Az érdekes a dologban, hogy 3 hónappal ezelőtt még nem volt szó az Albán bankról. Most az is el lett adva a bolgár mellett.
De mi lett a Macedon, Moldáv, Szerb, montenegrói SocGen leánybankokkal?
1. verzió:
Ott vagy folynak még a tárgyalások (OTP-vel és/vagy más ajánlattevőkkel)
2. verzió:
azokat a SocGen mégsem adja el.
1. verzió ellen szól, hogy a csoportból a bolgár a legnagyobb és legerősebb bank. Mi értelme annak, hogy a gyengébbeket hagyják leválasztani, eladják a legnagyobbat és külön tárgyalnak a kevésbé értékesek eladásáról? Ebben az esetben azonban lesz hir ezen bankok eladásának sikeréről.
2. verzió ellen meg az szól, hogy az eredeti csoport a bolgár bank nélkül tavaly csökkenő nyereséget termelt. (Európa nem EU-tag perifériás országairól van szó, ahol nagy fordulat nem is várható) Miért tartaná meg ezeket a SocGen amely a tőkehelyzetének megerősitése érdekében adja el a nem kulcspiaci leánybankjait?
Szerintem az OTP érdekében áll a szerb és a montenegrói piaci pozició megerősitéséhez (nyereséges méretnagyság eléréséhez,) a SocGen helyi leénybankjainak megvásárlása. Sokkal inkább mint Bulgáriában, ahol az OTP a 2. legnagyobb bank. (Montenegróban igaz hogy a legnagyobb az OTP, de ott az egész piac olyan pici, hogy - amennyiben a felügyelet megengedi - még szükséges lenne az erősités.)
Magyarország külgazdasági kapcsolatrendszerének rangsora is inkább a szerb piac megerősitését tenné logikussá. Most ehelyett Albániában megvenni az 5. legnagyobb bankot? Most éppen nyereséges, de a megtérülési mutatói rendkivül gyengék.
Érdeklődve várom a fejleményeket.
Már többször olvastam olyan aggódó hozzászólásokat, amelyek megkérdőlegezik a bankvételek hasznosságát
Tettszetősen, logikusan érvelnek. Pld:
1. ellenérv:
az ilyen vétel több mint kockázatos, mert egyedül az eladó tudja, hogy ténylegesen milyen lehetőségek vannak az eladandó leánybankban. Igy a vétel több mint kockázatos.
2. ellenérv:
az OTP akviziciói pont az a kelet-európai régió, amely egy esetleges válságban a legnagyobb veszteséget tudja okozni az anyabanknak.
1. ellenérvre válaszom:
Pont ez a bizonytalanság, ami lenyomja az árat és meg lehet venni köny szerinti értéken vagy alacsonyabban bankokat attól függően, hogy a vásárlandó bank ROE= 10 vagy akár csupán ROE=5 nyereséget tudott eddig produkálni. Viszont van egy olyan szempont, ami egy vételt akkor is vonzóvá tesz, ha a leánybank önmagában képtelen volt eddig komolyan nyereségessé válni. Ha a vevő már jelen van a piacon, a gazdaságos méretnegyság elérésének leggyorsabb módja az akvizició. Ez a manapság divatos win-win szituáció. Az üzlet mind az eladónak mind a vevőnek eredményes.
2. ellenérvre válaszom:
az OTP bebizonyitotta 2006-ban, hogy hogyan lehet több mint háromszoros könyszerinti áron megvenni egy bankot (igy komoly goodwillel) Ukrajnában, ami szinte azonnal veszteségbe fordult és az orosz-ukrán válság miatt több mint 100 milliárdos veszteséget okozott. Igy ez a kockázat - bizonyitottan - igenis valós. De ne menjünk olyan messzire. az összes nyugateurópai bank összes nyeresége amit a válság előtt kaszáltak Magyarországon eluszott a válság alatt. Tudom, hogy nehezen hihető, de a Fidesz propaganda ellenére (csak az a jó helyzet, ha a magyar piacon a hazai bankok vannak többségben,) a válság bebizonyitotta, hogy ez bizony komoly előny is lehet. Szlovénia pld. szinte teljesen hazai (többslgében állami) tulajdonú bankrendszere miatt sokkal többet bukott a válságon a sorozatos bankmentések költségei miatt. az addigi alacsony államadósági szint többszörösére ugrott.
De térjünk vissza az OTP-re.
A sokat szidott Kelet-Európa előnyeit éppen az OTP is bizonyitotta. A biztonságos nyugat-európai piacokon a válságban szinte az összes nagybank meggyengült. Komoly tőkeveszteséget szenvedett. (Az elmúlt 10 évben az OTP több mint duplázta a tőkéjét, mig a többi nagybank nyugaton folyamatosan részvénykibocsájtással emel tőkét, leánybankokat részlegetket ad el. Jelenlegi a nullkamatszintes helyzetben viszont olyan alacsony 2% körüli marzsokkal dolgoznak, ami mellett szinte lehetettlen nyereségesen dolgozni.)
Az OTP piacain azonban a kamatmarzsok a válság éveiben 5-6%-osak voltak a bolgár és magyar piacon és az ukrán-orosz piacon elérték a 18-20%-ot. Az iszonyatosan magas céltartalékolást csak igy lehetett kitermelni és közben folyamatosan nyereséges maradni.
Ez kicsit hasonló a 18.-19. századi amerikához. Az ir paraszt eldönthette, hogy leragad otthon és kinlódik egy akkora földterületen ami éppen hogy eltart 100 juhot, vagy elad mindent kivándorol és egy kockázatosabb terepen (aminek mérete elérhette akár fél Irország méretét) vagyonos emberré válik. Az u.n. pénzügyi penetráció olyan alacsony kelet-Európában ami itt Vadkeleten sokkal nagyobb lehetőséget kinál a vllalkozóknak. Itt meglehet termelni a válság egyszeri veszteségei többszörösét, ha valaki ügyesen gazdálkodik és kis szerencséje is van. (Pld az Ukrán válság nem a szerencsés kategóriába sorolható.)
Meglátjuk.
A mai napon a bejelentés nem váltott ki lelkesedést. 10490-ről 60 ft-ot esett az árfolyam.
De mi lett a Macedon, Moldáv, Szerb, montenegrói SocGen leánybankokkal?
1. verzió:
Ott vagy folynak még a tárgyalások (OTP-vel és/vagy más ajánlattevőkkel)
2. verzió:
azokat a SocGen mégsem adja el.
1. verzió ellen szól, hogy a csoportból a bolgár a legnagyobb és legerősebb bank. Mi értelme annak, hogy a gyengébbeket hagyják leválasztani, eladják a legnagyobbat és külön tárgyalnak a kevésbé értékesek eladásáról? Ebben az esetben azonban lesz hir ezen bankok eladásának sikeréről.
2. verzió ellen meg az szól, hogy az eredeti csoport a bolgár bank nélkül tavaly csökkenő nyereséget termelt. (Európa nem EU-tag perifériás országairól van szó, ahol nagy fordulat nem is várható) Miért tartaná meg ezeket a SocGen amely a tőkehelyzetének megerősitése érdekében adja el a nem kulcspiaci leánybankjait?
Szerintem az OTP érdekében áll a szerb és a montenegrói piaci pozició megerősitéséhez (nyereséges méretnagyság eléréséhez,) a SocGen helyi leénybankjainak megvásárlása. Sokkal inkább mint Bulgáriában, ahol az OTP a 2. legnagyobb bank. (Montenegróban igaz hogy a legnagyobb az OTP, de ott az egész piac olyan pici, hogy - amennyiben a felügyelet megengedi - még szükséges lenne az erősités.)
Magyarország külgazdasági kapcsolatrendszerének rangsora is inkább a szerb piac megerősitését tenné logikussá. Most ehelyett Albániában megvenni az 5. legnagyobb bankot? Most éppen nyereséges, de a megtérülési mutatói rendkivül gyengék.
Érdeklődve várom a fejleményeket.
Már többször olvastam olyan aggódó hozzászólásokat, amelyek megkérdőlegezik a bankvételek hasznosságát
Tettszetősen, logikusan érvelnek. Pld:
1. ellenérv:
az ilyen vétel több mint kockázatos, mert egyedül az eladó tudja, hogy ténylegesen milyen lehetőségek vannak az eladandó leánybankban. Igy a vétel több mint kockázatos.
2. ellenérv:
az OTP akviziciói pont az a kelet-európai régió, amely egy esetleges válságban a legnagyobb veszteséget tudja okozni az anyabanknak.
1. ellenérvre válaszom:
Pont ez a bizonytalanság, ami lenyomja az árat és meg lehet venni köny szerinti értéken vagy alacsonyabban bankokat attól függően, hogy a vásárlandó bank ROE= 10 vagy akár csupán ROE=5 nyereséget tudott eddig produkálni. Viszont van egy olyan szempont, ami egy vételt akkor is vonzóvá tesz, ha a leánybank önmagában képtelen volt eddig komolyan nyereségessé válni. Ha a vevő már jelen van a piacon, a gazdaságos méretnegyság elérésének leggyorsabb módja az akvizició. Ez a manapság divatos win-win szituáció. Az üzlet mind az eladónak mind a vevőnek eredményes.
2. ellenérvre válaszom:
az OTP bebizonyitotta 2006-ban, hogy hogyan lehet több mint háromszoros könyszerinti áron megvenni egy bankot (igy komoly goodwillel) Ukrajnában, ami szinte azonnal veszteségbe fordult és az orosz-ukrán válság miatt több mint 100 milliárdos veszteséget okozott. Igy ez a kockázat - bizonyitottan - igenis valós. De ne menjünk olyan messzire. az összes nyugateurópai bank összes nyeresége amit a válság előtt kaszáltak Magyarországon eluszott a válság alatt. Tudom, hogy nehezen hihető, de a Fidesz propaganda ellenére (csak az a jó helyzet, ha a magyar piacon a hazai bankok vannak többségben,) a válság bebizonyitotta, hogy ez bizony komoly előny is lehet. Szlovénia pld. szinte teljesen hazai (többslgében állami) tulajdonú bankrendszere miatt sokkal többet bukott a válságon a sorozatos bankmentések költségei miatt. az addigi alacsony államadósági szint többszörösére ugrott.
De térjünk vissza az OTP-re.
A sokat szidott Kelet-Európa előnyeit éppen az OTP is bizonyitotta. A biztonságos nyugat-európai piacokon a válságban szinte az összes nagybank meggyengült. Komoly tőkeveszteséget szenvedett. (Az elmúlt 10 évben az OTP több mint duplázta a tőkéjét, mig a többi nagybank nyugaton folyamatosan részvénykibocsájtással emel tőkét, leánybankokat részlegetket ad el. Jelenlegi a nullkamatszintes helyzetben viszont olyan alacsony 2% körüli marzsokkal dolgoznak, ami mellett szinte lehetettlen nyereségesen dolgozni.)
Az OTP piacain azonban a kamatmarzsok a válság éveiben 5-6%-osak voltak a bolgár és magyar piacon és az ukrán-orosz piacon elérték a 18-20%-ot. Az iszonyatosan magas céltartalékolást csak igy lehetett kitermelni és közben folyamatosan nyereséges maradni.
Ez kicsit hasonló a 18.-19. századi amerikához. Az ir paraszt eldönthette, hogy leragad otthon és kinlódik egy akkora földterületen ami éppen hogy eltart 100 juhot, vagy elad mindent kivándorol és egy kockázatosabb terepen (aminek mérete elérhette akár fél Irország méretét) vagyonos emberré válik. Az u.n. pénzügyi penetráció olyan alacsony kelet-Európában ami itt Vadkeleten sokkal nagyobb lehetőséget kinál a vllalkozóknak. Itt meglehet termelni a válság egyszeri veszteségei többszörösét, ha valaki ügyesen gazdálkodik és kis szerencséje is van. (Pld az Ukrán válság nem a szerencsés kategóriába sorolható.)
Meglátjuk.
A mai napon a bejelentés nem váltott ki lelkesedést. 10490-ről 60 ft-ot esett az árfolyam.
Mennyit ér az OTP?
Jövőre - ha Orbánék nem térne észre- az anyabank teljesitménye (hitelkihelyezése) továbbra is visszaesik, a leánybankoktól összejöhet az éves adózott eredmény akár kétharmada is.
Számolgatva:
Orosz leánytól akár 80 milliárd, az ukrán-bolgár párostól pedig lehetséges lehet 30 milliárd.
Ezt lassan felfogják majd az elemzők is és igy jövőre az OTP megitélésénél már nem fog egy magyarországi makroszintű kockázat (ami úgy néz ki hogy sajnos tartós lesz,)a konkurens térségi bankokhoz viszonyitva 40-50%-os diszkontot okozni.
Mert sajnos most az OTP értékelése reálisan 3500Ft, miközben lengyel-cseh társai részvényei - ugyanilyen nyereségességi mutatókkal- dupla annyit érnek.
Magyarország tragédiája, hogy:
- egy pénzügyi szakember (aki pedig a számokra esküdött fel) vitte felelőtlen, megalapozatlan kiköltekezésbe,
- utána egy tanárnak tanult (akinek hivatása szerint őszintének kellett volna lennie)ember bizonyitotta be, hogy a politikusok szavahihetősége a nullával egyenlő,
- most már esélyünk sincs, mert egy zugügyvédet kaptunk, aki -miközben saját maga is bevallja, hogy nem ért a gazdasághoz- csalhatattlanságát hirdetve tovább folytatja elődei (kivéve Bajnai-Oszkó) áldatlan ámokfutását.
Ilyen körülmények között örüljunk annak, hogy a piac látszólag ezt a 3500ft-ot megadja. De igazából a forgalomból (ami a normális egytizede) is látszik, hogy az amerikai shortosokon kivűl itt már alig van külföldi befektető-spekuláns.
Ezt az árat a beragadt magyar befektetők reményei tartják fenn.
Ha egy szebb közeljövővel áltatom magam, akkor egy IMF megállapodásban bízva reménykedem abban, hogy akik (napi 30-70 milliárdos forgalommal) elbúcsúztak az OTP-től, azok utána visszatérnek. (A tripla bóvli minősitésünk is javulhat utána.) Ez a vételi erő (a short zárásokkal erősítve) megdobhatja majd az árfolyamot akár 5000ft fölé is.