Hello, külföldön élni jobb.. mondják sokan.
Na de hol, miért, mit csinálva?
Akit érdekel fejtse ki. Talán mostanában mindenki gindolkodott rajta.
Lássuk! Jó szórakozást!
Van pár barátom, akik 8-10 éve angol kisvárosokban élnek, elvannak, mint a befőtt, és nagyon pozitívan beszélnek az életük ezen szakaszáról. Londonban egy se lakik, nem tudom, ez véletlenül alakult-e így.
London? Ha anyagilag meg tudod engedni magadnak, hogy Londonban - valahol bent a varosban - elj, akkor egy erdekes es mozgalmas hely. Rengeteg kiallitas, muzeum, esemenyek, szinhazi elet, a pubok. De valoban hosszutavon? Evekig? Nos, azt tenyleg nem. Egy-ket ev esetleg elmegy, de telen akkor is jobb onnan elutazni melegebb, kellemesebb, naposabb helyre.
Igen! En evekkel ezelott voltam ott, a szallo is es a svedbufe is fantasztikus. Munkammal volt kapcsolatos az utazas, nem en fizettem.. ilyen arat nem tudnek maganemberkent megfizetni. Amszterdam egyebkent is egy izgalmas hely, de nem az, ahol hosszu ideig szivesen elnek.
Látszik az írásodon, hogy sosem éltél külföldön, és szerintem ez alapján nem is neked való. Nincs rosszabb, mint egy más kultúrára nem nyitott bevándorló, rengeteg frusztrációhoz vezet. Konkrétan Angliában láttam sok ilyet, gyakorlatilag magyar gettóban laknak, szidják a választott országukat, mint a bokrot, állandóan elégedetlenek a saját sorsukkal, amiről persze mindig más tehet. A legnagyobb ellentmondás, hogy sokan közülük azt a magyar kormányt támogatják, akik miatt külföldre kellett menniük. Ha valaki úgy megy ki, hogy ezt a közeget tudatosan kerüli és nyitott a befogadó országra, akkor sikeres bevándorló lehet bárhol.
Szerintem ez is igaz, meg talán az is, hogy nagyon sok ember szorong. Van, aki emiatt korábban megy el/ akarata ellenére megy el és nem felkészült, van, aki pedig tétlenül itt üldögél, anélkül, hogy nekiindulna. Az előbbi beszélgetésünkhöz a bérházas példa nem annyira rossz, és tényleg jobb életkörülményt ábrázol, ha valaki felkészült, és tényleg akarja, aki viszont nem, az jó eséllyel a köhögő szomszéd mellől síró kisgyerek mellé költözik a példát folytatva. Gondolj bele: én innen azért mennék el, mert kosz és szegénység vesz körül, de ahhoz, hogy a köv országban én a társdalom tetején legyek, eggyel lejjebb kell költözni, hogy az itteni erőforrásokból,én ott jobban éljek, vagyis megint kosz és szegénység fog körülvenni, csak másképp. Az nyer, aki tényleg ott akar lenni, mert érdekli a kultúra, vagy valami más.
Ez nem copycat volt, hanem a KFC saját brandje alatt adták el. Legjobb spicy chicken wings: Elephant &Castle Dublin Spanyolo, Italy minden + Ribera Del Duero Legszebb borüzlet: Hedonism wines London Kedvenc üveg bor: 2016 Berry Bros. & Rudd Australian Shiraz by Elderton.
A nagy reszevel egyetertek, mert ez egyeni beallitottsag. De ezzel sajnos nem:"Élni valahol szerintem olyan, mint a házasság. Jóban-rosszban. Az már vallási és lelki beállítottság kérdése, hogy kinél hol van a határ, de a kiinduló pont mégis az, hogy próbálod helyrehozni, mielőtt kidobnád. " Azt gondolom hogy az en eletem tul rovid es ertekes ahhoz hogy egy olyan dolgot probaljak meg helyrehozni amibe annyit tehetek hogy 4 evente elmenjek szavazni. Az elet tul rovid ahhoz hogy ne probaljuk kihozni belole a legjobbat, nekem nem lenne kedvem Magyarorszagon, negyed annyit keresni. Arrol nem beszelve hogy nyaron amikor haza megyek mindig depresszios leszek 4 het utan, mert az emberek kedvetlenek, nem kedvesek. Pedig otthon is probalok a buberokomban mozogni. "Magyarországon sem élek valami elképesztő társasági életet, de jönnek velem szembe középiskolai osztálytársak, lakótársak, régi szomszédok. A héten beszélgettem egy jót egy ilyen alkalomból. Külföldön ehhez évek kellenek és gyerekkori ismerőseid csak akkor lesznek, ha utánad mennek. " Ezzel sem ertek egyet, csak adni kell magadnak idot es jol kell kivalasztani az orszagot ahol elsz. Nemetorszagban biztos nem lesznek nemet barataid, ellenben olyan orszagban ahol jo az expat kozosseg ott meg jobbak is lehetnek. Mert egy tavoli orszagban az europai expatok jobban ossze tartanak, keresik egymas tarsasagat. A kulfoldi elet nem valo mindenkinek, en ezt teljesen megertem, van aki otthon jobban erzi magat. De szerintem ez egesz egyszeruen azert van mert egyes emberek sokkal nehezebben mozdulnak ki a komfort zonabol.
Ezt én a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartom. Igen, a szülőföld, vagy szülőváros, falu az egy komfortzóna. Abból nem mindenkinek kell kilépni, nem is mindenkinek való. Különösen így van, ha valakit feszélyez a más népekkel, kultúrákkal, az ő külsőségeikkel való találkozás. Azzal nem értek egyet, hogy a lakhelyváltoztatás önfeladással járna (kultúrparasztok szakasz). Angol temetésen is lehet magyarul pityeregni. Csak az menjen más faluba, városba, országba, akinek ez érzelmileg feldolgozható.
Én beállok most a "nem" táborba, hiába tűnik egy szűk látókörű tábornak, de azért néha olyan is kell. Én nem élek külföldön jelenleg és nem is tervezek. Írom ezt úgy, hogy a hivatásom nem lenne jól exportálható, a feleségemé viszont nagyon is, itthon megvagyunk, nem nélkülözünk, és az élet még előttünk áll. A házasságot jó is, hogy felhoztam, mert onnan szeretnék átkötni. Élni valahol szerintem olyan, mint a házasság. Jóban-rosszban. Az már vallási és lelki beállítottság kérdése, hogy kinél hol van a határ, de a kiinduló pont mégis az, hogy próbálod helyrehozni, mielőtt kidobnád. Magyarországon élve megkísérti az embert a sok tengerpart, trópusi idő, technikai fejlettség, és egy általánosan nagyobb rend, amitől olyan érzésünk van, hogy miközben mi még ki sem nyitottuk a könyvet, a többiek már a második kötetet veszik. Ha pedig az olyan önámításokat elhárítjuk, minthogy Mo-n vannak a világ legszebb női, a miénknél fejlettebb európai városokban is elérhető magas minőségű szexuális szolgáltatások nagyjából teljesen kitörlik a magyar feleség gondolatát, valamint azt, hogy megváltsuk a retúrjegyet valaha. Mert hát kint többet keresek és csak magamra, abból egy bérleti díj után marad annyi pénzem, ami sosem lesz elég egy lakásvételre vagy komolyabb befektetésre, de egy jó életminőség kijön: telefon, laptop, sztriptíz, masszázs, vodka. Olyanok leszünk mint a városi egér. Mit kapunk még ehhez a csomaghoz? Magányt. Kibaszott nagy üres teret magunkban, ami azért alakul ki, mert fogyasztók és termékek vagyunk egyszerre. Magyarországon sem élek valami elképesztő társasági életet, de jönnek velem szembe középiskolai osztálytársak, lakótársak, régi szomszédok. A héten beszélgettem egy jót egy ilyen alkalomból. Külföldön ehhez évek kellenek és gyerekkori ismerőseid csak akkor lesznek, ha utánad mennek. Megnyugtat a magyar beszéd a környezetemben, megnyugtat a fehérbőrű ember általános európai öltözetben. Kérem, emiatt ne pontozzon le senki rögtön, hagy magyarázzam meg! Semmi fajgyűlölet nincs bennem. Egyszerűen olyan környezetben nőttem fel, ahol nem voltak feketék, csak 1-1 elszórtan, azok sem hordtak mondjuk nagy köpenyeket vagy duraqot, bandanát stb. Nyaraláskor teljesen oké, hogy ilyen embereket látok vagy csak ilyenek vesznek körül. De megszoktam, hogy az én mindennapi lakókörnyezetemben magyarul beszélő európai emberek vannak európai öltözetben és egy kissé feszélyezve érzem magam, amikor több csoport külföldi is tartózkodik a közelemben. Nem haragszom rájuk és nem szeretném, hogy menjenek el, de lehet, hogy emiatt nem költöznék Franciaországba, pedig kulturált népnek tartom őket. Szerintem ez természetes, de senki nem meri leírni, mert nem akar rasszistának tűnni vagy magának sem ismeri be, hogy őt is feszélyezi ez néha. Ugorjunk. Magyar a feleségem, őszintén nem tudnám elképzelni, hogy külföldi feleségem legyen, pedig az idegen nyelv nem okoz gondot. De azért mégis kicsit több agyi kapacitást igényel, mint az anyanyelvem. Ezzel feleslegesen nem fárasztanám magam, illetve önmagam adásához nekem hozzátartozik, hogy anyanyelven beszélhetek. A munka és a barátkozás más, de a feleségem a legintimebb pillanatokban is velem van, akkor nem akarom törni a fejem és itt most nem (csak) a szexuális együttlétekre gondolok, sőt, az a legkevesebb, ki beszél akkor? Egy temetésen mondjuk nem lenne kedvem angolul pityeregni. Visszatérve a házasságra, külföldre vágyódni nekem hasonlít a más után való epekedéshez. Gyakran mindkettő abból indul ki, hogy van valami, ami nem tetszik és próbálunk olyat találni, ahol vagy akiben az jó, ami máshol vagy mással rossz. A bökkenő, hogy ezekre a B tervekre sosincs ráírva, hogy ezekben mi lesz a rossz, azt gyakorta csak utóbb tudjuk meg. De lesz. Mindig van. Legfeljebb nem hagysz időt neki, hogy kiderüljön. A globalizáció és az internet miatt egy olyan versenyhelyzet van, ami mindenkit kikészít, aki megpróbál benne részt venni, ezért fontos az önismeret. Ha most muszáj egy sarkos kijelentést tennem a magyarságról, akkor azt mondom, hogy Európa sereghajtói vagyunk. Történelmünk is ilyen és most is ott tartunk. Én tudom, hogy hazai szinten jól állok: követem a divatot, kifejezetten jól beszélek idegen nyelven, követem a trendeket, fejlesztem magam a hivatásom körében stb. De azt is tudom, hogy ezzel körberöhögnének számos helyen, ahol 5x ennyit hoznak ki magukból a velem összehasonlítható helyzetben lévő más személyek. Ennek a beismerése nem lustaság meg gyávaság. Van célom és fejlődök, de azt is tudom, hogy hol a helyem és vagyok szívesebben itthon értelmiségi, mint máshol egy B közép jöttment. Szerintem ezt sokan érzik így, ezért kultúrparasztok lesznek, azaz parasztok, akik megjátszák a kulturáltat, hogy beilleszkedjenek, aminek az a vége, hogy az itthoniakkal egyre lenézőbben és lesajnálóbban fog beszélni. A luxusnyuggerkedéstől nagyon messze vagyok, szerintem nem lesz nyugdíjam, a bolygó sem fog addigra annyira egyenesben járni, szóval én szerintem majd a gyermekeimnek adom, amim van, aztán megyek valami erdőtűz utáni erdőt újraültetni vagy ilyesmi. Én inkább most élek kényelemben, nem fogok azért xanaxon élve 20 éven át 4 órákat aludva dolgozni, hogy aztán a roncsom beleüljön egy elemes szuperkocsiba és megrozzant fosként lessem a semmit valahol. Inkább megyek a családommal nyaralni, kirándulni minél többet, egy hét alatt mindenhol csak a jót látni, és mindig vendégnek a legjobb lenni a világon. Én szerintem csak vendég leszek egyelőre külföldön (turista), képzetlen és boldog vagyok itthon ahhoz, hogy kimenjek.
Ott körbe a parton mindenhol jó a seafood, de szerintem egész Délkelet-Ázsiában az, mert valóban helyi és friss (nem mint a Hawaii tengerparti étteremben a Mexikóból odareptetett hűtött hal) , és van hozzá minden amivel jól lehet köríteni és fűszerezni.
Re dél-afrikai kfc, Kenyában ettem Southern Fried Chickenben (Nairobi Yaya center), dizájnban és névügyileg is világos volt, mire akart hajazni. Hát az nagy tapasztalás volt. Nem akarom leszpoilerezni, de kihagyható.
Éttermek: Düsseldorf: Hamburger: Bob& Mary, thai: Sila Thai, indiai: Maharaja, rengeteg japán étterem van London (affordable és jó): Hamburger: Byron, sushi: Chisou Restaurant Szép és drága, a személyzet viszont nagyon kedves és nem néz ki az ajtón: Hide UK Pub food: Sun in the Wood (útszéli pub-ok csinálják a legjobb angol ételeket, nem Londonban!) Legjobb reggeli: Kempinski Berchtesgaden Hatalmas és finom king prawns: Seacliff Tanzania Coconut french toast: Hilton Labriz Bukarest seafood: Radisson Blue Fish&Chips: Kalky's Cape Town Steak:Trumps Grill Nelson Mandela Square Johannesburg Fast food: Nando's, KFC Dél-Afrika mert ott más a receptje a bundának és chilis sót adnak mellé! Romantikus: Royal Livingstone Zambia Mo jelenlegi kedvenc: Terra Restaurant
OK, értettem ám, csak szerintem nem kell ezt túlbonyolítani. Olyan ez kicsit nagyobban, mint amikor azt mondod: itt élek egy lakótelepen, ahol a vécén hallom, ahogy fingik az alsó lakó, érzem a cigijét, dörömbölnek a radiátoron, ha valamit hangosabban csinálok, a hónapban harmadszor húzzák meg a kocsimat a parkolóban, és egyszer csak úgy döntök, ellépek a szomszéd kerületben lévő kertesházas zónába, ahol ugyan ugatnak a kutyák és salétromos a pince, de nekem ez még mindig jobb. Lehet, hogy nem tökéletes váltás, de sokaknak előrelépés, ennyi. És lesz olyan is, akinek a fingó alsó szomszéd jobb megoldás, kétségtelen.
Félreértettél, nem azt mondtam, hogy ne menj. Arra gondoltam, hogy szerintem sokan keserűségből (valami ellen) indulnak neki, és nem igazi kíváncsiságból (valami mellett). Ekkor biztos, hogy nyertél? Arra akartam kilyukadni, hogy szerintem azok nyernek, akik igazi kíváncsiságból indulnak neki, mert ők az életüket élik, és ezért vannak úton, és nem azért, mert földönfutónak érzik magukat.
"Nem hiszek a luxusnyuggerség és a digitális nomádkodás intézményében sem (kivéve, ha valakinek tényleg ez áll a legközelebb a természetéhez), mert nem hiszem, hogy az embernek az a vágya, hogy a családjától messze, valami idegen, "elvarázsolt" helyen éljen, hogy a pénze érjen valamit."
Kivéve, ha a család tagjai már szét vannak szóródva a világban, a maradék rokonsággal pedig passzív a kapcsolat. Úgyhogy mi hiszünk benne. Mármint a luxusnyuggerségben. Már csak a helyet keressük és a nem túl távoli idejét, hogy meglépjük. Eredetileg itthonról akartunk világjáró öregek lenni, az lett volna a legjobb, de sajnos mentálhigiénés szempontból nagyon szar ország lettünk közben, kell a fenének az, ami itthon megy.
Külföldön élni jobb! Hol?
Na de hol, miért, mit csinálva?
Akit érdekel fejtse ki. Talán mostanában mindenki gindolkodott rajta.
Lássuk! Jó szórakozást!