

#1382

úgy tűnik, hogy az éppen már 41-gyel akkor nyertem? :D

N0MAD csütörtök, 11:15

Előzmény: #1380 riskmanagementisnice

#1381

csodálkoznék, de lássuk :)

riskmanagementisnice csütörtök, 11:11

#1380

Amúgy van itt még vki 40 alatt? :)

szieszta csütörtök, 10:53

Előzmény: #1370 riskmanagementisnice

#1379

Én is amit csináltam, azt élveztem. Nem zavart, hogy mindenért engem kerestek, mert éreztem, fontos vagyok. A siker mindenért kárpótolt, nem beszélve az anyagi megbecsülésről. Szerettem, hogy engem hívnak, ha jön valami igazgató, vagy valamilyen vezető, mert mindenre meg volt a válaszom. Nem féltem sem a főigazgatótól, sem a főtulajoktól. Ha úgy éreztem, hogy hétvégén is menni kell, nem volt kérdés. Ez engem nyugtatott meg, nem másért csináltam.
Csak mikor elváltak útjaink, akkor voltam picit csalódott, tudva, hogy a többiek csak élősködtek, mégis jók voltak. Nem is egyszer kárt okoztak a cégnek a hülyeségükkel, lustaságukkal, de minden el lett gereblyézve. Meg mindig azt a lovat ütötték, ami húz, így mindent tőlem vártak. A kolléga nem értett a számítógéphez, így a jelentéseket, kimutatásokat is nekem kellett csinálnom. Mert ő csak elbassza.-bocsánat a kifejezésért .

szieszta csütörtök, 10:34

Előzmény: #1375 berlini

#1378

Pontosan ez volt a baj, hogy a depressziótól fájt mindene. Mivel folyamatosan járt kontrollra és a mellrák miatt valamilyen szinten hipohonder volt, a tüdörákot annyira korán felfedezték, hogy még semmi képalkotó röntgenen nem látszott. Csak a mintavétel mutatta ki. A doki azt mondta, ilyent nem műtenek, együtt lehet vele élni. Talán ez is volt a baj, anyum mindig azt érezte, ott van benne, mint valami élősködő .
A folyamatos rettegés miatt beképzelte magának az összes rákot. Mivel barátnőjének csontrákja volt, akkor neki is biztosan áttételesen az van. Végig jártuk, kizárták, de ezek tévednek. Akkor más rák. Végig jártuk, kizárva, akkor jött a következő.
Minden nap megálltam náluk, csak a panasz. Az unokákat is taszította ez a szenvedés, a gyerek meg őszinte.
Sokszor a fejünkhöz vágta...Megéri? Ennyit szenvedni? Egyetlen najpa nem volt, mikor nem gondolt volna rá, a fájdalmakra, szenvedésre. Legtöbbször a pszichiáterhez jártunk, rendszeresen szedte a nyugtatót, de egyre kevésbé használt. Amikor meg kapott erősebbet, az meg kiütötte.
A legnagyobb gondom a tehetetlenség volt, nem tudunk segíteni. Látod, hogyan szenved és fogy el. És nem a betegség valódi okától, hanem a lelki gondoktól.

riskmanagementisnice csütörtök, 10:12

Előzmény: #1371 FreszelÃ©s

#1377

Nekem az fontos, hogy olyan szektorban dolgozom és olyan pozició(k)ban, ami társadalmilag hasznos, értéket teremt.
Ez nekem kell, nagyon sok olyan munkakör vagy cég lenne, ahol nem tudnék dolgozni.
Szóval szerencsére ezek is rendben vannak.
Egyszerűen nekem az egyensúly az, ami, mint szempont bejött. Értelmes munkát csinálni, ami értéket teremt, de olyan időkeretben, ami nem vesz el trendszerűen a magánéletemből és 10-ből 9 reggel nincs bennem rossz érzés, hogy most miért kell leülnöm dolgozni (nyilván nem minden tökéletes és vannak stresszesebb napok, ezért nem írom, hogy mindig ez a helyzet).

berlini csütörtök, 10:09

Előzmény: #1374 Goldstein17

#1376

"egyik legfontosabb hogy az ember hozzon létre valami értelmeset és láthatót:"
Igen. Egyetértek.
Ha belegondolok, amig mozogni tudok nálam is igy lesz.
- unokaöcsém épitkezik, műszaki ellenőrt játszok
- hugom 7. emeleti penthouse lakásánál plusz ablakokat akar a nappaliban. (Tervezővel megbeszélések, kerületi főépitésszel egyeztetés után most lesz a közösképviselővel egy találkozó)
- belvárosi lakásunkat leváltjuk egy zuglói újépitésűre. Itt lehetőség volt műszaki módositásokra, el lehetett vele játszadozni
Tehát el tudom magam foglalni amennyire igényem van

berlini csütörtök, 10:01

Előzmény: #1369 szieszta

#1375

Remélem, de a 10 év még nem telt el, ami statisztikailag már gyógyulást jelentene.
A legfontosabb, hogy folyamatosan kontrolra menj.
Akkor az áttét idejében felismerve még nem halálos.
Édesanyád esetében valószináleg tömegesen jelentek meg csomók a tüdejében, nem volt operálható, vagy a szive nem volt olyan állapotban, hogy operálják.
Olvasva amit irtál, 76 évesen esett vissza és volt még majd 5 éve, amit a fájdalom nem tett tönkre.
És ez nem kevés. Ezalatt felnövekedtek az unokái.

Goldstein17 csütörtök, 09:26

Előzmény: #1373 N0MAD

#1374

"Csatlakoznék, annyi kiegészítéssel, hogy tapasztalatom szerint nagyon kell a bitvadászat mellé valami ami kézzelfogható. Csináljon az ember egy sámlit vagy bármi." Igen számomra ez a kulcsmondat, rég elértem a fire-t, igaz a kisebbik fiam még középiskolás, így vannak kötöttségek, de mégis talán az a egyik legfontosabb hogy az ember hozzon létre valami értelmeset és láthatót:) Nekem most ez egy ingatlan projekt aminek épp a tervezési fázisában vagyunk, még csak a látványtervet gyúrjuk, de az is nagyon lassan halad. Én személy szerint nem tudom elképzelni, hogy "munka" nélkül jól tudnám érezni magam. Kötöttségeket persze nem szívesen vállalnék.

N0MAD csütörtök, 09:12

Előzmény: #1371 FreszelÃ©s

#1373

Csatlakoznék, annyi kiegészítéssel, hogy tapasztalatom szerint nagyon kell a bitvadászat mellé valami ami kézzelfogható. Csináljon az ember egy sámlit vagy bármi. Ami ott van és megfogható.
Mégha a valós munkám, munkád rengeteg ember életét befolyásolja is napi szinten, és fontos is. Nem ugyanaz.
Másrészt persze csak időintervallum kérdése a dolog, a kódod élettartama rövidebb, a sámlié hosszabb, a családodé még hosszabb, de igazándiból minden mulandó, az univerzum is. Evvan.
De igen, súlyos hiba a munkában önazonosságot keresni. Ad identitást az iskola, a szakma, a teljesítmény (sőt a család is idesorolható), de nem érdemes elveszni ezekben. Ki kell tölteni az időt azzal ami neked jó amíg lehet. Késő bánat eb...
És én is szerettem amit csinálok, de már beleuntam.Részemről már elő is készítettem az utódlásom, még 2-3 évet tervezek aztán kitalálom teljes visszavonulás lesz vagy valami rész bedolgozás.
Az ország helyzetétől is függ keletre tartunk majd vagy nyugatra. Részemről nyugatra, így vagy úgy.

FreszelÃ©s csütörtök, 08:57

Előzmény: #1371 FreszelÃ©s

#1372

Ennek ellenére azért a kötelező hozása és látszat melózás belülről sorvasztó.

FreszelÃ©s csütörtök, 08:53

#1371

Hittem azt, hogy számít amit csinálok de nem. Hittem azt is, hogy pótolhatatlan vagyok, aztán pár váltás után visszanéztem és minden nagyjából ment valahogy tovább. Pontosan úgy, ahogy leírtad.
Igazából semmit sem számított, amit csináltam (IT/fejlesztés). Szerintem 95 százalékában már "törölték" is az alkotásaimat. Aki pedig a meglévőt még használja, az egyrészt jellemzően csak egy marék ember és az is csak kényszerből. Nem viszi előre a világot, nem lett senkinek se jobb. Mondom ezt úgy, hogy magát a szakmát nagyon szeretem-élvezem.
Jóideje érzelmileg kivonultam a munkából, lehozom a napot látszat-munkával és megőrzöm az energiáimat olyasmire, ami csak nekem és/vagy a családomnak számít. Ami amúgy mindenki másnak lényegtelen.
És igyekszem elérni a FIRE-t, hogy ne kelljen megjátszanom semmit.

riskmanagementisnice csütörtök, 08:22

Előzmény: #1368 szieszta

#1370

A munka kapcsán 2 dolgot írok le. Egyrészt én nagyon szerencsés vagyok, mert mindig, értsd mindig nagyon szerettem, ami csinálok. Értelmes, van hatása, folyamatosan jönnek új dolgok.
De, amikor fiatalabb voltam (egyetemtől egészen 35 éves koromig kb.) én is simán toltam a 10-12 órákat, nem esett nehezemre, élveztem - de egy idő után átalakult bennem, hogy igen, de bármennyire is szeretem, ez 'csak' a munkám, és az élet ezen kivül van: család, barátok, hobbik. És tudatosan elkezdtem visszavenni.
Mindenki pótolható, a legjobb ember hiánya is általában 3-4 hónapig okoz problémát, 6-7 hónap múlva már minden működik max kisebb fennakadásokkal, 12 hónap múlva meg már senkinek sem jut eszébe, hogy XY ott volt és milyen jó volt. Nagyon sok ilyet végignéztem, illetve én a saját váltásaimból is tudom, hogy így ment. Amikor elmentem nagy kétségbeesés, hogy mi lesz nélkülem - aztán valahogy mindig megoldódott.
A munkahely nem a családod, nem a barátod.
Ha szerencsés vagy (én annak gondolom magamat) akkor szereted és értelmes amit csinálsz. De akkor sem lehet a legfontosabb dolog az életedben.

szieszta csütörtök, 08:02

Előzmény: #1367 berlini

#1369

Az egyik legnagyobb félelmem nekem is a betegség.
Remélem sikerült kigyógyulnod!
Az anyukám példáját nézve, lelkileg ez a betegség nagyon megsanyargatja az embert. Nemcsak a beteget.
Az orvostudomány már nagyon sokat fejlődött, de már a kezelések is kellemetlenek és nyűggel járnak.
Anyum a mellrákból teljesen felépült, de 76 éves korában visszajött a tüdején. A tüdőrák igazi tüneteit csak az utolsó fél évben produkálta (köhögés, enyhe légszomj, csak az utolsó 2 hónapban), de lelkileg teljesen összetört, a depresszió és haldoklástól való félelem megbélyegezte minden napját. Rettegett és mindig mindene fájt. Lába, háta, nyaka, térde, gerince....csak a tüdeje nem.
A legbosszantóbb az orvosok hozzáállása, az " örüljön, hogy fáj", " mit vár 80 évesen" jókívánságaikkal.
Majdnem megérte a 81-ediket.
Látva szenvedését, nem tudom meg érte e a kezelésekre járni, nem tudom eldönteni, mennyire használtak. Az onkológus sem mondott semmit, de mindig az volt, próbáljunk valami mást, így gondolom, nem hatottak.

szieszta szerda, 23:44

Előzmény: #1360 berlini

#1368

Nem kritika, de ebbe nagyon sokan beleestünk. Mindenki pótolható. Legrosszabb esetben 2-3 ember fogja elvégezni, amit te magad, de megoldják.
A cégnél, ahova bedolgoztam átszervezés volt és a kisfőnök megkért, csatlakozom e egy új részleg elindításához. Le kell rakni az alapokat és felépíteni. Igaz félve, de belevágtunk. Szerződések megfogalmazásától, a munkarend és partnerek összerakása, a technológia kidolgozása, a munkamenet megszervezése. Mindenben benne volt a kezem nyoma, de kellett egy németül jól beszélő kapcsolattartó.
Mindent felépítettünk, de a kisfőnök egy beruházásnál megsértődött és tovább állt. Így maradtunk magunkra, lett felvéve 3 kolléga. Ha gond volt, én mentem, mert a-tól z-ig ismertem mindent. A kapcsolattartót meg kinevezték kisfőnöknek. A cég igazgatója látta a hozzáállásomat, így egyszer megemlítette egy gyűlésen, hogy én lennék jobb kisfőnöknek. Én nem is tudtam róla és nem is vállaltam volna, kötött munkaidővel, irodához kötve. Egy hét múlva a kisfőnök vörös képpel ordított az arcomba, hogy ne gondoljam, hogy kilököm a székéből, ráadásul dupláját keresem, mint ő. Azonnal nekiállt vágni a fát alólam, ráadásul beajánlott egy új posztra az igazgatónál. Azt viszont én nem fogadtam el, így elköszöntünk.
Ekkor mondtam, úgyis összezuhan a részleg, mert én ezt szívvel lélekkel csináltam, nem úgy, mint a többiek. Megbotlottak, de vettek fel 3 emberkét és felálltak belőle. Elég nagy az átjáróház, de mégis működik.
Közben én is láttam, hogy nem kell ezt szívvel lélekkel csinálni, megy az úgy is.
Most, amit "dolgozok", már így csinálom. Látszat munka. Csak meg kell tanulnia az embernek eladnia magát, hogy úgy tűnjön, megszakad a munkában.
Szerencsére ez már csak hab a tortán, ha nem lenne is eléldegélünk.

berlini szerda, 23:29

Előzmény: #1366 _kt_

#1367

60 évesen rákbeteg lettem, igy a nyugdijig nem is kaptam sok pénzt. (Táppénz, leszázékolás)
Akkor jöttem rá arra, hogy másként kellett volna élni, más prioritásokkal.
Utána több mint 4 évvel ezelőtt megkeresett a volt főnököm, egy tökéletesen elb@szott projekt megmentésének ötletével. Aztán két évre rá a projekt végén ott ragadtam tanácsadóként.
Élveztem, mert nem szakadtam bele, de időarányosan akkor kerestem a legtöbbet, (ujra jött a pótolhatattlansági érzés) de egy éve a feleségem sürgetésére apródonként felhagytam ezzel is.

_kt_ szerda, 23:12

Előzmény: #1364 berlini

#1366

És hogyan változott ez a nézeted?

kuliominer szerda, 23:09

Előzmény: #1358 riskmanagementisnice

#1365

4 fő, kisváros

berlini szerda, 22:46

Előzmény: #1363 _kt_

#1364

igen

_kt_ szerda, 20:29

Előzmény: #1360 berlini

#1363

"azt hittem, hogy az élet egyik értelme az hogy az ember pótolhatattlan (de legalábbis bebeszéli magának, hogy az.)" - azt érted ez alatt, hogy a munkádat pótolhatatlannak gondoltad, ezért nem vonultál vissza hamarabb?

N0MAD szerda, 18:57

Előzmény: #1347 kuliominer

#1362

Hát, lehet nem az optimális nap volt a vásárlásra. Ez ma csúnya.

N0MAD szerda, 18:36

Előzmény: #1359 FR73

#1361

írtam is hogy sarkos a példa.
De attól még azt is tartom hogy a volalitás mérsékelten kényelmesen tervezhető, de a dollár se a stabilitás szobra. Mégha épp a bot szebbik végén vagyunk is.
De mondom, csak ötletelés volt, túl sok szót vesztegettünk rá.