USA-OROSZ háború  

#614

nem írtam olyat, hogy támogatnék egy orosz bosszút
azt írtam, : mivel az orosz ártatlan civilek és sportolók ezt nem érdemlik meg, így a nyugati elit ne lepődjön majd meg azon, ha vmilyen formában az oroszok később bosszút állnának majd nyugati civileken

http://johnhelmer.net/the-zelensky-summit-meeting-in-kiev-on-march-15-with-polish-czech-and-slovenian-prime-ministers-was-a-fake-devised-in-warsaw-the-meeting-was-at-przemysl-poland-zelensky-also/
a V3 meetingröl
folyton csak a hazugsagok...

Korea 1950, Guatelmala 1954, Indonézia 1958, Kuba 1961, Vietnám 1961, Kongó 1964, Laosz 1964, Brazília 1964, Dominikai Köztársaság 1965, Görögország 1967, Argentina 1976, Nicaragua 1981, Grenada 1984, Fülöp-szigetek 1989, Panama 1989, Irak 1991, 2003, Szudán 1998, JUGOSZLÁVIA 1999, Afganisztán 2001, Jemen 2002, Szomália 2006, Líbia 2011, Szíria 2011.
Ez nem háborús bűn?
USA elmúlt 72 éve, átlagban 5 évente háborúban vesznek részt az amerikai csapatok, persze ők a béke megteremtése miatt járják a világot. 

Ha Oroszországban állnának az út szélén, akkor tényleg éhen halnának. De ne aggódj, a hanyatló nyugaton még őket is megsegítik, ha más nem, akkor a gyűlölt Soros-szervezetek.
Persze látom, hogy te jobban örülnél, ha az ártatlan oroszok "bosszút állnának" a nyugaton. Mégis mire gondolsz? Majd nem vesznek nyugati termékeket, vagy nem mennek nyugatra nyaralni?

helyzetjelentés Belgiumból:
hogy frankón sikerült kib...ni tök ártatlan emberekkel. Európa-szerte az út szélén állnak az orosz kamionok, mert nem működik a bankkártyájuk. Nem tudnak tankolni, ráadásul kajájuk sincs. És nem nagyon segít nekik senki, mert éppen most gyűlölni kell az átlagos, civil oroszt. Ezek a fickók (egyszerű melósok, ahogy Jakab Péter elvtárs szokta nevezni őket) éhen fognak halni. Természetesen a telefonjukat is lekapcsolták.
Nem tudni, ez nálunk is így van-e, de ha ilyesmit láttok, akkor legalább valami kaját adjatok nekik, meg segítsetek nekik elérni a nagykövetséget. Oké, hogy Putyin hibázott és nagyot (ki-ki megítéli ezt ahogy akarja hiszen ez is vita tárgya, hiszen símán teljesíthette volna a nyugat a feltételeit és akkor semmiféle háború nem lett volna hiszen azt így provokálták), de azért maradjunk már meg embernek! Ja, és azt is mesélték, hogy iszonyúan félnek, mert hát mindenki őket b...tatja. Elsírták magukat, amikor kiderült, hogy nem balhézni mentek oda hozzájuk, hanem segíteni.
Teygük hozzá gyorsan, hogy a képmutató álszent nyugat az orosz sportolókkal is így bánik, pedig ők aztán szintén tényleg nem etehetnek semmiről!!
AZ USA TÁVITRÁNYÍTOTTA EU EGY KOLLEKTÍV BŰNÖSSÉGET SÜTÖTT MOST RÁ , TELJESEN ALAPTALANUL AZ OROSZ CIVILEKRE VILÁGSZERTE, miközben az orosz átlagpolfgárnak - sportolónak, turistának, vendégmunkásnak, egyetemistának a ott tanul, stb. - a világon semmi közük nincs a politikához!!
Nos ha véget ér a háború, akkor ne lepődjenek majd meg a nyugati politikai elitek, ha vmilyen formában megbosszulják még ezt majd nekik az oroszok...

Épp ezt mondtam, hogy sztem is helyénvaló az orosz gyilkolászás, hiszen más is ezt csinálja, amióta világ a világ. Nincs itt semmi ellentmondás. Gyilkolni, bombázni jó dolog a nemes cél érdekében. Ezért tisztelem Vlagyimirt.

"... Az Egyesült Államok kongresszusa a múlt héten 13,6 milliárd dollárnyi sürgősségi kiadást hagyott jóvá Ukrajnának. Az elmúlt évtized egyik legnagyobb amerikai külföldi segélyadományát többnyire fegyverekre és katonai felszerelésekre fogják költeni. ..."  (via Index)
   
p.s.: ezek szerint: "egyik zsebéből (átteszi) a másikba"...

""nagyon jó írás. helyreáll a rend Irakban. ezt majd belátják az irakiak is, mégha ezért sokan meg kell halniuk is és talán millióknak kell elhagyni a hazájukat. de végül majd jó szívvel fognak gondolni a demokráciát hozó USA iránt.
Éljen a demokrácia, amit tankokkal és rakétákkal hozott el a békés amerikai hadsereg. 
Mindig ilyennek képzeltem a demokrácia eljövetelét. ágyútüz, lebombázott városok, hallottak ezrei az utcákon ..
mag a földi paradicsom.""
nem sokat kell atirni a szövegeden h szembesülj a kettös mércéddel 
de nem fogsz

Sok infó hiányzik, hogy ez ne csak hipotézis legyen, de mi van ha kihasználná az alkalmat a lengyel elnök az EU centrumának gazdasági meggyengítésére, hogy ebből centrum-periféria alárendeltségből kitörjön, úgy-e normál állapotok között túl magas a termelésbeli különbség, körülbelül 3x a németek javára, de ha megomlanak máris versenyképesebbek velük szembe. Nem tudom mekkora a gazdasági összefüggés, mekkora lehetne a recesszió ezért elég konteó.

Fantasztikus szöveg, köszi h. bemásoltad.

egyetértek. én is elítélem, hogy a NATO Ukrajnát bombázza. Ezek nem emberek :( 

nagyon jó írás. helyreáll a rend Ukrajnában. ezt majd belátják az ukránok is, mégha ezért sokan meg kell halniuk is és talán millióknak kell elhagyni a hazájukat. de végül majd jó szívvel fognak gondolni a békét hozó Putyin iránt.
Éljen a béke, amit tankokkal és rakétákkal hozott el a békés orosz hadsereg. 
Mindig ilyennek képzeltem a világbéke eljövetelét. ágyútüz, lebombázott városok, hallottak ezrei az utcákon ..
mag a földi paradicsom.

Putyin remélem megkapja a Béke Nobel díjat az ukrajnai békemisszióért idén. :)  De sajnos ez a bolond ukrán elnök tovább írtja az ukránokat :(  Nem értem, miért támogat egy ilyen agresszort a világ 200 országa... elképesztő ....

Egyetértek. A tapsot is fel kéne venni a háborús bünők közé . :DDDDDDDDDDDDD

Semmi sem változott évezredek óta. Elővettem és újra beleolvastam a történetírás atyjának, Thuküdidésznek a Méloszi dialógus művébe. Bemásolom,  igaz kicsit hosszú, de érdemes egy kis időt szánni elolvasására.
Méloszi dialógus
 
85. „Miután nem szólhatunk az egész néphez, nyilván azért, hogy a tömeget egyetlen
összefüggő beszédben előadott s az első hallásra is meggyőzőnek és megcáfolhatatlannak ható
érveinkkel meg ne zavarjuk – hiszen jól tudjuk, hogy ezért vezettek minket e szűkebb körű
tanács elé -, nos, ti, akik itt ültök, válasszátok a tárgyalásnak még ennél is biztosabb módját.
Ne összefüggő beszédben, hanem pontról pontra válaszoljatok, s szakítsatok félbe azonnal, ha
olyasmit mondunk, ami számotokra nem látszik kielégítőnek. S először arra válaszoljatok,
elfogadjátok-e javaslatunkat?”
86. Erre a méloszi főemberek így válaszoltak: „Méltányos javaslatotok ellen, hogy
higgadtan igyekezzünk egymást meggyőzni, nem lehet kifogásunk. Ennek azonban
szemlátomást ellentmond az a tény, hogy ti már most, túl az előkészületeken, készen álltok a
háborúra. S úgy látjuk, azért jelentetek meg, hogy ítélőbíráink legyetek az elkövetkező
eszmecserében, s hogy tárgyalásaink eredménye, ha bebizonyítjuk igazunkat, s éppen ezért
nem engedünk, a háború, ha pedig hagyjuk magunkat meggyőzni, a szolgaság lesz.”
87. Athéniak: Ha ti azért jöttetek össze velünk, hogy a jövő lehetőségeit találgassátok,
vagy más a célotok, nem pedig az, hogy jelenlegi helyzetetekben, amelyet ti magatok is
láttatok, városotok megmaradásáról tanácskozzatok, máris abbahagyhatjuk a tárgyalást. Ha
azonban az utóbbi a célotok, akkor beszéljetek tovább.
88. Mélosziak: Természetes és megbocsátható, ha ilyen válságos helyzetben valakinek a
gondolatai sok irányban elkalandoznak. Összejövetelünk célja valóban a mi megmaradásunk,
s a tárgyalást, ha nektek is megfelel, folytassuk úgy, ahogy ti javasoljátok.
89. Athéniak: Nos, jó. Mi tehát egyáltalán nem szándékozunk előttetek szép szavakat
hangoztatva - hogy például a médek legyőzése után minket illet az uralom, vagy hogy az
elszenvedett jogtalanságok megtorlására érkeztünk ide – hosszadalmas és aligha elhihető
szónoklatot tartani, másrészt azonban ti se higgyétek, hogy meggyőzhettek minket, azt állítva,
hogy noha ti a lakedaimoniak gyarmatosai vagytok, nem nyújthattok nekik fegyveres
segítséget, vagy hogy nekünk még soha semmi sérelmet nem okoztatok. Okosabb, ha csak
annyit akartok elérni, amennyit kettőnk őszinte érzései megengednek. Hiszen éppoly jól
tudjátok, mint mi, hogy emberek között jogegyenlőségről csak az erők egyensúlya esetében
lehet beszélni, a hatalmas azonban végrehajtja, amit akar, a gyenge pedig meghajlik előtte.
90. Mélosziak: A mi véleményünk szerint – s ezt meg kell mondanunk, mikor ti, semmibe
véve a jogot, csak a haszonról vagytok hajlandók beszélni – kívánatos lenne, ha nem vetnétek
el mindnyájunknak ezt a közös kincsét, s a bajban lévő esetében a méltányos mindig
igazságosnak is számítana, s ő, ha ügye jogosságát nem is tudja teljes mértékben
bebizonyítani, számíthasson némi jóindulatra. S ez nektek is érdeketekben áll, hiszen ha netán
egyszer alulmaradtok, meglehet, ti szolgáltok a legszörnyűbb megtorlás példájául.
91. Athéniak: Amiatt mi nem aggódunk, hogy mi lesz velünk, ha uralmunk egyszer véget
ér. Mert nem az a nép félelmetes a legyőzött számára, amely, miként a lakedaimoniak is,
másokon uralkodik – különben is most nem a lakedaimoniakkal van nézeteltérésünk -, hanem
az elnyomott, ha egyszer fellázad, s legyőzni eddigi urát. De engedjétek, hadd legyen ez a
veszély csak a mi gondunk. Azt szeretnénk kifejteni, hogy mi hatalmunk kiterjesztése végett
érkeztünk ide, s városotok megmentése érdekében folytatjuk ezt a tárgyalást, hogy itt
2
küzdelem nélkül vegyük át az uralmat, úgy, hogy ti mindkettőnk javára sértetlenek
maradjatok.
92. Mélosziak: S miképpen jelenthetne nekünk akkora előnyt szabadságunk elvesztése,
mint nektek az elnyert uralom?
93. Athéniak: Úgy, hogy ti a legszörnyűbbet elkerülve alattvalóikká váltok, mi pedig csak
nyerünk vele, ha nem teszünk tönkre benneteket.
94. Mélosziak: S nem elégednétek-e meg azzal, ha mi ellenségeitekből barátaitokká válva
nyugodtan maradnánk, anélkül, hogy bármelyik féllel szövetséget kötnénk?
95. Athéniak: Nem! Ellenséges érzületetek kevesebb kárt okozna nekünk, mint
barátságotok, amely alattvalóink szemében éppen gyengeségünket, míg gyűlöletetek
hatalmunkat bizonyítaná.
96. Mélosziak: Tehát a ti alattvalóitok úgy gondolkoznak a méltányosságról, hogy semmi
különbséget nem tesznek azok között a városok között, amelyekhez nem volt semmi közötök,
s azok között, amelyeket, miután részben elpártoltak, engedelmességre kényszerítettetek?
97. Athéniak: Nem! Ők jól tudják, hogy ügyének jogosságát az egyik éppúgy képes
igazolni, mint a másik, de úgy vélik, hogy amelyik megőrizte függetlenségét, ezt erejének
köszönheti, s mi félelemből nem támadunk rá. A ti meghódolásotokkal tehát nemcsak
uralmunkat terjesztjük ki, hanem biztonságunkat is megszilárdítjuk, s különben is ti, a
szigetlakók közt is egyik leggyengébb város, hogyan szállhatnátok sikerrel szembe egy
tengeri nagyhatalommal?
98. Mélosziak: S mit gondoltok, az itt ajánlott megoldás nem szavatolja eléggé
biztonságotokat? Mert miután megakadályoztátok, hogy a jogszerűségre hivatkozzunk, s arra
akartok kényszeríteni, hogy csak a ti érdekeiteket nézzük, szükségét érezzük, hogy
megpróbáljunk benneteket meggyőzni arról, hogy számunkra mi a hasznos, s hogy ez
nyilvánvalóan egybeesik a ti érdekeitekkel is. Hogyan képzelitek, hogy azok, akik még egyik
félhez sem csatlakoztak, nem válnak ellenségeitekké, ha, a mi példánkat látva, azt kell
következtetniük, hogy majd rájuk is sor kerül? S mi egyebet fogtok elérni, mint hogy
megerősítitek már meglévő ellenségeiteket, s azokra is, akik nem is gondolnak erre, akaratuk
ellenére ellenségeitekké teszitek?
99. Athéniak: Mi nem azokat tartjuk legfélelmetesebb ellenfeleinknek, akik, valahol a
szárazföldön lakva, éppen mert szabadok, rendkívül hosszú töprengés után tesznek védelmi
intézkedéseket ellenünk, hanem, igenis, a szigetlakókat, akik vagy függetlenek, mint ti, vagy
pedig már elkeserítette őket valamely idegen uralom elnyomása, mert ezek képesek, erejüket
esztelenségükben túlbecsülve, magukkal együtt minket is szemmel látható veszedelmekbe
sodorni.
100. Mélosziak: Nos, ha ti éppúgy vállaltok minden kockázatot uralmatok megtartásáért,
mint az általatok leigázott népek felszabadulásukért, mi, akik még szabadok vagyunk, gazok
és hitványak lennénk, ha nem kísérelnénk meg mindent, mielőtt szolgákká leszünk.
101. Athéniak: Nem, ha képesek vagytok a bölcs megfontolásra. Mert nem hősiességetek
bizonyításáról van szó s arról, hogy az egyenlő erők küzdelmében meg ne szégyenüljetek; itt
megmaradásotokról kell döntenetek s arról, hogy ne szálljatok szembe egy sokkal nagyobb
hatalommal.
102. Mélosziak: Igen, de tudjuk, hogy a háborúban a hadiszerencse néha sokkal
egyenlőbb helyzetbe hozza a feleket, mint haderejük különbsége alapján várni lehetett volna.
3
S ha mi engedünk, helyzetünk egy csapásra kilátástalanná válik, de ha merünk cselekedni,
még mindig lehet reményünk a megmaradásra.
103. Athéniak: A remény valóban a szorongatottak vigasza, s lehet, hogy azokat, akik
nagy gazdagság birtokában bíznak benne, ha meg is károsítja, nem teszi tönkre. Aki azonban
mindenét egyetlen kockára teszi fel, a remény igazi természetét (hiszen lényege a tékozlás)
csak bukása után ismeri fel, miután annyit se hagyott meg neki, amennyivel ellene, lényét
kiismerve, védekezhetne. Ti, azonban, akik gyengék vagytok, és sorsotok egy hajszálon függ,
ne hagyjátok, hogy ez történjen veletek, s ne tegyetek úgy, mint a nagy tömeg, amely, mikor
emberi eszközökkel még elérhetné megmenekülését, nehéz helyzetében a kézzelfogható
reményektől a megfoghatatlanhoz menekül, a jövendőmondásokhoz, jósigékhez, s
mindahhoz, ami az általa keltett reményekkel tökreteszi az embert.
104. Mélosziak: Higgyétek el, mi is súlyos dolognak tartanánk, ha teljesen egyenlőtlen
helyzetben kellene szembeszállnunk haderőtökkel és a sorssal. Azonban bízunk benne, hogy
az isten kormányozta végzet nem engedi meg, hogy eltiporjanak, mert mi tiszta ügyet
képviselve szállunk szembe a jogtalan támadással. Ami pedig haderőnk gyengeségét illeti,
bízunk lakedaimoni szövetségeseink támogatásában, akik, ha más okból nem is, a rokonság és
a becsület miatt feltétlenül segítségünkre sietnek. Így tehát a mi magabiztosságunk nem is
annyira megalapozatlan.
105. Athéniak: Ami az isteni jóindulatot illeti, az, reméljük, minket sem fog
cserbenhagyni. Hiszen mi semmi olyasmit nem kívánunk vagy teszünk, ami ellentmondana az
emberek istenről való véleményének vagy egymás iránt táplált érzelmeinek. S istenről nagy
valószínűséggel, az emberről pedig minden bizonnyal állíthatjuk, hogy a természetükben
mindig ott rejlő kényszer alapján, ha megvan rá a hatalmuk, uralkodni akarnak. Ezt a törvényt
nem mi találtuk ki, s fennállása óta nem mi alkalmazzuk először, hanem már készen
örököltük, s minden időkre érvényes örökségként fogjuk is hátrahagyni. S ha e szerint járunk
el, ezt abban a tudatban tesszük, hogy ti vagy bárki más hasonló hatalom birtokában
ugyanúgy cselekednék, mint mi. Így hát nyilvánvalóan semmi okunk nincs a félelemre, hogy
az istenek jóindulatát esetleg elveszítjük. Ami pedig a lakedaimoniakról alkotott
véleményeteket s azt a reményeteket illeti, hogy már csak becsületből is segítségetekre
sietnek, nos, ebben az esetben csodálattal illethetjük gyermekhez illő bizalmatokat, de nem
irigyeljük balgaságotokat. Mert igaz, hogy a lakedaimoniak, ha egymás közti érintkezésükről
vagy hazai törvényeik tiszteletéről van szó, kiválóan viselkednek, de sokat lehetne arról
beszélni, hogyan bánnak másokkal, s röviden szólva úgy jellemezhetjük őket, hogy aligha
ismerünk még egy népet, amely a legteljesebb nyíltsággal azt tartja tisztességesnek, ami neki
kellemes, és azt jogosnak, ami neki hasznos. S mivel ilyen a gondolkodásmódjuk, nagyon
alaptalan a reményetek, hogy megmentenek.
106. Mélosziak: Sőt, mi mindenekfelett éppen azért bízunk bennük, hogy ők éppen a
maguk érdekében nem fogják cserbenhagyni Méloszt, saját gyarmatvárosukat, nehogy ezzel a
bennük bízó hellénekben bizalmatlanságot keltsenek, ellenségüknek pedig szolgálatot
tegyenek.
107. Athéniak: Ti egyáltalán nem gondoltok arra, hogy az a hasznos, ami biztonságos,
míg a tisztes és szép cselekedetek kockázattal járnak. Pedig éppen ez a kockázat az, amire a
lakedaimoniak általában a legkevésbé vállalkoznak.
108. Mélosziak: Úgy véljük, hogy miértünk sokkal inkább és sokkal elszántabban
vállalják majd a veszélyt, mint másokért, mivel mi a hadműveletek szempontjából közel
vagyunk a Peloponnészoszhoz, s rokoni érzésünk miatt bennünk jobban bízhatnak, mint bárki
másban.
4
109. Athéniak: Annak számára azonban, aki valakit meg akar segíteni, nem a segítséget
kérő jóindulata a legnagyobb biztosíték, hanem annak valóban meglévő katonai túlereje, s
erre a lakedaimoniak még másoknál is jobban ügyelnek. Hiszen annyira nem bíznak saját
haderejükben, hogy távoli vállalkozásokba csak számos szövetségesük társaságában
bocsátkozzanak. Így nagyon kevéssé valószínű, hogy megpróbálnak átkelni egy szigetre,
mikor a tengeren mi vagyunk az urak.
110. Mélosziak: Akkor meg ideküldhetnek másokat. A Krétai-tenger elég nagy ahhoz,
hogy a fölényben lévőnek nehezebb legyen elfogni valakit, mint annak, aki észrevétlen akar
maradni, elmenekülni. S ha itt nem is érnek el sikert, még mindig a ti saját földetek s azok
ellen a szövetségeseitek ellen fordulhatnak, akiknél Braszidasz nem járt. S akkor majd nem
egy benneteket meg nem illető szigetért, hanem szövetségeseitek megtartásáért és saját
földetekért kell keserves küzdelmet folytatnotok.
111. Athéniak: Ilyesmi megtörténhet, s nektek is van ilyen tapasztalatotok, de ti is jól
tudjátok, hogy az athéniak még sohasem hagytak abba hadi vállalkozást valamilyen
máshonnan jövő fenyegetés miatt. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ti, bár
kinyilvánítottátok, hogy megmaradástokról fogtok tanácskozni, hosszú megbeszélésünk
folyamán semmi olyasmit nem hoztatok fel, ami az embert a menekülés hitelével szokta
eltölteni. Önbizalmatokat elsősorban a jövőtől függő reményekre alapozzátok, de meglévő
eszközeitek nem elegendők arra, hogy a megjelent ellenféllel sikerrel szembeszálljatok. S
gondolkodásotok értetlenségéről tesztek tanúságot, ha mielőtt bennünket elbocsáttok, nem
tudtok ennél bölcsebb elhatározásra jutni, s talán csak nem fogtok az embereket a maguk
választotta szégyenteljes veszélyek között mindannyiszor tönkretevő becsületre hivatkozni.
Hány emberrel történt már meg, hogy bár előre látták, milyen veszélybe sodródnak, mégis
egyetlen szó, a megszégyenülés ellenállhatatlan hatására, mint egyetlen kifejezés áldozatai,
szántszándékkal rohantak a biztos és elkerülhetetlen romlásba, s balgaságuk még
szégyenletesebb gyalázatba döntötte őket, mint balsorsuk. Tehát vigyáznotok kell, ha
helyesen gondolkodtok, hogy ne találjatok semmi megaláztatást abban, ha meghátráltok egy
hatalmas város előtt, amely oly méltányos feltételeket szab: adófizető szövetségesei lesztek,
megtartva, ami a tiétek, s szabadon választhattok a háború és a biztonság között – ne akarjatok
makacsul a rosszabb lehetőség mellett dönteni. Nem hátrálni meg az egyenlő előtt, okosan
szót érteni az erősebbel s mértékletesen bánni a gyengével, íme, a boldogulás legbiztosabb
útjai. Vegyétek ezt fontolóra, míg mi kint várakozunk, s újra és újra gondoljátok meg, hogy
hazátok sorsáról határoztok. Ez az egy hazátok van, s ettől az egyetlen döntéstől függ
fennmaradása vagy pusztulása.
112. Ezzel az athéniak eltávoztak a tanácskozásról. A mélosziak egymást közt folytatott
megbeszélésükön kitartottak eddig hangoztatott álláspontjuk mellett, s a következő választ
adták: „Ugyanaz az álláspontunk, athéniak, mint legelőször volt, s nem vagyunk hajlandók
hétszáz év óta fennálló városunk függetlenségéről egy pillanat alatt lemondani, hanem bízva
az istenek kegyéből minket eddig még mindig megsegítő jósorsban s az emberek, elsősorban
a lakedaimoniak támogatásában, megkíséreljük a megmenekülést. Fölhívunk benneteket,
hogy legyünk barátok, úgy, hogy mi ne legyünk egyik féllel sem ellenséges viszonyban,
vonuljatok el földünkről, s kössünk mindkettőnket kielégítő szerződést.”
113. Ez volt a mélosziak válasza, mire az athéniak, véget vetve a tárgyalásnak,
kijelentették: „Döntésetekből úgy látjuk, hogy ti vagytok a világon valóban az egyetlenek,
akik világosabban ítélitek meg a jövőt, mint azt, ami a szemetek előtt van, bizonytalan
vágyaitokat máris valóságszámba veszitek, s miután a lakedaimoniakban, a sorsban és
reményeitekben bízva mindent kockára tesztek, el is fogtok mindent veszíteni.”
5
114. Ezzel az athéni követek visszatértek a sereghez, s a hadvezérek, miután a mélosziak
egyáltalán nem engedtek, haladéktalanul megkezdték a háborút Mélosz körül. A munkát az
egyes városok között felosztva körülsáncolták Méloszt, majd az athéniak, szárazon és vízen
saját és szövetséges csapataikra bízva az őrködést, eltávoztak, míg az ott maradtak
fenntartották az ostromzárat.
115. Ugyanebben az időben az argosziak betörtek Phleiusz területére, de a phleiusziak és
saját száműzötteik csapdába estek, s mintegy nyolcvan embert vesztettek. Az athéniak
Pülosznál nagy zsákmányt szereztek a lakedaimoniaktól. De a lakedaimoniak nem mondták
fel ezért a szerződést, s nem indítottak ellenük háborút. Viszont követek útján közhírré tették,
hogy aki akar, engedélyükkel zsákmányt szerezhet az athéniaktól. Bizonyos, csak őket érintő
vitás ügyek miatt a korinthosziak hadra keltek az athéniak ellen, a többi peloponnészoszi
állam azonban nyugodtan maradt.
Közben a mélosziak egy éjszakai kitörés alkalmával elfoglalták az athéni ostromsáncnak
a piaccal szemben lévő részét, megöltek néhány embert, s miután annyi élelmet és egyéb
dolgot zsákmányoltak, amennyit csak tudtak, visszavonultak, s nem kezdtek újabb
vállalkozásba. S ettől kezdve az athéniak sokkal nagyobb gonddal látták el az őrszolgálatot. S
ezzel véget ért a nyár.
116. A következő téli időszakban a lakedaimoniak már elindultak az argosziak ellen, de
mikor a határátlépésnél szokásos áldozat nem sikerült, visszafordultak. Az argosziak e terv
miatt gyanakodni kezdtek a városukban néhány emberre, egyeseket elfogtak, mások
elmenekültek. Ugyanebben az időben a mélosziak ismét kitörve elfoglalták az athéni
ostromsánc egy másik pontját, ahol kevés volt az őr. E támadás után Athénból új sereg
érkezett Démeasz fiának, Philokratésznak vezetésével. S mivel most már teljes erővel folyt az
ostrom, amihez hozzájárult még néhány városbeli árulása is, a mélosziak megadták magukat
azzal, hogy sorsukról az athéniak tetszésük szerint döntsenek. Az athéniak minden kezükbe
került méloszi férfit lemészároltak, a gyermekeket és asszonyokat pedig eladták rabszolgának.
S a városba, amelyet saját gyarmatukká tettek, később ötszáz telepest küldtek.

Egyébként filózgattam azon, hogy ez a "Nato"-sdi meg minden olyan, ami a háborúba húz - fegyverkezés ide-oda - vajon mire jó meg mi is?
Kell nyitni egy Youtube-Tik-Tok-Twitter-Facebook csatornát a kormánynak illetve nemzetközi híradást is meghirdetni, és kijelenteni azt, hogy a ettől és ettől a naptól fogva Magyarország semleges állapotba kíván lépni és minden háborút - és fegyverkezést is ezáltal - elutasító országgá nyilvánítja magát.
Ezt közölni az egész világgal, hogy minden agressziót és háborút elutasítunk a világban de azáltal, hogy a hazugság ilyen mértékű lett, Magyarország kilép a nemzetközi hírek és beszédek világából és a semlegességet és a békét választja ezáltal.
Valami ilyet kellene lépni talán.
Egy kósza gondolat.

. Zelenszkijt tárt karokkal várja Hollywood
. 
Naná... hiszen "összenő, ami összetartozik".

Why are they lying about Ukraine?
Journalist Patrick Lancaster has been uncovering the truth while mainstream media continues to spread lies about the war in Ukraine.
https://www.youtube.com/watch?v=zzsf8O5e1Rk