Tudod, hogy mire gondoltam pár napja?
Az életünkben, és most két és fél generációról beszélek, 65 éve ebben az országban nem volt egy igazi trauma. Az utolsó ‘56 volt. Akik most nagyszülők, akkor még kisgyerekek voltak.
A gyermekeink, unokáink (kinek mi jutott eddig) és saját magunk életében ez lehet (ne legyen) a “nagy trauma”.
Az egész életükre rányomhatja pszichésen a bélyegét, és nem csak annyiban, hogy az unokáiknak erről fognak mesélni, vagy sosem beszélnek róla inkább, mint nagyapám ‘56-ról...
Elgondolkodtató.
Az életünkben, és most két és fél generációról beszélek, 65 éve ebben az országban nem volt egy igazi trauma. Az utolsó ‘56 volt. Akik most nagyszülők, akkor még kisgyerekek voltak.
A gyermekeink, unokáink (kinek mi jutott eddig) és saját magunk életében ez lehet (ne legyen) a “nagy trauma”.
Az egész életükre rányomhatja pszichésen a bélyegét, és nem csak annyiban, hogy az unokáiknak erről fognak mesélni, vagy sosem beszélnek róla inkább, mint nagyapám ‘56-ról...
Elgondolkodtató.
leves