A kárpótlási jegyek ügyében az utóbbi időben igen aktívnak mutatkozó ügyvéd, dr. Varga Tamás keresetet adott be a Fővárosi Bíróságra, amelyben kérte a bíróságot, hogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. Törvény 21. § (1) és (7) bekezdése alapján határozatában kötelezze a Központi Kárrendezési Irodát (KKI), valamint Pénzügyminisztert, a kárpótlási jegyek kibocsátójának képviselőjét, mint adatkezelő szerveket a kárpótlási jegyekkel kapcsolatos kérdéseik pontos(!) megválaszolására.
a teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=2&i=45509
Csatoltad a peranyagokhoz ezt a 99-es Tebész, Ápv levelezést? Érdemes lenne vsz már csak annak a bemutatására, hogy akkor a fő érv az volt, hogy a privatizáció még nem zárult le .
A kárpót visszalopás pár mrd értékben az max olyan szempontból érdekes ebben az ügyben bemutatja mennyire precíz ez a folyamat az állam részéről. Minden a helyén, gondos gazda stb. :)
lopkodtak ki...
valóban lopkodtak, ki de lássuk be ha egy bankból bankjegyeket lopkodnak ki az nem lehet indok arra, hogy a bankbetéteidet ne fizessék ki időben ;)
Persze,hogy nincs lezárva hisz 2006 után is adtak ki kárpótlási jegy határozatot sőt lehet napjainkig is ,,,,kb 5 milliárd értékben biztos,hogy újra hasznosítottak a kárpótlási jegyekből ami már megsemmisítésre volt ítélve de ez nem a mi gondunk :-)
Azért durva, hogy 99-ben már ilyen levél ment, és 2014-ben még mindig nincs lezárva a történet.
Ennél már csak az durvább, hogy ez alapján is úgy tűnik lehet alapja azoknak a pletykáknak kilopkodták a már leadott jegyeket és újrahasznosították. Ilyen a világon nincs ha ez tényleg megtörtént, márpedig ebből a levélből is úgy tűnik.
A kárpótlási jegytulajdonosok hosszabb ideje jogbizonytalanságban élnek. Abban az esetben, ha nem születik a kárpótlási jegyek bevonásával kapcsolatos megoldási javaslat, a kárpótlási jegytulajdonosok keresetet nyújthatnak be a Magyar Állam ellen, mert nem teljesültek a törvényben meghatározott kötelezettségek.
Miniszterelnök úr úgy jellemezte magát, hogy az egyenes beszéd embere. Mit mondana akkor, ha kárpótlási jegyét húsz éven át nem tudná méltányos áron felhasználni, így nem tudná visszafizetni devizahitelét, s az illetékes helyről csak azt hallaná, hogy "figyelje a sajtót" - azt a sajtót, melyben nem jelenik meg semmi erről? Mit mondana, ha azt tanácsolnák, hogy jegyét "adja el a tőzsdén" - azaz találjon más bolondot, aki figyeli a sajtót? És mit szólna, ha a figyelés alatt álló sajtó egyszer csak azt tanácsolná, hogy az érintettek mindenesetre "ne dobják ki" a magyar államadósságot megtestesítő papírokat, mert az felértékelődött a Magyar Állam egyedülálló, erősödő szerepe miatt?
A Magyar Állam a magánnyugdíjpénztári vagyonelemek részleges értékesítése során sem biztosította és jelenleg sem biztosítja a kárpótlási jegytulajdonos polgárok számára azt, hogy törvényben biztosított joguk alapján részt vehessenek a privatizációban, ugyanakkor a jegyek végső kivonását is halogatja.
Különös ellentmondás lenne, ha a Kormány - minden tisztánlátása ellenére - arra kényszerítené polgárait, hogy peres úton eszközöljék ki a törvény azonnali végrehajtását.
Amíg a kárpótlási jegyek forgalomban vannak, addig a Magyar Állam, illetve a törvény végrehajtásáról gondoskodó Kormány nem rendezte a tulajdonviszonyokat, nem tett meg mindent a jól működő piacgazdaság jegyében szükséges jogbiztonság megteremtése érdekében és nem orvosolta az Állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károkat.
Tisztelettel kérjük Miniszterelnök Urat, hogy ismertesse a teljes kivonásra kidolgozott koncepciót, és kérjük a Kormányt, tűzze napirendjére és oldja meg a kérdést."
2012-es nyílt levél, de ki követte el én nem találtam aláírót.
Illetve azt sem, hogy válasz érkezett volna rá, bár, hogy nem történt semmi az önmagában egy válasz.
Állami Privatizációs és Vagyonkezelo Rt.
1133. Budapest, Pozsonyi út 56.
Gansperger Gyula igazgatóság elnöke
Tisztelt Elnök Úr!
A Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetsége (TEBÉSZ) elnökségének megbízásából, egyik tagtársunk megkeresése alapján, a kárpótlási folyamat lezárása és a kárpótlási jegy, mint a BÉT-en jegyzett értékpapírral kapcsolatos kérdések megoldása céljából szeretném az elnökségünkben kialakult álláspontunkról az alábbiakban tájékoztatni:
Megítélésünk szerint az állam megszegte az 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban Kptv.) 7.§ (1) bekezdése a) pontja szerinti kötelezettségét, miszerint az állami vagyon privatizációja során értékesítésre kerülő vagyontárgyak, részvények, üzletrészek megvásárlására a kárpótlási jegyek tulajdonosai névértéken felhasználhassák kárpótlási jegyüket, és ezzel a Ptk. 298.§ szerinti kötelezetti késedelembe esett. Emiatt az a követelés, melyet a kárpótlási jegy az állammal szemben névértékében testesít meg (Kptv. 5.§ (1) bek.), megítélésünk szerint lejárt, és az egy összegben, készpénzben esedékessé vált.
Ezek alapján kérjük az ÁPV Rt.-t, hogy a levél kézhezvételétől számított nyolc napon belül a TEBÉSZT tájékoztassa, hogy egyik tagtársunk részére, a tulajdonában lévő 100.000 Ft címletértékű kárpótlási jegy ellenértékét, azaz 174.200 Ft-ot melyik pénztárban fizetik ki. Amennyiben jelen megkeresésünkre elutasító, vagy semmilyen válasz sem érkezik, úgy tagtársunk érdekének képviseletében kénytelenek leszünk polgári peres eljárást indítani az ÁPV Rt. ellen, melynek során tagunk jelenlegi tőkekövetelésén felül elmaradt hasznát és kamatkövetelését is érvényesíteni kívánjuk.
Indokaink a következők:
Az 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban Kptv.) 5.§ (1) bekezdése szerint „a kárpótlási jegy bemutatóra szóló, átruházható, (…) az állammal szemben fennálló követelést névértékében megtestesítő értékpapír". (A „névértékében megtestesítő" alatt a Kptv. 5.§ (3) és (5) bekezdése szerint a címletérték 174,2 %-át kell értenünk.) A Kptv. 5.§ (1) bekezdése alapján tehát a kárpótlási jegyet a kibocsátó, azaz a Magyar Állam a jegy mindenkori tulajdonosának (hiszen a kárpótlási jegy átruházható) névértékben (hiszen a kárpótlási jegy az állammal szembeni követelést névértékében testesíti meg) köteles teljesíteni méghozzá a törvény 7.§ (1) bekezdésében meghatározott módon. Vagyis az állam köteles biztosítani, hogy a kárpótlási jegyet annak mindenkori tulajdonosa (szöveg szerint „birtokosa") felhasználhassa az állami tulajdon privatizációja során értékesítésre kerülő vagyontárgyak, részvények, üzletrészek megvásárlására során.
A kérdés az, van-e olyan eset, amikor az államnak a kárpótlási jegyben megtestesülő kötelezettségét készpénzben kell megfizetnie? Álláspontunk szerint két ilyen eset is van.
Az egyik eset az, amikor az állam a törvényben meghatározott más módon a kárpótlási jegyekért helytállni nem tud, mert az állami tulajdon privatizációja befejeződött, és nincs olyan értékesítésre kerülő vagyontárgy (részvény, üzletrész, termőföld) amelyre a jegyeket fel lehetne használni.
A másik eset az, ha az állam mint adós megszegi a törvényben meghatározott „törlesztési" kötelezettségét, azaz azt a kötelezettségét, hogy biztosítsa a piacon lévő kárpótlási jegyek Kptv. 7.§ (1) bekezdése szerinti vásárlási célú felhasználását.
Az első eset biztosan nem áll fenn, hiszen a mai napig van olyan állami tulajdonban lévo vagyontárgy, részvény, üzletrész, amely csere során felkínálható lenne.
A második eset viszont véleményünk szerint fennáll, hiszen az 1997. decemberében lezajlott ún. ÉMÁSZ Rt.-kárpótlási jegy csere volt az utolsó jelentékeny mennyiségű és a piacon lévő - az Ön tájékoztatása szerint 15 milliárd Ft címletérték nagyságrendű (Világgazdaság, 1999. február 16.)- kárpótlási jegymennyiség jelentékeny hányadának felszívására alkalmas vásárlási lehetőség.
A Kptv. 8.§ (1) bekezdése alapján „az Állami Vagyonügynökség javaslatára a Kormány a forgalomban levő valamennyi kárpótlási jegy vásárlási célú felhasználását [7. § (1) bekezdés a) pont] 1996. év december 31-ig, évente legfeljebb összesen hat hónapos időtartamra felfüggesztheti. Ezt az időpontot követően a kárpótlási jegy vásárlási célú felhasználása nem korlátozható". E szakasz szerint a kárpótlási jegy ellenében teremtett kínálatot fel lehetett függeszteni, de csak 1996. december 31. előtt, évente összesen maximum hat hónapra, és kizárólag kormányhatározattal. Mindebből következik, hogy ezen dátumot követően a kárpótlási jegy vásárlási célú felhasználását felfüggeszteni még kormányhatározattal sem lehet, nemhogy az ÁPV Rt. igazgatóságának döntése alapján. Így véleményünk szerint 1996. december 31-ét követően az államnak ésszerű időközönként folyamatos és arányos kínálatot (vásárlási célú felhasználást) kellett volna biztosítani a kárpótlási jeggyel szemben. (Nem jelent valós kínálatot az olyan vagyonértékesítés, melynek során az egyetlen vevő a vételár egy részét fizetheti csak kárpótlási jegyben) Ésszerű időközön pedig azt az időt értjük, amely alatt egy újabb jegycsere, vagy nyilvános részvény-kárpótlási jegy csere esetén - egy nyilvános kibocsátás - az ÁPV Rt. eljárási rendjét és az ÁPTF közigazgatási eljárását is figyelembe véve - előkészíthető és lebonyolítható. Ez az idő azonban semmiképpen sem lehet hat hónapnál hosszabb.
Mellékelten megjegyezzük, hogy az ÁPV Rt. vezetése korábban ez év elejére, majd pár hónappal ezelőtt ez év közepére, Ön pedig a közelmúlt egy nyilatkozatában (Világgazdaság, 1999. február 16.) pedig már ez év végére vagy következő év elejére tette az ún. jegycserék megkezdésének lehetőségét. A törvénysértő késlekedés indokai az ÁPV Rt. szerint a következők:
kétmilliárdnyi megsemmisítésre váró kárpótlási jegynek veszett nyoma, ami máig nem került elő,
a kárpótlási jegy biztonsági kellékei nem felelnek meg az értékpapírokra vonatkozó előírásoknak,
ellenőrizni kell valamennyi kárpótlási jegy szabályszerűségét.
Ezek az érvek természetesen nem megalapozottak. A kárpótlási jegy megsemmisítéséről az állam köteles gondoskodni (104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 13/C. §), ezért ha megsemmisítésre váró kárpótlási jegynek nyoma veszett, úgy azért az állam maga a felelős. A kárpótlási jegyet az állam bocsátotta ki, maga felelős azért is, ha nem felel meg az értékpapírokra vonatkozó biztonsági előírásoknak (az Épt. hatálya ráadásul nem is terjed ki a kárpótlási jegyre). A Ptk. 4.§ (4) bekezdése értelmében „saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat" (itt előnynek az tekinthető, hogy az állam ily módon később állna helyt az 1994. december 31. napjától, tehát már több, mint négy éve (!) nem is kamatozó kárpótlási jegyért). A harmadik érv is teljesen érthetetlen számunkra, hiszen ha találnak is olyan kárpótlási jegyet, melynek már megsemmisítésre kellett volna kerülnie, az a jóhiszemű vevő ellenérték fejében szerzett jogát nem érintheti a Ptk. 118.§-a alapján.
Álláspontunk szerint az állam folyamatos mulasztást és törvényszegést követett el a Kptv. 8.§ (3) bekezdésében előírt kötelezettsége kapcsán, e szerint ugyanis a közvetlenül értékesítésre kerülő állami tulajdonú vagyontárgyak értékének legalább 10%-áig kell ellenértékként kárpótlási jegyet elfogadni. Ez alól csupán az az eset képez kivételt, ha az ÁPV Rt. IT külön határozatban az értékesítendő vagyontárgy egyetlen tulajdonos részére történő értékesítéséről dönt. Semmi esetre sem képezhet azonban kivételt az állami tulajdonban lévő és nyilvános kibocsátás során értékesített értékpapírok (MATÁV, TVK, stb.), amelyek kárpótlási jegy ellenében történő jegyzésére nem volt lehetőség. Ezzel az állam valamennyi kárpótlási jegytulajdonos számára jelentős elmaradt hasznot okozott, hiszen ezeknek a részvényeknek a tőzsdei árfolyama időközben a kibocsátási áruk többszörösére nőtt.
Budapest, 1999. március 2.
Szíves együttműködését remélve, kiváló tisztelettel:
Kárpótlási jegy: Most mennyi is az annyi?
Ugrás a cikkheza teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=2&i=45509